Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-23 / 46. szám
1995. február 23., csütörtök HÁTTÉR Lekötött állami pénzek A vagyon egy részét az önkormányzatok igyekeztek gyorsan pénzzé tenni Dr. Saly Ferenc A szerző felvétele Györke László Nyíregyháza (KM) — Nemrég a sóstói oktatási központban kétnapos szakmai tanácskozáson az Állami Számvevőszék szakemberi számoltak be az önkormányzatok ellenőrzése során felhalmozódott tapasztalataikról. Dr. Saly Ferenc számvevő főtanácsos például arról beszélt, az önkormányzatok hogyan gazdálkodnak az államtól kapott pénzeszközökkel. Relatív csökkenés A központi költségvetés kiadásainak átlagban mintegy 20 százalékát kapják az önkormányzatok. Ez 1993-ban volt a legmagasabb 21,51 százalék, ami 267 milliárd forintnak felelt meg, ’94-ben 18,1 százalék, azaz 296 milliárd forint. 1995-ben pedig 307 milliárd. Az önkormányzatok összbevétele 397 milliárdról 685 mil- liárdra növekedett négy év alatt, tehát a növekedés 72 százalékos. Ezen belül az állami támogatások összege 191 milliárdról 296 milliárdra, ami 55 százalékot tett ki. Tehát az önkormányzatok a központi költségvetésből relative folyamatosan kisebb összeget kaptak. A vagyongazdálkodásban a legkomolyabb probléma az önkormányzatok egy részénél, hogy hosszú távú gazdasági programmal nem rendelkeznek. Ebben fel kell(ene) mérni, milyen erőforrásai vannak az önkormányzatnak, mit tud ezzel kezdeni, milyen célokra akarja fölhasználni stb. Ha ilyen nincs, ad hoc módon döntenek, esetleg egy hónap múlva másként határoznak, keresztbe verik az előzőt. A másik komoly hiányosság, hogy a vagyon egy részét az önkormányzatok igyea szabolcsi falucska /\ csendes utcájában Xi. van egy régimódi,bádogtetős ház. A bádogot rozsda marja, nem ragyog. Az ablakok alacsonyak és keskenyek, a tornác faoszlopait szú ette. Az utcára néző kerítés deszkákból és lécekből áll. E kerítésre könyökölt és kifelé, a végtelenbe nézett egy öreg néni. Nem viselt fejkendőt, hófehér haját egy cipőfűzővel kötötte kontyba. Ujj nélküli fekete lajbit viselt, talán azért, hogy a szél ne ártson a derekának. A fejét és az arcát siittette a februári áldott napsugarakkal. Unatkozott. Azért is kérdezte meg a községházáról kijövő idegent: „Hát a polgármester bent van?” Pehely könnyen indult, de nem sokáig tartott a beszélgetés. Az idegen mindenek előtt megtudta, hogy a néni nem segélyért menne a hivatalba, megél ő a kis nyugdíjából. Pluszpénzt csinál a tojásból, meg a háznál is nagyobb, terebélyes diófa terméséből. Szóval avégett keresné ő a polgármestert, hogy szólna rá a szomszéd fiúra, aki délutánonként hazajön az iskolából és a két- végű nagy hangszórókkal ellátott rádióját bönbölteti a tornácon, az udvaron és még hátul is, favágás közben. Jaj hát persze hogy szólt a néni keztek gyorsan pénzzé tenni, amit aztán a működésükre használták fel. Azaz a vagyont részben felélték. Ez mind abból adódik, hogy hosszú távú gondolkodás nem volt. Ennek a háttere, hogy a ciklusokon belül mindenképpen produkálni akarnak az önkormányzatok. Kihasználatlan A normatív állami támogatások több mint 60 százalékát teszik ki az összes támogatásoknak. A tapasztalat az, hogy az önkormányzat az adott intézménynél sok esetben nem ellenőrzi az alapadatokat. Van, ahol írásban még csak be sem kérik. Ebben a témában gyakorlatilag minden önkormányzatot ellenőrzött az ÁSZ az elmúlt négy évben. Nagy súlya van annak, hogy az adatokat ellenőrizték-e az önkormányzatok. A felelősség ugyanis nem az intézményé, hanem az önkormányzaté, hisz a normatívát nem az intézmény, hanem az önkormányzat kapja. a fiúnak többször is, hogy ne zajongjon. A szüleit is szépen kérte, hogy a békesség kedvéért szóljanak rá a fiúra. Állítólag rá is szóltak, valahogy így: „Nem azért vettük neked karácsonyra ezt a drága rádiót, hogy másokat zavarj vele!" Falra borsó le borsó, nem használ a kérelem. A szülők is bánják ezt az ajándékot, úgy mint a kutya, amelyik kilencet fialt. Főleg hét végeken veri fel az utca csendjét ez a rádió. De még ha valami jó magyar zene jönne ki a hangszóróból! Am valami idegen nyelven bömböl ez a rádió és mindig ugyanazt üvölti az a fiú, meg az a lány. Úgy üvöl- tenek, mint a fába szorult féreg. Vagy ötven évig békében élt itt a két szomszéd család. Az ura — Isten nyugosztalja —- jó barátja volt a még élő öregedő szomszédnak, az asszonyok gyakran kisegítették egymást háztartási, konyhai dolgokkal. Csak ez az érettségi előtt álló fiú ne lenne olyan lármás. Hogy nem süketül meg ő maga is?! Vagy már süket és azért bömböltet? Csak ez a jó embernek tűnő, nem rég választott polgármester szólna rá a fiúra. Keményen, hivatalo1994-ben 33.5 milliárd forintot irányzott elő céltámogatásra a magyar állam. Pontosabban ennyire érkezett az önkormányzatoktól igény. Ebből felhasználtak 14 mil- liárdot, bennmaradt 19 milliárd. Mire utal ez? Arra, hogy az önkormányzatok jelentkeznek a pénzért, de nem gondolják végig, ez mivel jár. Hol az anyagi rész hiányzik, hol technikailag a beruházás nincs előkészítve. 1993- ból is megmaradt 11 milliárd. Ez együtt óriási összeg, amely le van kötve, mert az állam odaígérte. Ezzel nem tud mit csinálni, hiszen, ha az önkormányzat mégis jelentkezik érte, oda kell adnia. Olyan típusú együttműködésre lenne szükség az állam és az önkormányzatok között, hogy folyamatosan egymást tájékoztassák. Ha nem tudja végrehajtani a beruházást, akkor mondjon le róla, és akkor fölszabadul az a pénz. De ha nem mond le, akkor nem szabadul fel, ám az önkormányzat sem tudja fölhasználni. Ä címzett támogatások 80 százalékát a négy év alatt kórházak építésére fordították. A céltámogatásra adott teljes összeg 70 százaléka a vízgazdálkodásra ment el, amely 1,7 milliárd forintról 14,7 milliárd forintra nőtt négy év alatt. Ezzel az egészséges vízellátás problémája gyakorlatilag megoldódott. A jogszabály, sajnos, nem mindig egyértelmű. san. De van erre mód? — kérdezte fülét hegyezve a néni. Az idegen megnyugtatóan, igennel válaszolt. A néni a válasz után megkönnyebbülni látszott. Szemei kifényesedtek, arcán már nem voltak olyan mélyek a ráncok. At is terelte a szót egy másik mederbe. Hálálkodott az égieknek, hogy enyhe volt a január és főleg a február. így legalább kevesebbet kellett fűteni. Di- csekvőre fogta, amikor azt mondta, hogy ebben a jó öreg házban már tavalyelőtt óta bent a szibériai gáz. 0 szokta csavargati a konty- vektor, vagy koncvektor gombját. Az utóbbi hetekben maximum kettesre csavart még éjszakára is. Az időjárás valahogy megsajnálta a szegény embereket akkor, amikor azok a pesti fejesek felemelték a gáz árát 60-70 százalékkal. üt ez az áldott nap — V mondta szívet melen- kJ gető kedvességgel a néni, majd a szélvédett helyen lévő virágoságyára mutatott. Nézze csak az idegen. hogy mi kezdődik itt! Hát itt lassan a tavasz kezdődik, mert egyik másik virág nyújtózkodik és tör fel a fény felé. Az a gyakorlat alakult ki, ha bárhol hézagos a jogszabály, abban az esetben az önkormányzatnak ad igazat az Állami Számvevőszék. Ugyanakkor nemcsak el kell venni, ha az önkormányzat rosszul számolt, hanem számos esetben — adni, mert rosszul számolt. Előfordul azonban, hogy a joghézagra — ilyen önkormányzati vezetők is vannak — tudatosan játszanak rá. A jogvitákról Ha nincs joghézag, ám az önkormányzat úgy ítéli meg, hogy neki és nem az ÁSZ-nak van igaza, akkor fordulhat az országgyűlés önkormányzati bizottságához igaza bizonyítása érdekében. Tavaly 1407 önkormányzat gazdálkodását vizsgálták meg. Ezek közül 19 jelezte, hogy nem ért egyet a Számvevő- székkel. Ebből hétnek egyértelműen igaza volt, maradt három, amelynél nem fogadta el az ÁSZ az önkormányzatok álláspontját. Egynél az ország- gyűlés önkormányzati bizottsága úgy adott helyt, hogy tudomásul vette: az önkormányzat mindent megtett, csak a tárcák helytelenül tájékoztatták őket. Napjainkban egyre több szó esik az önkormányzatok csődhelyzetéről, azaz tartós fizetésképtelenségéről. Vajon miért kerülhet ilyen helyzetbe egy önkormányzat? Lehet-e ezt a helyzetet kezelni? Jelenleg folyik az önkormányzati csődtörvény előkészítése. Ennél sokkal jobb lenne azonban egy olyan figyelő- rendszer, amely alapján ki lehet deríteni, melyek azok az önkormányzatok, amelyek valamilyen oknál fogva hibát követtek el, és emiatt csődbe fognak kerülni. Idejekorán lehetne őket figyelmeztetni a veszélyre és nem azt megvárni, míg bekövetkezik a krach. Évforduló Nyíregyháza (KM-K. D.) — Egyéves születésnapját ünnepli február 25-én, szombaton a nyíregyházi Angol-Magyar Baráti Társaság. E napon 15 órától a Váci Mihály Művelődési Központban a szokásos helyen (I. em. 25. terem) jönnek össze tagjai, az ajándékműsort a Vasvári Pál Gimnázium Dráma Köre adja — természetesen angol nyelven. Havonkénti rendszeres összejövetelek követték az alakuló ülést, a baráti társaság tagjai keresték helyüket, szerepüket a megyeszékhely társadalmában, igyekeztek minél többet tenni a Nyíregyháza — St. Albans partnervárosi kapcsolat tartalmasabbá tételéért. Egykoron nyíregyházi küldöttség utazott a London közeli városba, St. Albansből is jártak már nálunk, hogy az együttműködést minél szélesebb alapokon teremtsék meg. Bár némileg megváltoztak a körülmények, a társaság tovább kívánja folytatni munkáját ebben az évben is. Aki részese akar lenni a közösség tevékenységének, az Nyíregyháza angol kapcsolatainak építésében vállal szerepet úgy, hogy közben nyelvgyakorlásra is van lehetősége. Új év, új remények. A születésnapi találkozóra a társaság törzstagjai ötletbörzére hívják a többieket, a régi és új érdeklődőket, eddigi és új barátokat. r---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------. ' IUhHÉÍiIbI , Téli napsugár A. Be(?)ruházás Balogh József Ivasom a napokban f I az örömteli hírt: he- vX fejeződött a mátészalkai kórház rekonstrukciója. ez már a harmadik évezred gyógyító intézménye lesz. Aztán eszembe jut egy kivitelezéssel foglalkozó ismerősöm, aki a napokban emlegette a szálkái kórházi beruházást, hogy bizony sok megyénkbeli vállalkozó issza a levét e beruházásnak. Pontosabban annak a gyakorlatnak. ami a jelentősebb értékű beruházások körül rendszeresen kerekedik, de még mindi ? nem tanultunk belőle. A megrendelő abból indul ki, hogy kevesebb lesz a baja, ha nem vacakol kisebb vállalkozók munkájának összehangolásával, hanem kiadja a munkát fővállalkozásba. Itt is ez történt. Egy látszólag kedvező ajánlatot tevő fővárosi cég lett a nyertes. A munka nagyjából elkészült, de mivel sok volt a műszaki kifogás, bejelentették: csak úgy veszik át a munkát, ha 30 milliót levonnak belőle. Mi következett ebből? A fővállalkozó a magáét már rég zseb- retette, a hiányzó összeget pedig levonta az alvállalkozóktól. Egyik kft.-nek akkor még 2,2 millióval tartozott. Közölte vele: vagy megegyeznek, hogy 700 ezerrel kevesebbet fizet, vagy nem ad egy vasat sem, mehet a bírósághoz, ahol két-három év múlva eldől kinek a mulasztása r miatt vonták le a pénzt. O közben bepereli a kórházat, így egyik ügyfelével szemben alperes, a másikkal szemben felperes lesz, majd lesz valahogy. Ez a történet ennyi, de nem egy ilyen történet van. Ezért kell sokadszor is megkérdezni: szabad-e kivinni egy beruházást a megyéből? Nem elég tanulságos-e, hogy hiába pályáznak innen akár a szomszéd megyébe is az útépítők, egy centi utat nem építenek, mert ott nem ők nyerik a pályázatot, hanem a helybeli kivitelezők, mi pedig jó szívvel adjuk kevés beruházásra fordítható pénzünket másnak. Pedig előre tudjuk: Pestről nem utazik ide egyetlen kubikos, vagy kőműves sem, más is az itteni olcsó munkaerőt és a kis cégek rászorult helyzetét használja ki. Amíg engedjük. Forog az ajtó... Ferter János rajza I Száguldó riportok Réti János Y y etc’hóta aggodalom/ I mai figyelem azt a J. A. furcsa kergetőzést, ami újabban szokássá vált riportalanyok és riporterek között a televízió hírműsoraiban. Ritkul ugyanis az olyan interjú, amit a kérdezett felelőssége teljes tudatában, szép nyugiban, megfontoltan ad, mondjuk egy dolgozószobában, hallban vagy társalgóban, ezzel szemben egyre gyakoribb a szabályos fogócska során folyosón, lépcsőn, lépcső- házban vagy kapu alatt kisajtolt néhány szavas, egykét mondatos... hogyis- mondjamcsak. (Például legutóbb Békésivé!, Petővel...) A nyilvánosság ilyetén kiszolgálása úgy zajlik le, hogy nyílik valamilyen tanácskozás, vagy egyeztetés helyszínének ajtaja — jó nagy, súlyos, hogy könnyen ne lehessen kisurranni rajta — és a főszereplők megpróbálnak észrevétlen kióvakodni rajta. Természetesen sikertelenül. Akit „ elkapnak”, — márpedig mindenkit elkapnak - az, mint Laokon a kígyókat, lefejti magáról a mikrofonokat, drótokat meg miegymást és uccu neki! Amazok meg utána, ipi-apacs: „de mégis... legalább annyit... és válaszolna-e arra... stb” A balszerencsés meg amúgy vissza-visszafordultáhan, foghegyről mondogat valamit, többnyire jópofásko- dással fűszerezve. Ezek a „száguldó riportok” azért keltenek bennem visszatetszést, mert vagy a politikusok vagy a riporterek valamit nem jól csinálnak. Esetleg ezek is, azok is. Egy: én, a néző, mindig úgy érzem, hogy a kérdezettek nem a kérdezőt, hanem személyesen engem igyekeznek lerázni. Kettő: ha valaki nem akar nyilatkozni, hagyják „futni”, ehhez joga van! Három: ha viszont nyilatkozik, akkor ne úgy mondjon valamit, hogy nem mond semmit. Vagy nyilatkozzon, vagy ne nyilatkozzon! Majdnem ideírtam, hogy minek ne nézze a közvéleményt.
