Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-08 / 33. szám
1995. február 8., szerda HATTER Összeomlott a Kelet hídja A felszámoló nagyon elkeseredett • A havi fizetés mindössze kétezer forint Nábrádi Lajos Ibrány (KM) — Lehangoló kép fogadja az érkezőket Ibrány határában a Híd Keletre Kft. bejáratánál. A legelő szélén lévő üzemet magas drótkerítés veszi körül, a hatalmas kapun jókora lakat. Az őrködő kutyák vicsorítanak, a portásfülkéban csak egy ember tartózkodik, a hatalmas telepen sehol egy lélek. Az üzemcsarnok csendes, újra csendes, elzúgott felette az új tulajdonos is. Egykor a nyíregyházi gumigyár gyáregysége virágzott e helyen, ezt az üzemet a rendszerváltáskor mintha kiradírozták volna. Egy kis szünet után jött a hangzatos nevű kft., amely a közelmúltban a felszámolás sorsára jutott. A „híd” tehát keleten összeomlott. Az eredeti — vitathatatlanul jó — szándék szerint három, vagy négy országot akart összekötni, később talán többet is. Ám gyenge pillérekre épült, joggal megkérdőjelezhető a szakértelem, így az omlás elkerülhetetlen volt. Bánja vagy kétszáz család, és bánják a hitelezők. Kvázi hitelezőnek számít a megyei munkaügyi központ, ennek az intézménynek az ellenőreivel jöttünk Ibrányba. A felszámoló Tízek Kft. képviselője is jelen van, Szkíta Györgyné a kft. ügyvezető igazgatója — ki tudja miért — nem jött el. Sztrájkhangulat A szegényesen berendezett irodában három hölgy és két úr fogad bennünket. Egyikük javasolja, hogy a kabátunkat ne vegyük le, a központi fűtés nem működik, a kis villanymelegítő pedig nem az igazi. Aktahegyek közé zsúfolt, kopott fotelban ülünk Szloboda Zoltán felszámolóval, akit arra kérünk: kezdje a végén, vagyis válaszoljon arra, hogy mit tapaszait itt és mire van remény. Mint mondja, kusza, zavaros aktákkal találkozott. Egy sor szabálytalanságot is megállapított. Nem egészen tisztázott az sem, hogy ki mit nozott be a kft.-be apportként. A vérlázítóan kevés fizetés és Bezárt a kft., kutya őrzi a „vagyont" a bizonytalanság miatt néhány héttel ezelőtt sztrájkhangulat volt az üzemben, vagyis a dolgozók követelőzve léptek fel a kft. vezetői ellen — mondja emelt hangon a felszámoló. Most kényszerszabadságon vannak a dolgozók, csak négy-öt munkás dolgozik a két csarnokban. Talán a folytonosság kedvéért. Nagyon nagy volt a fluktuáció, ám a felszámoló mindent megtesz, hogy a mostani létszámot megtartsa. Erre azonban jelenleg kevés a lehetőség. Pontos, mindenre kiterjedő felmérések kellenek, most úgy tűnik, hogy a kft.-nek több a tartozása, mint a valós vagyona. Pedig a kft. termékeire van igény, az üzem fenntartható, de szerintem csak más tulajdonossal, mondja végül a felszámoló. Szloboda Zoltánnal és az egyik ellenőrrel végig járjuk a két üzemcsarnokot. A faipari részlegben alapanyagok és félkész termékek hevernek az egyik sarokban. Informátorunk szerint a keletről hozott fa felhasználásával sörpadokat készítettek német megrendelőknek. (így már érthető az elnevezés.) Kevés remény Ennek az üzemrésznek a feltámasztásához azonban nem sok reményt fűz a felszámoló. A másik csarnok, az üvegesüzem azonban szemmel láthatóan jobban tetszik a felszámolónak — és nekünk is. E helyen korszerű gépsorok láthatók. Készterméknek számít a sötétített üveg, amit az építőiparban jól tudnak hasznosítani. A felszámoló szerint erre a termékre szakszerű piackutatás után lehet megrendelőt találni belföldön, sőt külföldön is. Egy üvegtáblát csiszol egy tapasztaltnak látszó férfi, Kató Dezső, aki abbahagyja a munkát és vállalkozik egy rövid nyilatkozatra: — Másfél éve dolgozom itt állandó bizonytalanságban. Ha jól ment minden, akkor is csak 8-10 ezer forint volt a nettó fizetésem. De volt olyan hónap, hogy csak kétezer forintot vittem haza. Abból hogy lehet családot eltartani? A megyei munkaügyi központ ellenőrei egybahangzóan mondják, hogy 1992-ben a kft. 14 millió 700 ezer forint visz- sza nem térítendő támogatást kapott munkahelyteremtésre. Ezért az ügyvezető szerződésben vállalta ötven munkanélküli állandó, folyamatos foglalkoztatását. A kft. megszegte a szerződést — mondják az ellenőrök —, így természetes, hogy a munkaügyi központ visszaköveteli a pénzt. A munkaügyisek egyik aktájában ez olvasható: „A megyei munkaügyi központ javára 22 millió 95 ezer forint erejéig a 3636 tulajdonú lapszám 0273 helyszínrajzon nyilvántartott Híd Keletre Kft. tulajdonában lévő ingatlanon jelzálogjog, A szerző felvétele valamint elidegenítési tilalom van bejegyezve”. Károkozók Az ellenőrök megállapították, a munkaszerződések hiányosak, szabálytalanok. Az egyik hölgy közbeszól, mondandójának az a lényege, hogy az ügyvezető többször levont a dolgozók béréből „károkozás” címén, vagyis arra hivatkozva, hogy rossz a minőség. Egy jegyzőkönyv kerül elő, amelyben Berencsi András, az ibrá- nyi munkaügyi kirendeltség helyettes vezetője ezt nyilatkozza: „A Híd Keletre Kft.- nek nagyon rossz a híre, így nehéz ide embereket kiközvetíteni”. Erre az egyik ellenőr ezt mondja: — A kft.-nek 204 dolgozóra volt igénye, 234 dolgozót kiközvetítettek, ebből 120 dolgozót fel is vett a kft. Szkita Györgynét napok óta nem lehet elérni, üzenetünkre sem reagált. Ám álláspontját tudjuk idézni egy jegyzőkönyvből: „Tavaly gondok voltak az alkalmazottak szakmai felkészültségével és a munkához való hozzáállásukkal. Ebből eredően a megrendelőinknek nem tudtunk megfelelő minőségben és határidőre szállítani, amelynek következtében a megrendelőink nem fizettek határidőben”. Erre az újságírónak Gogol mondása jut eszébe: „Ne a tükröt okold, ha a képed ferde.” Orémus Kálmán tárcáin y—f gy La Fontaine ne- i-j vű francia világutazó A—J kalandozásai során eljutott Magyarországra is. A vidéket járva hiába keresett hotelt, de még csak Zimmer frei-t sem talált, ezért beké- rezkedett egy családhoz. Hamarosan összebarátkozott a Tücsy névre hallgató házigazdával, valamint szomszédjával, a szegényes körülmények között tengődő Hangyi- val. Hazatérte után, a franciák okulásár a, megírta kettejük történetét. Tücsy és Hangyi együtt nőttek fel, az iskolában is egy padban ültek. Egyéb hasonlóságot azonban még csak véletlenül sem találhatnánk kettejük között. Az még csak hagyján, hogy az egyik magas volt és szőke, a másik pedig alacsony és fekete, de a természetük is erősen különbözött. Hangyi rendkívül szorgalmas volt, és különös vonzalmat árult el a tudományok iránt. Barátja viszont legszíTücsy és Hangyi vesebben nemzeti ünneppé nyilváníttatta volna a munka és a tanulás temetésének napját, ha nem lett volna erre is lusta. Egész nap csak gitározott, miután pedig örökölt egy jó karban lévő szintetizátort, többé tájékára sem ment az iskolának. így aztán Hangyi a szomszédból át- hangzó ieneszó közepette tanult látástól vakulásig. Sokra is vitte'. Sikeresen elvégezte a középiskolát, majd az egyetemet, tanár lett belőle. Dolgozott becsülettel, meg is élt valahogy. Am egy napon tragikus esemény történt: Hangyi nősülésre adta a fejét, egyik pályakezdő kolleganőjét vette feleségül. Akkor még nem tudta, hogy ez milyen súlyos következményekkel jár majd. Ahogy ez ilyenkor már lenni szokott, megszülettek a gyerekek, és ő rádöbbent, hogy nem tud kijönni a fizetéséből. Am Hángy it nem olyan fából faragták, hogy egykönynyen megadja magát a sorsnak. Túlórákat vállalt, valamint különórákat adott, hogy legalább szinten tartsa élet- színvonalát. Hatalmas csalódás érte, amikor rá kellett jönnie, hogy minél többet dolgozik, annál kevesebbet keres. A túlórák díjával ugyanis magasabb adósávba került, így még a korábbinál is vékonyabb lett a boríték. Megkezdődött a tartalékok lassú, de biztos felélése. Előbb kisebbre cserélte a szüleitől örökölt öreg házat, majd ezt is eladta. Szerencsére, épp ekkor ürült meg egy alig romos szolgálati lakás. Persze, még így sem tudott volna talpon maradni, ha régi barátja nem segíti ki kisebb összegekkel. Mert hogy Tücsy eközben élte világát. Nem dolgozott sehol, esetleg esküvőkön és más mulatságokon vállalt kisebb fellépéseket. Ebből aztán szép pénzt hozott össze, mert nincs az az adóhatóság, mely láthatóvá tudta volna tenni az ő láthatatlan, de bőséges jövedelmeit. Ám az igazi fordulat akkor állt be életében, amikor egy esküvőn andalító muzsikájával rabul ejtette egy jól menő olajszőkítő kisiparos lányának a szívét. A papa egy ideig ellenezte az esküvőt, de miután Tücsy egy holdas éjszakán jól elhúzta a nótáját, végül beadta a derekát. Nászajándékul egy gyönyörű házat építtetett az após, a romos szolgálati lakás szomszédságában. Vígan zajlik itt az élet. Mindig szól a zene, áll a bál, Hangyi olykor irigykedve nézi a kerítésen keresztül, amint barátja megtáncoltatja az asszonyt. A mikor a La Fontaine nevűfrancia megírta a történetet, szokásához híven, azzal akarta befejezni, hogy mi ebből a tanulság. Am hosszas fejtörés után rájött, hogy ideje újítani. Ezért a következtetéseket ezúttal az olvasóra bízta. : «** Él • '■■■■*" ■ ■ «nur fUf AVAnAfftl' *Ír Egy szál virág igazán megnyugtató. Már- csak azért is, mert az eltérő mértékű áremelés az alacsonyabb színvonalú szolgáltatásokat szinte alig érinti, míg a kapuk és a ravatalozók környékén a sírhelyek ára akár még a duplájára is növekedhet. Úgy kell annak, aki még a temetőben is központi helyen szeretné tudni magát. Félre az élcelődéssel, nagyon is komoly dologról van itt szó. Az üzlet meghódítja életünk után a halálunkat is. Ez valóban nagyon komoly dolog, hiszen sokan már életükben spórolnak a halálukra, félreteszik apró forintjaikat, megvonva a szájuktól, csakhogy biztonságban tudják magukat haláluk után. így lesz a bevezetőben említett változatlan halálból nagyon is élő, a mindennapi életünk változó velejárója. S hogy valóban változzon, aminek változnia kell, ahhoz nem biztos, hogy mindenesetben nagy pénzre van szükség. Sokkal inkább arra: amíg élünk, addig is becsüljük meg egymást, mert többet ér egy élőnek átadott virágszál, mint a sírhantra letett hatalmas csokor. Sípos Béla V áltozó életünk, változatlan halálunk— jut eszembe, amikor olvasom a hírt. Eszerint a különböző hatósági áremelkedések, az energia, az áfa, a kellékek drágulása miatt februártól 20-25 százalékkal emeli szolgáltatásainak, ezen belül elsősorban a sír- helyeknekaz árát a Fővárosi Temetkezési Részvénytársaság. ' Már kezdem azt hinni, meghalni sem érdemes, hiszen csak gondot, méghozzá nagy anyagi terhet jelent a hozzátartozóknak, amikor odáig érek a hír olvasásában, hogy az egyszerűbb kellékek beszerzésével, illetve a magas árfekvésű Fiumei úti temető bevételeivel részben megteremtik a pénzügyi fedezetét annak, hogy a hamvasztásnál és a hagyományos temetésnél továbbra is megmaradjanak az olcsó, köztemetés- szintű szolgáltatások. No lám, azért a kevésbé tehetősek is nyugodtan halhatnak meg, kicsit olcsóbban, kevésbé feltűnően ugyan, de azért tisztességen eltemetik őket is. Ez azért Magyar mászóka Ferter János rajza Kártyás automata Máthé Csaba-r em lepődnék meg l\l azon, ha két-három 1 V év múlva a cégeknél megszűnne a közvetlen bér- kifizetés, helyette egy adott banknál az automatából kódolt kártyával lehetne hozzájutni a járandósághoz, és ugyanez a módszer lenne érvényes a nyugdíjasokra is. Az újdonságot már néhány cég a megyeszékhelyen bevezette, a visszhang egyelőre többnyire negatív. A dolgozók ugyanis több évtizede bevált szokáson, még pedig azon, hogy meghatározott napon a pénztárhoz járulnak a fizetésükért, nehezen tudnak változtatni. Pláne azért, mert legtöbbjük már a bérfizetés napján befizeti az OTP-törlesztést, a rezsiköltséget, a gyerek napközis díját és ami marad, abból gazdálkodik egész hónapban. Tehát feltétlenül számít arra a pénzre, hiszen ha néhány cégnél különböző okok miatt megcsúszik a fizetés, akkor borul az egész családi költségvetés, ugyanis a többségnek nincs tartalék bankbetétje ahhoz, hogy megússza azt a néhány napot. Most megkapják a kártyát, amivel munkaidő után állhatnak sorban az automatánál, annál az egynél, amely valljuk be őszintén, többször írja ki, hogy pillanatnyilag nem üzemel. A megszokott rend felborul, ami miatt joggal zohorál a dolgozó, főleg akkor, ha kiderül, a cég vezetői közül néhányon, látva ennek a módszernek a lassúságát, inkább visszatérnek a hagyományos kifizetéshez. Az automatás bérfizetés valóban jelentős költséget takarít meg a cégnek, hiszen nem kell testőröket, biztonsági embereket, páncélautót bérelni, amely ennek ellenére is rizikós, hiszen senki nem szívesen rohangál több tízmillióval. Az elmúlt egy év példái bizonyítják, bármilyen túlbiztosított pénzszállításnál és őrzésnél is lehet baki. A dolgozók számára a kártyás rendszer pedig akkor lenne igazán elfogadott, ha munka- vagy lakóhelyük közelében megbízhatóan, éjjelnappal működne több automata, ahol sorban állás nélkül egy másodperc műve lenne hozzáférne a havi bérhez. Ezt egyelőre erre az évre senki nem ígéri.
