Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-11 / 60. szám

1995- MÁRCIUS 11., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Edzés közben a bajnokok Elek Emil felvétele Szerencsésebb csillagzatú országokban a tehetség és szorgalom gyümölcse a sike­ren kívül a pénz is. Nálunk ritkán esik meg, hogy mindez együtt összejöjjön. Gazdag Agnes és Juhász Krisztina a nyíregyházi Széche­nyi István Közgazdasági Szak­­középiskola IV. E osztályos ta­nulói például egyelőre csak re­ménykedhetnek, hogy kijutnak életük második gyors- és gépíró, valamint szövegszerkesztő világ­­bajnokságára. Nem mintha nem bizonyítottak volna eleget. Az országos bajnokságon elért eredményeik alapján el is nyer­ték azt a jogot, hogy részt ve­gyenek az idei, július 15-e és 21-e között Amszterdamban megrendezendő legnagyobb vi­lágversenyen. Kvalitásaikról lapunk is be­számolt már. Most csak emlé­keztetőül idézzük fel legrango­sabb sikereiket. Mindketten má­sodikos koruk óta versenyez­nek. 1993-ban az isztambuli gépíró világbajnokságon Ágnes a 9., Krisztina a 16. helyen vég­zett. 1994-ben Krisztina gépírásból Ma­gyarország ifjúsági bajnoka lett. Ágnes az októberi országos versenyen szövegszer­kesztésből és a kombinált versenyen állha­tott a dobogó tetejére. 1994. októberében a regensburgi nemzetközi versenyen a má­sodik és a harmadik helyet szerezték meg, tiszteletbeli főiskolásokká választották őket. Ebben a hónapban másodszor vesz­igazgató úr szerint többet adnak ki belőle, mint amennyi befolyik... Nagyon sok min­dent feladata támogatni ennek az egy szem alapítványnak: az ausztriai testvériskolá­val fennálló kapcsolatokat, a tanulmányi kirándulásokat, a Széchenyi hagyományá­polást és megannyi diák tehetségének gon­dozását, amelynek a költségei százezreket tesznek ki. Az isko­lában sikerágazatnak számító gyors- és gépíráson kívül törté­nelemből, számítástechnikából, matematikából, szakmai tár­gyakból tizenhét tanuló készül országos megmérettetésre és még nem is szóltunk a diákolimpiára tréningező tornacsapatról. Szóval ez az a szituáció, ami­kor egy oktatási intézmény di­rektorának csak a fél szeme ne­vet. S ez az a szituáció, amikor nem marad más választás, mint szponzorokat keresni. Mivel az amszterdami út előlegét március 20-ig be kell fizetni, és ez ideig két cég jelentkezett támogató­nak, Földesi Jánosné és Hargi­tai István a sajtó útján is a vál­lalkozókhoz, bankokhoz, alapít­ványokhoz fordul azzal: ameny­­nyiben módjukban és szándé­kukban áll anyagilag segíteni Gazdag Ágnes és Juhász Krisztina vi­lágbajnokságon való részvételét, tegyék azt meg. Hiszen ez az iskola jó hírnevét nem­csak országosan, hanem nemzetközi szin­ten is elismertté tenné. A kiutazásra szánt hozzájárulásokat az OTP Megyei Igaz­gatóságánál vezetett 449 — 98008 számú, Széchenyi 75 Alapítvány 802 — 35094 — 9 számlára lehet átutalni. nek részt Bécsben az Unesco keretében szervezett nemzetközi ifjúsági gépíró­versenyen. Földesi Jánosné felkészítő taná­ruk, az eddigi legtehetségesebb tanítványai­nak tartja őket, pedig az ő pedagógusi pályafutásához hozzátartoznak a diákok átlagon felüli teljesítményei. Ide csak any­nyi kívánkozik, hogy az utoljára említett bécsi Unesco versenyre már hatodszor in­dítja el a „gyerekeit”. Áz amszterdami részvétel költsége fejen­ként százezer forint, amit sem a Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége, sem az iskola, sem a szülők nem tudnak vállalni. Az iskolában működik ugyan a Széchenyi 75 Alapítvány, de Hargitai István Gyű re Ágnes Göröngyök a csúcs előtt Szponzorokat keresnek, hogy kijuthassanak a rangos világversenyre az életetHa újrakezdhetném Állatokról, a Nagy Utazásról, s a popcornról Kállai János, Bartha Andrea, Szőke Judit Töredelmesen bevallom: ha újra nekifut­hatnék a „nagybetűsnek”, már ahogyan az életet szoktuk aposztrofálni, hát én állat szeretnék lenni. Pontosabban, állatocska, méghozzá a nem hús-vér, szőrrel-bőrrel bundásult fajtából, hanem az emberi lele­mény teremtette műnégylábúak népesedő családjából. Mert ugyan ki vonná kétségbe, hogy a bájosan bólogató, integető Coccolino maci pályafutása egyenesen tündökletes, nem be­szélve a tévé-medve évtizedekre visszatekin­tő, töretlen karrierjéről. De, ha választani lehetne, én leginkább Duracell nyusziként kívánnám leélni második, újfent nulláról startoló napjaimat. Igaz, mióta az egyik ki­rakatban megpillantottam a belilultan him­bálózó Milka tehenet, picikét elbizonytala­nodtam. No, de egy tehén, egy kérődző marha, mégha oly csábos-csokis vonzerővel bír is? Nem! Maradok az elemes nyúlnál mint számomra a nagy kitörést jelképező egyetlen és üdvözítő lehetőségnél. Mert mit tud ez a kópés mosolyú tap­sifüles? (Mármint, amelyikbe azt a bizo­nyos, életfogytig tartó szárazelemet gyö­möszölték a reklámzsonglőrök.) Dobol, mint a hétszentség! Ledobolja maga körül a makogó-bizonytalankodó ütőscsapat tag­jait, merthogy ő tovább bírja mindenkinél. De ez még semmi! Újabban bokszkesztyűt húzott a ravasz Duri, és olyanokat vág be a kollégáknak, hogy nocsak! Cassius Clay sem csinálhatta volna jobban, amikor még nem Muhammad Ali névre hallgatott. Szó­val, kiüt mindenkit, mert benne — köszön­hetően a kiapadhatatlan energiaforrásnak — olyan erők tobzódnak, hogy bármelyik falusi búcsúban ő lenne a Menő Jani. Tehát, ha lehetne, kérném tisztelettel: hadd vágjak neki a nyusziságnak! Síppal, dobbal, nádihegedűvel, legfőképpen gitár­ral a nyakamban, merthogy mindig álmom volt a rockvilág meghódítása. Na, meg a bunyó! Merthogy azzal is kísérleteztem haj­danán — az első K. O.-ig. Az elektromos tojásszállítónak — már ha sikeredne azzá reinkarnálódnom — viszont nem kell pá­nikba esnie. Dolgozik testében a csodate­lep, fogyhatatlan a kedve, a mosolya, ki­kezdhetetlen a vagánysága. O a győztes. A tuti siker trendjét hordozza műgénjeiben. Hát, ha valamiért, ezért érdemesnek tűnik lemorzsolni azt a hetven-nyolcvan eszten­dőt. A hátralevőben pedig elég lenne a fü­lemet lengetni... , * * * Elmélázom néha rajta, hogy farmerem zse­bébe dugom az Inter Rail igazolványom, összecsomagolom a fogkefém, törölközőm, minimális ruhaneműt — mert azt monda­nom sem kell, ábrándozásaimban örök nyár szerepel, lenge szoknyákkal, vékony pólókkal, fürdőruhával —, s illa berek, ná­dak erek, már fenn is termek az első nem­zetközi gyorsvonaton. Megyek világot lát­ni, tájakat, szokásokat, embereket megis­merni — lehetőleg tengerparti országokba. Jaj, csak ne lenne olyan büdös a vona­ton, a csudába, már megint dohányzóba kaptam jegyet! Az állomás? Kész förtelem. És miért nem ért itt senki németül, mikor én csak azon az egy idegen nyelven beszé­lek? Te jó isten, létezik, hogy ennyit kell­jen fizetni a kempingben azért, hogy a kő­kemény földön felverhessem kutyaháznyi kis sátramat? Meg jó lenne már valami me­leget is enni, elvégre nem tesz jót a gyo­mornak ez az örökös hideg koszt! Külön­ben is, hol a napi betevő kis leveském? És ki akarom mosni a ruhám, mert naponta tisztát szoktam felvenni, meg beszárítani a hajam, mert hogy nézek ki, és paplanos ágyban aludni, asztalnál enni, a tévéhíradót megnézni és este még egy kicsit olvasni... Egyáltalán, ki volt az az őrült, aki kitalál­ta, hogy nomádként csámborogjak itt ide­gen helyeken, mikor fóbiám van az egye­dülléttől, kánikulában a rosszullét kerül­get és sötétben még a saját utcánkra sem merészkedem ki?! * * * Ha 18 évesen, érettségivel, meg egy szülői házbéli kis szobával — mert az kell —, most a nulláról indulhatnék, akkor mielőtt nekivágnék, alaposan körülszimatolnék, merre a merre. Tájékozódnék, kérdezős­ködnék, ki mit mond, ki hogyan járt, ki esett csapdába, ki mitől óv... A bölcsek Harasztosi Pál felvétele meghallgatása után persze, egyedül dönte­nék. Arra hamar rájönnék, hogy — anya­gilag legalábbis — továbbtanulni az életem elején, még mielőtt mindent megtapasztal­nék, nem nagyon érdemes. Ugyanez, meg a kötöttség riasztana üzemtői, irodától. Úgyhogy nekivágnék a nagy kalandnak. De nem ám, csak úgy, ütre-hoppra, nem... tuti­ra mennék. Először áttanulmányoznám az apró- és nagy hirdetéseket, már hogy hol tart a világ. Valahonnan szereznék kis hi­telt, naná nagy kamattal, s vennék vagy bérelnék egy kukoricapattogtató gépet. En­gedélyt lehet rá szerezni, árusítóhelyet bo­nyolultabb, de összeköttetésem addigra már lenne. Konkurrencia szinte nincs. Illetve van, de a magyar szereti a pattogatott kukori­cát, sok popcornos kis helyen is elfér. A munkához nem kell nagy fizikai erő, nem túl fárasztó, ám változatos, annyiféle em­bert láthatok. Ebből tanulhatok. Bár napi nyolc-tíz órát kint kell ácsorogni hóban­­fagyban, rekkenő hőségben. Ez utóbbinak a napozás szempontjából van némi előnye, ha már nagyon úgy tűnne, hogy sok a hát­rány. A jövedelem bizonyára elegendő len­ne, a heíytől, a bevezetettségtől, a gyerek­forgalomtól függően... Havi több tízezer, vagy még több, vagy talán kevesebb?... S ebből lejön a kölcsön, a bérleti díj, az alap­anyagok ára, a rezsi, s adózni is kell utá­na... Á, inkább mégsem. Ha újrakezdhet­ném, szívesebben lennék palackozott italboltos, felszámoló, biztosítási ügynök, tuributikos, Nőnapon utcai virágárus,... RITMUS Slágerlista Hosszú szünet után ismét a sláger listán a Republic együttes Hazaiak X.Ámokfutók: Bad Man (1.) 2. Charlie: Nézz az ég felé (2.) 3. Tátrai Band: Utazás az ismeret­lenbe (3.) 4. Soho Party: Gyere és táncolj! (5.) 5. Bródy-Pierrot: Mindannyian má­sok vagyunk (7.) 6. Soho Party: Baby, nem kell más (8.) 7. Dáma: Szállj velem (9.) 8. Tátrai Band: Valahol, valamikor (4) 9. D. Nagy és a Frakció: Csak egy idegen (-) 10. Republic: A 67-es úton (-) Külföldiek 1. Mo-Do: Eins, zwei, Polizei (1.) 2. Bon Jovi: Always (2.) 3. D. J. Bobo: Let the Dream come true (3) 4. Red-Nex: Cotton Eye Joe (8.) 5. Madonna: Take a Bow (4.) 6. The Prodigy: No Good (5.) 7. D. J. Bobo: Everybody (6.) 8. Snap: Welcome to Tomorrow (7.) 9. East 17: Stay another Day (-) 10. Red-Nex: Old pop in an Oak (-) Magnókazettát nyert Lőrincz Ágnes Győrtelek, Üveges Róbert Nyírbogát, Molnár Levente Nyíregyháza. A Rocky Üzlethálózat (Nyíregyhá­za, Zrínyi I. u. 3-5. sz., Búza tér) ajándékát, Jimi Hendrix kazettáját ifj. Bimba Károly vámosatyai olvasónk nyerte. Továbbra is várjuk tippjeiteket há­rom-három hazai, illetve külföldi dal­ra. A beküldési határidő: március 18. A slágerlista vasárnap délelőtt a nyír­egyházi rádióban hallható. KONCERT Lemezlovasok randija „No Drog!” jelszóval az ország leg­jobb diszkósai adnak egymásnak ran­devút március 11-én este Nyíregyhá­zán az Open Doors zenei klubban. A jobbnál jobb zenék alaposan meg­mozgatják majd a táncra vágyó fia­talokat. A diszkó mellett más zenei műfa­jok is teret kapnak a klubban. Márci­us 18-án lesz a country szombat, ze­nél a Texas együttes. GONDOLKODÓ A múlt heti rejtvény megfejtéséért könyvjutalmat nyert Oláh Tímea sonkádi olvasónk. Mai feladványunk: segítsetek a Szörnyetegnek megtalál­ni a Szépséget! A megfejtők között A vadászat barátja című könyvet sor­soljuk ki.

Next

/
Thumbnails
Contents