Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-25 / 48. szám
1995. február 25., szombat HATTER Nemcsak a gyakorlat teszi A pedagógusok mintegy 60%-ának nincs gyógypedagógusi diplomája Kállai János Nyírbátor (KM) — Országos napilapunk riportja döbbentett meg a közelmúltban. Egy gyermeknevelő intézmény drámai történéseiről számolt be, rávillantva a sokszor elkalandozó, lankadó figyelmet olyan problémákra, melyekről — szenvedő vagy szenvedtető alanyként — jobbára csak a falakon belül levők tudnak. Mert, ugyan ki vitatná: ha valahol szükségeltetik a szakértelem, az nem máshol keresendő, mint a gyógypedagógiai munkát (is) végző, bentlakásos intézményekben. A nyírbátori Éltes Mátyásról elnevezett általános iskola, diákotthon és speciális szakiskola nevezetesen épp ilyen „terep”. Vajon kik, milyen diplomával, bizonyítvánnyal, gyakorlattal tevékenykednek benne? Megvan-e a dolgozóknak a szakmai, felkészültség- és hozzáállásbeli kompetenciájuk, hogy ellássák gyakran emberfeletti türelmet igénylő (és nem látványos eredményeket hozó) feladataikat? — Száztizenheten dolgoznak az intézményben — tájékoztat Sum Ferenc igazgató. — Tanárok, tanítók, nevelőtanárok, gyermekfelügyelők, technikai alkalmazottak. A gyerekekkel közvetlenül foglalkozók többsége általános iskolai tanítói, tanári végzettségű. A törvény szava Gyógypedagógiai szakdiplomával —: beleértve jómagámat is — nyolcán rendelkezünk, heten pedig a gyógypedagógiai főiskola debreceni, kihelyezett tagozatán folytatnak tanulmányokat a második diplomáért. ♦ □ A közoktatási törvény viszont előírja — 1997. évi határidővel — valamennyi, e területen dolgozó pedagógus számára a speciális végzettség megszerzését. E kötelezettség Az ügyesen bujtatott szálakból előbb-utóbb kitetszik a minta... Balázs Attila felvétele az ön iskolájában hány emberre vonatkozik? — Eleget tenni a törvénynek, ez országosan is gondot jelent. A miénkkel azonos funkciójú intézményekben a pedagógusok mintegy 60%-a nem tud felmutatni gyógypedagógusi diplomát. Nálunk közel húsz tanítónak, tanárnak kellene rövid időn belül megszerezni a speciális képesítést. □ A nagy számok azt sejtetik: nem lesz könnyű eleget tenni az előírásoknak. Milyen terveik vannak a sokakat egzisztenciálisan elbizonytalaní- tó folyamatok kezelésére? — Áthidaló megoldások már léteznek. A nyíregyházi tanárképzőn pl. elindítják a gyógypedagógiai asszisztens képzést. A majdan végzők nem gyógypedagógusok lesznek, vagyis megszerzendő diplomájuk nem pótolja az előírt végzettséget; a segítő személyzet feladatellátására szereznek majd jogosítványt, nem pedig a kisegítő osztályokba járó gyerekekkel való foglalkozásra. □ Ha ez csak „áthidalás”, akkor ön szerint mi lenne a célravezetőbb alternatíva? — A Művelődési és Közoktatási Minisztérium közoktatási helyettes államtitkárának január 19-én írt levelünkben a pillanatnyi helyzetünk legitimációját javasoltuk, kezdeményezve a már e területen dolgozó pedagógusok intenzív tanfolyami átképzését. Kérve, hogy a kurzus tematikáját a gyógypedagógiai főiskola dolgozza ki, és a szakemberei működjenek közre a lebonyolításban. Kezdeményezés- sünkkel azt kívántuk elérni, hogy az átmeneti időszakban a kollégáink nyugodtan dolgozhassanak. Ne érezzenek bizonytalanságot amiatt, hogy hosszú gyakorlattal ugyan, de szakdiploma nélkül munkálkodnak gyógypedagógiai intézményben. □ Hogyan fogadta a főhatóság az alulról érkezett inspirációt? — Megköszönve a felvetésünket, február 14-én írásban válaszolt az illetékes. A tárca szava „Továbbra is foglalkoztatható, illetve alkalmazható gyógypedagógiai munkakörben az, aki óvónői, tanítói, illetve- tanári oklevéllel rendelkezik, abban az esetben, ha az oklevél megszerzése óta 1995. szeptember 1. napjáig legalább 10 év szakmai gyakorlatot szerzett.” — fogalmazódott meg a lényeg. Ez a törvénykiegészítés a jelenleg igényesen dolgozó, régi pedagógusokra nézvést kedvező. □ Akkor hát: minden rendben? Lehiggadhatnak a felkorbácsolt kedélyek? — A közoktatási törvény jelzett módosítási javaslatával — mármint azzal, amit a szaktárca elő kíván terjeszteni — csak részben tudunk egyetérteni. A „királyi többest” azért bátorkodom használni, mert két megye munkaközössége, és a jelenleg 42; kisegítő iskolát tömörítő Ertük-Velünk Egyesület vezetősége véleményét tolmácsolom. Tehát: miért csak „részben”? Mert az óvónői végzettséget csak a fogyatékos gyerekekkel foglalkozó óvodákban tartjuk elegendőnek. A 10 év szakmai gyakorlatot 5-re látjuk célszerűnek mérsékelni, hozzátéve: ez viszont gyógypedagógiai szakmai gyakorlat legyen. Sokak szava Nem tartjuk indokoltnak, hogy minden elméleti képzés nélkül, csupán az eltöltött idő alapján legitimálódjon az alkalmazás. □ Mivel számomra is össze- kuszálódott kissé a dolgok menete, summázza, legyen szíves, az álláspontjukat! — Legfrissebb, február 17- én kelt levelünkben a következőket terjesztettük elő. „Továbbra is foglalkoztatható... (lásd a fentebb idézettek), aki a tanári, tanítói oklevele megszerzése óta 1995. szeptember 1. napjáig legalább 5 év gyógypedagógiai szakmai gyakorlattal rendelkezik, és 1997. szeptember 1-ig tanúsítványt szerez egy — a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola szakmai felügyeletével szervezett — gyógypedagógiai szaktanfolyamon.” ■& A-kurzusokat hói, milyen intézmény keretein belül bonyolítanák le? — Akár mi, magunk is, itt, házon belül, a gyógypedagógiai főiskola szakmai irányításával. Ez lenne — szerintem — a legegyszerűbb és legkevésbé költséges megoldás. Hozzátéve: mi magunk is egyszeri megoldásnak tekintjük. Természetesen igényelnénk hozzá az átképzési támogatást, s együttműködnénk a „kivitelezésben” mindazokkal, akik érdemben segíteni tudnának. §Bafc§jh Géza tárcája ÍÜ A nyári alkony lila, az őszi kék, a téli meg szürke. A tavaszi alkony barna szárnyakon libeg, puhán, akár egy selyemkendő, mint Ferenczy légiesen könnyű képein. Februárt írunk még ugyan, de már a tavasz fanyar, mégis leheletfinom illatát érzi az ember. Két-három hete még hatalmas varjúcsapatok keringtek ilyentájt a falu felett, húzódtak be a hideg határból a meleg házak közé, most azonban már párban járnak az ölyvek, s a vadgalamb is megszólalt. A botpaládi főutca sem a kietlen, téli utca már. Máskor lelket sem igen látni, most pedig gyermekek vihán- colnak a lassan zöldülő árokpartokon. Egy öreg, tekintélyes ház előtt korosodó férfi áll, nézi a kicsiket. Fürtös Endre a neve. A háta mögött lassan homályba vesznek már a fák. Valami vékony, áttetszőfüstből és párából álló ködfátyol lebeg az öreg diófák ágai között, hátul, a kert végén pedig egy hatalmasra nőtt körtefa. Oklömnyi nagy, vér- bélű körték teremnek rajta, a nyáron sokat kóstoltuk. A környéken nyaraltunk, s miVérbélű körte kor erre kóboroltunk, leszaladtunk hozzá. Felhajítottunk egy vastag ágat, ko- sárnyi gyümölcsöt vertünk le róla. Menjenek csak, menjenek, nem fog azért szólni Endre bátyánk, biztattak a paládi ismerősök. Nem is szólt, s csak most derül ki, ezen a barna, tavaszi alkonyon, hogy miért nem. — Mert nem az enyém az a fa — nevet. — Hanem a szomszédé. De az se szólt volna... — A diófák se a magáé? — Dehogynem. Azokat még szegény apám ültette. De a házat már nem ő építette, hanem a nagyapám, még 1911-ben. A tetőt persze azóta lecserélték már, a falakat is megerősítették, de amúgy nem Az öreg ház lakója A szerző felvétele sok minden változott az elmúlt nyolcvan esztendőben. Pitvar, alsó ház, felső ház. Magyarán, balra is egy szoba jobbra is egy. Az utcára néző szobában új, városi bútorok, a kertre nézőben viszont megmaradtak a régiek. — Hát..., itt élek én — kapcsolja fel a villanyt. — Egyedül, merthogy nem nősültem meg. A szobában birs-, és körteillat, öreg, megbámult székek, szekrények, s a falon egy keskeny ajtó. — Ez az oldalsó ház — nyit be Fürtös Endre, s megakad a szemem egy lóhámon. Feketére ette már az idő a szíjat, de a csengők úgy csillognak még rajta, mintha csak tegnap fényesíttették volna ki mindet. — Dehogy tegnap...— legyint, s csak mintha magától kérdezné, csendesen folytatja: — Mikor volt az már, hogy bejött a téeszvilág...? Négy lovat vitt be oda az apám, meg az öccse. Sose lesz többet olyan lovuk a Fürtösöknek, mint azok voltak. De nemcsak a négy ló, hanem odalett a föld is. Most visszakapok ugyan vagy nyolc holdat én is, de hogy mit kezdek majd vele... Szakajtókosarak, kilazult dongájú hordók, dézsák között botorkálunk, az egyikre rámutat Fürtös Endre. — Káposztásdézsa volt, tudja milyen savanyú káposzta ért abban...?! Más világ volt az, bár ma lenne olyan. De hát..., az a világ elmúlt, magam maradtam. Halkan nyikordul a vén ház ajtaja, az udvaron már elfészkelt az alkony. Állunk a kiskapuban, Fürtös Endre leveszi a kopott bundássap- káját. — Hát..., Isten megáldja! Ha a nyáron erre jár, nézzen be, elteszek néhány körtét. j-ir ezet nyújt, aztán K sóhajt, s elindul. Vár- JL ja a csend, az óraketyegés, és a szúpercegés a mestergerendában. Korai orom Esik Sándor-T ér, verejték, és köny1 / nyék — biztatta V Churchill annak idején a briteket, meg is tartotta amit mondott. Bokros pénzügyminiszterjelölt idézhette volna e szavakat, de igaza van, hogy nem tette: a nagy műtétre készülő pácienst nem szabad ijesztgetni, mert utolsó erejével leszáll a műtőasztalról. Az ingatlanadó a jelölt varázsgyógyszere, amely osztatlan elismerést váltott ki azok körében, akik már Hornnak is tapsoltak, amikor tavaly váratlanul előállt vele. Más azonban, ha egy politikus, és megint más, ha egy szakember emlegeti. Az amerikai közgazdasági iskolákat nagyra tartó Bokros szájából ugyanis elhangzott még valami, aminek alig szentelnek figyelmet az elemzők: szélesíteni az adózói kört. Lesz ám sírás, rívás, és fogaknak csikorgatása, amikor a kétmilliónál többet érő ingatlanok tulajdonosai le kell szurkolják az évi legalább húszezer forintot. Gondoljuk csak végig: egy valamire való ház ma már nemigen van ez alatt. Ez az adózói kör nemhogy széles, de össznépi lesz. Az Egyesült Államokban természetes az ingatlanadó. De az is természetes, hogy aki nem fizeti, azt néhány évi türelmi idő után egyszerűen az utcára rakják, saját házából. Elárverezik és kész. Nincs társadalmi felháborodás a síró-rívó árvák láttán. Talán ismerik a régi orosz közmondást: mindenki saját sorsának kovácsa. Az adóbehajtási szigor ugyancsak nem hiányzik a leendő pénzügyminiszter 25 pontjából, tehát a fenti jelenetekre mi is számíthatunk. Ha tényleg következetes lesz. Az egész program célja a nagyobb költségvetési bevétel. Nem a tehetős réteg szenvedi tehát meg majdan — vagy hamarosan — a műtétet. Nincs olyan népes ez a társadalmi csoport, hogy az ő adója nagy összeget tegyen ki. A jóval nagyobb hányadot a mind nagyobb számú alsó középréteg izzadja majd ki. Ha vérrel nem is, de verejtékkel, és talán könnyekkel. Ingatag hitel Máthé Csaba y y a az ingó jelzálog- i—i hitel is úgy Jog JL JL többnyire működni, mint az ingatlan jelzáloghitei, akkor nem igazán fog a hitelélet és ennek következtében a gazdaság felélénkülni. Várhatóan márciusban tárgyalja a parlament azt, hogy ingóságra is alapítható jelzálogjog, ami jelentős újdonságnak számít. Mindez elsősorban a kis- és középvállalkozásoknak adhatna esélyt hitelfelvételre, amelyhez a megfelelő, korrekt értékbecslés és regisztráció is elengedhetetlen lenne. A jelenlegi hitelkonstrukciók ugyanis erősen kötöttek a jelzáloghoz, sokszor három-négyszeres fedezetet kérnek a pénzintézetek, amely egy jelentős kört kiszorít a hitelfelvételnél. Ráadásul ezeknél a jelzálog-felértékeléseknél egyre többet lehet hallani sumák- ságról, a megyénkben is több példa volt arra, amikor kiderült, a bejegyzett jelzálog egy fabatkát sem ér, értékét szépségesen fel- tupírozták. Mindez csak akkor derült ki, amikor a hitelt igénybe vevő olajra lépett a milliós hitelekkel. Ugyanebbe a körbe tartozik az is, amikor a megyében éjszakánként a jerkéket teherautóval utaztatták, hogy értük a támogatási összeget többszörösen megkapják. És akkor jön az új konstrukció, ahol az ingóságba ugyanúgy beletartozik a tehénállomány, a traktor, vagy a Sony színes televízió. Mindezt ajánlják fedezetül a hitelért, de ellentétben a kézizálogtól, ezeket az ingóságokat a hitel visz- szafizetéséig nem kell és nem is lehet letétbe helyezni a pénzintézetnél. Mindez óhatatlanul visszaélésre ad okot, még akkor is, ha esetleg az állat fülébe egy jelet tesznek, vagy a gépre egy táblácskát aggatnak, mely szerint elidegeníthetetlen. A tervezet szerint a közjegyzők fogják mindezeket nyilvántartani egy számítógépes adatbank segítségével. Ha mindenki betartja a játékszabályokat, akkor száz százalék, hogy megélénkül a hitelélet, ha nem, akkor csak azt ajánljuk, érdemes a tehén füle mögé is pillantani. Nézőpont I B^Keie^agyarorsza^^^J No nézd csak! Kojak hadnagy Ferter Janos rajza . Ml
