Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-14 / 62. szám
Kiltt-Magyuoruág KULTÚRA 1995. március 14., kedd Nemzeti művek Tárcái Zoltán Nyíregyháza — A Magyar Állami Hangversenyzenekar, Kobciyashi Kenichiro vezetésével ismét városunk vendége lesz március 16- án. A bujtosi csarnokban tartandó koncértjüket Erkel: Hunyadi László nyitány kezdi, melynek műsorra tűzését nemzeti ünnepünk közelléte is sugallhatja. De kitűnő és a maga nemében első nagy méretű alkotása, 150 évvel ezelőtt hangzott el először. Az operát már 1844-ben bemutatták, de a nyitány csak 1845- ben készült el. Erkel muzsikája történelmi idők emlékét őrzi, népszerűsége, gyújtó hatása mit sem kopott az idők folyamán Dohnányi Ernő: Hangversenydarab gordonkára és zenekarra c. művének előadását évfordulós aktualitás nem indokolja. Annál jobban az a törekvés, hogy egy méltatlanul agyonhallgatott zeneszerző végre az őt megillető helyre kerüljön zeneéletünkben. Az elhangzó darab, melynek gordonkaszólamát Perényi Miklós tolmácsolásában hallhatjuk, korai alkotás: 1903-04- ből való. Abból az időből, amikor Dohnányi a német romantika, főleg Brahms nyomdokát követte. A koncert záródarabja tisztelgés az 50 éve elhunyt Bartók Béla emléke előtt. A Concerto előadása azért is jelentős, mert Nyíregyházán talán csak egyszer hangzott el, évekkel ezelőtt. De a jelentős zenekari alkotás Bartók életművében is, mely a szerző amerikai éveinek sok tekintetben összefoglaló vallomása, mintegy zenei végrendelete. Köztudott, hogy Bartók ekkor már súlyos betegséggel küzdött, de a komponálás láza visszaadta életkedvét. „Vajon javuló állapotommal van-e összefüggésben, azt nem tudom, de mindenesetre nagy munkában vagyok. Jóformán egész nap ezzel foglalkozom. Terjedelmes mű: 5 tétel.” — írja Péter fiának ezekben a napokban. A Concerto 1943. aug. 15. és okt. 8. között készült el. A bemutató 1944. december 1-jén volt Bostonban, a megbízást adó Serge Koussevitzky vezényletével. Ezen Bartók még ott lehetett. „Csak azt sajnálom, hogy tele poggyásszal kell elmennem...” — mondta pár hónap múlva orvosának, ezeket a sokat sejtető szavakat. A III. Zongoraverseny ugyan elkészült, de a hangszerelést már nem tudta befejezni, s a Brácsaverseny tortó maradt. Közös esten... ...lép fel a Szabolcsi Koncert-Fúvószenekar és a Primavera balettegyüttes Nyíregyházán a művelődési központban március 19-én 18 órától. (KM) Zámbó Jimmy... ...táncdalénekes szerepel a nyíregyházi művelődési központban március 18-án. A népszerű énekes két koncertet is ad, és Kisvárdán is fellép. (KM) Tehetségkutató... ...területi tánctalálkozót rendeznek Nyíregyházán a VMK-ban március 25-én. A látványos összejövetel a Magyar Táncpedagógusok Országos Szövetségének a rendezvénye. (KM) Koncert... ...lesz a mátészalkai művelődési központban március 15-én. A fiatalokat a 100 Folk Celsius együttes várja. Középfokú... ...végzettséggel rendelkezők részére indít számviteli ügyintéző és mérlegképes könyvelői tanfolyamot a Perfekt Rt. nyíregyházi kirendeltsége. (KM) Egybe vagy külön írjuk? Minya Károly Nyíregyháza — Vannak olyan összetett szavaink, amelyek úgy jöttek létre, hogy a mondatban gyakran szerepeltek egymás mellett, s végül összeforrtak. Ilyen például az egyszeregy és a hiszekegy. Előfordul hasonló összekapcsolódás a kötőszavakkal is. Például: dehogy, hogyne, csakhogy. Bizonyára ennek hatására követnek el sokan olyan helyesírási hibát, amelyben két szót a gyakori együtt használás miatt írnak egybe, holott külön kellene: jó néhány, nagy néha, nagy ritkán, év végi, most már, szóvá tesz, részt vesz. A mellérendelő összetett szavak helyesírására vonatkozó szabályok közül talán sokak számára ismert az, miszerint kötőjellel írjuk a mindkét tagjukon különkülön toldalékolható ikerszókat. Például: irul-pirul, irult-pirult, izeg-mozog, izegnek-mozognak, fű-fa, fűt-fát. E szótípus esetében ha több, esetleg három toldalék kapcsolódik a tagokhoz, könnyen konkrét értelmet kaphatnak a kívánt elvont helyett. Például: nagy sürgésében-forgásában észre sem vett. Jobb így: nagy sürgés-forgásában észre sem vett. így azokhoz a mellérendelő szavakhoz sorolódik, amelyek kötőjelesek szintén, de csak az utótagjukon vehetik fel a toldalékot: édes-bús, édes-búsan, rabló-pandúr, rablópandúrt (játszottak). S végezetül egy sajátos hibát nézzünk meg közelebbről. Egy közíró egy köztiszteletben álló személy foglalkozásának leírásában bizonytalan volt, tartott a félreérthetőségtől is, ezért így írta le: vad-kereskedő. Azonban a kötőjeles, arany középutas megoldás ezúttal a túlzott óvatosságot és a helyesírási ingatagságot mutatta. Mivel — nem kell félni — csak akkor vad a kereskedő, ha különírjuk. Viszont egybeírva jelenti azt, hogy az a foglalkozása, vagy vadállatokkal kereskedik. Az írásban is így lett volna helyes: vadkereskedő. A L'art pour l'art jelenség Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Órák alatt elkapkodták Nyíregyházán L’art pour Fart fesztivál jegyeit. A szervezők gyorsan kapcsoltak, az előre tervezett két előadás helyet hármat rendeztek. Mindhárom előadás alatt olyannyira megtelt a művelődési központ, hogy még pótszékeket is kellett beállítani. Túlzás nélkül állítható, hogy a szokatlan humorú együttes Nyíregyházán is nagy sikert aratott. A siker titkának szerettünk volna először is utánajárni az együttes vezetőjével, a Laár Andrással folytatott beszélgetés során. — Ez egy intellektuális műfaj, de a sikerünk elsősorban nem ennek köszönhető. Inkább annak, hogy abszurd. Most szerintem óriási együttrezgés van az élet és az abszurd humor között. Teljesen abszurd az élet, teljesen elvesztette a hitelét minden szellemi érték. Ugyanakkor a pénz, mint igazi értékhatározó, nem elégíti ki az ember lelkét, szellemi igényét. Marad tehát az abszurd, ami tökéletesen és pontosan tükrözi a világot abban a formában, ahogy most van. Gyakorlatilag a világ abszurdult hozzánk, ezért már nem rétegműfaj vagyunk. □ Furcsa a szövegük, stílusuk. Magyarországon nemigen volt ennek múltja. A humoruk más, mint ami Karinthy é és más mint, mondjuk a Sándor Györgyé. Rokonítják-e magukat egyáltalán valakivel? t — Minden valamivel rokon. Én például Karinthyvel erős rokonságot érzek, persze nem ugyanazt csináljuk, amit ő. Karinthynak is vannak abszurd megnyilvánulásai. Sándor György sok abszurd elemmel kesernyés, kicsit politikai stílust jelenít meg. Tőle távolabb érezzük magunkat. Ővele kevésbé érzek rokonságot. Ami viszont a legtávolabb áll tőlünk, a mai politikai kabaré... Harasztosi Pál felvétele □ Miért nem vállalják fel a politizáló humort? — Azért nem politizálunk, mert a politika hamis képet alakított ki magáról, hiszen a politika nem oldja meg az ember problémáit. Semmiféle politika meggyőződésünk nincs, egyik politikai irányzathoz sincs affinitásunk. Úgy gondolom, a politika a hatalomnak a tudománya, és arra nem vagyok kíváncsi. Szerintem a politika az életminőség javításához nem járul hozzá. Harcosságot, ellenségességet, keserűséget, bánatot szül. Szerintem csoportérdekek meglovagolásáról van szó. A politikáról a véleményem abszolút negatív. □ Véleménye szerint a humor mit ad az embereknek? — A humor megvilágosodás. A humor mutatja meg, hogy sokszor a káprázatok mögött üresség van. Ez persze nemcsak a humor mutatja meg, hanem például a Zenbuddhista tanítások is. A buddhisták például többnyire abszurd koánokon keresztül tanítanak. De Chaplin, akit én rendkívül nagyra tartok, folyamatosan ezt csinálja. Olyan karaktereket formált meg olyan szituációkba helyezve, hogy a megvilágosodás élménye támadt az emberben. A humor az gyógyítás. A politika pedig betegítés. □ Nagyon termékenyek. Sokat szerepelnek a tévében, rádióban. Nyíregyházára is két műsorral jöttek. Csapatmunkának köszönhető mindez? — Igen. Nagyon határozottan mondhatom, hogy csapatmunka, amit csinálunk. Amikor megalakultunk, nagyon gyorsan kiderült, hogy mindenki érvényes alkotó. □ Néhányon a Holló és a L'art pour l’art együttesben is játszanak. Mennyire közös a két társulat? — Némileg közös, mert van aki valóban mind a két együttesben játszik. De a Holló Színház az angol humort ültet át magyar nyelvre, mi pedig az eredeti, saját műsorunkat viszük színre. A fesztivál túlnövi a megye határait Nyírbátor (KM-B. I.) — A Nyírbátori Zenei Fesztivál olyan kulturális érték, amelynek nagyon erős gyökerei vannak, és a legnehezebb körülmények között is meg kell rendezni. Mindezt Petróczki Ferenc, a nyírbátori önkormányzat polgármestere mondja, majd hozzáteszi: a művészetéről és történelméről ismert város zenei eseménysorozata túlnövi a megye határait, és a nemzetközi érdeklődés fókuszába kerül. Ennek egyik bizonyítéka: több külföldi zenei folyóirat is számon tartja az eseményt. Az idén 29. alkalommal rendezik meg Nyírbátorban a Zenei Fesztivált. Megyénk jelentős kulturális eseményét július 15. és július 30. között tartják. Mintegy tucatnyi koncert ismert előadók közreműködésével várja majd a zene barátait. A nyitó hangversenyt nemes hagyomány szerint a református műemlék templomban tartják július 15-én. A műsorban Kodály Psalmus Hungaricusa és egy Mahlermű mellett felhangzik Orbán György: Missa Quarta című szerzeménye. A további nyírbátori koncereteken Bach, Weiner, Mozart, Mendelssohn, Verdi, Beethoven, Dvorák művei szólalnak meg. A fesztiválzáró nagyzenekari. hangversenyt július 30-án rendezik. A fesztivál az idén sem korlátozódik a történelmi városra, hanem jó szokás szerint több település is részese lesz. így Nyírmihálydi, Máriapócs, Nagykálló, Nyírbéltek, Hodász és Vállaj lakóinak az örömére is szolgál egy-egy szép koncert. Mint említettük, több neves zenész is közreműködik a zenei eseménysorozaton. Többek között Kovács László, Szabadi Vilmos, Kincses Veronika, Kovács Dénes, mint régi barátai és elkötelezettjei a fesztiválnak és a városnak. Több koncerten is fellépnek. A fesztivállal egy időben rendezik meg a Nemzetközi Ifjúsági Zenei Tábort, amelynek az előnye, hogy a lelkes fiatal zenészek több koncerten is közreműködnek. Ez nemcsak a fiatalok számára nyújt fellépési lehetőséget, hanem kevesebb kiadással is jár. A koncerteken azonban nemcsak ők lépnek fel, hanem a művésztanárok is, sőt a Miskolci Szimfonikus Zenekart is várják. Nyírbátor más programmal is várja nyáron a vendégeket. Az idén is megrendezik a Szárnyas Sárkány Hetét, az utcaszínház fesztivált, amely méltán kelt nagy érdeklődést. Nem marad el az idén sem a tűzzománctábor sem, amelyen bizonyára most is sok szép alkotás születik. Mesterségem címere: színházigazgató Matyasovszki József Nyíregyháza — Ismét volt Művészkör a Móricz Zsigmond Színházban február utolsó vasárnapján. Ritkán nyílik lehetőség arra, hogy itt valahol, ott valahol négy-öt magyar színidirektor összehajolhasson, s megossza egymással, no meg a közönséggel munkájának tanulságait, tapasztalatait, élményeit. Most ez történt az említett esten. Megtudhattuk, hogy színházat csinálni csodálatos dolog, s hogy a színidirektor is csak ember: vannak vágyai és reményei, félelmei és gyengeségei, örömei és gondjai. A színház elpusztíthatatlan és örök. Nem tette tönkre a mozi, nem lehetetlenítette el a televízió, s vélhetően soha nem fog születni olyan találmány, amely helyettesíthetné vagy egyenesen leválthatná ezt a csodát. így foglalható össze a színházvezetésről folytatott beszélgetés egyik, ha nem a legfontosabb tanulsága, amelyet az est díszvendége, Radó Vili bácsi, a kecskeméti Katona József Színház nyugalmazott igazgatója öntött szavakba. Jó hallani: a művészet erejében bízó alkotó ember optimista, még akkor is, ha látja: a társadalom egy jelentős szelete egyáltalán nem, vagy csak nagyon elvétve jár színházba — gyakran azok sem, akik a kultúra sorsáról döntenek —, s a gazdaság jelenlegi helyzete miatt néhány intézményt a bezárás veszélye fenyeget. Spíró György — aki betegség miatt csak levelet tudott küldeni maga helyett — pillanatnyi hangulatát illetően nem tudott számot adni másról, mint az őt fojtogató pénzügyi helyzetről. Megjelent pályatársai viszont — Halasi Imre Zalaegerszegről, Hegyi Árpád Jutocsa Miskolcról, Konter László Békéscsabáról — sem keseregni, sem panaszkodni nem akartak. Ők is tapasztalják: a helyzet rossz, de nem reménytelen. Ezért inkább azon töprengtek — beleértve ebbe a házigazda, Verebes István orientáló kérdéseit is: hogyan lehet igazán jó színházat csinálni, s milyen szerepet kap ebben az egyes számú vezető személye. Nem kétséges, mi nézők is jobban jártunk, hogy nem kell hányódnunk a gazdálkodás Szküllái és Kharübdisze között. Helyette kaptunk színt, könnyed csevegést, valósághű helyzetértékeléseket, érdekfeszítő vallomásokat. Szó volt eredményekről, sikertelenségekről, döntésekről és konfliktushelyzetekről, a nemzeti színjátszás alternatíváiról, közönségről és társulatról, üzletről és küldetésről. Azaz mindarról, ami a színház és annak misztériuma, beleértve ebbe a „szereposztó dívány” körüli pikáns legendáriumot is. S hogy igazán jól szórakoztunk, arra garanciául szolgált még a 82. évében is tündéri és sziporkázóan szellemes Radó Vilmos személye. Vidám színházi anekdotáival külön műsorszámot jelentett. S hogy a beszélgetés végére is maradjon némi meglepetés, néhány rövid jelenet erejéig bepillantást nyerhettünk felvételről a három színház egy-egy sikeres produkciójába. Az est második felének beszélgetése már az előzmények szellemében folytatódott. Nem esett szó — vagy csak elvétve — pénzről, finanszírozásról, művészet és hatalom viszonyáról, támogatásról vagy esetleges elvonásokról. Helyette inkább két portrét láthattunk: Csabai Lászlóné, Nyíregyháza polgármestere és dr. Zilahi József a megyei közgyűlés elnöke most elsősorban mint magánemberek mutatkoztak be. Politikai sikereikről, munkájukról és terveikről, elődeikhez való viszonyukról leginkább visszafogottan és tárgyilagosan nyilatkoztak. Úgy tűnt: szándékaik tiszták, törekvéseik jó szándékúak, s együttműködni is hajlandóak előrevivő célok érdekében. S ha így van, akkor biztosan fogunk beszélgetni a színházcsinálásról a jövőben is, mert lesz még színház.
