Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-07 / 32. szám

1995. február 7., kedd HÁTTÉR Szívek a semmi ágán 2. A lakókörletek a diákok egyéni ízlésvilágát és érdeklődését is tükrözik Orémus Kálmán, Kováts Dénes Tiszadob (KM) — A varázs­latos park hátsó fertályában többszintes épület rejti a diákotthont. Odabentről ze­neszó hallatszik, a bejárat mögötti lépcsőfordulóban vékony fiatalember pengeti a gitárját, mellette ketten is dúdolják a dallamot. Úgy tűnik, ez itt egyáltalán nem szokatlan, mert sem a neve­lők, sem a diákok között nem keltenek különösebb feltűnést. Ebéd után járhat az idő, a ta­nulók kisebb-nagyobb csopor­tokban szivárognak be a kollé­giumba. Amolyan csöndes pi­henő lehet ilyenkor, legalább­is, erre lehet következteni a ráérős tevés-vevésből. Mint­egy 130 állami gondozott él itt, négy körletben fiúk, az ötö­dikben pedig lányok. A kör­leteket eredeteiig húsz sze­mélyre méretezték, de most valamennyiben többen van­nak. Ennek oka, hogy a végző­sök nagy része, bár a lehetősé­gekhez képest minden támo­gatást megkap, csak sokszori A diákotthon mivel rend van és tisztaság. Mint megtudom, általában a festést is maguk végzik, mert­hogy a gyermekvárosban ezt a szakmát is oktatják. Körletverseny A körletek között versenyt hirdettek, melynek során nem csupán a tisztaságot mérlege­lik, hanem például azt is, hogy hányán dohányoznak. A szo­bák szerények és tiszták, a falakat a diákok saját belátá­suk szerint dekorálhatják. Eb­ből aztán már sejthető a lakók érdeklődési köre is. Van ahol a falat gyönyörű tájat ábrázoló Gábor virágai nekifutásra tudja megállni a helyét a nagybetűs életben. És aki azzal kopogtat be, hogy se lakása, se állása, azt sok­szor bizony nincs szívük el­küldeni. Bár sok szobában kényte­lenek voltak pótágyat elhe­lyezni, a zsúfoltság különö­sebben nem szembeszökő, Orémus Kálmán felvételei óriásposzter borítja, de leg­inkább a filmsztárokról, híres énekesekről és luxusautókról készült képek népszerűek. Egy álomvilág, mely az otthon vé­dett közegében oly könnyen csábítja hiú reményekre az ifjú embert, oly könnyen tudja fe­ledtetni a kinti valóság mosto- haságát. Vannak, akiket a rózsaszín álmok ragadtatnak meggondo­latlan lépésekre, s ahogy be­töltik a tizennyolcadik élet­évüket, elindulnak megváltani a világot, visszautasítva min­den ésszerű támogatást. Ok szinte kivétel nélkül vissza­térnek később, éhesen és le­rongyolódva. Keserű pofonok árán kell rájönniük, hogy min­dent a nulláról kell kezdeniük, hogy ami eddig járt nekik, az ételtől a színes tévéig, azt csak kemény munkával tudják elő­teremteni, vagy még úgy sem. Hol vannak már ilyenkor a filmsztárok, a híres énekesek és a luxusautók?... Edző lenne Vannak persze akik, ha nem is tudják, de érzik, hogy ami odakinn vár rájuk, az minden lesz, csak nem fáklyásmenet. Ők mindent elkövetnek, hogy maradhassanak, még akkor is, ha már betöltötték a tizennyol­cadik életévüket. Közéjük tar­tozik Jóni Zoli is, ez a mo­solygós, életvidám fiatalem­ber, akinek egyetlen szenvedé­lye a sport, azon belül is a foci. Vasbetonszerelői szakmát szerzett, nemsokára meglesz a gyümölcstermesztői képesíté­se is. Igazából azonban szak­edző szeretne lenni, sportpe­dagógiai, pszichológiai szak­könyveket olvas. Hasonló helyzetben van Marozsán Gábor is. Már el­hagyhatná a gyermekvárost, de inkább marad. Nagyon sze­ret a konyhában dolgozni, és most valami ilyen állásra vár. Számára biztató, hogy két ko­rábbi növendék is egy szálloda konyháján helyezkedett el. Emellett, Gábor megszállottja a növényeknek. Szobája, me­lyet három társával oszt meg, itt igazán unikumnak számít, a szobanövények választéka egy kisebb virágházat is megszé­gyenítene. A lányok körlete egy fokkal talán még rendezettebb, mint a többi. Mint a nevelők mond­ják, ők, ha kikerülnek innen, még talán a fiúknál is nehe­zebb helyzetben vannak, keve­sebb a lehetőségük. A tapasz­talatok azt bizonyítják, hogy még az a legszerencsésebb, ha „házon belül” találnak társat maguknak. Ketten már köny- nyebben talpon maradnak, in­kább rávehetők a takarékosko­dásra, arról már nem is beszél­ve, hogy az évek alatt felgyűlt két családi pótlékkal, már in­kább lehet kezdeni valamit, mint ha egyedül vágnának ne­ki. Példaadás Mert a végtelenségig senki sem maradhat itt, bármilyen jól érzi is magát. Az előírások szerint maximum huszonnégy éves korukig élhetnek itt a növendékek. Az itt dolgozók azt mondják, ennek fegyelme­ző ereje is van. Aki ugyanis nagykorú lett, az csupán azzal a feltétellel maradhat, ha jól viseli magát. A többiek pedig elsősorban róluk vesznek pél­dát. Tanulság lehet a gyermek- város lakói számára társaik sorsa, sajnos kevesebb jót, s több rosszat tapasztalnak. En­nek oka a jelek szerint nem el­sősorban a nevelők tevékeny­sége, hanem azok a körülmé­nyek, melyek körbeveszik őket. Nem egyszerű a talpon- maradás azoknak sem, akik a családi fészekből repülnek ki, az állami gondozottaknak azonban még nagyobb feladat. Nemhogy negatív, de pozitív példa sem áll előttük, miként kell, vagy miként nem szabad élni. Az otthon a szándék el­lenére sem pótolhatja a csalá­dot. Mert a családot meg sem ismerhették, és annak melege nélkül, így, a semmi ágán, aligha nőhet számukra virág. A szatmári, s benne a penyigei ember állat­tartó, állatszerető, ál­latainak tisztességgel gondját viselő ember. A penyigei em­ber nem veri ki a kutyát, ha­nem befogadja, eteti a mások által kocsiból itt kidobott, elárvult jószágot. S ha a befo­gadott kóborkutyák szaporu­lattal ajándékozzák meg a világot, azok sem lesznek a Szenke áldozatai, sőt hamaro­san újabb gazdára találnak. Úgy tartják, a kóbor kutyának még az ivadékai is hálásak, hűséges jó házőrzők lesznek. Végh Lacikának se mindegy, hogy kedves kutyáinak utó­dai hová, milyen kézbe junak. — Nem mindegy, hogy ki a kutya gazdája. Csak olyan­nak adom, akiről tudom, hogy jól fog vele bánni — szokta mondani, ha egy-egy túlszaporulat miatt új gazdát kell keresni a kicsiknek. Nem restelli végigjárni az ismerő­söket, hogy megfelelő gazdit keressen az újszülötteknek. S az ilyen emberi magatartás nem csak megható, de példa­értékű, tanulságos is. Szokványos késő délutáni sétáim egyike kissé belenyúlt Nem bizonytalan... a hamar sötétedő januári es­tébe. Az utca egyre néptele- nebb lett, a csarnokból már hazafelé tartottak az embe­rek, a kerékpárra szerelt rá­csos tartókban üresen zöty- kölődtek a tejeskannák. A túloldalon egy élénk csapat közeledett az iskola felé. Fi­atal nők vonultak a tornate­rembe a szokásos heti női tornaösszejövetelre. Elvonu­lásuk után csend borult a környékre. Egyszer csak a távolból egy ritmikusan imbolygó zseblámpafény közeledett fe­lém a járdán. A fény élénk mozgásából gyanítottam, hogy gyerek lesz a fényhozó. Nem lehet más csak Farkas Béci — gondoltam. Biztosan a csarnokból jön. Feltűnt, hogy már a házuk előtt is el­haladt, de nem ment be a ka­pun. — Csókolom tanító néni! — köszön rám a szokott mó­don. — Szervusz, Bécikém. Nem veszed észre, hogy túl men­tél? Hová sietsz annyira? ■—Hm, baj van, tanító né­ni, a Morzsit keresem. Nem tudom hová lett. A Morzsi Béci apró termetű, hamu­szürke bundájú pajtása, szin­te családtag. — De hát este keresed, eb­ben a sötétben? Biztosan nem is az utcán van, talán el­bújt valamelyik kazalban — próbálom nyugtatni. — Az nem lehet, előjött volna. Megyek, még erre megnézem. — S indulna. — Te Béci, nem fiú ez? Hátha udvarolni ment, s majd előjön. — Fiúnak fiú, de nem szokott. Megyek, csókolom! — De ebben a sötétben úgysem találod meg, majd reggel utánanézel — próbál­tam még mindig a hasztalan­nak tűnő érvelést, mert már a feltámadó szél is nyakunkba terítette a permetező esőt. — Reggel? Reggel nem le­het, mert iskolába kell menni — tekint vissza rám szinte méltatlankodva, hogy ezt épp én nem tudom? Meg aztán nem vacsorázott, enni is kell neki, mindenképpen haza kell jönnie. — zárta le Béci hiábavaló ellenkezésemet ez­zel a kikezdhetetlen érvvel. S már indult is nagy léptekkel, zseblámpáját tempósan lá­búivá, melynek imbolygó fé­nye hamarosan eltűnt a ka­nyarulatban. Béci tizenegy éves fiatal­ember és megcáfolt egy régi, közmondásnak is beillő népi hasonlatot: bizonytalan, mint a kutya vacsorája. Hát a Morzsi vacsorája nem bi­zonytalan, ez már bizonyos. Milyen jó, amíg vannak kö­zöttünk gondoskodó Bécik és Lacikák, akiknél természetes dolog a törődés, a gondos­kodás, a felelősség, a bizton­ságkeresés, s nem csak játék­szer a háziállat. Nem akarom nagy dolgokhoz hasonlítani, ami amúgy is nyilvánvaló, de arra gondolok, hogy ha Penyigén biztonságban élnek az állatok, akkor talán egy bizonyos vonalon az emberi telkeknek sincs félnivaló­juk. Mert ma az emberre is annyira ráfér a biztonsá­got adó gondoskodás. Leg­alább annyira, mint egy ku­tyára. Árak és bérek Balogh Géza M agasak a magyar- országi bérek. Leg­alábbis az egyik osztrák termelékenységi ta­nácsadó cég felmérései sze­rint. Mint írják, az ipar ter­melékenységének növeke­dését meghaladja a bérkölt­ségek emelkedése, magya­rán a bérek fölemésztik a más költségek megtakarítá­sával szerzett nyereséget. A cég felmérései szerint hazánkban 1991 óta folya­matosan emelkednek a re­álbérek, azaz, nemcsak mennyiségben, hanem ér­tékben is mind többet ka­punk. S ez mind semmi, de a magyar minden második percet ténfergéssel, lazsá­lással, ácsorgással múlat, mely a szervezés hiányossá­gaira vezethető vissza. Ok persze nem ilyen közönsé­gesen, vulgárisán fogal­mazzák meg ezt persze, azt mondják csupán, hogy min­den második percet nem munkával töltünk. A magyar lapok a vizsgá­lat eredményeit illusztrálva egy összehasonlító tábláza­tot is közölnek. Ezek szerint a hazai iparban az átlagos bruttó bér 520, míg Len­gyelországban 411, Cseh­országban pedig 393 már­ka. Ha ezt nézzük, Magyar- országon valóban magasak a bérek, ám e számokat csak akkor lehetne értel­mezni, ha az alapvető fo­gyasztási javak árait is is­mernénk. De az is sokat jelentene ám, ha német, vagy osztrák példákat is felhoztak volna a tanácsadó cég emberei mondjuk az ottani árakról, bérekről, továbbá érdekes lenne megtudni azt is, vajon mit szólnak a magyar bá­nyászok, favágók, kompute­res szakemberek a vizsgálat eredményeihez. Az embernek az ősrégi vicc jut eszébe az efféle vizsgálatok, tanácsok igaz­ságáról. Egymásba rohan három autó. A német so­pánkodik, hogy gallyra ment az Opelje, oda három havi bére. Sír az olasz is, hogy összelapult a Fiatja, fél évet hiába dolgozott. S ordít a magyar: szegény Trabantom, egy fél életem volt benne! Mire a német, s az olasz: „Úgy kell magá­nak! Minek vett ilyen drága autót?" Magyar discovery Kommen Ferter János rajza Kerekedő szekunda Kállai János L ezárult a tanév első szemesztere. Bekrül- tek a kis- és nagydiá­kok ellenőrzőjébe a kalkulu­sok. Sőt, már kiosztották a félévi értesítőt. Ki így, ki úgy, elkönyvelte a számokban megörökített tényeket, le­vonta a konzekvenciát, vagy egyszerűen legyintett, el­húzta a száját. Gondolván: az értékelés a tanítók, taná­rok dolga, minek rágja magát az emberfia, úgyis az „erősebbnek" van igaza. Pedig mint egyik igazga­tó ismerősöm említette: le­járt az az idő, amikor csak úgy, simán bele kellett nyu­godnia a szülőnek, a diák­nak a bizonyítvány változ- hatatlanságába. Szerencsé­re, a tanvilág azért nap­jainkra sem fordult ki egé­szen a sarkából, vagyis: az egyes stúdiumokból elért tanulói teljesítmény első­számú minősítője most is a szaktanár. Az általa „bevé­sett" közepes, elégséges — uram bocsá’: elégtelen — elvileg szent és sérthetetlen. Mondom: elvileg. Mert a tanév végén immár funkcio­nál a jegyek jogorvoslatá­nak intézménye. Példánk a legcikisebb eset! A gimis elsős Pistike— április közepéig begyűjtött matekból hat-nyolc karót— bukásra áll a számok tu­dományából. Közeledvén a végítélet, az osztályfőnök vagy maga a tanár értesíti a szülőt a baljós helyzetről. A folyamat innentől két irányt vehet. Az egyik: az érintet­tek szembenéznek a konkré­tumokkal, s várják a kifej­letei. A másik: még a kon­ferenciát megelőzően kérik, vizsgálja már meg egy füg­getlen bizottság a nebuló ismereteit, hátha az a féltu­catnyi kampó azért került a naplóba, mert kifogták a félreismert Bolyai-utódot. Ha pedig beüt a krach, még nem veszett el a világ. A szekundával ékesített bi­zonyítvány kézhez vételétől számított harminc napon beül van jogorvoslati lehe­tőség. Kérhető egy elfogu- latlatn bizottság felállítása és vizsgáztatás. Lezajlik. Eredmény: Pisti eredmény­telensége. Ezután vajon mi következhet? A nyár. Majd a javító. Azután megint or­voslat; bizottság, vizsga. Kikerekedik ez!

Next

/
Thumbnails
Contents