Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-04 / 30. szám

1995• FEBRUÁR 4., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Egy puha, piros szív Ha nem lehet úgy, ahogy akarom, akkor úgy akarom, ahogy lehet Nuszer Tamás A puha piros szív tulajdonosa Szulák And­rea, akit máspdszor is az Év énekesnőjévé választottak. Új, Máté Peíer-albumát orszá­gos koncerten mutatja be. A turné első ál­lomása Tiszavasvári, ahol január 13-án másfél óráig énekelte az ismert dalokat. Az aláírásgyűjtők ostro­ma után negyedórányi ideje maradt beszélgetni. □ Tiszavasvári az első állomás koncertkörutadon. A közönség közül sok kicsi, idősebb is kíván­csi volt rád. Erre számítottál? — Sejtelmem sem volt, milyen lesz. Mivel én úgy érzem, a műfa­jom intim dolog, tehát nem sport- csarnoknyi közönséget vonzó, kel­lemesen csalódtam. A koncertet nagyon nehéz volt megszervezni, minket nem támogatott senki. A technikai részét mi állítottuk össze, és úgy gondoltuk, nem at­tól lesz jó, ha táncosokkal és fény- technikával telepakoljuk, hanem az előadók hangulatteremtésétől. Ezért fontos számomra a hangu­latteremtés, még a legapróbb, füs­tös kocsmában is. _____________ □ Fantasztikus energiával, len­dülettel adtad elő számaidat. Mennyire számít egy énekesnőnél a showman szerep? — Nem tud igazán showman lenni az, aki nem szereti a show-t, és nem szereti az embereket. At­tól, hogy valaki kiáll az emberek elé, még nem ufó, hanem ugyan­olyan emberi lény. Magyarorszá­gon nem divat a mosolygás. Sokáig dolgoztam külföldön, és ott már-már automatizmus, hogy a szemedbe néznek és mosolyognak. Ez. na­gyon jó, hiszen gyógyközérzetet teremt, ­□ J 994-ben másodszor választottak az Év énekesnőjévé. Változik ettől az életben valamit? r — Borzasztóan jólesett, de semmi sem változik meg. Én ugyanúgy elérhető közel­ségben maradok mindenkivel. Ez inkább hivatalos honorálása annak, amit az em­ber egy év alatt szorgoskodik. Úgy érzem, változtatásra nincs most szükségem hará­Nem azt tartom bajnak, ha először a külső­mön gondolkodnak el, hanem az a baj, ha utána nem gondolkodnak tovább, rrii van mögötte. Friderikusznál úgy érzem, si­került megmutatni egy kicsit a belső éne­met is. Egy idő múlva rájönnek majd, hogy ez a nő egy nagy puha, piros szív. Húsz év hamar elröpül, remélem, akkor is itt leszek, persze, évek ekekével arra emlékeznek majd, akinek dalait el tudják dúdolászni. □ Új albumodról mondanál egy pár szót? — Tíz éve halt meg Máté Péter. Soha nem találkoztunk, csak sze­rettem a dalait. Méltatlanul felejt­keztünk el róla. Megkerestük az özvegyét és írótársát, S. Nagy Ist­vánt, akik engedélye után a kia­dásnak nem volt több akadálya. Marcellina is ez idő tájban dolgoz­ta fel Elmegyek, elmegyek című számát, ezért nem raktuk azt az albumra. De a dallamos, szép szö­vegű számok mind megtalálható­ak. Napjainkban egy kicsit vegyes lett a zene. Volt egy időszak, ami­kor azt mondták: magyar zene? Az olyan ciki. Őszintén bevallva volt ciki, de hazai sztár csak az le­het, aki magyar dalokat, magyarul énekel. Felesleges nekünk más kul­túrát majmolni, mert nem áll jól. Lehet vele kísérletezni egy dara­big, de nem sokáig. Nem árt nép­szerűsíteni a magyar előadókat, a hazai stílust. O A mókuskerék nem áll meg. Dolgozol tovább szorgalmasan? — Természetesen. Most keresett meg egy zenekar, nevük legyen egyelőre titok. Annyit viszont el­árulok róluk, hogy nagy sikerük van mostanság itthon. Büszke vagyok, mert nem én jártam utánuk, hanem ők kerestek meg az ajánlatukkal, én lettem a-szeren­csés áldozat. Mivel a mamám is énekesnő volt, mondhatni az éneklés az anyatejjel jött. Nekem ezáltal teljesen természetes do­log az eredmény, amivé lettem. Amíg nem találom ki, mi a csúcs, ami nem pótolhat semmit, addig olyan maradok, mint a hü­lye gyerek, aki azt mondja: Nézd! Én ezt is tudom, meg azt is tudom. Akik szeret­nek, ezentúl is barátjukra találnak bennem..» tokkal vagyok körbevéve, így jól érzem magam. □ A filmslágerektől kezdve Máté Péter dalaiig sok mindent előadtál, ez igen széles skála. Mi az, ami mégis kimaradt? — Egy stílus, ami kizárólag engem jel­lemezhet, kimaradt, de csak azért, mert ez még nincs kész. Úgy érzem olyan stádi­A diákok polgármestere Feladata a diákok képviselete a városi önkormányzat munkájában Horányi Zsuzsa A tizenévesek mindinkább szeretnének be­kapcsolódni szűkebb pátriájuk politikai-, gazdasági- és kulturális életébe, ezért a fia­talok több városban diákönkormányzatot hoztak létre. Nyíregyházán a középiskolá­sok Véghső Jánost választották diákpolgár­mesternek ’94 áprilisában. Az eltelt idő­szak munkájáról beszélgettünk a polgár- mesterrel. □ Hogyan képviseli a diákpolgármes­teri iroda a nyíregyházi középiskolások ér­dekeit? — A városi diákszervezeteken keresztül képviseljük a diákokat — tájékoztat a di­ákpolgármester. — A diákszervezetek ré­szére több városi illetve megyei közgyűlést tartunk évente. Ezeken a fórumokon fel­mérjük a diákok által felvetett problémá­kat, a megvalósítandó programokat és a diákok védelmében lépünk fel. A legutób­bi közgyűlést decemberben a Tókuckóban szervezte a Városi Diákiroda. - j □ Milyen problémák vetődtek fel? — Az egyik felvetett probléma az, hogy a diákok szórakozási lehetősége kimerül a discóval, ezért igénylik a városi szintű di­ákrendezvényeket. Sajnos, a diákszerveze­tek soraiból is kevesen vannak, akik szer­veznek diákrendezvényeket és a kudarcok elveszik a kedvüket a további rendezéstől. Másrészt a rengeteg iskolai elfoglaltság leköti a diákok szabad idejének nagy ré­szét, így hiába lennének szervezők, nem marad szabad idejük erre. □ Milyen konkrét programokról van szó? — Az egyik legnagyobb jelentőségű a drog ellenes világnap volt. Egy fővárosi drogos számolt be életéről és arról, hogyan szokott le a kábítószer-élvezetről. Úgy ér­zem, a középiskolásokat is érinti ez a kér­dés. A kábítószer-élvezet szerencsére, nem jelentős hazánkban, de már az alkohol és a cigaretta is a drogok közé sorolható. Nem egy középiskolásról tudok, aki alko­holista, akinek az a legfontosabb napi te­endője, hogy iskola után bemegy a kocs­mába és megissza a napi adagját, majd este hazamegy aludni. Egy másik programun­kon, a városi verébavatón is érdektelen­ség mutatkozott, kevesen jöttek el a közép- iskolások közül. Nyíregyházán rendeztük az I. Országos Diákpolgármester-találkozót is. □ Az országos találkozón megtaláltá­tok azokat a közös problémákat, amelyek átfogónk érintik hazánk középiskolásait? — Az országban több önkormányzat ve­zetői észrevették, ha létrehoznak egy di- ákpolgármésteri irodát, akkor az ifjúság problémájának egy részét ez az iroda le- veszi á vállukról. Összesen 12 diákpolgár­mester foglalkozik a diákok életével. □ Valóban át tudtátok vállalni ezt a sze­repet? - ■ — Nem teljes mértékben, mert a közép- iskolások passzívak. A diákok nem fordul­nak felénk, hogy ez és ez a problémánk, ezt kellene megoldani. Nekünk kell megke­resnünk a gondokat, ezért van szükség az éves problémafelmérő összejövetelekre. □ Egyáltalán tudják a középiskolások, hogy működik a polgármesteri hivatalon belül egy diákpolgármesteri iroda? — Bízom benne, hogy igen. Hétközna­pokon délutánonként a polgármesteri hiva­talban várjuk a diákokat, itt telefonon is elérhetőek vagyunk. □ Megtaláltátok az érdeklődést keltő programokat? — Megtaláltuk, ám a megvalósításukhoz pénz is szükséges, ami egyáltalán nincs. A problémák pedig általában iskolai és nem városi szinten jelentkeznek. Az iskolai gon­dokat pedig a diákszervezetek igyekeznek megoldani. A diákok életében a legfonto­sabb, hogy tanuljanak, hogy felvegyék őket valamilyen felsőoktatási intézménybe, tehát főként a továbbtanulás kérdése foglalkoz­tatja őket. □ Úgy érzed, tudott valamit tenni a di­ákok érdekében a diákpolgármesteri iroda? — Igyekszünk. Ismertetjük a diákönkor­mányzatokkal az országos diákrendezvé­nyeket és minél jobban szeretnénk bekap­csolódni az önkormányzat munkájába is. Jó lenne, ha az oktatási és kulturális bizott­ságban meghallgatnák a véleményünket, és javaslatokat is tehetnénk. A diákpolgár­mesternek az lenne a feladata, hogy a di­ákokat képviselje az önkormányzat és a bi­zottságok munkájában. 1 9 RITMUS Twin Peaks Végre végé a sorozatnak, s kezdtük elfelejteni ezt a nevet, s erre jön egy banda Budapestről, amely folytatja a kísértést. A zenészek előszednek egy nevet, mely szinte már kötelez, s meg­kísérelnek egy egyedülálló, szinte le­targikus zenét csinálni, melyben a nyolcvanas évek német metálzenéjé- nek dallam- és hangzásvilágát ötvözik a 90-es évek progresszív rockzenéinek megoldásaival. Néhány helyen tech­nohangzást sikerült előállítaniuk, Zenéjükben próbálják megközelíteni a film, a Twin Peaks alaphangulatát, s ez néhány helyen sikerült is. Első bemutatkozásukkor (Diákszi­get ’94. aug. 24.) a közönség re­agálása érdekes volt: a fiatalok nagy része szinte kővé meredve figyelte a muzsikát, mely jóformán emészthe­tetlennek tűnt a Magyarországon futó zenék árnyékában. Am úgy néz ki, si­került betörni a reflektorfények vilá­gába. Sőt! Az Omen vendég­zenekaraként végigszántották a ma­gyar rockszínpadokat. Elkészítették angol nyelvű demojukat, amellyel a külföldi kiadókat igyekeznek meg­célozni. Kis hazánkból is érkeztek jelzések kiadóktól, hogy támogatnák a zene­kart. Ám egy ilyen albummal csak igazán hozzáértő és lelkiismeretes szakemberek foglalkozhatnak, mert hatalmas reklámra és tökéletes meg­szólalásra van szüksége a Twin Peaks- nek. Ám ez a két dolog sokszor hi­ányzik a hazai zenei életben. S hogy kik azok a bátor fiatalok, akik ilyen nagy fába vágták a fejszé­jüket? Bartha Krisztián dobos, aki mindössze 19 éves, Nagy Péter gitá­ros, Éber Tamás basszusgitáros, Vígh Rolánd billentyűs, valamint Barcsik Vali énekesnő, aki megmutatja, hogy a gyengébbik nem is lehet olyan erő­szakos — legalábbis hangját illetően —, mint a férfiak. Azt, hogy mely zenekarokból jöt­tek össze, tartsuk titokban, így a ze­nekar még rejtélyesebb, kísértetiesebb lesz. GONDOLKODÓ Kössétek össze a számokat sorrend­ben, s kirajzolódik előttetek, milyen ábrát rejt a ponttenger! A Twin Peaks Stúdiófelvétel Pócsi István umban vagyok, amikor énekelgethetek mindenfélét'. Idővel remélem, nekem is lesz egy csapatom, akik olyan zenét és stílust írnak, ami semmivel sem téveszthető össze, amiről mindenkinek kizárólag Szulák And­rea fog eszébe jutni. □ Legutóbb a Friderikusz-show-ban láthattunk. — Kis szösszenet volt, és nem tudom, egyáltalán mi derülhetett ki belőle. Tény, a könnyűzenei előadók közül az emberek ismerik^ akit látnak például a tévében. Szulák Andrea üdvözlete a lap olvasóinak

Next

/
Thumbnails
Contents