Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-14 / 62. szám

1995. március 14., kedd HÄTTHI? « Arcul csapott városhangulat Elkészül egy pályázati terv, s aztán kezdenek el gondolkodni az üzletemberek Harasztosi Pál felvétele Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Ha va­laki hosszú idő után mosta­nában újra ellátogatna Nyír­egyházára, nagyot nézne, hogy alig ismer a városra. S még az sem biztos, hogy ez maradéktalan örömmel töl­tené el, hiszen nagyon sok olyan építkezés, átépítés tör­tént és történik a városban, amelyik a régi, kisvárosi hangulatot — amiért oly so­kan szerettük Nyíregyházát — arcul csapja. Szatmári Istvánnal, az Orszá­gos Műemlékvédelmi Hivatal megyei kirendeltségének ve­zetőjével azokról a dolgokról beszélgettünk, amelyek nem­csak az „átlag” városlakó, ha­nem a műemlékvédelemmel foglalkozó szakember szemét is szúrják. Lakásból üzlet □ Régi, szép épülete a város­nak a Luther-ház, ,amelynek hátsó, tér felőli falán most aj­tót szeretne nyitni az egyik tu­lajdonos, mert iroda lesz a la­kásból. A lakók nagyobbik ré­sze ellenzi ezt, mi az önök ál­láspontja? — A műemléki felügyelő­ség csak szakvéleményt ad, az elsőfokú építésügyi hatóság a polgármesteri hivatal. Az A­­Stúdió egyébként építészetileg jó tervet készített, így a véle­ményünk az: nem fogja zavar­ni a városképet. □ Csakhogy mégis csak fur­csa, ami mostanában Nyíregy­házán kezd eluralkodni: ahogy korábban a garázsokban nyíl­tak palackozott italboltok, most a lakásokat alakítják át üzleteknek. S ha most egy ajtót nyithatnak a Luther-házon, holnap jön a kérelem a másik ajtóra. — A szakvéleményben ki­kötöttük, hogy csak ezt az egy ajtót engedélyezzük. Nekem több más, nem védett épület miatt vannak aggályaim. A Vasvári Pál, Szent István, Bocskai utca polgárházain sorra nyitnak bejáratot üzle­teknek. A Kossuth utca pedig gyakorlatilag megsemmisül. Ez a rendkívül kedvezőtlen. Sérül a hagyományos városi modell, átalakul a szerkezeti rendszere. A régi polgárházak úgy szépek, ahogy vannak: a vakolatdíszekkel, stukkókkal. Az ajtónyitásokkal megbom­lik a homlokzati rendszer, íz­léstelen, csúnya lesz. — Belátom, szükség van üz­letekre, de nem látom be, hogy ez a kialakítás egyetlen módja. Kőszegen, Sopronban, Bán­fán, Kassán is vannak üzletek, mégis meg tudják oldani, hogy Portálok az ablakok helyén az utcafront nem sérül. Nem értünk egyet változatlanul a Kiskörút átvezető szakaszának tervével sem: a Bujtos, Bocs­kai, Eötvös utcát vágja át, itt is sérül a városszerkezet, és a foghíjak beépítésére a ren­dezési terv nem ad megfelelő megoldást. Nem járultunk hozzá, ettől függetlenül a vá­ros közgyűlése jóváhagyta a rendezési tervet. □ Sok választási lehetőség azonban nem volt a kiskörút nyomvonalára, hiszen ahol eredetileg vezetett volna az út (a Kis-Csemege volt épülete helyén), ügyesen felépítettek egy házat. — Rendkívül fontos, ho­gyan képzik a térfalakat: a te­lekhatárnál legyen a homlok­zat, s ahol sarokház állt, a sar­kon legyen az új épület is. Az beépítéseknél erre most már jobban odafigyelnek, példa er­re a Szarvas és Kígyó utca sa­rok. Ellenpéldája viszont a szakszervezeti székház, műve­lődési központ: ezeket az épü­leteket mintha minden elgon­dolás nélkül lepottyantották volna oda, ahol épp találtak egy üres helyet. Ki van „lyu­­kasztgatva” a város, nincsenek meg a szép térfalak. Nagy ta­nulság ez, de a saját hibánkból okulni kell. A műemléki szempontból értékes épülete­ket védelem alá helyeztük. De egy város arculatát nem csu­pán ezek az épületek jelentik. A város egyedülálló kezdemé­nyezése, hogy a városképi szempontból fontos, ezért vá­rosi védelem alatt álló épüle­tek homlokzatának felújításá­hoz vissza nem térítendő tá­mogatást nyújt. Metropol □ A legújabb építkezés a vá­rosban, amelytől azt vártuk, hogy a Kossuth tér városkép­ből „kilógó” sarka is beépül, a Metropol üzletház. Betölti-e majd ezt a funkciót? Az utóbbi rajzokon ugyanis egyre inkább betonbunkerhez hasonlít. — A Bán Ferencék készítet­te pályázati terv nagyon szép, visszafogott volt. Magam is tagja voltam a bizottságnak, amelyik ezt a tervet támogatta. A probléma akkor kezdődött, amikor a program elkezdett duzzadni: hogy sokkal több üzletet kell elhelyezni benne. Fölfelé és lefelé is dagadt az épület, s míg eredetileg gará­zsok és raktárak lettek volna alul, most ott is üzletek lesz­nek. A térszintsüllyesztés vé­leményem szerint nem ked­vezett az épületnek. Bánék ugyan mindent megtettek a terv módosításakor, hogy esz­tétikus legyen az épület, de változatlanul úgy érzem, óri­ási, és nem a térhez illeszkedő lesz a tömege, és formai kiala­kítása. A bajt ott látom: elké­szül egy gyönyörű pályázati terv, s aztán kezdenek el gon­dolkodni az üzletemberek. Ahelyett, hogy előre körvo­nalaznák, mit akarnak. □ Ón szerint eljutunk-e vala­ha gondolkodásunkban addig, hogy az esztétikumot az üzlet elé helyezzük? Vagyis nem az lesz az elsődleges és egyetlen szempont, hogy minél több nye­reséget kasszírozzunk be vala­min a szépség rovására. — Nagyon nehéz már ez. Újabb és újabb üzleteket nyit­nak az emberek, termelnek és profitot érnek el. Aggasztó a műemléki védelem alatt álló középületeink sorsa. Országos szinten is kiemelkedő épületek a Takarékpalota, a Nyírvíz-pa­lota, a városháza és a Korona Szálló. A Koronát az új tulaj­donos most felújítja. De ott van még a Sóstó. Hibáztatom a várost, hogy ilyen szerződé­seket kötött Kínál Jánosékkal. Sehol nem szerepel, hogy az épületeket záros határidőn be­lül helyre kell állítaniuk. Mi pedig hiába hozunk kötelező határozatokat, ha nem tudjuk érvényesíteni. A Krúdy Szál­lóra Kínál kért építési enge­délyt, az alapján két éven belül — mert addig érvényes — meg kellene kezdenie a hely­reállítást, ez nemsokára lejár, de valójában kötelezni nem tudjuk a helyreállítás elkezdé­sére. A Svájci-lak, a Vízto­rony, volt Városi fürdő eseté­ben kötelező határozatot hoz­tunk, hogy az állagvédelem, az életveszély elhárítása érdeké­ben tegye meg a szükséges in­tézkedéseket. Másodszor pos­táztuk ki ajánlva, mert az elő­ző visszajött — nem hajlandók átvenni a levelet. Hibás szerződés □ Az embernek az az érzése, hogy amikor ezeket a szerző­déseket megkötötték, érthetet­len okból a szokásosnál is fele­dékenyebbek voltak az eladók, hiszen ha a városlakó vásárol építési telket, azonnal kikötik: három éven belül köteles meg­kezdeni az építkezést, külön­ben jönnek a szankciók. — Úgy tűnik, kiárusították a város értékes épületeit. Aki kötötte Kínállal a szerződést, bele kellett volna foglalnia — mert megtehette volna, —, amennyiben két éven belül nem újítja fel az épületet, visz­­szaáll az eredeti állapot. Nem igaz, hogy nincsenek jogászok ezen a területen, akik erre fel­figyelhettek volna. Lehetetlen helyzet alakult ki a Sóstón, az ember inkább elkerüli a kör­nyéket, holott az említett épü­letek, s az 1933-ban épült strand hatalmas érték, és cso­dálatos természeti környezet a város számára. Csengettek. Egy patta­násos arcú fiú áll­dogált a bejárat­nál. Szájhúzogatva felmérte a helyzetet, talán túlságosan fi­atalnak találta a ház lakóját. Köszönés helyett csak úgy odabökte „A háziasszonyhoz van szerencsém?". A durva hang hallatán leg­szívesebben azonnal becsap­ta volna az ajtót, de erre nem volt ideje, mert a fiú, mi­után megtudta tárgyalóképes partnerre talált, gyorsan egy igazolványt dugott az orra alá. Nem mintha megtudott volna belőle valamit, úgy tartotta a srác, hogy ne pil­lanthasson bele az okiratba. Mindössze annyit látott való-Türelmetlen gyűjtögető ban egy igazolványt lobog­tatnak előtte, de ki és milyen célból adta ki, az rejtve ma­radt. Hamarosan megtudta a jövevény látogatásának a célját is. „Mozgáskorlátozott gyermekek javára gyűjtök pénzt, és a támogatás fejében képeslapokat ajánlok - szólt nyeglén a fiú. Agyában felvillantak a szívbemarkoló képek: piciny, ártatlan apróságok tehetetle­nül várják tolókocsiban a se­gítséget, hogy sétálni tolják őket, vagy egyszerűen csak beszélgessenek velük, szere­­tetet adhassanak és kapja­nak. Vajon hány és hány gyermek szenved mássága miatt, hiszen nem szánalmat várnak ők, hanem egy kis se­gítséget. Belülről ők is ha­sonlóan gondolkodnak, mint az egészségesek. Szeretnének ugyanúgy játszani, mint ép társaik, ám a sors kegyetlen volt hozzájuk, mozgáshibá­val sújtotta őket. Szívesen adott volna több pénzt is a mozgáskorlátozott gyermekek támogatására, mint amennyit a csöppett sem bizalomgerjesztő idegen kért. Am aznap túlköltekezte magát, üresen tátongott a pénztárcája. Kedvesen kérte a fiút, ha végez a környéken jöjjön vissza, addigra haza­jön a férje és tudnak adni tá­mogatást. A nem várt feleletre a fiú szeme szikrákat szórt, s dü­hösen mondta: „Hogyan le­hetséges, hogy már nincs pénze, hiszen még csak hó eleje van. Nem jövök én ide vissza se két óra múlva, sé két év múlva! Tartsa meg a pénzét magának!”-m—f gy könnycseppet mor­­zsolva zárta be maga i J mögött az ajtót. Be­ment gyermeke szobájába, és betakarta a tolókocsiban bé­késen alvó kisfiút... Műtét közben Balogh József Ahhoz képest, hogy a szocialista párt frakcióvezetője az elmúlt hét végén mondta: a kormány a vasárnapi ülésén nem tárgyal a lakosság sor­sát kedvezőtlenül érintő kér­désekről, továbbá ahhoz ké­pest, hogy korábban a Nem­zeti Bank új elnöke nyilvá­nosság előtt erősítgette, hogy a közeljövőben nem lesz forintleértékelés, s ah­hoz képest, hogy a vezető kormánypárt elnöksége a tandíj bevezetését időszerűt­lennek tartotta, enyhén szól­va is hozott néhány megle­petést a kormány a vasárna­pi ülésén. Ahhoz képest viszont, hogy régóta mondják: ne­héz helyzetben van az or­szág, ezzel együtt a kor­mány, emiatt szigorú intéz­kedésekre van szükség, a fájdalmas műtét nem volt meglepetés. A forintot gyengítő radikális leértéke­lés, a kedvezmények körét csökkentő intézkedéscso­mag fogadtatása nyilván­valóan nem lehetett egyfor­ma, hisz míg az a középré­teg, amelyik elveszítheti a családi pótlékot, a gyedet, a gyest, s közben fizetheti majd gyermeke főiskolai, egyetemi tanulmányainak idején a tandíjat, másképp hallgatta a híradásokat, mint az a réteg, amelyiknek vélhetően nem okoz ekkora sokkot. Első hallásra úgy tűnik, a mostani döntéssorozat egy­értelmű nyertesei a vállal­kozók lesznek, ha másért nem, hát Palotás úr nyi­latkozatából is erre követ­keztethetünk. Jó lenne azt hinni, hogy ha már így van, akkor a vállalkozók nem dél-amerikai téli nyaralás­ra, tízmilliós kocsicsodák­ra, hanem munkahelyte­remtésre, új beruházásokra költik a számukra kedve­zőbb lehetőségekből szár­mazó forintokat. Mindenesetre az, hogy Kovács Pál népjóléti mi­niszter bejelentette, Katona Béla tárca nélküli miniszter pedig fontolgatja lemondá­sát, gondolom a korányko­­alición belül lévőket is el­gondolkodásra késztette. Lehet, hogy másabb lett volna a fogadtatása, ha fel­készítenek rá, mert a vá­lasztási program nem erről szólt, s ha már régebben dolgoznak ezen, azt is beje­lenthették volna: mi az a minimum nettókereset, ami fölött nem fizetnek, kik kap­ják azt a kilenc milliárd fo­rintot. Hogy legalább azok kö­rében ne okozott volna fe­szültséget, akiken segíteni akar. Mélyrepülés Ferter János rajza Gyerekek színházban Bodnár István A színházban remek a hangulat. Taps, ne­vetés, sőt olykor köz­be kiáltozás. A színészek nem veszik zokon, hisz délután gyermekelőadás van, s akár a hatás egyik mérője is lehet, hogy mennyire hat a játék a gyerekekre. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház mintegy 17 ezer bérlettulajdonosa közül 13 ezer óvodás vagy iskoláskorú fiatal. Har­mincegy bérletsorozat tu­lajdonosai a boldog, ifjú nézők. Komoly szám ez, s bizonyára a színház becsüli is ezt a nézősereget. A kis­­várdai művészetek házában — ott, ahol nincs is társulat — 11 bérletsorozatot vál­tottak a gyerekek, és ennek köszönhetően több előadá­son lehetnek részesei a színház élményröptető va­rázsának. A kisvárdai elő­adásokra is tucatnyi kis te­lepülésről kerekednek fel a gyerekek tanáraik vezetésé­vel, hogy az ország csücs­kében is beléphessenek Thália csarnokába. Errefe­lé az érdeklődés olyan nagy, hogy Mándokon kü­lön előadásokat kellett szervezni. De Mátészalkán is rendre megtelik a műve­lődési ház egy-egy ifjúsági vagy gyermekelőadás al­kalmából. Sőt, a legtöbb­ször több előadást is kell szervezni. Hasznos dolog ez, köl­csönösen is hasznos. A szín­házak számára többszörö­sen is az. Hiszen nemcsak rendre telt ház előtt játsz­hatnak a színészek, a gyer­mekbemutatók jegyei már előre elkeltek, hanem azért is, mert nevelődnek a jövő színházbarátai. Hiszen aki gyermekkorá­ban megkedveli a színhá­zat, az bizonyára később is be-betér majd Thália csar­nokába. A kicsinyek számá­ra pedig minden egyes pro­dukció életreszóló élmény lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents