Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-22 / 45. szám

1995. február 22., szerda KÖZÉLET Két megye fogott össze Felüljáró és környezetvédelmi tanárképzés a miniszterek asztalán Bányász Jánosné dr. Nagy Gábor (ISB) felvétele Kovács Éva Budapest (KM) — Két me­gye, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar parlamenti képviselőcsoportjának tagjai tartottak vasúti bejárást a kö­zelmúltban, amelyen részt vett Kálnoki Kiss Sándor a MÁV vezérigazgatója is. A program célja az volt, hogy a képvise­lők és a legfőbb illetékesek saját tapasztalatokat gyűjtse­nek arról, melyek a valójában kihasználatlan vasútvonalak, s melyek azok, amelyeket sem­miképpen nem lehet megszün­tetni. Bányász Jánosné dr. Nyír­egyháza MSZP-s parlamenti képviselőjét kértük, számoljon be a tapasztalatokról. — A vasútvonalak csökken­tése, egyes szárnyak megszün­tetése a megyében és az or­szágban egyaránt téma, s leg­többször a közvélemény ellen­érzését váltja ki. Különösen nehezíti a helyzetet, hogy a vasúti forgalom közútra tere­lése sem látszik egyszerűnek, hiszen ezek az utak is eléggé rossz állapotban vannak. Me­gyénkben a számítások és a tapasztalatok szerint igazán gyenge forgalmat a Nyíregy- háza-Balkány és Nyíradony vonal könyvelhet el, a gazda­ságossági számítások ezen a vonalon a legrosszabbak. Igaz, a minimális teherforgalomnál valamivel több a személyszál­lítás, de szerintünk mindezek ellenére sem lenne helyes a vonal megszüntetése, hiszen e vasúti szárny természetes vonzása a mi megyénk. A megyebeli képviselők tehát amellett voksoltak, ez a vonal se szűnjön meg. Másik ko­moly probléma a Nyíregyhá- za-Balsa kisvonat ügye. Ar­ra a megál­lapításra jutot­tunk, hogy sorba kell szedni a vonal mentén érin­tett települé­sek önkor­mányzatait, a vállalkozókat, hogy össze­fogásuk ered­ményeként megmenekül­hessen ez a vonat is. A be­járáson min­denki védte a saját pozícióit, végül abban állapodtunk meg, hogy va­lamennyi vas­útvonalat fenn kell tartani — a két említett leginkább fenye- getettet is —, de mindent meg kell tenni azért, hogy működ­tetésük a jelenleginél jóval gazdaságosabb legyen. □ A nyíregyházi KGST-piac körüli anomáliák, a közleke­dés ellehetetlenülése évek óta bosszantják az embereket. Ne­héz lenne megmondani, há­nyán és hány helyen apelláltak már emiatt, mindmáig ered­ménytelenül. Önök nemrég Lotz Károly miniszterrel is tárgyaltak ez ügyben. Van-e valami új fejlemény? — Lotz Károly már koráb­ban is megerősítette: a felül­járó megépítésére sajnos nincs lehetőség, rengeteg pénzbe ke­rül. Próbálkozni lehet a Tokaji út szélesítésével, ami meg nem oldja ugyan, de legalább könnyíti a helyzetet, addig, amíg végleges megoldás szü­letik. Jó hír a sok rossz között, hogy a városi önkormányzat már készítteti a tervet a Ti- szavasvári utat a Tokaji úttal összekötő szakasz megépíté­sére, miáltal a piac két irány­ban is megközelíthető lenne. □ Nemrég Baja Ferenc mi­niszterhez jelentkeztek be. Megtudhatjuk milyen ügyben? — Elsősorban területfej­lesztési ügyekben szeretnénk vele konzultálni, de nekem saját kérésem is lesz hozzá. Szeretném elérni, hogy a környezetvédelmi tanárképzés bázisa a Nyíregyházi Főisko­lai Egyesület legyen. Balogh Árpád főiskolai főigazgató­helyettes már jó ideje lobbizik ezért, számos pályázatot fo­galmazott meg, azt remélem, együtt talán többre jutunk. Már csak azért is, mert Nyír­egyházán megvannak ehhez a feltételek, tanszék és kutató­bázis máris létezik, s ha szük­séges, tovább is fejleszthető. Nyíri bakák jeltelen sírja Gondolatok Szabó Péter történész Don-kanyar című könyvéről Bene János Nyíregyháza — Legújabb ko­ri magyar történelmünk egyik, ha nem a legnagyobb tragédiá­ja a volt magyar királyi 2. had­sereg pusztulása a Donnál. „A magyar köztudatban a Don- kanyar Muhival, Moháccsal és Doberdóval mért tragédiáink színtereként vált ismertté. Ezen a tájon harcolt és semmi­sült meg több mint fél évszá­zada történelmünk sokat idé­zett hadserege, a magyar kirá­lyi 2. honvéd hadsereg.” — ír­ja könyvének bevezetőjében Szabó Péter, a Hadtörténeti In­tézet tudományos főmunkatár­sa, aki az elmúlt években e szomorú sorsú hadsereg leg­jobb magyar kutatójává, isme­rőjévé vált itthon és külföldön egyaránt. Alapos és aprólékos munkával kutatta fel, szedte össze a fennmaradt és elérhető levéltári forrásokat, felkereste a még élő résztvevők több­ségét, többször járt a Donnál, a Don menti kis falvakban, hogy a helyszínen azonosítsa, pon­tosítsa adatait. Az így nyert adatok, tények birtokában az eddigi hazai munkákban megjelentektől kissé eltérő értékelést nyújt a szerző a 2. hadsereg közel egyéves keleti hadszíntéri te­vékenységéről. A magyar tör­ténelem e sokat idézett had­seregének gyakran célzatos el- siratása helyett a súlyos har­cok részsikereinek, a magyar katona sokszor reménytelen helyzetekben is hősi helytál­lásának bemutatására helyezi a hangsúlyt. Megszervezésétől sorsának beteljesüléséig rész­letesen bemutatja e hadsereg tevékenységét, állapotának alakulását, valamint azokat a tényezőket, melyek a kataszt­rófához vezettek. A kötet első része a 2. had­sereg felállításának és frontra küldésének előzményeit tag­lalja. A szerző részletesen is­merteti azt a német-magyar politikai és katonai „kötél­húzást”, melynek eredménye­ként került a hazától távol mintegy 2000 kilométerre ke­letre a 207 ezer fős hadsereg. Ezek után — hasonló rész­letességgel — a 2. magyar hadsereg szervezeti felépíté­sét, hadrendjét, fegyverzetét, felszerelését tárgyalja Szabó Péter, eloszlatva azt a tévhitet is, hogy a magyar politikai és katonai vezetés az újabb né­met követelések elhárítására mintegy prédaként vetette oda ezt a hadsereget. A Donhoz küldött 2. hadsereg a hazai viszonyok között legjobban felszerelt hadsereg volt, mely­nek alakulatait, (III., IV., VII. hadtest, összesen 9, kétezre- des, ún.: könnyű hadosztály, az 1. páncéloshadosztály és az 1. repülőcsoport) 1942 tava­szán mozgósították, majd az elvonulás előtti rövid kikép­zés, összekovácsolás után több lépcsőben Ukrajnába szállítot­ták és Kurszk körzetében összepontosították (3. fejezet). A kötet következő része a német „Kék terv” elgondolá­sai szerint a 2. hadsereg Don­hoz való előretörésének ese­ményeiről, az itt nyert tapasz­talatokról, a veszteségekről, majd pedig a Don menti sú­lyos, nagy veszteségeket oko­zó hídfőcsaták történetéről szól. E csaták során a nagy véres veszteségek ellenére sem sikerült a hadseregnek az arcvonal teljes hosszában ki­jutnia a Donhoz; Urivnál és Scsucsjénál egy-egy szovjet hídfő maradt a folyó innenső oldalán, ahonnan 1943 január­jában megindult a magyar hadseregre oly végzetes ellen- támadás. Az itt elszenvedett nagy veszteségek egyre inkább arra késztették a hadsereg parancs­nokságot, hogy 1942 őszétől egyre sűrűbben kérje az erő­sítést emberben és fegyver­zetben egyaránt. Ennek követ­keztében kerültek ki 1942 au­gusztusától a hátországból az első menetszázadok, többek között Nyíregyházáról is, a m. kir. II. Rákóczi Ferenc 12. honvéd gyalogezred kötelé­kéből. A magyar vezérkarnak, bár ismerte a „doni hadsereg” ezernyi problémáját, az 1942 őszére leromlott állapotát, nem volt távlati terve a kia­lakult helyzet megoldására. A háború végkimenetelétől függetlenül, a jövőre gondol­va, egy ütőképes hadsereg kiépítésére törekedett ekkor már. A németektől kérte és várta a hadsereg megerősíté­sét, s csak némi fegyverzeti kiegészítésre és a személyi ál­lomány fokozatos felváltására hajlott. Ekkortól érezhették úgy a Donnál harcolók, hogy „leírták”, magukra hagyták őket. Az 1942 őszétől 1943 januárjáig tartó hadműveleti szünetben (6. fejezet) került sor a felváltó alakulatok, kö­zöttük a nyíregyházi gyalog­ezred teljes állományának kiszállítására is, Muzsay Fe­renc ezredes parancsnoksága alatt. A nyíregyházi m. kir. II. Rákóczi Ferenc 12. honvéd gyalogezredet 1943. október 13-án búcsúztatta a város la­kossága a Vármegyeháza előt­ti téren, s alig két hét múlva az I. és II. zászlóalj Nyíregyhá­zán, a III. pedig Nyírbátorban rakodott be, s indult a messzi ismeretlen, kelet felé, hogy a kiképzőtáborban eltöltött két hét után átvegye a somogyi „rosseb bakák” állásait a Don partján, Liszki mellett. A kötet utolsó két fejezete az 1942. január 12-én, 9,45- kor az urivi, majd két nap múl­va a scsucsjei hídfőből meg­indított szovjet ellentámadást, a hajszálvékony, mélységi tagozódás nélküli magyar állá­sok áttörését, a magyar vonal kettészakítását, s az utolsó töltényig hősiesen helytálló magyar katonák tragédiáját eleveníti fel. A harctudósítá­sok, jelentések alapján mutatja be érzékletesen Szabó Péter a magyar hadsereg kataklizmá­ját, súlyos harcokkal teli visszavonulását, óriási veszte­ségeit, majd az újjászervezést és a 2. magyar hadsereg tö­redékeinek hazaszállítását. A 250 ezer fős hadsereg veszte­sége (eltűnt, hadifogságba esett, hői halott) mintegy 120 ezer fő. Az 1942 őszén 5000 fővel kivonult nyíregyházi 12. gyalogezredből 750-en tértek vissza a városban 1943 máju­sában. A négyezer nyíri baka jeltelen sírja valahol a Don partján van. Emléküket őriz­nünk kell, tragédiájukra örök­ké emlékezni fogunk! A kötet utolsó lapjain a 2. hadsereg részletes hadrendjét, parancsnoki karának, s az időközben történt változások­nak részletes ismertetését ta­lálja az olvasó, valamint azo­kat a parancsokat, melyek alapján a késői utókor megis­merte, ítélte-elítélte ezt a had­sereget és tisztikarát. Itt ol­vasható a hadseregparancs­nok, Jány Gusztáv vezérezre­des 1943. jan. 24-i „hírhedt” parancsa, mely a szerző sze­rint (s ez a bekövetkezett ese­mények ismeretében nyilván­való is) egy elkeseredettségé­ben, tehetetlenségében magára maradt, mély lelki krízist átélő ember dühödt megnyilvánu­lása, s melyet önmaga von vissza 1943. március 12-én, elismerve, s talán bocsánatot kérve attól a magyar kato­nától, aki még 1943. január 26-án is harcolt, s helytállt — kilátástalan körülmények kö­zött is — hogy mentse, védje már visszavonuló bajtársait. Szabó Péter könyve olva­sása közben e névtelen hősök tízezreire is gondolnunk, s em­lékeznünk kell, s halottak napján számukra, az idegen földben nyugvók számára is legyen egy gyertyánk, egy szál őszirózsánk. (Szabó Péter: Don-kanyar, Zrínyi Kiadó, 1995.) (A kötet megvásárolható Nyíregyházán a Jósa András Múzeumban). Segélykiáltás Nyírlövőből Nyírlövő (KM) — Száznál több szülő aláírásával, fel­tehetően ennél is több, a lét­minimum határán, vagy az alatt élő család nevében fo­galmazott segítségkérő le­velet kapott a napokban Kovács Pál népjóléti mi­niszter Nyírlövőről. Ebből a levélből idázünk részle­teket. „Szabolcs-Szatmár-Be­reg megye kicsiny közsé­gének, Nyírlövőnek gyer­mekeket nevelő lakosai va­gyunk. Ott élünk és küzd­jük életünk mindennapi gondjait, ahol a legalacso­nyabb az életszínvonal, a legkevesebbek a bérkifize­tések, a legtöbb munka- nélküli, szociális segélyből élők vannak, ahol a legtöbb gyermek születik és a leg­kevesebb válás történik or­szágos szinten. Hozzá va­gyunk szokva, hogy zokszó nélkül végezzük munkán­kat, minden eltűrjünk, a legsértőbb megjegyzéseket, is (sötét Szabolcs). Rendszeresen figyelem­mel kísérjük hazánk min­den idők kormányának munkáját. Átérezzük, hogy szeretett hazánk az elmúlt évtizedek során igen rossz helyzetbe került és ezért a mindenkori vezetőknek na­gyon nehéz lehet. Költ­ségvetési elosztási keret igen szűk a kiadásokkal, adósságtörlesztéssel, kama­tokkal szemben. Újra és újra megdöbbenünk, ami­kor azt kell hallanunk és látnunk, hogy akikbe Bizo- dalmunkat helyeztük az elkövetkezendő négy év ciklusára, azok intézkedé­seikben sokszor ellentmon­dó, egyes szektorok felé pazarló, korrupciót súroló döntéseket hoznak, melye­ket végre is hajtanak. Fo­kozódik bizonytalanság ér­zetünk, belpolitikai esemé­nyek kapcsán: pénzügymi­niszter lemondása (lemond- tatása), különböző pártok­hoz tartozó miniszterek el­lentmondásos kijelentései, egymás cáfolatai stb. A rendszeres tv-híradók figyelése közben mindnyá­jan keserű örömmel hallot­tuk az elmúlt hónapokban, de különösen napokban, hetekben, hogy a kormány, ezen belül a Népjóléti Mi­nisztérium, élén Kovács Pál miniszter úrral milyen ha­talmas összegeket tudtak nyugdíjemelés címén visz- szamenőleg is kifizetni, sőt most újra halljuk, hogy március 1-től, január 1-től visszamenőleg újra 10 szá­zalékos, majd szeptember 1-től még 3 százalékkal visszamenőleg is. A diós­győri, ózdi vasgyárak mű­ködőképességére, munka­hely maradásra megígért és kifizetésre kerülő milliók. Szép csendben, halkan, alig hallhatóan bejelentett miniszteri, képviselői fize­tések rendezése, amit nem kifogásolunk, mert bizony sok energiát, egész embert kíván pozíciójuk. De, nem értjük miért van mély csend és hallgatás a családi pót­lékok rendezése ügyében. Nemzetünk évek óta fogyó tendenciát mutat. Elsősor­ban a falun élő házaspárok, különösen Szabolcs-Szat­már-Bereg megyében szo­rongó szívvel ugyan, de szívesen vállaljuk megfo­gant gyermekeink világra hozatalát. Tudatosan nem akarjuk megakadályozni. Tiltakozunk a tudatlanság megbélyegzése ellen, arra gondolva, nem tudják sze­gények hogy kell véde­kezni. Jelenleg egy három- gyermekes család egy hó­napra eső tej- és kenyér­szükséglete 10 928 forint, szüleinek keresete, feltéve ha van munkahelye, leg­alább az egyiknek, családi pótlékkal együtt kb. 30 ezer forint. Lakásépítkezéseink utáni OTP, víz, villany, fűtés, cipő, kabát, támogat­ni nem tudó óvodai ellátás után kifizetett összeg rend­szeresen a havi költségveté­sünket hiányra hozza ki, eladósodunk. Pedig igyek­szünk kertjeinket megmű­velni, a hátsó udvaron ser­tést, baromfit tartani. Tisztelt Miniszter Úr! Szíveskedjék választ adni: várhatunk-e családipótlék- emelést márciusban és szeptemberben, de legalább évenként egyszer az egyre emelkedő inflációhoz iga­zítva? Ha nem várhatunk, próbáljon bennünket meg­győzni, hogy az úgyneve­zett szociális MSZP által vezetett kormánynak miért nem telik a ma és jövő nem­zedékének e nevelési támo­gatás segítésére? Nyírlövő gyermekeket nevelő szülei (■Sasi? í ' i raít ■■ "■ ,v .. «sSía A köztársasági... ...elnök, Göncz Árpád hét­főn hivatalában fogadta Veér Andrást, a mentálhi­giéné miniszteri biztosát. A háromnegyedórás találko­zón — amelyet a tavaly év végén kinevezett miniszteri biztos kezdeményezett — Veér András részletesen tá­jékoztatta az elnököt a lelki egészségvédelem jelenlegi helyzetéről, az alkohol-, a drog-, a dohányzás- és az öngyilkosságellenes küzde­lem lehetőségeiről. (MTI) Az MSZP... ...-frakció nem kezdemé­nyezi a kormánynál a priva­tizációs törvényjavaslat visszavonását, de a képvi­selőcsoport gazdasági mun­kacsoportja szerint számos, a privatizációval összefüg­gő kérdéssel kapcsolatban a kormánynak egyértelműsí- tenie kell álláspontját —je­lentette ki Kari Imre, a munkacsoport vezetője. Az ellenzéki... ...frakciók képviselőivel találkozott Kovács László külügyminiszter kedden délelőtt. A beszélgetés té­mája az Országgyűlés szer­dára tervezett külpolitikai vitanapja volt. (MTI) A kormány... ...várhatóan ezen a héten tárgyal az idei költségvetést kiigazító intézkedéscso­magról. Ebben szerepel az állami pénzek hatékonyabb felhasználását segítő javas­latok mellett például a csa­ládi pótlék jelentős szűkí­tése. (NSZ) I Keiet-Magyarorszag 5]

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents