Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-15 / 63. szám
i995- MÁRCIUS 15., SZERDA A KM ÜNNEPI MELLÉKLETE Rózsafa nyelű pisztolyok vitrinben „A családi szájhagyomány szerint atyai ükapámra viseltek gondot a ’48-as időkben Bisztray Ádám Kezdetben ketten voltak, mint Csínom Jankóék dali pár pisztolya, ezért is szerettem ezt a bujdosóéneket. A családi szájhagyomány szerint atyai ükapámra viseltek gondot a ’48-as időkben. Éberségükre Világos után lett szükség. Naiv a mese, de így örököltem. Ha Ignác apót megidézik Haynauhoz személyes kihallgatásra, a pisztolyok tudják dolgukat. Azokban a hónapokban pedig örökös készültségben várták a szólítást — megtöltve, felporozva. Volt rá ok, barátját, a későbbi nászuramat már elfogták Makón, s Josefstadtba vitték. Nehézvasban. Kossuthék vendéglátása miatt. Ignác bűne a toborzás lehetett, aki mint görög katolikus pap a szószékről is a honvédekhez szólt. Először a vitrinben kutatva találkoztam az öreg pisztolyokkal. — Az Istenért, ne nyúlj hozzájuk, apád megtudja. Szinte meglőtték Haynaut. Megijedtem, nagyanyám állt mögöttem. Aztán, amikor a pincébe kellett leköltöznünk, apám rongyokba csavarta az ereklyét és a szén mögé rejtette a kazánház sarkában. Az egyik pisztoly az ostrom végén idegen kézre jutott, a másik hűséges maradt. A hajlott pisztolyagy rózsafa gyökeréből faragtatott, kézbe simuló, erezete — ahogy ideje volt beérni — mint a vörösmárványé. Kurta duplacsöve felett hüvelykujjal felhúzható két kakas, alul pedig a kipattintható ravaszok. Füstös lőpor, ólomgolyó, fojtás kellett működéséhez valaha. Mestermű a javából, ronthatatlan, ép és éber maradt másfél száz esztendőn át, mióta a famíliánk sorsát ügyelte a vitrinből, a majdan feleséből, vagy olajos rongyba burkolva alkalmi rejtekhelyén azokban a vissza-visszatérő időkben, amikor idegen katonák mindenféle lőfegyver után kutakoztak. Első gazdá ja ükapám lehetett, a kilencvenévesen is hatalmas termetű és bozontos szakállú férfiú, aki nem A béke első éveiben volt egy veszélyeskedves mindennapos vendégünk, Imre bácsi. Alacsony,/ zömök, apámkorú ember, fél lába fából. S a szomszédból esténként becsöngetett. Nagyanyám már terítékkel várta, hogy megkínálja paprikáskrumplival vagy tökfőzelékkel, bundáskenyérrel. A szommanyzónák, de kossuthi körmondatokat is írt az enyészetnek jutó lúdtollal. Felfoghatatlan, néhány levélmásolatán kívül — a paptól! — mindössze szabadságharcunk alig veszélyes kézifegyvere maradt fenn, mint tárgyi emlék. Tudom már, különös világ a tárgyaké, szeretik a véletlent, a rejtőzködést, példájukkal pedig az ébresztést, hogy a reményt és a hagyományt szolgálják, ha szemünk elé kerülnek. elfogadta, aztán a kanalat is, vacsora után pedig átölelte apánk vállát. Nálunk az MDP-ben ilyen kiváló szakemberekre van szükség. Hoztam belépési nyilatkozatot, én ajánlak téged. Anyánk a vállátölelés pillanatában alig titkolt pánikkal vitt ki bennünket vagy parancsolt a konyhába, lecke mellé. Bárhogy füleltem, bentről inkább Imre bácsi sűrű szövésű beszéde hallatszott ki. Mintha apám csak hallgatott volna, legfeljebb a török kávé ügyében szólt ki hozzánk. Amikor pedig vége szakadt az napra az agitáció, anyám tudakolta apámtól, nem lesz-é börtön ebből, nem lenne-é tanácsos igent mondani. — Vagy az adóval ütnek agyon minket, vagy elveszik a műhelyt, nem hosszabbítják meg az iparengedélyt. Másnap kezdődött elölről a felemás dialógus, a csöngetés, a vacsora, kínálásnál az erőtlen szabódás, lassú kanálmerítés, törököskávé, fülelés a konyhából. — Tudod, fiam, a mi c s a 1 á - dunk utoljára Kossuth pártján volt. Az a pisztoly vigyázott ükapádra, talán miránk is. Imrei ért hozzá, megint a tányérja mellett felejtett egy jelvényt. Emlékszem, apánkat nem hagyta el nyugalma, a félmosoly derűje áradt rövidre nyírt szőke bajuszáról, barna szeméből. Álla alatt összekulcsolta kezét, tudott türelmesen hallgatni, ha kellett, súlyosan szólni. Furcsáltuk és féltük szavajárását. Amikor mindenki elvtárs volt, ő szaktársnak titulálta a hatalmasságokat, ha tárgyalnia kellett vagy leveleznie. Ez a különcségnek tűnő szaktársi stílus volt az ő szuverenitása, amit elérhetett, amit elfogadtak. Olykor ma is eszembe jut nagyanyám szava, SZINTE MEGLŐTTE Haynaut. Mivelhogy a személynek kijáró tisztelettel emlegetett fegyver szinte történelmet csinált ebben a szinte-országban. Végiggondolni is reménytelen, mi minden és ki minden létezett, cselekedett a históriai feltételesmód törvényei szerint. Egy meg sem írt történelemkönyv hasábjain minden bizonnyal óarany metszetként ragyognának szinte győzelmeink, a szinte pusztulás, függetlenség és felemelkedés krónikája. Vasvári Pál és a polgári átalakulás Páli Csilla A francia polgári átalakulás világnézete, a felvilágosodás eszméi termékeny talajra hullottak a XVIII-XIX. század fordulójának Magyarországán. Vinnai Győzővel, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanárával arról beszélgettünk a jeles évforduló alakalmával, hogy mi a szerepe a Vasvári nemzedékének a polgárosodás folyamatában. — Ä haladó gondolkodású nemesi ifjak elsősorban a megyékben harcoltak a Habsburg-befolyás visszaszorításáért, a nemzeti függetlenségért, a nem nemesi származású értelmiség pedig a polgári átalakulást tűzte zászlajára, s egy polgári nemzetállam létrehozásán munkálkodott. A magyar reformkorban a polgári-nemzeti átalakulást szorgalmazó politikai mozgalmak kibontakozhattak. Az 1830-as évektől Európa fejlettebb részein gyors ipari fejlődésnek, kereskedelmi vállalkozásoknak, a bankok megerősödésének, a gazdaság nagyléptékű fejlődésének lehetünk tanúi. A gazdasági változásokat a polgárság generálta, amelynek eszmevilága a liberalizmusban, a szabadelvűségben gyökerezett. A polgárság felemelkedése, vagyoni megerősödése után szükségszerűen követelte a politikai pozíciók átrendeződését is. □ Magyarországon azonban ekkor még egy kicsit hátrább vagyunk... — Nincs komoly iparosodás, a közös vámunió és az elavult céhrendszer akadálya a fejlődésnek. A mezőgazdaságban nem beszélhetünk szabad menetelő parasztságról, sokkal inkább csak robotoló úrbéres jobbágyságról. A kisszámú, több esetben nem is magyar polgárság nem tudott a polgári-nemzeti átalakulás élére állni, ezért a „harmadik rend” szerepét másnak a nemességnek kellett eljátszani. □ Miért éppen a nemesség? — A nemességet saját feltételeinek megváltozása késztette arra, hogy a polgárosodás irányába tolódjék el, reformokat sürgetve. A reformerek közül csak néhány név, az arisztokratáktól a középbirtokosokon keresztül a nem nemesi származású értelmiségiekig. Gróf Széchenyi István reformjai, gyakorlati tettei, báró Eötvös József korhű leírásai, a polgári eszményállamról vallott nézetei, Kossuth Lajos politikai, függetlenségi törekvései, a Pesti Hírlap vezércikkei és a márciusi ifjak forradalmi tettei egy polgári Magyarország megteremtésére irányultak. Ez is bizonyítja, hogy a magyar polgárosodás elindításában különféle társadalmi csoportok játszottak szerepet, de leginkább a liberális nemesség és a radikális ifjúság (tehát Petőfi, Vasvári, Jókai nemzedéke) hajtotta végre azokat. □ Fontos állomások a reformkori országgyűlések... — A nemesi reformerek az országgyűlés alsótábláján kifejthették nézeteiket, megfogalmazhatták követeléseiket, de a radikálisok és a forradalom nélkül évtizedekig járhatták volna a feudális diéta alkotmányjogi útvesztőit. A márciusi forradalom egyetlen nap alatt többet ért el, mint a reformkori országgyűlések évtizedekig. A pesti forradalom vezetői, maroknyi fiatalember, akik nem tartoztak az Ellenzéki Párt vezérkarához, nem rendelkeztek városi polgárjoggal és telekingatlannal, őszinte hévvel, meggyőződéssel készültek életük igazi nagy fellépésére. A forradalom élgárdája — a magyar polgári fejlődés hiányosságaiból érthetően — értelmiségiekből, irodalmárokból, költőkből verbuválódott. A mintegy 50 írónak közös jellemzője volt a fiatalság és a radikalizmus. Céljuk: egy elavult, régi rendszer felszámolása a lehető leggyorsabb és legteljesebb módon. Az előadás premierje március 15-ére, egy esős tavaszi napra esett, s óriási sikert hozott. Vasvári Pál és elvbarátai azon a napon a magyar történelem formálóivá és hőseivé magasztosultak. A későbbiekben a radikálisok egyre inkább háttérbe szorultak, az irányítás a pozsonyi országgyűlés kezébe került, de Vasváriék nemegyszer támaszt jelentettek Kossuthnak a konzervatívok elleni harcban. S lelkesedésük végigkísérte az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot. A polgári forradalom nyitánya tehát Pesten volt 1848. március 15-én, de a magyar polgári állam kiépülésére — az osztrák önkényuralom miatt — közel húsz évet kellett várni. A pesti városháza Archív felvételek
