Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-21 / 44. szám
1995. február 21kedd TUDOMÁNY, TECHNIKA M3: régészeti szennyeződések Lovász Emese Nyíregyháza (KM/ÉM) — A Herman Ottó Múzeum régészeinek jelenlegi legnagyobb feladata a leendő M3-as autópálya nyomvonalának régészeti feltárása. A B.-A.-Z. megyét érintő 80 km-es szakaszon (Mezőkövesdtől Osz- lárig, és az M30-as, Miskolc felé vezető szakaszon) az előzetes terepbejárások alkalmával 62 lelőhelyet regisztráltunk a felszínen talált cseréptöredékek és csontmaradványok alapján. A munkát az Autópálya Igazgatóság finanszírozza, a feltárásokra szánt 340 millió forint felhasználását szigorú szerződések szabályozzák és megszabják a kilométerszakaszok „felszabadításának” idejét is. A szerződés értelmében 1996 végére meg kell tisztítani a jövendő autópálya nyomvonalát a „régészeti szennyeződésektől”, vagyis a lehető leggyorsabban és legalaposabban fel kell tárni a nyomvonalba eső lelőhelyeket. A feltárás tulajdonképpen régészeti segítséggel el is pusztítja a múlt emlékeit. Rajtunk múlik, hogyan tudjuk rajzon, fényképeken, videofelvételeken megőrizni azt, amit már soha többé a helyszínen nem lehet megfigyelni. Amikor végérvényesen kitűzetett a nyomvonal, az általunk feltárható szélesség 75 m-re csökkent. így jó néhány, ígéretesnek tűnő lelőhely sajnos (vagy szerencsére?) kívül esik az autópályán, vagy éppen csak érinti azt. 1994 áprilisától november közepéig dolgoztunk a terepen. Tizenhat helyen végeztünk ásatást. Szentistván határában közel 15 000 m2-es területen több régészeti korszak leleteit tártuk fel. Igazi szenzációnak számítanak azok a 7000 éves, újkőkori házmaradványok, melyek évtizedes szakmai vitát is eldöntötték. Észak-Ma- gyarországon ebből a korszakból még nem sikerült települést megkutatni és az összes kerámia és egyéb lelet is csak töredékét képezte annak, ami ezen az egy ásatáson előkerült. A házak favázas szerkezetű, 60-90 m2 alapterületű építmények voltak. A gerendák, oszlopok közötti részeket sövényfonattal, náddal borították be és kívül-belül betapasztották agyaggal. Egy véletlen tűzvész során éghetett le a 30-40 főt számláló közösség települése. A falakból teljesen kiégett a faanyag, olyan hőt termelve, hogy az agyagtapasztás téglavörösre és -keménységűre égett. Az összedőlt falak maguk alá temették a hajdani élet számtalan kellékét: jellegzetes díszítésű edényeket, kőeszközöket, köztük sarlók pengéjéül szolgáló darabokat, szövés-fonáshoz használatos agyag orsógombokat, szövőszék és hálónehezékeket, csonteszközöket. A kőeszközök között voltak olyan darabok, melyek anyagát csak a mai Lengyelország területén lehet fellelni, kereskedők hozhatták ide annak idején. Legjelentősebbek azok az apró agyagfigurák, melyek a kultikus élet tárgyai voltak: a házi oltárok kis istenszobrocskái. Egy emberfejű, álarcot viselő, állattestű figura a görög mitológia kentaur-alakját idézi, utalva a neolitikum emberének szoros kapcsolatára a déli vidékekkel. Az újkőkor embere halottait a házak között temette el, jellegzetes ún. zsugorított pózban. Huszonöt ilyen temetkezést tártunk fel a házak között. Megtaláltuk az újkőkori falu kútját is, melyet egy különösen száraz időjárási periódusban a kiszáradt élővíz pótlására ástak. Ugyanezen, a környezetéből kissé kiemelkedő dombvonulaton előkerültek a rézkor, a bronzkor és nyomaiban a vaskor emberének emlékei is. Az időszámítás utáni évszázadokból pedig egy szarmatakori település házai, gödrei, egyéb objektumai és ugyancsak több kút származik. Más lelőhelyen is megfigyeltük, hogy hasonló intenzitással jelentkeztek a neolitikum és a kora-népvándorláskor leletei: azonos éghajlati tényezők (száraz és nedves periódusok váltakozása) miatt vált időnként zsúfolttá ez a terület. Az újkőkori település minden bizonnyal folytatódott a domb teteje felé is, de itt már nem kutathattunk tovább, mivel kívül esik a már sokadszor emlegetett nyomvonalon. Csakúgy, mint annak az 5. századi, hunkori temetőnek a többi sírja, melynek ritka szerencsére, bolygatatlan temetkezéseit megtaláltuk. Egyikük, aki valószínűleg a hun konjunktúra újgazdagjai egyikének asszonya lehetett, a korszak jellegzetes ékszereit viselte: kosarascsüngős, nagy arany fülbevalókat, hatalmas, ezüst fibulát mindkét vállán, ezüst gyűrűket és karpereceket, díszített hátú tükröt, ezüst- csatos cipőt. Feje mellett egy kis fülkébe rejtették díszes agyagkorsóját, a mellette heverő birkacsontok pedig a halotti áldozat, vagy útravaló maradványai lehettek. Több lelőhelyen megtaláltuk a népnyelv által Csörsz- árokként emlegetett nagy árok- és sáncrendszer egy-egy szakaszát. Az eddigi kutatások alapján úgy tűnik, az egész Alföldön végighúzódó védelmi vonal római mérnökök tervei szerint, szarmata kezek által épült, valamikor a 300-as években. Ilyen nagy szakaszát eddig még nem sikerült megkutatni, könnyen lehet, hogy ebben a kérdésben is meg kell változtatni a véleményünket. Nagy érdeklődéssel várjuk a sánc mellett megtalált szarmatakori falu feltárását, melyet tavaly éppen csak megkezd- tünk. Csak az előzetes becslés szerint, a földgéppel eddig le- humuszolt területen több, mint 200 objektum foltját jelöltük a felszínrajzon. Természetesen nincs felszíni nyoma a föld mélyén rejtőző temetőknek, terepbejáráson nem, de ásatás közben már rájuk bukkanhatunk. Az 1995-ös év egyik nagy feladata lesz Muhi közelében az elpusztult középkori mezőváros autópálya által veszélyeztetett részének megmentése. Voltak már ugyan a harmincas-negyvenes években kutatások a Templomdombon, ezek helyét azonosítottuk. Muhi egyike a két, okleveles adattal rendelkező, azonosítható helyen és szabadon álló (tehát nem beépített) középkori mezővárosnak. (Tiszavasvá- ri a másik). Nem azonos a tatárjáráskor elpusztult, kisebb és valószínűleg kicsit távolabb fekvő faluval. A hely és a feladat fontossága miatt a Régészeti és az Ásatási Bizottság felügyeletével, a korszakkal foglalkozó, neves szakemberek bevonásával kezdjük meg majd itt az ásatást. (A szerző a Herman Ottó Múzeum régésze.) Az ásatás során előkerült tárgyak egy része már a múzeum állandó régészeti kiállításán látható Dobos Klára felvétele Gondolattal irányítható München (MTI-Panoráma) — Egy müncheni konferencián először mutattak be filmfelvételeket élő agyvelő működéséről. Infravörös technikával megfigyelhették a konferencia résztvevői, hogyan osztódnak a sejtek az agyban. A vándorló és egymást behelyettesítő sejteket világosan meg lehetett figyelni. A konferencia központi kérdése az agy és a számítógép összekapcsolása volt. A grazi Gert Pfurtscheller professzor arról számolt be, hogy sikerült agyműködéssel mozgatni a képernyőn az írásjelzőt (kurzort). A kísérleti személyek fején elektródokat helyeztek el. Ezek a személyek gondolkodási folyamatok segítségével az írásjelzőt a kívánt irányba mozgatták. Egy szó betűinek kiválasztása ezzel a módszerrel egy percig tartott. A gondolkodással történt irányítást ismert agyrégiók végezték. A tudományos munka most arra fog irányulni, mondta a dpa német hírügynökség munkatársának Helge Ritter, a bie- lefeldi egyetem professzora, hogy a számítógépet emberi agyműködés segítségével irányítsák. A bielefeldi egyetemen már sikerült egy számítógépet arra bírni, hogy a kívánt témával foglalkozzék. A jövőben — ha a további kutatások sikeresek lesznek — a robotokat szemmel lehet majd irányítani és segíteni a gépezetet, hogy az elgondolt mozdulatokat végezze. Ritter: „A végső cél az, hogy a robotok végrehajtsák az ember agyában született parancsokat”. Niels Birbaumer professzor, a tübingeni egyetem kutatója olyan sikeres kísérletekről számolt be, amelyek során befolyásolták az. agyműködést. A kísérleti személyeknél negatív agyfolyamatokat aktivizáltak és pozitív folyamattá változtatták őket. Ez az eljárás fontos szerepet játszhat az epilepszia kezelésében. A vizsgálatokból kiderült, hogy minden epilepszia roham előtt lassú, negatív agybeli folyamat indul meg. Ha sikerül tréning segítségével a beteget arra „nevelni”, hogy agyműködését pozitív irányba terelje, a roham elmarad. Ez már több betegnél sikerült is — közölte Birbaumer professzor. Japánban, Nemzetközi Repülőgép Kiállítás múlt hét szerdai megnyitóján a látogatók eltörpülnek az FSX jelű, újgenerációs harci repülőgép famodellje mellett. Japán az Egyesült Államokkal közösen fejlesztette ki a futószalagról múlt hónapban legördült új sugárhajtású vadászgépét AP-felvételek Japánban egy újságíró közelebbről veszi szemügyre azt a helikoptert, amely egy személyt képes a magasba emelni. A két, egyenként I0 lóerős motorral felszerelt repülő alkalmatosság négy órán kereszetül 100 km/órás sebességgel képes a levegőben tartózkodni BBBBBMKele^agyarorszS^^y A randevú után A Mir űrállomás Washington (MTI) — Nyolcnapos fárasztó, ám úttörőnek számító út végeztével, hat űrhajóssal a fedélzetén visszatért a földre a Discovery. Az amerikai űrrepülőgép ugyan több, mint egy hete, szombat reggel fogott talajt a floridai Kennedy központ leszállópályáján, ám Tudománytechnika oldalunkon mindenképpen meg kell emlékezni róla. Legfontosabb küldetése a Mir orosz űrállomással lezajlott randevúja volt. Óránkénti huszonnyolcezer kilométeres sebességgel száguldva a Discovery tizenhárom méterre megközelítette a több mint száztonnás objektumot, majd tíz percen át — szorosan tartva a távolságot — egymás mellett repültek. A művelet valójában még csak főpróba volt: az igazi összekapcsolás júniusra van beütemezve az Atlantis és a Mir között. Az út az orosz-amerikai űrkutatási együttműködés keretében jött létre. A legénység tagjai között ott volt a veterán orosz űrhajós ezredes, Vlagyimir Tyitov is. Júniustól kezdve még hat összekapcsolást terveznek a Mirrel, előkészítendő a negyvenmilliárd dolláros költséggel megépülő nemzetközi űrállomás munkálatait. Az amerikai-orosz— európai-kanadai-japán kooperációban létrehozandó állomást 2002-ben szeretnék átadni. A Discovery személyzete — benne az űrrepülőgépek történetének első női pilótája, Eileen Collins — a megközelítési manőveren kívül földkörüli pályára bocsátotta a Spartan műholdat a csillagok közötti közeg, az űrpor tanulmányozására. A műholdat két nap múlva ismét befogták, és rögzítették az űrrepülőgép rakterében. Nincs repülés űrséta nélkül: ketten is kimerészkedtek a kozmoszba, hogy egyfelől kipróbálják az új, tízmillió dollárt érő űrruhát, másfelől gyakorolják az űrállomás építésénél szükséges fogásokat és mozdulatokat. Az „űrsétálók” egyike Berhard Harris volt: ő az első fekete bőrű amerikai, akinek része lehetett a különleges kalandban. A séta amúgy egy kicsit „fázósra” sikeredett, és az eredeti négy óra helyett három órára le kellett rövidíteni a műveletet. Az űrhajósok tapasztalata szerint főként a kesztyű engedte át a kozmosz dermesztő, fagyos hidegét. Az amerikai űrrepülőgép az orosz űrállomás közelében Génsebészeti engedély Tokió (MTI) — Japánban sor kerülhet az első génsebészeti beavatkozásra, miután a Hokkaido Egyetem megkapta az egészségügyi és az oktatási miniszter írásos felhatalmazását. Az orvosi körökben mérföldkőnek tekintett beavatkozást egy négyéves kisfiún hajtják végre, aki genetikai rendellenességgel ösz- szefüggő enzimhiányban szenved. Szervezetében a hibás gének annak a létfontosságú enzimnek a termelődését blokkolják, amely nélkül megbénulnak az immunrendszer működéséhez nélkülözhetetlen vérsejtek. A beavatkozás során fehér vérsejteket vonnak ki a beteg szervezetéből, ezekbe az enzimtermelődés szempontjából jól működő génmintát visznek be, majd az így kezelt vérsejteket visz- szajuttatják a szervezetbe. Ha az orvosok megkapják a kisfiú szüleinek beleegyezését is, akkor a beavatkozásra a jövő hónapban sor kerülhet. □ □□ Ide kapcsolódik egy másik hír: az Egyesült Államokban első ízben kezeltek egy előrehaladott állapotban lévő tüdőrákos beteget génterápiával. Az orvosok a Gén p53-at használták fel. Ez a gén olyan fehérjét állít elő, amely szabályozza a sejt- osztódást. A tüdőrákban szenvedők génterápiájával egyébként Kínában is kísérleteznek, ott egy amerikaikínai orvoscsoport próbálkozik ezzel a módszerrel.
