Kelet-Magyarország, 1995. március (52. évfolyam, 51-77. szám)
1995-03-08 / 57. szám
1995. március 8., szerda HATTER A felszámoló üzletasszony A tevékenységeket megosztva viszi a házaspár, s azokat elválasztották egymástól C^ttXBXBWSaaiSSSa Máthé Csaba Nyíregyháza (KM) — Öt éve könyvszakértői, könyvvizsgálói tevékenységre alapította az Adóaktuál Kft.-t Veze Andrásné és férje. Mindketten több évig az APEH megyei igazgatóságánál dolgoztak, majd a feleség egy fél évig a FEFAG gazdasági vezetője volt. Egy időben léptek ki a céges illetve a hivatali kötelékekből. Cégük a fél évtized alatt jelentősen bővült, a palettára azóta újabb színt hoztak. Jelentős munka — Iroda bérlésére a kezdetekkor egyáltalán nem volt lehetőségünk — mondja a 13 főt foglalkoztató cég egyik tulajdonosa, Veze Andrásné. — Az udvaron a műhelyt alakítottuk át és ott rendeztük be az irodánkat. Az induláskor elsősorban a könyvvszakértői tevékenység dominált, emellett néhány cégnek könyveltünk, illetve a számviteli törvény oktatását kezdtük meg, tehát kizárólag a szakmával foglalkoztunk. A tulajdonosi érdek már az első percekben éreztette hatását, hiszen magunknak dolgoztunk, így nem volt gond ha szombaton és vasárnap, vagy éjjelenként a számítógép előtt készítettük az anyagokat. A cég életében jelentős változást hozott az a momentum, amikor beköltöztek a Kelet- Coop Rt. nyíregyházi irodaházába, amelyet részben lízin-Veze Andrásné Elek geltek, részben pedig megvásároltak, hiszen ott már a cég igazi székhelyét alakíthatták ki. Sokan divatosnak mondják a több lábon állást, de a feleség úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi gazdasági körülmények között lényeges egy cég életében a két-három tevékenység. Nem mindegy A profiljuk szakmai része, a könyvvizsgálat, az adószakértői munka hosszú távon stabil bevételt és megfelelő jövedelmezőséget jelent a kft.-nek, emellett felszámolásokat is végeznek, amihez a jogosítványt a második körben kapták meg. Utóbbi is jelentős munkát ad számukra, hiszen napjainkban is számos cég nem tud csődegyezséget kötni hitelezőivel, így a felszámolás sorsára jut. Számuk pedig nem csökken. A harmadik tevékenységi kör a kereskedelem, amelyhez megfelelő a telep adottsága, hiszen jelentős az átmenő forgalom a piac és a belváros között. ___ ^ M szá- Emil felvétele moi^s végzésére a pályázatunkat csak a második körben adtuk be, ugyanis előzőleg nem volt egyértelmű számunka, hogy szükségünk van erre a tevékenységi körre — folytatja az üzletasszony cégük bemutatását. — Az eltelt másfél év alapján az a véleményem, hogy megérte bekerülni a felszámolást végző cégek közé. Mindez függetlenül attól, hogy nagyon sok olyan céget kaptunk, amelyeknél még a felszámolás költségére sincs fedezet és az első évben ebből a munkából egy fillér bevételünk sem volt. A felszámolásoknál számunkra a cégismeret üzleti szempontból nem sokat jelent, sokkal inkább az, hogy mindez jól illeszkedik a szakmai részhez. Az ilyen jellegű eljárások igényelnek egyfajta könyvvizsgálói ismeretet, hiszen nem mindegy, hogy egy mérleg átvizsgálásánál mennyire tudjuk a benne lévő, vagy az esetleg véletlenül kihagyott illetve az adóval, társadalombiztosítással kapcsolatos adatokat értelmezni, számonkénti, behajtani. Mindez sorosan összeillik. Elsősorban külső szakértők pedig mindehhez a jogi segítséget adják. Új üzletház A három tevékenységet megosztva viszi a házaspár, s azokat teljesen elválasztották egymástól. Vezéné szerint néhány cégnél pont az vezetett a csődhöz, hogy a felvállalt tevékenységek között jelentős átfedések voltak, nehéz volt őket koordinálni, emiatt állandósult az egymásra mutogatás. — Összeségében pénzügyi problémáink egyáltalán nincsenek — mondja Vezéné —, sőt minimális hitelkeretet használunk fel. Lehet, hogy kényelmesebb lenne az üzlet nélkül, nem kellene a készletet finanszírozni, de erről már nem akarunk lemondani. Sokkal inkább a beszállítói partnereket fogjuk szűkíteni és keressük annak a megoldását, hogy a telephelyünkön egy modem, pincegarázsos üzletházat hozzunk létre, ahol egy kicsit már a külsőségekre is adhatunk. Egy autó megáll a falu főutcáján, s kisebb-nagyobb tömörülés keletkezik körülötte. Majdnem találóskérdésnek is fel lehetne tenni ezt, de a rendszámból, az áruról már mindenki kitalálja, hogy ez nem más, mint egy rögtönzött, piciny KGST-piac. Mint amilyen Rohodon is van nap mint nap kinek örömére, kinek pedig teljesen mindegy Harasztosi Pál felvétele Az MDF-piacon 200forint az egész csirke. Szombat reggel 8 óra. Megérkezem. Kiszállok sebes Trabantomból. Az út szélén KGST-s bugyikba, gatyákba, zoknikba ütközöm. Teherautóról kenyeret, tejet árulnak. Hosszú sorok, néhány forint megtakarítás is számít. Az asztalokról félérett és nagyon érett banánfüzérek, csírás és kevésbé csírás krumplik, műanyag bilik és poharak, libressek és liberók kacsintgatnak felém. Nem kacsintok vissza. Néhány árunál megdöbbenéssel veszem észre, hogy jóval magasabb az ára, mint egy diszkontban vagy akár egy kisebb csemegében. De sunyi módon nem szólok egyetlen vevőnek sem, pedig kellene. Le kellene leplezni őket. Egy nagy hangszóróval végigjárva a piacot, hogy kérem szépen az MDF -piacnak itt és itt drága a húsa. De nem teszem, most nincs időm ricsajozni. Nyomulok az egyetlen cél, mármint a 200 forintos hús felé, megállíthatatlanul. Fagyasztott csirke Amikor meglátom a bódé előtt kígyózó sorokat, majdnem megfutamodom, mint az inszurrekciós csapatok Győrnél. Mégis erőt veszek magamon. Nemsokára már mögöttem is állnak. Az együtt vacogás összemelegíti az embereket, beszélgetni kezdenek, viccelődnek. — Kedveském olvassa már el, hogy mi van a táblára írva. —Zsíros libamáj, 1200 Ft. — Na abból nem eszünk... csirkeaprólék 140... Néhány politikust beállítanék ebbe a sorba. — Amikor a Donnál voltam... / —Én úgy szoktam csinálni a gombás csirkét, hogy... Összefut a számban a nyál. Nem reggeliztem. Miért kell ez. Hagyja abba, de csak magamnak említem, nehogy haragosokat szerezzek. No, már megint nem haladunk. — Nézze mennyit vesz! — Hadd vegyen csak nekünk is jusson! Maholnap ott tartunk, hogy olcsóbb lesz csak magába enni a csirkét... Lassan azért haladunk. A kocsikról állandó az utánpótlás. Vannak akik megunják és egy egész kartonnal vesznek. Vagy otthagyják az egészet. Ekkor egy cigányasszony karján gyerekkel befurakszik a pult elé. Az előttem állók morognak, nem hagyják, hogy vásároljon. —Nekem csak egy kis riprop kell jó emberek. Jaj, de nehéz ez a gyerek! — Asszony! — kiabál egy cigányember oldalról -—, négy kilót vegyél. A cigányasszony ránk néz. Az előttem álló ember ráförmed. — Miért nem áll be a férje a sorba? —Honnan tudja, hogy az a férjem? Nem is a férjem! — Holnap éh is elhozom a gyerekemet! — szól bele egy fiatalasszony. A cigányasszony nagy barna szemével rám néz. Kispécézett, tudom. Lesütöm a szemem, igyekszem elfordulni. —Nem változnak ezek meg soha!—hallom a hátam mögül. — Engedje már meg, hagy vegyek egy kis rip-ropot! — szól az asszony az előttem állóhoz. — Hadd vegyen! — mondom bátortalanul a férfinak. — Ne legyenek már bambák a magyarok!—szól viszsza mérgesen és vásárol. Amikor befejezte, kifordul. Hátulról akarva?... akaratlanul?... a pulthoz nyomnak. Finoman visszanyomom a mögöttem állót. — Na vegyen! — vetem oda a cigányasszonynak. A hátamban szemrehányó pillantásokat érzek. —Köszönöm — mondja az asszony és már megy is.-» j- em válaszolok. Gyorí\l san sorolom mit aka- 1 V rok, restelkedve viszszaköszönök és megyek. Kitartottam, próbálom nyugtatgatni magamat. A sebes Trabantomnál még rágyújtok, de valahogy most nem ízlik... Kiskapuk Nábrádi Lajos t ~t aló igaz, kiszámítha-1/ tó, tetten érhető, r hogy a kisvállalkozók többsége a megtermelt, szebben fogalmazva bevételként elkönyvelt száz forintból csak tízet tarthat meg magának. Nagy az elvonás. Nagyobb mint a környező nyugati és keleti országokban. A munkaerő folgalkoztatása nagyon sokba kerül a munkaadóknak. Ha nem kerülne ilyen sokba, több regisztrált munkanélkülit lehetne munkába állítani, kevesebb lenne a feketemunkás. Ha valóban vállalkozásbarát lenne a rendszerváltás utáni harmadik kormány, akkor zsugorodna a feketegazdaság. No, persze a vállalkozók jelentős részét nem kell félteni. Egyik vállalkozó ismerősöm a minap panaszolta a 90 és a 10 forint összefüggését. Erre talán udvariatlanul, vagy szemtelenül megkérdeztem: akkor nyilván ezekből a 10 forintokból vette a drága nyugati kocsiját és az emeletes nyíregyházi házát. Huncut mosollyal válaszolta: „Abból vettem, hogy én megtaláltam a kiskapukat. Ha nem találtam volna meg, nem maradhatnék talpon”. S ebben a nyilatkozatban sok igazság van. Mert a temérdek elvonás után a vállalkozóknak nem marad pénzük műszaki fejlesztésre, a technológia korszerűsítésére, nincs miből új munkahelyet teremteniük. Sőt, inkább leépítik a már meglévő létszámot is. Ha tehát úgy vesszük, akkor a kiskapuk keresése és megtalálása bocsánatos bűn. i De ne vegyük úgy, mert mégsem az. A kiskaput megtalálók jelentős része ugyanis a pénzét nem viszszaforgatja a vállalkozásba, hanem drága kocsit és lakást vásárol. Nemrég olvashattuk: az osztrák és a német vállalkozók a nyereségük nagyobb részét befektetik, visszaforgatják, beérik kisebb kocsival és kisebb lakással. S nálunk mi lenne a megoldás? Talán az, ha az új pénzügyminiszter is találna egy kiskaput, amely átjárható lenne mindkét irányba... I iii' s \ w i > m/ ars ^11 — Látod szívem! Neked azt a csokrot vettem volna meg... Ferter János rajza r~ i Pénz az ablakban Páll Géza yv elegondolni se jó, yv hány ezer forintot U dob ki az ember az ablakon, mert nem hallgat az idősek bölcs tanácsára, amely arra vonatkozik: tanuld meg gyermekem, a téli holmit nyáron, a nyárit pedig télen kell megvenni. Milyen könnyen felejti az ember az egyébként kézenfekvő tanácsot, mert a hiúsága, no meg a kényszer erősebb az okos érvelésnél. Megtetszik a divatos ruha, cipő, egyéb holmi és ha éppen kéznél van a pénz, szépen megveszi. Néhány hét múlva aztán tapasztalhatja, ugyanazt néha három, négy, ötezer forinttal olcsóbban meg tudta volna venni. De már késő. Jómagam is kidobtam néhány ezer forintot az idén, mert nem volt türelmem kivárni a téli árleszállítást. Pedig csak a meleg, bélelt ballon hét ezerrel lett olcsóbb a tél közepe táján. De így van ez minden évben, ősidők óta, mégsem elég okos az ember. Talán a világ minden táján élnek ezzel a takarékos vásárlási lehetőséggel az emberek, de nekünk még ezt is tanulni kell. Nem azért, mert nem vagyunk elég okosak, fogékonyak, inkább amiatt, mert sok évig, a szezonvégi kiárusítások nem kínáltak mást, mint bóvlit, divatjamúlt, gyenge minőségű árucikket. Ez volt a jellemző. Mostanában azonban, éppen a piaci verseny jegyében, ugyanazt a minőséget, fazont kaphatja meg az ember, egy kis késéssel olcsóbban. Csak az a baj, hogy az ember eredendően gyarló, türelmetlen, azonnal szeretné, ami megtetszik neki. Erre a sebezhető vásárlói gyengeségre épít a kereskedelem, s ezt nem is róhatjuk fel neki. Hogy később akár utána dobálják ugyanezt a ruhát, kabátot, cipőt, bármit, jóval olcsóbban, hiába, már kiköltekeztük magunkat. Később ezért pangónak az áruházak, üzletek, nagy a túlkínálat, kevés a vevő. Talán egyszer rájönnek a kereskedelem bölcs irányítói, hogy érdemesebb lenne az év minden szakában nagyjából azonos, vagy hasonló áron tartani a termékeiket. Hiszen így akárki is egyenlítődhet a mérleg, s az emberek akkor vásárolnának, amikor pénzük van. Am jelenleg még alkalmazkodni kell ehhez a szokáshoz, különben ezreseket dobhatunk ki az ablakon. S az ablak előtt a kereskedő áll, az ő kezébe hullik a pénzünk. 'K
