Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)

1995-03-11 / 60. szám

Napkelet • A KM hét végi melléklete

1995. MÁRCIUS 11., SZOMBAT

BUDAPESTI

TAVASZ

VARDE-északi design kiállítás. A VARDE az északi országok tengerpartjain a hajósoknak irányt mutató jelzőtüzeket jelenti. Ezt a kifejezést választotta Dánia, Finnország, Svédország, Norvégia és Izland hét főiskolája közös design kiállításuk emblémájául. A program a harmadik évezred tárgykultúrájának formálását a jövő designereire, a mostani diákokra bízza. A bemutatott anyag épp ezért frissebb, újszerűbb annál, mintha csak professzionisták terveit mutatnák be. A kiállítás általános témája „Az ökológia az élet minősége és erőtartalékai”. Az Iparművészeti Múzeumban látható kiállítás március 10-től április 23-ig tart nyitva.

□ □ o

Brazil dzsesszgitáros. Az improvizatív zene műfajában Egberto Gismonti vendégjátéka ígérkezik a fesztivál legrangosabb eseményének. A brazil dzsesszgitáros és zongorista európai vendégjátéka mindig is valamiféle diadalmenetet jelentettek. Nevét szinte mitikus hírnév övezi. Mint zeneszerző, kirobbanó sikerrel ötvözi a nyugati klasszikus zenét, a brazilafrikai elemeket és a dzsesszt. A gitáros Nando Carneiroval és a bőgős Zeca Assumpcaoval alkotott trió március 19-én mutatkozik be a Petőfi Csarnok közönsége előtt.

□ □□

Márciusi színházi bemutatók. Abszolút kettős szereposztásban mutatja be a Fővárosi Operett Színház a Víg özvegyet. Az első premierre március 24- én kerül sor, amikor Kalocsai Zsuzsa, Harsányi Frigyes, Koós János, Antal Imre, Dénes Judit, Dániel Gábor, Oszvald Marika és Benkóczy Zoltán játssza a főbb szerepeket. Érdekes eseménynek ígérkezik a Merlin már hagyományos rendezvénye, a dalnokverseny. Most március 18-án lesz az újabb forduló, amikor költők ott helyben írnak reklámcélú verseket, melyekre szintén ott azonnal zene is komponáltatik. Ugyancsak március 18. a Stúdió K bemutatójának napja. Fodor Tamás társulata Zalán Tibor Veszteglés című 12 etűdjét adja elő.

□ □a

Szép György: Fehér kertek című munkája is ott található azon a kiállításon, amely március 23-ig tart nyitva a Kossuth-klubban (VIII. Múzeum u. 7.) A kiállítás anyagát erdélyi magyar festőművészek műveiből a „Reménység sziget” gyűjteményéből állították össze. A védnök a Határontúli Magyarok Hivatala a kiállítás katalógusában köszönetét fejezi ki a megnyitó idején még az élők sorában lévő Németh Géza református lelkésznek azért, hogy az anyagot a szervezők rendelkezésére bocsátotta.

Dombrovszky Ádám

A Budapesti Tavaszi Fesztivál idei legnagyobb csemegéjének ismét az Interbalett ’95 kortárs táncművészeti találkozó ígérkezik. Március 11. és április 2. között a hazai táncművészet legjobbjai mellett három világhírű sztáregyüttes is Budapestre látogat. Az esemény szervezője a Táncfórum, melynek igazgatóját, művészeti vezetőjét azért kerestük fel, hogy az Interbalett ’95 apropóján a magyar táncművészet helyzetéről is beszéljünk.

— A táncművészet — ha lehet Hágai Katalin — évről évre még rosszabb helyzetbe kerül — mondta Galambos Tibor. — Az alapvető probléma a táncművészet társadalmi megbecsültségével van. Egyrészt ez egy rövid életű, a testet rendkívüli intenzív módon igénybe vevő szakma. A táncművészek 10-12 éves korban bekerülnek egy intézetbe, ahol kilenc éven keresztül tanulnak, s közben elveszítik a gyerekkorukat. Húszéves korban kikerülnek, s ha kiemelkedő képességűek, akkor elérhetik a 24 ezres bruttó fizetést... Ha ráadásul az illető vidéki, akkor költhet albérletre, s egy táncosnál az sem mindegy, mit és mennyit eszik. Ebben a szakmában a többség 35-40 éves korra már befejezi a pályáját. Addig meg is kellene teremteni az egzisztenciájukat. Márpedig ez csak a legkiválóbbak némelyikének adatik meg.

Éppen ezért van nálunk az a feszültség, hogy a legjobbak azonnal végzés után kiszerződnek az országból. Családhoz, hazához, itthoniakhoz való kötődésük miatt esetleg visszajárnak azután néha. S még nem is szóltam a vidéki társulatokról! Ahol a társulatoknak nagyon behatárolt a szín-Poloveci tánc

házukban való szereplési lehetőségük. Egyegy darabot 15-20-szor játszanak. Megszűntek azok az ellátmányok, amiből tájolhattak a társulatok. Nagyon komoly szellemi és anyagi erővel létrehozott előadások érnek ei ilyen csekély előadásszámot. A Táncfórum annyit tud segíteni, hogy minden bemutatót legalább egyszer Budapestre is meghív. De ilyen megbecsülés mellett borzasztó nehéz jó táncosokat vidéken tartani.

□ A tánc ma valóban egyáltalán nincs a figyelem középpontjában. De ennek lehetnek más okai is.

— A színházi, a zenei, a képzőművészeti lobbi sokkal erősebb, mint a táncművészeké. Nem beszélve arról, hogy ez az ország történelmileg is irodalomcentrikus. A táncosokból pedig — talán idejük sincs rá — nem nevelődött ki az a szellemi elit, amelyik menedzselni tudná önmagát. A politikai vezetők sem figyelnek erre a műfajra. Pedig a mai közönségviszonyok között is a táncos műfajok a leglátogatottabbak. Nem beszélve arról, hogy a külföldieknek nincs nyelvi problémájuk, tehát az idegenforgalom szempontjait figyelembe véve is különös szerep juthatna a táncnak. A kultúrpolitikai vezetőknek sem szívügye a tánc. A csúcskuratóriumokban, ahol az ügyek eldőlnek, nincsenek táncművészek. Például a Nemzeti Kulturális Alap csúcskuratóriumában sincs. Ennek egyenes következménye, hogy a táncos szakma jóval kisebb pénzt is kap.

□ Ön populárisnak mondja a táncművészetet, holott az ember úgy érettségizik, bogy a táncművészet értéséhez semmilyen támpontot nem kap. Valóban népszerű a tánc? Értő a közönség?

— Az az igazság, hogy ha egy bizonyos szinten nem is érti, de a látvány önmagában lefoglalja a nézőt. A táncnak van olyan közvetítő eszköze, amelyik — még ha a tartalmat nem is tudja mindenhol követni a közönség — akkor is van egy olyan látvány szintje, amelyik eljut a képzetlenebbekhez is. Hogy milyen mélyen, az már műveltség, érzékenység, nyitottság kérdése. De a kérdésében lévő másik elem valóban nagyon fáj a táncosoknak: nem tudjuk kiküzdeni, hogy miközben a közoktatásban benne vannak a művészeti oktatás különböző szférái, a táncművészet valóban hiányzik. Pedig hát ez rendkívül sokat segíthetne a pedagógiának. Kezdve a gyerek fizikumának az erősítésében.

□ A mindennapi életünkben tükröződik ennek a hiánya?

— Hát például a honvédségnél, ahol a már igencsak lecsökkentett fizikai követelményeknek sem felel meg a többség. Vagy vegyük a gyerekek tartását, azt, hogy nincsenek tudatában a testük használatának. Vagy vegyük a ritmusérzékét, amit a zene, a tánc fejleszthet igazán. A tánc sokat adhat a tinédzsereknél a másik nem megismeréséhez. Mennyire átsegít például a

pubertáskoron, amikor a néptáncosoknál természetes dolog, ha a fiú és a lány fogja egymás kezét.

Ez már egy kapcsolatteremtést jelent. Úgy gondolom, legalább a tanítóképzőkben nagyon gyorsan be kellene vezetni a néptánctanítást.

□ Kész csoda akkor, hogy az elmondottak ellenére mégis van magyar táncművészet, léteznek tehetségek.

— Ebben a szakmában is vannak fanatikus emberek, megszállottak, akik megpróbálják továbbadni a tudásukat. Most a magánkezdeményezések korát éljük, s ez jellemzi a táncművészetet is.

□ Kérem, jellemezze a Táncfórum tevékenységét?

— Olyan, mint a Nemzeti Filharmónia, csak tánc-koncert-életet szervez. Természetesen nem tartozunk a kiemelt nemzeti intézmények sorába. 15 éve vagyunk befogadó színház, úgy, hogy nincs színházunk, s a létünk már évek óta mindig borotvaélen táncol. Pedig ez az egyetlen szervezet, amelyik a vidéki előadásokat Pestre hozza és fordítva, illetve megpróbál külföldi társulatokat Magyarországra szervezni.

□ De hát e sok sirám, ilyen költségvetés mellett ez hogy lehetséges?

— A külföldi sztárok meghívásához még egyharmad részben sem magyar pénzeket használunk fel. Most például Amerikából hozok egy társulatot: a XX. század táncművészeiét megteremtő Martha Graham táncegyüttesét. Hogy tudtuk őket meghívni Magyarországra? Úgy, hogy mi pályáztunk helyettük különböző amerikai cégeknél, hogy segítsék hozzá a társulatot egy európai kőrúthoz. Mi annyit tudunk hozzátenni, hogy ha megérkeznek repülővel, az itteni tartózkodásukat fizetjük.

De hasonló módon jön ide az összes többi együttes is. A Goethe Intézeten, a Francia Intézeten, a British Councilon keresztül.

D Akkor hát ennek a szervezéséhez is kell egy kis megszállottság.

— Ezen a területen mindenhez kell, ha valamit el akarunk érni. Elképesztően kis pénzből valósítjuk meg ezt a világszinten is jegyzett fesztivált. A Filharmónia költségvetésének 5 százalékát kapjuk állami támogatásként! Miközben az egész országos Táncfórum kilenc főből áll.

□ Nem a 22-es csapdája, hogy éppen saját maguk bizonyítják be a kulturális kormányzatnak, hogy lám ennyi pénzből is lehet...

— Valóban már felmerült, hogy ha enynyi pénzből megélünk, akkor mi lenne, ha ennyit se adnának, hanem teljesen a saját bevételeinkre támaszkodnánk. De hát elképesztő, hogy valakinek eszébe jut: miközben nincs színházunk, nincs helyiségünk, nincs tőkénk, vagyonunk. Ha sarkítanám a dolgot: főleg koldulásból élünk.

□ Meg lehet szokni, hogy az ember emelt fővel, méltósággal kolduljon?

— Borzasztó nehéz, nagy lelkierő kell hozzá.

□ S hogy azért ne csak ünneprontás legyen ez a cikk, beszéljünk egy kicsit az elkövetkezendő hónapról.

— Igen, ez valóban a tánc ünnepe lesz Budapesten. A Martha Graham társulatról már esett szó. Vendégünk lesz a világ legautentikusabb klasszikus baletttársulata, a Kirov együttes is.

A huszonegyedik század képviseletében lesz itt a Wuppertali Táncszínház, amelyik az egyik legavantgardabb csoport a világon. Hatásuk még a színházművészetet is megtermékenyítette. Tehát három ilyen világszám jön el Budapestre (a Kirov Balett még Debrecenbe is ellátogat), s mellettük a hazai táncélet legkiválóbbjai is fellépnek a fesztiválon.

A rendezvény külön eseménye lesz például, hogy hosszú szünet után ismét itthon koreografál Markó Iván, aki a Boleroval az Interbalett ’95 nyitó gálaestjén mutatkozik be.

Színpadon a Kirov Balett Balázs Attila felvételei

Koldusbot és világszínvonal