Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-23 / 46. szám
1995. február 23., csütörtök A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Nem seprik Nem is olyan régen Hofi Géza úgy adta elő valahogy — söpri k az utcát, söpörnek kettőt, söpörnek nehezen. A Sóstói út is a vandálok áldozatává vált, a szemétgyűjtőket kiégetik, kiborítják. Helyenként olyan szemét van, amilyenről az Örökösföld egyik-másik részén panaszkodnak. A sok guberáló nyitva hagyja a szemét- gyűjtőket, nem vesz annyi fáradságot, hogy visszafedje, aztán az ilyen huzatos helyeken a szél megteszi a hatását. A szomszédban az osztrák „sógoroknál” már külön konténerben gyűjtik a különféle szemetet és hulladékot. Ezt itthon is meg kellene tenni, hogy miért nem történt meg, nos talán nem is érné meg... Ifj. Fábián Sándor Sóstói út 1. Törnek, zúznak A Kelet-Magyarország február 17-i számában — Nábrádi Lajos tollából megszületett — „Jobb zárakat” című írás jogosan hívta fel a figyelmet a külterületeken lévő épületek záraira. Való igaz, egyesek olyan lakatokat tesznek az épületeikre, mint hajdanában a falusi kovácsok a műhelyeikre... Egy kissé meghajlított laposabb szöggel vígan ki lehetett nyitogatni! S volt, aki örömében a kis vagy a nagy- kalapáccsal rávert az ülőre... A víkendházak és a melléképületek feltörői nem nappal törnek, zúznak... Legtöbbször sűrvedés után, esőben, hófúvásban, ködben és más hasonló alkalmakkor. Ha ilyen idő kerekedik, sok tulajdonos nézeget ki a lakása ablakán és töpreng el, másnap tárva-nyitva lesz-e a „mezei” épülete? A betörők nagy hányadát nem a megélhetési kényszer viszi rá! Az épületek jó, biztonságos zárakkal történő felszerelésük csak egyik módja a védelemnek... A Kabaláson lévő víkendte- lek-tulajdonosoknak már rég meg kellett volna szervezniük az önvédelmet az önkormányzattal és a polgárőrséggel kooperálva... A biztosítók már korábban felmondták a biztosítást... Nyugodtan lehetne évente legalább ezer forinttal támogatni a polgárőrséget telkenként... Ez jóval kevesebbet tesz ki, mintha csak a család éves zöldségét, burgonyáját, stb. felszedik, a gyümölcsöt megdézsmálják, a kerítést kivágják és sorolhatnám tovább... A lakásunkban sem eléggé biztonságos, hát akkor a határban!? V. Gy. Nyíregyháza A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyek Lepusztult lakótelep Tisztelt Szerkesztőség! Lapjuk 1995. február 2-i számában Sánta János tollából megjelent ,.Emberibb életre vágynak” című cikkére szeretnék reagálni. Elég sokszor foglalkoztak az elmúlt időben a Huszár lakótelep sorsával. Annak idején, amikor ebből a laktanyából lakásokat létesítettek, és bérlakásként kiutalták nyíregyházinak, csak a lakást biztosította az akkori tanács, aminek mindenki őszintén örült. Sem a környezet rendezését, sem a kerteket nem kaptuk, de nem is vártuk készen másoktól. Mi odaköltö- zők és ott lakók éppen mert „emberibb életre” vágytunk saját erőből, igényességből teremtettük meg azt a környezetet,- amely éveken át a város zöldövezetévé varázsolta az akkori Guszevet. Senkinek nem esett le a gyűrű az ujjáról, hogy a lakása előtti területet felásózza, rendbe tegye, fát, virágot, esetleg egy kis konyhára való zöldséget, sőt szőlőt telepítsen. így lett olyan hangulatos és kedves helye a városnak ez a terület, és nem tanácsi támogatással. A lakásokat belülről mindenki a saját ízlése, igénye és pénztárcája szerint hozta rendbe. Hozzátartozik ehhez, hogy nem gazdagok lakta rész volt ez akkor sem. Mindezek után, a ’70-es évek elején az akkori tanács az egész telep területén minden lakásra kiterjedően egy teljes felújítást végzett, nevezetesen minden szobába új parkettát raktak, új ablakok kerültek a régi helyett, ahol addig nem volt fürdőszoba, azt is kialakították, berendezték, minden helyiségbe olajkályhát adtak, a víz pedig eleve már be volt vezetve mindenhova. Egyszóval minden egyes lakás, úgy az emeletes házakban, mint az un. istállóépületekben komfortos lett. Ilyen állapotban voltak és maradtak is ezek a lakások akkor is, amikor kezdtek onnan a régi lakók beköltözni a városba. Senki nem vitt el a hátán onnan sem berendezést, sem kertet. Annál is inkább, hiszen az akkori IKV csak úgy vette át az ottani lakásokat az elköltözőktől, ha azt kifestve rendbe téve adták át. Ezért felháborító, hogy most ilyen állapotban van ez a lakótelep, nyilvánvalóan azért, mert az ott lakók tették olyanBalázs Attila felvétele ná, amilyen. Ennek ellenére örökösen a városhoz fohászkodnak segítségért. Ha a legkisebb jelét látná bárki is annak, hogy ők is akarnak tenni az „emberibb élet” megteremtéséért, lehetséges, hogy hamarabb meghallgatásra találnának. Ez pedig még pénzbe sem kerülne nekik, csupán egy seprű és lapát kellene hozzá. Mert ha már eltekintünk attól, hogy a lakások meglévő berendezését elpusztították, tönkretették, és most újért esengenek, legalább annyi igyekezetét mutatnának, hogy a környezetüket hoznák rendbe. Az utcákon éktelenkedő méteres szemétréteg, a kosz, a mocsok nem szegénység kérdése, csupán az igénytelenségé. A házak elől eltűntek a kis előkeltek, kitaposták. Vezetőiknek arról kellene meggyőzni az ott lakókat, hogy ha ilyen irányból próbálnának az „emberibb élet” felé haladni, és nem csak vágyni azt, először ők tennének lépéseket efelé, talán több eredményt tudnának elérni. Tisztelettel: F. I. egy volt guszevi lakos Szebb lesz Nyírbéltek Engedjék meg, hogy egy pár mondatban az új iskola építésének előzményeit ismertessem. Településünkön, már évtizedek óta gondot okoz az iskolai osztályok elhelyezése, ezért a központi épület mellett ilyen-olyan szükségmegoldásokat kellett keresni. Tantermeket alakítottak ki a hajdani esendőrség számára épített épületben (ma napközi működik benne), mert a görög és a római egyház által épített iskola termei már nem voltak elégségesek a tanulók befogadására. Állami segítséggel 1979- ben új iskola épült egy kisméretű tornateremmel felszerelve. Nagy szükség volt rá, mert falunkat sem kerülte el az újra és újra megismétlődő demográfiai hullám. Napjainkra a görög és a római iskola — közel 100 éves fennállása után — életveszélyessé vált, így a tanítást meg kellett szüntetni benne. A római iskola helyére épül az új iskola. Az alapos tervezőmunkának köszönhetően sikerült úgy összehozni a már meglévő iskolával (egy folyosó segítségével), hogy lényegében egy minden osztályt befogadó tömbiskola lesz belőle. Kovács József helyi vállalkozó megígérte, hogy a vállalt határidőn belül befejezi az iskola építését, mert szívügyének tekinti, büszke akar rá lenni és szeretné, ha dédunokái is megemlegetnék érte. Ezért vállalta a többi vállalkozóval szemben olcsóbban a megépítését. Szebb lett a falu, még a helyben lakók sem tudnak úgy elmenni a falu főterén, hogy „vigyázó szemükkel” ne gyönyörködnének benne. Ha elkészül az iskola, a polgármesteri hivatal máris egy főtér kialakításán töri a fejét, melynek közepén egy hősi emlékmű állna a II. világháborúban elesett hősök és az elhurcolt zsidók halottainak emlékére. Bizonyos, ha az emberek látják az értelmét, további áldozatokra is készek. Nagy szükség is lesz rá, mert segítségük nélkül az álmodott főtér egyhamar nem válik valósággáMuszta János alpolgármester Levélsorok tarsolyügyben Csabai Lászlóné polgármesternőnek Nyíregyháza, Városháza — Kossuth öcsémmel szemben Tisztelt Polgármesternő Öcsémasszony, ne haragudjék, hogy karbantartásom ügyében zavarom. — Amikor Mária Teréziához beszegődtem testőrnek: kosztot, kvártélyt, szolgálati ruházatot kaptam ellátásként. — Sajnos, az idő múlásával leszakadt a tarsolyom szíja, s most szomorúan kókadozva billeg a szélben — immár két esztendeje. — Ágensem útján már régóta instállom a várost: a nép régebbi szószólóját, az inzse- nőrt, a protokollum vezetőjét: akik ígérték is, hogy tarsolyomat megjavíttatják — de intézkedés nem történt. Ezért írok most már Öcsémasszonynak, hogy szíveskedjék intézkedni mielőbb. Mert, ha letörik a szíjam, esetleg a tarsolyom és ruházatom is tönkre megy. A legnagyobb reverenciával Bessenyei György volt testőr és berceli lakos, jelenleg szobor, s így nyíregyházi lakos immár 1899 óta, újabban a hasonlónevű tér szélén Az ügy(eskedők) Hogy milyen igazságtalan az élet, ezt nem lehet elmondani. Megdöbbenve hallgattuk Az ügy c. tv. műsort a napokban. Hogy történhet meg ilyen dolog, hogy az illetékes hivatalok vezetői nem figyelnek oda, csak szórják a rájuk bízott pénzt. Ugyanakkor pedig az ország nagy többsége gyötrődve él, küzd a mindennapi életben maradásáért. Nem figyel senki oda arra, hogyan lehet megélni családoknak 5000-6000 forintos átlag jövedelemből, amely sajnos nem is jövedelem, hanem szociális juttatás főként. Szinte kenyérre, tejre sem elegendő, nem hogy az egyéb fenntartási költséget biztosítsa. Ha már működteti a kormány a szociális foglalkoztatás keretében a csökkent és megváltozott • munkaképességűek intézményrendszerét, akkor figyelhetne a pénzellátás felhasználására is. Megdöbbenti az egyszerű és dolgozni akaró embert, hogy a gazdaság az országban mennyire nehéz helyzetben van, mit jelent a munkanélküliség, s ugyanakkor az ilyen szociális feladatot ellátó intézményben a vezető olyan kijelentéseket tesz, hogy ott semmi sem drága. Es sajnos, igaz is. Még az ott dolgozók is elítélik a pazarló gazdálkodást, s nem különben az egész intézményi magatartást. Vajon mit lehet egy ilyen szociális intézményben milliós nagyságrendű jutalmazást, és premizálási munkát végezni. Természetesen jó az elgondolás, hogy ne kerüljenek az utcára a megváltozott munkaképességű emberek, de nem olyan áron, hogy egy szűk réteg ezt is a maga hasznára fordítsa. Itt is előtérbe kerültek az ügyeskedők és használják is a lehetőséget. M. M. Mátészalka Mert nem fizetett A Pongó Export-Import iroda képviselőjének a megrendelése alapján 1994. év karácsonya előtt egy héttel elkészült a Nyíregyháza, Dózsa Gy. u. 5. sz. üzlet és irodaház gázellátását biztosító csatlakozó vezeték. Nem mindennapi feladat volt ez, mivel a kiadott engedélyek alapján a Dózsa Gy. utcát nem lehetett egyetlen napra sem lezárni. Éppen ezért a GÁZ- MARKT Kft. és a Tigáz Rt. szakembereinek egy éjszakán át tartó munkájára volt szükség, hogy a már említett vezeték az akkori zord időjárási körülmények között elkészüljön. Ez idő alatt kellett elvégezni a Dózsa Gy. u. átfúrását a vezeték kiépítését, a teljes üzembe helyezését, a munkaárok talajcseréjét és az útburkolat helyreállítását. Ennek ellentételezéseként a Tisztelt megrendelő a mai napig még kivitelezésről kiállított számlát nem volt hajlandó átvenni, így természetesen a kifizetése nem történt meg. A számunkra eddig ismeretlen megrendelői hozzáállás miatt a társaságunk úgy döntött, hogy amennyiben záros határidőn belül nem történik meg a számla ki- egyenlítése, abban az esetben kérni fogjuk a TIGÁZ- tól'a vezeték szanálását, mivel a beépített anyagokat a saját tulajdonunknak tekintjük. Kiss László ügyvezető igazgató Köszönjük a GÁZMARKT gyors észrevételezését, ami hétfői „Gázstop újfajta módon” című cikkünkre érkezett még aznap. Nyilván helytállóak és így megállnak az ügyvezető igazgató úr válaszában közölt tények. Am nekünk továbbra is az a GÁZMARKT eljárásával kapcsolatos véleményünk, hogy kollektív büntetés nem érvényesíthető egyvalakinek a mulasztása miatt. Adott esetben pedig különösen annak ismeretében nem, hogy tudomásunk szerint a gázszolgáltatás megszüntetése kizárólag a TIGAZ jogkörébe tartozó cselekmény. A szerkesztő Nincs jogosítványuk Tisztelt Balogh József Úr! Talán cikkének (KM. 1995. február 18.: Véres történet) megírása előtt szerencsésebb lett volna és illendőbb is, ha felkeresi az illetékest és tájékozódik e témáról. Elmondtam volna, hogy bármelyik véradónk, ha véradása után felkeres bennünket és valamihez igazolást kér az elvégzett AIDS-vizsgálatról az igazolást részére kiadjuk, de hivatalos alkalmassági vizsgálat végzéséhez nincs jogosítványunk, (a vizsgálatok végzésének körét népjóléti miniszteri rendelet szabályozza). A tengizi munkavállaláshoz pedig nem elegendő, ha igazoljuk, hogy vére transzfúzióra alkalmas. Valóban nagy szükségünk lenne még évente legalább háromezer egység vérre, de a véradókat önkéntesség, másokon való segítség szándéka vezesse és ne akarjon egy fontos papír megszerzése érdekében mindenáron esetleges gyógyszerszedést vagy egyéb véradásból kizáró okot elhallgatni. Mi is üdvözölnénk minden olyan rugalmas megoldást, amellyel véradóink számát növelhetnénk (pl: alkalmassági vizsgálatot akkor is elvégeznénk, ha éppen akkor nem alkalmas a véradásra). Segítse véradásainkat minél több lelkesítő cikkel, esetleg egy-egy olyan riporttal, ahol a beteg életét valóban a 10—12 egység (vagy néha 50 egység) vér mentette meg, de nem a véradó állomást tájékozatlanul bíráló megjegyzéseivel. Tisztelettel: Dr. Fodor Erzsébet oszt.vez. főorvos
