Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-14 / 62. szám
1995. március 14., kedd HÄTTHI? « Arcul csapott városhangulat Elkészül egy pályázati terv, s aztán kezdenek el gondolkodni az üzletemberek Harasztosi Pál felvétele Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Ha valaki hosszú idő után mostanában újra ellátogatna Nyíregyházára, nagyot nézne, hogy alig ismer a városra. S még az sem biztos, hogy ez maradéktalan örömmel töltené el, hiszen nagyon sok olyan építkezés, átépítés történt és történik a városban, amelyik a régi, kisvárosi hangulatot — amiért oly sokan szerettük Nyíregyházát — arcul csapja. Szatmári Istvánnal, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal megyei kirendeltségének vezetőjével azokról a dolgokról beszélgettünk, amelyek nemcsak az „átlag” városlakó, hanem a műemlékvédelemmel foglalkozó szakember szemét is szúrják. Lakásból üzlet □ Régi, szép épülete a városnak a Luther-ház, ,amelynek hátsó, tér felőli falán most ajtót szeretne nyitni az egyik tulajdonos, mert iroda lesz a lakásból. A lakók nagyobbik része ellenzi ezt, mi az önök álláspontja? — A műemléki felügyelőség csak szakvéleményt ad, az elsőfokú építésügyi hatóság a polgármesteri hivatal. Az AStúdió egyébként építészetileg jó tervet készített, így a véleményünk az: nem fogja zavarni a városképet. □ Csakhogy mégis csak furcsa, ami mostanában Nyíregyházán kezd eluralkodni: ahogy korábban a garázsokban nyíltak palackozott italboltok, most a lakásokat alakítják át üzleteknek. S ha most egy ajtót nyithatnak a Luther-házon, holnap jön a kérelem a másik ajtóra. — A szakvéleményben kikötöttük, hogy csak ezt az egy ajtót engedélyezzük. Nekem több más, nem védett épület miatt vannak aggályaim. A Vasvári Pál, Szent István, Bocskai utca polgárházain sorra nyitnak bejáratot üzleteknek. A Kossuth utca pedig gyakorlatilag megsemmisül. Ez a rendkívül kedvezőtlen. Sérül a hagyományos városi modell, átalakul a szerkezeti rendszere. A régi polgárházak úgy szépek, ahogy vannak: a vakolatdíszekkel, stukkókkal. Az ajtónyitásokkal megbomlik a homlokzati rendszer, ízléstelen, csúnya lesz. — Belátom, szükség van üzletekre, de nem látom be, hogy ez a kialakítás egyetlen módja. Kőszegen, Sopronban, Bánfán, Kassán is vannak üzletek, mégis meg tudják oldani, hogy Portálok az ablakok helyén az utcafront nem sérül. Nem értünk egyet változatlanul a Kiskörút átvezető szakaszának tervével sem: a Bujtos, Bocskai, Eötvös utcát vágja át, itt is sérül a városszerkezet, és a foghíjak beépítésére a rendezési terv nem ad megfelelő megoldást. Nem járultunk hozzá, ettől függetlenül a város közgyűlése jóváhagyta a rendezési tervet. □ Sok választási lehetőség azonban nem volt a kiskörút nyomvonalára, hiszen ahol eredetileg vezetett volna az út (a Kis-Csemege volt épülete helyén), ügyesen felépítettek egy házat. — Rendkívül fontos, hogyan képzik a térfalakat: a telekhatárnál legyen a homlokzat, s ahol sarokház állt, a sarkon legyen az új épület is. Az beépítéseknél erre most már jobban odafigyelnek, példa erre a Szarvas és Kígyó utca sarok. Ellenpéldája viszont a szakszervezeti székház, művelődési központ: ezeket az épületeket mintha minden elgondolás nélkül lepottyantották volna oda, ahol épp találtak egy üres helyet. Ki van „lyukasztgatva” a város, nincsenek meg a szép térfalak. Nagy tanulság ez, de a saját hibánkból okulni kell. A műemléki szempontból értékes épületeket védelem alá helyeztük. De egy város arculatát nem csupán ezek az épületek jelentik. A város egyedülálló kezdeményezése, hogy a városképi szempontból fontos, ezért városi védelem alatt álló épületek homlokzatának felújításához vissza nem térítendő támogatást nyújt. Metropol □ A legújabb építkezés a városban, amelytől azt vártuk, hogy a Kossuth tér városképből „kilógó” sarka is beépül, a Metropol üzletház. Betölti-e majd ezt a funkciót? Az utóbbi rajzokon ugyanis egyre inkább betonbunkerhez hasonlít. — A Bán Ferencék készítette pályázati terv nagyon szép, visszafogott volt. Magam is tagja voltam a bizottságnak, amelyik ezt a tervet támogatta. A probléma akkor kezdődött, amikor a program elkezdett duzzadni: hogy sokkal több üzletet kell elhelyezni benne. Fölfelé és lefelé is dagadt az épület, s míg eredetileg garázsok és raktárak lettek volna alul, most ott is üzletek lesznek. A térszintsüllyesztés véleményem szerint nem kedvezett az épületnek. Bánék ugyan mindent megtettek a terv módosításakor, hogy esztétikus legyen az épület, de változatlanul úgy érzem, óriási, és nem a térhez illeszkedő lesz a tömege, és formai kialakítása. A bajt ott látom: elkészül egy gyönyörű pályázati terv, s aztán kezdenek el gondolkodni az üzletemberek. Ahelyett, hogy előre körvonalaznák, mit akarnak. □ Ón szerint eljutunk-e valaha gondolkodásunkban addig, hogy az esztétikumot az üzlet elé helyezzük? Vagyis nem az lesz az elsődleges és egyetlen szempont, hogy minél több nyereséget kasszírozzunk be valamin a szépség rovására. — Nagyon nehéz már ez. Újabb és újabb üzleteket nyitnak az emberek, termelnek és profitot érnek el. Aggasztó a műemléki védelem alatt álló középületeink sorsa. Országos szinten is kiemelkedő épületek a Takarékpalota, a Nyírvíz-palota, a városháza és a Korona Szálló. A Koronát az új tulajdonos most felújítja. De ott van még a Sóstó. Hibáztatom a várost, hogy ilyen szerződéseket kötött Kínál Jánosékkal. Sehol nem szerepel, hogy az épületeket záros határidőn belül helyre kell állítaniuk. Mi pedig hiába hozunk kötelező határozatokat, ha nem tudjuk érvényesíteni. A Krúdy Szállóra Kínál kért építési engedélyt, az alapján két éven belül — mert addig érvényes — meg kellene kezdenie a helyreállítást, ez nemsokára lejár, de valójában kötelezni nem tudjuk a helyreállítás elkezdésére. A Svájci-lak, a Víztorony, volt Városi fürdő esetében kötelező határozatot hoztunk, hogy az állagvédelem, az életveszély elhárítása érdekében tegye meg a szükséges intézkedéseket. Másodszor postáztuk ki ajánlva, mert az előző visszajött — nem hajlandók átvenni a levelet. Hibás szerződés □ Az embernek az az érzése, hogy amikor ezeket a szerződéseket megkötötték, érthetetlen okból a szokásosnál is feledékenyebbek voltak az eladók, hiszen ha a városlakó vásárol építési telket, azonnal kikötik: három éven belül köteles megkezdeni az építkezést, különben jönnek a szankciók. — Úgy tűnik, kiárusították a város értékes épületeit. Aki kötötte Kínállal a szerződést, bele kellett volna foglalnia — mert megtehette volna, —, amennyiben két éven belül nem újítja fel az épületet, viszszaáll az eredeti állapot. Nem igaz, hogy nincsenek jogászok ezen a területen, akik erre felfigyelhettek volna. Lehetetlen helyzet alakult ki a Sóstón, az ember inkább elkerüli a környéket, holott az említett épületek, s az 1933-ban épült strand hatalmas érték, és csodálatos természeti környezet a város számára. Csengettek. Egy pattanásos arcú fiú álldogált a bejáratnál. Szájhúzogatva felmérte a helyzetet, talán túlságosan fiatalnak találta a ház lakóját. Köszönés helyett csak úgy odabökte „A háziasszonyhoz van szerencsém?". A durva hang hallatán legszívesebben azonnal becsapta volna az ajtót, de erre nem volt ideje, mert a fiú, miután megtudta tárgyalóképes partnerre talált, gyorsan egy igazolványt dugott az orra alá. Nem mintha megtudott volna belőle valamit, úgy tartotta a srác, hogy ne pillanthasson bele az okiratba. Mindössze annyit látott való-Türelmetlen gyűjtögető ban egy igazolványt lobogtatnak előtte, de ki és milyen célból adta ki, az rejtve maradt. Hamarosan megtudta a jövevény látogatásának a célját is. „Mozgáskorlátozott gyermekek javára gyűjtök pénzt, és a támogatás fejében képeslapokat ajánlok - szólt nyeglén a fiú. Agyában felvillantak a szívbemarkoló képek: piciny, ártatlan apróságok tehetetlenül várják tolókocsiban a segítséget, hogy sétálni tolják őket, vagy egyszerűen csak beszélgessenek velük, szeretetet adhassanak és kapjanak. Vajon hány és hány gyermek szenved mássága miatt, hiszen nem szánalmat várnak ők, hanem egy kis segítséget. Belülről ők is hasonlóan gondolkodnak, mint az egészségesek. Szeretnének ugyanúgy játszani, mint ép társaik, ám a sors kegyetlen volt hozzájuk, mozgáshibával sújtotta őket. Szívesen adott volna több pénzt is a mozgáskorlátozott gyermekek támogatására, mint amennyit a csöppett sem bizalomgerjesztő idegen kért. Am aznap túlköltekezte magát, üresen tátongott a pénztárcája. Kedvesen kérte a fiút, ha végez a környéken jöjjön vissza, addigra hazajön a férje és tudnak adni támogatást. A nem várt feleletre a fiú szeme szikrákat szórt, s dühösen mondta: „Hogyan lehetséges, hogy már nincs pénze, hiszen még csak hó eleje van. Nem jövök én ide vissza se két óra múlva, sé két év múlva! Tartsa meg a pénzét magának!”-m—f gy könnycseppet morzsolva zárta be maga i J mögött az ajtót. Bement gyermeke szobájába, és betakarta a tolókocsiban békésen alvó kisfiút... Műtét közben Balogh József Ahhoz képest, hogy a szocialista párt frakcióvezetője az elmúlt hét végén mondta: a kormány a vasárnapi ülésén nem tárgyal a lakosság sorsát kedvezőtlenül érintő kérdésekről, továbbá ahhoz képest, hogy korábban a Nemzeti Bank új elnöke nyilvánosság előtt erősítgette, hogy a közeljövőben nem lesz forintleértékelés, s ahhoz képest, hogy a vezető kormánypárt elnöksége a tandíj bevezetését időszerűtlennek tartotta, enyhén szólva is hozott néhány meglepetést a kormány a vasárnapi ülésén. Ahhoz képest viszont, hogy régóta mondják: nehéz helyzetben van az ország, ezzel együtt a kormány, emiatt szigorú intézkedésekre van szükség, a fájdalmas műtét nem volt meglepetés. A forintot gyengítő radikális leértékelés, a kedvezmények körét csökkentő intézkedéscsomag fogadtatása nyilvánvalóan nem lehetett egyforma, hisz míg az a középréteg, amelyik elveszítheti a családi pótlékot, a gyedet, a gyest, s közben fizetheti majd gyermeke főiskolai, egyetemi tanulmányainak idején a tandíjat, másképp hallgatta a híradásokat, mint az a réteg, amelyiknek vélhetően nem okoz ekkora sokkot. Első hallásra úgy tűnik, a mostani döntéssorozat egyértelmű nyertesei a vállalkozók lesznek, ha másért nem, hát Palotás úr nyilatkozatából is erre következtethetünk. Jó lenne azt hinni, hogy ha már így van, akkor a vállalkozók nem dél-amerikai téli nyaralásra, tízmilliós kocsicsodákra, hanem munkahelyteremtésre, új beruházásokra költik a számukra kedvezőbb lehetőségekből származó forintokat. Mindenesetre az, hogy Kovács Pál népjóléti miniszter bejelentette, Katona Béla tárca nélküli miniszter pedig fontolgatja lemondását, gondolom a koránykoalición belül lévőket is elgondolkodásra késztette. Lehet, hogy másabb lett volna a fogadtatása, ha felkészítenek rá, mert a választási program nem erről szólt, s ha már régebben dolgoznak ezen, azt is bejelenthették volna: mi az a minimum nettókereset, ami fölött nem fizetnek, kik kapják azt a kilenc milliárd forintot. Hogy legalább azok körében ne okozott volna feszültséget, akiken segíteni akar. Mélyrepülés Ferter János rajza Gyerekek színházban Bodnár István A színházban remek a hangulat. Taps, nevetés, sőt olykor közbe kiáltozás. A színészek nem veszik zokon, hisz délután gyermekelőadás van, s akár a hatás egyik mérője is lehet, hogy mennyire hat a játék a gyerekekre. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház mintegy 17 ezer bérlettulajdonosa közül 13 ezer óvodás vagy iskoláskorú fiatal. Harmincegy bérletsorozat tulajdonosai a boldog, ifjú nézők. Komoly szám ez, s bizonyára a színház becsüli is ezt a nézősereget. A kisvárdai művészetek házában — ott, ahol nincs is társulat — 11 bérletsorozatot váltottak a gyerekek, és ennek köszönhetően több előadáson lehetnek részesei a színház élményröptető varázsának. A kisvárdai előadásokra is tucatnyi kis településről kerekednek fel a gyerekek tanáraik vezetésével, hogy az ország csücskében is beléphessenek Thália csarnokába. Errefelé az érdeklődés olyan nagy, hogy Mándokon külön előadásokat kellett szervezni. De Mátészalkán is rendre megtelik a művelődési ház egy-egy ifjúsági vagy gyermekelőadás alkalmából. Sőt, a legtöbbször több előadást is kell szervezni. Hasznos dolog ez, kölcsönösen is hasznos. A színházak számára többszörösen is az. Hiszen nemcsak rendre telt ház előtt játszhatnak a színészek, a gyermekbemutatók jegyei már előre elkeltek, hanem azért is, mert nevelődnek a jövő színházbarátai. Hiszen aki gyermekkorában megkedveli a színházat, az bizonyára később is be-betér majd Thália csarnokába. A kicsinyek számára pedig minden egyes produkció életreszóló élmény lehet.
