Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-22 / 45. szám
KULTÚRA 1995. február 22., szerda Tárlat három határon Tiszakerecseny (KM) — A tiszakerecsenyi általános iskola aulájában február végéig tart az a kiállítás, amely az aranyosapáti alkotóház művészeinek festményeit mutatja be. A település önkormányzata és az iskola tantestülete úgy határozott, hogy ez a tárlat egy sorozat kezdetét jelenti, vagyis: lesz folytatása. Annál is inkább támogatni szeretnék az alkotóház művészeit, mert önerőből tartják fenn magukat. A község számára mindez példaértékű. Hiszen olyan szellemi értékek létrejöttének ad lehetőséget, melyek növelik a térség kultúrájának minőségét, az emberek szép iránti igényét. Az alkotók a határainkon kívül élő magyarságot is képviselik. t A szervezők úgy gondolták, hogy Szerb Antal megállapítása rájuk nézve is kötelező, miszerint: „Magyarnak lenni ma nem állami hovatartozást jelent, hanem az érzésnek és gondolatnak egy sajátos módját, ami ezer év magyar történetéből szűrődött le — kultúrát.” Ha a kerecsenyi tárlatrendezők nemzeti kultúránkhoz hűek maradnak, önmagunkhoz maradnak hűségesek. A község három országhatár közelében levő település. Eddig is színhelye volt művészek találkozóinak, sokszor helyt adott erdélyi, kárpátaljai, magyar író-olvasó összejöveteleknek, kulturális tanácskozásoknak. Egy gyönyörű, modem iskola létrejöttével e lehetőségek még nagyobbak; velük szeretnének élni a helybeliek a jövőben is. Öregdiákok... ...alkotásaiból nyílik makettkiállítás február 27-én 11 órakor a nyíregyházi Evangélikus Kossuth Gimnáziumban. A tárlat témaköre az ókori építészettől a mai haditechnikáig terjed. (KM) Elitképezdékre... ...nincs szükség Kínában. Peking kormányzata elrendelte a tehetséges tanulók különleges képzésére alapított fővárosi iskolák bezáratását. Be kell szüntetni az ilyen gyerekek kedvéért indított, iskolán kívüli tanfolyamokat is. (MTI) Hemingway... ...Nobel-díjas amerikai író összes művei kínai nyelvű kiadásának jogát egy sang- haji kiadó vállalat megvásárolta. A kínai Heming- way-összes 33 kötetes lesz. A nyelvtanár... ...képzés távlatairól tart előadást Dr. Székely Gábor főigazgató február 22-én 16 órától a nyíregyházi TIT Centrumban, az Idegennyelvi Szakosztály ülésén, melynek ötéves tevékenységéről — egyidejűleg — Dr. Szabó Tibor, főiskolai docens számol be. (KM) A Nyírség... ....táncegyüttes is fellép azon a farsangi mulatságon, melyet február 25-én 19 órától rendeznek a nyíregyházi Alvégesi Művelődési Házban. (KM) Art Expo — 1995 Budapest (KM) — A Budapest Art Expo Nemzetközi művészeti kiállítást és vásárt idén immár ötödik alkalommal rendezzük meg a Budapesti Nemzetközi Vásárközpont területén 1995. március 16-19. között. Az Art Expo — hagyományaihoz hűen — arra ad lehetőséget a közönségnek, gyűjtőknek és érdeklődőknek, hogy megismerkedjenek művészekkel, kortárs művészeti galériákkal, alkotó közösségekkel, művészetellátó cégekkel, művészeti folyóiratokkal és kiadókkal. Meghatározó a vásár és kiállítás nemzetközi volta. Tizenöt országból érkeznek a galériák és az egyéni kiállítók: Albániából, Ausztriából, Belgiumból, Észtországból, Franciaországból, Hollandiából, Japánból, Kis-Jugoszláviából, a Koreai Köztársaságból, Moldovából, Németországból, Romániából, Spanyolországból, Szlovákiából és Ukrajnából. A hazai kortárs képzőművészetet Budapest, Győr, Pécs, Székesfehérvár és Szentendre képviseli. A vásár 1200 négyzetméter nettó területén 120 kiállító lesz jelen a BNV F pavilonjában, ahol nemcsak a művekkel, hanem személyesen az alkotókkal, galériavezetőkkel, művészellátókkal és kiadókkal is megismerkedhetnek a látogatók. „Képes sarok" a nyíregyházi Városi Galériában Balázs Attila felvétele A katedra veszélyes üzem A társadalom magas erkölcsi követelményeket támaszt a nevelőkkel szemben A legszűkebb térben is egymásra utalva — a diákok és a tanár Harasztosi Pál felvétele (illusztráció) Budapest (MTI) — Mindenkinek vannak tanulságos történetei pedagógusokról, jók vagy rosszak, szívderítő vagy felháborító epizódok. Az iskolai emléksor elején rendszerint egy jóságos tanító áll, aki bevezetett minket az írás-olvasás tudományába. Aztán fölrémlenek felsős és középiskolai nevelők, többnyire szeretetre méltó emberek, de az emlékezet képernyőjén felbukkanhatnak ellenszenves figurák, hiszen vannak csapnivaló tanárok is. Az iskola világa csak velük együtt kerek. Vannak különböző emberi fogyatékosságokkal megvert pedagógusok, akiket egyszerűen nem volna szabad gyerekek közé engedni. Az egyik durva, a másik idegbeteg, a harmadik bosszúálló, mert ellenfélnek tekinti a tanítványt, a negyedik megvásárolható, az ötödik műveletlen... A sor folytatható volna illusztráló történetekkel, melyeknek közös vonásuk, hogy mindenkor a gyerek bennük a szenvedő alany. Magas mérce Bizony akadnak rossz tanárok, holott, amióta intézményes nevelés létezik, a társadalom magas erkölcsi követelményeket támaszt a nevelőkkel szemben. Elvárja, legalábbis elviekben, hogy a pedagógus — egyebek közt —jól felkészült szakember és humánus személyiség legyen, és mind az iskolai munkában, mind a magánéletben példát mutasson növendékeinek. S mégis vannak rossz tanárok. Már a főiskolai, egyetemi felvételi vizsgákon kiderül, hogy némelyik pályázó nem felel meg a nevelés követelményeinek, de kiszűrésükre nincsen mód, így eljutnak az iskolába, alkalmatlanságuk dacára tanárok lesznek, a gyerekek elé állhatnak. A rossz tanárok rengeteg kárt okoznak, nemegyszer nemzedékek életét keserítik meg. Pedagógiai balesetek Radnai Béla pszichológus szerint a katedra veszélyes üzem, ahol nagyot lehet hibázni. A mostanában szaporodó „pedagógiai balesetek” ismételten előtérbe állítják a pedagógiai pályaalkalmasságot. Ha valóban veszélyes üzem a katedra, akkor bizony jobban meg kellene válogatni, hogy ki léphet fel a dobogóra, kire bízzuk gyermekeink képzését, nevelését. Szövényi Zsolt, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főosztályvezetője is hiányolja a minden felsőfokú pedagógusképző intézményre vonatkozó pályaalkalmassági előírásokat. Jelenleg ugyanis csupán az óvónői és a tanítóképző főiskolákon nézik a jelöltek alkalmasságát, a tanárképző főiskolákon és a tudományegyetemeken nem. Ilyen rendeletet a minisztérium nem hozhat, a megnőtt felsőoktatási autonómia miatt elsősorban magukra az intézményekre vár a kezdeményezés. — Nálunk kétféle pályaalkalmassági vizsgával kezdődik a felvételi — tájékoztat Nagyszentpéteri Géza, a Budapesti Tanítóképző Főiskola főigazgatója. — Az első vizsga kizáró jellegű, vagyis ha a jelölt nem felel meg itt, akkor már nem folytathatja a vizsgát. A kizáró vizsga három részből áll: a beszéd-, az énekkészség és a testi alkalmasság vizsgálatából. A jelöltektől nem profi teljesítményt várunk, csak azt, hogy ne legyen beszédhibák, dadogó, érthetetlenül hadaró vagy pösze — és ne legyen botfülű, se testi fogyatékos. Évente két-két és félezer fiatal próbál szerencsét a budai képzőben, és átlagosan 15 százalékuk hullik ki az első rostán. (Az enyhén beszédhibás jelölteket felveszik, de azonnal a főiskola logopédusához irányítják.) Szükség van a szigorú előírásokra, hiszen az alsó tagozaton a nevelőnek az összes tárgyat tanítania kell. Például a pösze tanító hogyan is tudná oktatni az írást, az olvasást, a sánta a testnevelést? Azt se felejtsük el, hogy a gyerekek nagyon kegyetlenek is tudnak lenni és nem tolerálják a felnőttek fogyatékosságát! Meglehetősen régiek az efféle előírások a tanítói pályán. Mészáros István neveléstörténész írja, hogy már a 18. századi iskolai regulákban szó esik a néptanítóval szemben állított testi és szellemi követelményekről. Más kérdés, hogy az utóbbi évszázadban intézményenként eltérő volt az alkalmassági mérce. Helyzetbe hozva Két évtizede pedagógiai helyzetben is megnézik a szakemberek a tanítónak pályázó fiatal képességeit, ez a második vizsga. Néhány perc időtartamra rábíznak a jelöltre tíz-ti- zenkét öt-hat éves kisgyereket, hogy foglalkozzék velük belátása szerint. Játsszék, beszélgessen velük, kösse le a figyelmüket! Itt hamar kiderül a jelölt kapcsolattermető készsége, miként a felvételi vizsga záró feladatából is, amikor egy videóra vett nevelési helyzetben kell állást foglalnia. Élet — érzékeny optikával A mátészalkai fiatalember immár országos hírnévre tett szert képeivel Bocsi Krisztián a szálkái tárlaton Szűcs Róbert felvétele Szondi Erika Mátészalka (KM) — Az ember ösztönösen keresi a szépet. Szüksége van rá, kell a ielki békéjéhez, a mindennapok szürkeségének elviseléséhez. A szembetűnő szépség látványára mindenki képes egy piílanatra felkapni a fejét, ám egyre kevesebben vannak, akik az apró dolgokban is észreveszik a megbújó csodát. Szerencsére élnek közöttünk olyan emberek, akiknek eltökélt szándékuk, hogy felrázzák lelkünket, megmutassák a realitás talaján a negatív másságot, szembesítsenek felelősségünkkel, s elvezessenek egy létező, szomorú világhoz. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor megnéztem Bácsi Krisztián mátészalkai fiatalember szociofotó-kiállítá- sát. Alkoholtól eltorzult arcú emberek, a kocsma előtt szüleiket váró gyermekek néznek ránk a képekről, a fájdalommal vegyes közöny sugárzik felénk. S vajon miért jutottak ide? S hol a lejtő vége? Kinn az utcán, a mocsokban, az eltompult tudat zsákutcájában? Vagy még ennél is lehet rosz- szabb? Hinnünk kell: soha sem késő. Meg kell látnunk azt is, amit nem szeretnénk. Túl kell lépni önző, kis gondjainkon, hogy észrevehessük a másikét. Hogy meglássuk a csupasz, már nem is fázó kisfiút, a cigarettacsikket gyűjtő ifjút, a testét áruba bocsátó, ma még szép fiatal lányt, a munkanélküli-segélyért sorban álló, életerős férfit. A mátészalkai születésű Bácsi Krisztián olyan szociális érzékenységről tesz tanúbizonyságot képeivel, amelyet bármely, e témával foglalkozó szakember megirigyelhetne. Az ifjú fotós 1992-ben érettségizett a mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban. Jelenleg a MUOSZ Bálint György újságíró iskola fotóriporter szakán tanul, s a Respublika c. országos lapnál dolgozik gyakornokként. Fényképezéssel és videofilm-készítéssel 1992 nyara óta foglalkozik. Mindkét műfajban a szociológiai témák iránt érdeklődik. A szülővárosban és környékén élő kisebbségek életét tanulmányozza. Különösen a gyermekek fotografálása foglalkoztatja. 1993-ban elvégezte a Kelet- Magyarország középfokú fotóriporteri tanfolyamát és a Nyíregyházi Városi Televízió alapfokú videofelvétel-készítő kurzusát. így szakmai alapot szerzett további működéséhez, melyhez nagy segítség számára a családi háttér. Szülei segítsége nélkül nem tudta volna megteremteni a szükséges feltételeket a tanuláshoz. Képei jelentek meg több alkalommal a 168 óra, a Hócipő, Magyar Narancs és a Respublika című országos lapokban is. Sokat köszönhet a Szálkái Újság szerkesztőségének, akiktől segítséget kapott munkájához. 1993 decemberében sikeresen szerepelt a „Magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekért” Alapítvány pályázatán, s így lehetőség nyílt számára a szatmárvidéki cigányság életét bemutató szociofo- tó-sorozat elkészítésére és bemutatására. A Szatmári Múzeumban láthatták tavaly az érdeklődők a Föld Napja alkalmából rendezett kiállítását. Szerepeltek fotói a Miskolci Galériában a Fiatal magyar fotó ’90 című országos tárlaton is. Videofilm-készítés terén is ért el sikereket. A ház című film, amit Zoltán nevű öccsével közösen készítettek Csengerben az I. Megyei Film és Video Szemlén harmadik helyezést ért el. Ugyanez a film Tiszaújvárosban a tájegységi szemlén a legjobb első film díját kapta. x
