Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-28 / 50. szám
1995. február 28., kedd HÁTTÉR Gazdák és gazdaasszonyok Egy magánfarm tölti be a baktalórántházi intézet tangazdasága szerepét Gazdaasszonyok tételhúzáskor A szerző felvételei Galambos Béla Kállósemjén, Baktalóránt- háza (KM) — Tehenészeti farmgyakorlatból vizsgáznak ma a baktalórántházi gazdaasszony-jelöltek Kálló- semjénben Kóth Elek gazdánál — kapom a „fülest” a minap, s jóval az esti fejésre időzített esemény előtt, már délután háromkor a helyszínen nézegetjük tulajdonosával a semjéni farmergazdaságot. Nem is sejtené az éppen arra járó idegen, hogy a Kóth-porta utcafrontján álló régi szülői ház és a mellette újonnan felhúzott emeletes mögött, egy ekkora családi gazdaság működik. Az udvaron gépek, takarmány, alomszalma, s tizenhét tehén a szabadtartásos istállóban. Mellette a borjúnevelő, a régi ház falához simulva pedig a korszerűen gépesített fejőház. Amíg a baktai vizsgázókat és vizsgáztatókat meghozza a busz, a 49 éves Kóth Elek családi farmjuk kialakulásáról mesél: Bérlettől a sajátig — Ezen az ősi portán, ahol a nagyapám is lakott, mindig volt állattartás. így aztán nem Kóth Elek, a gazda véletlen, hogy — bár traktorosnak tanultam, s az iparban hegesztőként, csiszolóként is dolgoztam, végül a nagykállói téeszben traktoros, majd gépkocsivezető lettem — amikor lehetőség nyílott rá, én kibéreltem tíz tehenet a helyi termelőszövetkezettől. Bérelt legelőn, kaszálón, vásárolt abrakon tartottam őket és, a már saját szaporulatból, fokozatosan növeltem az állományt. A bérteheneket 1992-ben sikerült felváltani saját jószágokkal, miután a családomban meglévő vagyonjegyekért megvásároltam tízet. így a szaporulattal együtt már 15 tehénnel tudtam elindulni a farmgazdálkodás útján. Takarmánytermő területnek ekkor még csak 1,5 hektár tsz-től kapott és 5 hektár bérelt föld állt rendelkezésre. Ezt aztán a család kárpótlási jegyein kilicitált területekkel sikerült előbb 25, majd újabb bérlettel mostanra 65 hektárra növelni. A lányos apák előnye általában, hogy a lányaik mellé még egy-egy fiút is kapnak idővel. Nos, Kóth Elek három lányából kettő már férjhez ment, s a munkanélküliség szelével beköszöntött sors is úgy hozta, hogy mindkét veje — Gebri István és Teski Gyula is — az após farmján dolgozik. Hogy nagy kedvvel csinálhatják a gazdálkodást, azt — a krónikás személyes tapasztaltán túl — az is bizonyítja, hogy Elek gazda legkisebbik lánya az élelmiszer-, és tartósítóipari szakmát választotta, s hol is lenne máshol tanuló, mint a tejiparban. Ehhez persze azt is tudni kell, hogy apja két éve vállalkozott a Kállósemjénben fejt tej begyűjtésére, s ő üzemelteti a tejcsamokot. Egyelőre. Az udvaron a tavaly elhíre- sült MFA-támogatásból vett új traktorral, vetőgéppel, fűkaszával, tárcsával és kombinátorral kiegészített gépparkot, s a jószágokat nézegetve gyorsan telik az idő. A legkedvesebb — Már lassan itt kellene lenniük, mert a tehenek etetésben, fejésben pontosságot követelnek — néz az órájára a gazda, s ezzel a baktaiakra terelődik a szó. — Másfél éve kerestek meg a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézettől, hogy vállaljam el a tanulók gyakorlati foglalkoztatását. Belementem, s egy évvel ezelőtt megjelent egy egész gé- pész-gazdász fiúosztály. Néhány alkalom után rájöttünk, sokkal értelmesebb dolog, ha négyesével hetesi gyakorlatokra osztja be az iskola a tanulókat. Az végzős legények jártak is egész múlt évben. Megvoltunk mindegyikkel, néhányukkal különösen jó kapcsolat szövődött. Mondhatom jól érezték itt magukat a gyakornokok, hisz mi is megkedveltük őket a napi munka közben. Az egyikük, a tiszabecsi Varga Bálint, nem is akart tőlünk elmenni. Itt maradt nálunk a farmon szakmunkásnak — mutat az egyik tehenek körül szorgoskodó nyurga fiúra Elek gazda. — Mamának meg papának hívott a kezdettől miniket ez a Bálint — mondja Katika néni, a gazdaasszony egy kis pogácsára, üdítőre invitálva a csar- nokos irodának, Bálint hálóhelyének egyaránt szolgáló jó meleg szobában — de hát szerettük, szeretjük is mindany- nyian a dolgosságáért, meg a humoráért, amivel mindannyiunkat képes minden percen felvidítani. Megjönnek a lányok — Természetesen magával az intézettel is nagyon jó a kapcsolatunk — veszi fel a megkezdett fonalat a gazda, amikor ismét kettesben maradunk — elmondhatom, igyekezett rajtam segíteni géppel, amikor éppen kellett. Hiszen egyelőre nincs például gabonavetőgépem. Ám az is biztos, hogy a gyerekek ellátása egyre többe és többe kerül manapság. Az utcáról motordübörgés hallatszik. A Kóth-farm legényei, Varga Bálinttal az élen, pillanatok alatt túl vannak egy gyors szerelvényigazításon. Megérkezett a busz Baktárói a lányokkal. Az udvaron baktai tanárokból, egy tejipari, és egy minisztériumi szakemberből pillanatok alatt felsorakozó vizsgabizottság már húzatja is a gyakorlati vizsgatételt a lányokkal. j e kérdezd hogy va- l\J gyök, mert csak közhe- I Y lyeket tudnék mondani. Persze olykor maga a kérdés is közhely, így illik rá a válasznak szánt közhely. Ha viszont mégis felteszik a barátaim, jó ismerőseim a világ minden táján másodpercenként elhangzó kérdést, újabban némi bölcsességet és humort színlelve annyit szoktam mondani: köszönöm, úgy döntöttem, hogy jól vagyok. így morfondírozgatok magamban újabban, hogy senkit ne terheljek holmi terjengős válasszal, de mégis megüssek egy kis derűs hangot, amire olyan nagy szükségünk lenne. Néhányon meg is lepődtek már az egyesek szemében talán dicsekvésnek is felfogható válaszomon, szinte az arcukra volt írva a ki nem mondott kérdés: ennek meg mitől van ilyen jókedve. Nincs persze mindig jókedvem, de az sem lehetséges, hogy az embernek folyamatosan csak rossz kedve legyen. Nemrég hallottam egy igaz történetet egy kétkezi munKöszönöm, jól vagyok kásról, aki egy baleset következtében elveszítette a fél karját. Véletlenül a jobb karját érte a szörnyűség, így azóta kénytelen a bal kezét nyújtani a kézfogáskor. Ez az ember negyvenévesen, fél karral megtanult egy új szakmát, nem kis anyagi áldozatok és utánajárás után kapott egy műkart is, amivel elég jól boldogul. Persze mindig az igazi, ép bal karját nyújtja kézfogáskor, s amikor némelyek értetlenül néznek rá, mindig megereszt egy csöndes megjegyzést: elnézést, de kímélem a jobb kezem, azt csak verekedésre használom. Soha egyetlen szóval sem panaszkodik, nem élte bele magát a rokkant emberek lelkiállapotába, nem érzi magát csökkent értékűnek. Tőle nyugodtan megkérdezheti bárki, hogy van, nem kezdi el mesélni a balesetét, nem úgy, mint az egyik ismerősöm, akitől már-már élet- veszélyes megkérdezni ugyanezt. Még másfél-két óra múlva is fogja a kabátom szélét és mondja, mondja a gyermekkori betegségeit, a nehéz gyermekkort, a katonaságot, a fogságot, a tsz- szervezést. De részletesen ecseteli azt is, ezelőtt tíz évvel mibe halt meg a kedves anyósa. Csínján kell hát bánnunk a kérdéssel is, a válasszal is. Nincs más receptünk rá, mint az emberismeret. Nagyon sokan, akárcsak az amerikaiak, inkább köszönésfélének tekintik a kérdést, nem is várnak rá választ, sietnek tovább. A válasz leginkább egy köszönömmel elintézhető. Viszont akadnak őszinte érdeklődő, sőt az intim dolgainkra is kíváncsi ismerősök is, akik nem elégszenek meg a kitérő válasszal. Kitartóan és olykor tapintatlanul törnek a céljuk felé, mindenre „vevők”, különösen valamely szaftos pletykára várnak, amiben egyáltalán nem szűkölködünk manapság. Igaz-e, hogy az ismert közéleti férfiúnak negyven kiskocsmája van a megyében, hogy korrupt, csaló, hallottam-e, hogy a neves politikus nagy vonzalmat érez a hasonló neműek iránt. A kérdések és találgatások tárháza kifogyhatatlan. Meghallgatni és elfelejteni, talán ez a megnyugtató megoldás. Persze a tömény hülyeségre nem érdemes bólogatni, legfeljebb megmosolyogni. A hogy vagy kérdésre pedig kitaláltam egy újabb választ: Köszönöm, közepesen vagyok. Ez az újabb refrénem. Ez talán nem hangzik dicsekvésnek, és nem vált ki szánalmat sem. Ha valaki ebből sem ért, sajnos, nem tehetek mást, találja ki hogy vagyok. Hátha ő jobban tudja. Elvégre én csak belülről látom magam, ő pedig kívülről. A kettőt összeadva, majd csak kiderül egyszer hogy vagyok én, hogy van ma nálunk egy átlag állampolgár. Ha mégsem derülne ki, majd megmondják nekünk a közvélemény-kutatók. Nekik csak lehet hinni. Vagy mégsem? Kováts Dénes zeptembertől újabb is- V kola kerül egyházi ke- zelésbeNyíregyházán, a Jókai Mór Általános Iskola—adtuk hírül tegnapi lapunkban. Eredetileg a katolikus és a református egyház birtokolta volna, de az előbbi háromévi halasztást kért, mert anyagilag sem képes még működtetni, s a jelek szerint kellő számú elsőosztályos gyermek sem jelentkezik katolikus osztályba. Dicséretes a mértéktartás, ami jelzi: nem a minden áron birtoklás vágya vezérli az egyház vezetőit. A reformátusok már szeptembertől birtokba kerülnek, ők a jelek szerint képesek arra, hogy egyházi iskolájukat fenntartsák és működtessék. A közelmúltban tantestületi és szülői értekezleten ismerhették meg a nevelők és az érdeklődők, mi várható. Az aggályok nem elsősorban az egyházi iskola léte ellen szóltak, hisz jó néhányon örömmel járatják ilyen intézménybe gyermekeiket, hanem a másutt észlelhető kedvezőtlen tapasztalatok ismeretében fogalmazták meg kételyeiket. Vannak és voltak ugyanis iskolák, ahol az átállás nem volt zökkenőmentes, megindult a diákok és a pedagógusok elvándorlása, jelentős feszültségek keletkeztek a váltás miatt, s ez természetszerűleg rossz hatással volt a nevelő és oktató munkára, a gyermekekre. Bár teljes bizonyossággal nem tudható, hogyan alakulnak a dolgok ebben az iskolában, remélhetőleg az érintettek tanulnak mások hibáiból. A megnyilvánulásokból arra lehet következtetni: a diákok érdeke az elsődleges, értük, értelmiszellemi nevelésük, fejlődésük gyarapodásáért munkálkodik majd az egyház és a nevelők. Ha ez valóban így lesz, akkor az aggályfelhők is elvonulnak a fejek fölül. Te, Boris! Ha az idén sem tudunk aratni, visszaadjuk a földet... Ferter János rajza Ami luxus Bodnár István M anapság, amikor minden fillérnek örülnünk kell, amit a kultúrára fordítanak, igazi nagy öröm, hogy a megyénkben az idén is jut a már nemes hagyományokkal rendelkező programsorozatokra. Sőt, az idén bővül is a kínálat, több éves szünet után ismét lesz Nyíregyházán művészeti hetek, amelynek a programja éppen a hét végén kezdődik. Közel húsz esemény várja a kultúra barátjait, és szinte minden műfajban találhatunk igazi csemegét. Május végén, június elején rendezik meg immár hetedik alkalommal a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválját Kisvárdán. Az előkészületek már javában folynak, és kiderült az is, hogy az idei fesztivál sem marad el a többi mögött: sőt, talán több együttest is vendégül látnak, mint korábban. A fesztivál után a nyári Várszínházi esték műsorát is szervezik már, kellemes estéket lehet majd eltölteni a műemlék vár tövében. A múltkorában Baja Ferenc környezetvédelmi miniszter részvételével döntöttek az idei Sóstói Nem- / zetközi Eremmuveszeti es Kisplasztikái Tábor megrendezéséről és programjáról, amely ismét csak jó hírünket öregbíti. A zenekedvelők örömére nem marad el a Nyírbátori Zenei Napok programsorozata sem, a zenei tábor is várja majd a vendégeket. És ha igaz, a nyíregyházi szabadtéri színpad is kellemes ki- kapcsolódást kínál nyáron több alkalommal. Bizonyára sokan élnek majd a gazdag lehetőségekkel, és telt ház fogad egy jobb színházi produkciót és hangversenyt. Talán, amire jobban oda kell majd figyelnünk, a közönségszervezés. Ha visszaemlékezünk, tavaly bizony nehezen lehetett Nyíregyházán hozzájutni egy-egy Kisvárdára szóló színházi jegyhez, esetleg bérlethez, vagy valamelyik nyírbátori koncertre. De még abban az ügyben is kérték szerkesztőségünk tájékoztatását, hogyan és hol lehet a nyíregyházi Szabadtéri Színpad előadásaira jegyet vásárolni. Ez az a luxus, amelyet nem engedhetünk meg magunknak. m x í ^ X« j « T* 1 | | 8f||| Egyház és iskola Kelet-Magyararezág 3| Kommentár | Páll Géza tárcája
