Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-20 / 43. szám
1995. február 20., hétfő HÁTTÉR Tejüzem helyett sütöde Egy kistelepülésen a vállalkozások is hátrányos helyzetben vannak A szerző felvétele Orémus Kálmán Laskod (KM) — Nem titok, hogy manapság nehéz a kezdő vállalkozók dolga. Különösen nehéz annak, aki a főbb közlekedési útvonalaktól távol eső kistelepülésen vág bele, hiszen itt jól meg kell gondolni, mire van fizetőképes kereslet. Mi a helyzet ezen a téren, és vajon milyen problémákkal kell itt megküzdenie egy falusi vállalkozónak? Erre a kérdésre próbáltam választ kapni Laskodon. A mintegy 1100 lakosú település főutcáját járva az embernek az a benyomása támad, hogy meglepően sok itt a vállalkozás. Akad néhány élelmiszerbolt, de van több tápbolt, fagylaltozó, egy sütőüzem és néhány egyéb vállalkozás is. Stagnálás Azonban mint Varga Andrástól, a polgármesteri hivatal igazgatási előadójától megtudom, korántsem ilyen kedvező a helyzet. A vállalkozások száma elég hosszú ideje stagnál, mintegy tucatnyira tehető. Pontosan meghatározni szinte lehetetlen. Nem csupán azért, mert szinte hetente indulnak, illetve szűnnek meg vállalkozások, hanem mert néhányan többféle tevékenységet folytatnak. Egyes szakmában, például a kőműveseknél és a szobafestőknél jellemző, hogy, mivel a munka idényjellegű, tavasszal kiváltják az engedélyt, de ősszel visszaadják. A legtöbben kereskedelmi tevékenységet folytatnak, feltűnő viszont, hogy mezőgazdasági vállalkozó csak egy van, ami a környék adottságainak ismeretében elég meglepő. Mint mondják, ennek oka elsősorban az, hogy a mezőgazdasági termelés, főként pedig az értékesítés a termelő- szövetkezethez kapcsolódik, mely itt még viszonylag kiegyensúlyozottan működik. Álmatlan éjszakák A település talán legnagyobb vállalkozása a sütőüzem, mely jelenleg hat embernek ad álTüdőszűrés Nyíregyháza (KM — Cs. K.) — Pénteki lapunkban gyorshírben számoltunk be róla: elköltözött az életveszélyesnek nyilvánított Kerekes-házból a városi tüdőszűrő-állomás is Nyíregyházán. A nagyobb baj viszont az, hogy tönkrement a tüdőszűrőgép is. Mindezt dr. Papp Mónikától a megyei tüdőgondozó vezető főorvosától tudtuk meg, aki elmondta még: a Víz utcai szűk épületben képtelenség lebonyolítania városi állomás napi 200-300 fős forgalmát is. A szokásos tüdőszűrés azonban csak addig szünetel, míg megoldást nem találnak a filmek előhívására a megyei kórházban. Erre hamarosan sor kerül. Várhatóan a jövő hét közepére átalakítanak egy helyiséget erre a célra, s akkor munkanapokon 14-16 óráig a Víz utcán a szűrőbuszban fogadják majd a szűrésre érkező nyíregyháziakat. A laskodí sütőüzem landó munkát. Eredetileg tejüzemnek épült három évvel ezelőtt, de, mint Takács József tulajdonos mondja, erre nem volt elég pénze, ezért döntöttek menet közben a sütőipar mellett. Ám az álmatlan éjszakák még ezzel sem értek véget. A saját erőn kívül ugyanis a vállalkozó hat és fél millió forint hitelt vett fel, viszont az indulás minden volt, csak nem zökkenőmentes. Közben pedig a hitel kamata mintegy tíz százalékkal nőtt. — Az első dolog, amit sajnos a saját káromon tanultam meg, az az, hogy nagyon meg kell gondolni, ki legyen a beruházó — mondja. — Az egyik cégtől vásároltunk egy kemencét, amelyik majd egy évig rengeteg selejtet gyártott, a kenyér nagy részét megégette. És hiába volt a garancia, a cég szakemberei egy fél évig felém sem néztek. Arra meg nem volt pénzem, hogy új kemencét vásároljak. Az az elkeserítő helyzet állt elő, hogy minél többet termeltek, annál több volt a veszteség. Szerencsére, a kemencét később sikerült megjavítani és a többi berendezés is korszerű. Ám közben újabb problémák jelentkeztek. A legnagyobb gondot a szakemberhiány jelentette. Mert egy nagyvárosban esetleg megteheti egy vállalkozó, hogy a képzett munkaerőt átcsábítja egy másik cégtől, de itt erre sincs lehetőség. Néhány közeli településen ugyan működik sütőüzem, de aki megtalálta a számítását, az nyilván nem vállalja az ingázást. így aztán kénytelenek voltak távoli városokból pékmestereket hívni, hogy azok betanítsák az itt dolgozókat. Volt olyan pesti pékmester, aki napi ötezer forintért jött el Laskodra, ami még akkor is nagy érvágás egy kezdő vállalkozónak, ha csak néhány napról van szó. További gondot jelent a hiányos infrastruktúra is. Laskodon ugyanis még nincs crossbar telefon. A sütőüzem tulajdonosa Petneházára, Nyírjákóra, sőt, ha itt sem működik a nyilvános telefon- készülék, akkor Baktalóránt- házára jár át telefonálni. Már arra is gondolt, hogy vásárol egy rádiótelefont, de rájött, hogy ez sem oldja meg a problémát. A megrendelők nagy része ugyanis olyan falusi üzlet, ahol csak kurblis telefon van, így ezeket a rádiótelefonnal sem nagyon tudná elérni. Pedig a korszerű telefonhálózatra égető szükség lenne más okból is. A legközelebbi szakember, aki meg tudja javítani a gépeket, Ököritófülpö- sön van, és meghibásodás esetén minden perc veszteséget jelent. Optimizmus Ennek ellenére Takács József optimista. Azt mondja, most már összeállt itt egy csapat, mely jól együtt tud dolgozni, a megrendelések száma is örvendetesen hő, hamarosan kénytelen lesz újabb gépkocsit vásárolni, hogy mindenkinek időben kiszállíthassa a kenyeret. Pedig a vásárlók elég nehezen szokták meg az addiginál kisebb méretű terméket, ami azzal magyarázható, hogy a kenyérsütés hagyományos módját alkalmazzák, nem használnak külföldi adalékanyagokat. A tulajdonos jól tudja, hogy ez az év még roppant nehéz lesz, tele álmatlan éjszakákkal. De azt vallja, hogy aki vállalkozásba fog, jobb ha ezt bekalkulálja. Balogh Géza F énzügyi zavarokkal küszködnek a magyar pártok. Előbb az MDF, aztán a Fidesz, majd a KDNP házatájáról jöttek az efféle hírek, mosta napokban pedig a legnagyobb bázissal rendelkező szocialisták jelentették be, hogy nehéz anyagi helyzetben vannak, háromszázmillió forintos jelzálog terheli a székházukat. A párt ügyvezető alel- nöke, Csintalan Sándor szerint igenis meg kellene finanszírozni a többpártrendszer költségeit, az MDF-es Szabó Iván pedig egyenesen azt javasolta, hogy töröljék a pártok adósságait. Lett is nagy felzúdulás persze, mondván, miért nem addig nyújtózkodnak, ameddig a takaró ér. A szervezett erők közül az SZDSZ és a Köztársaság Párt hallatta először a hangját, amint várható is volt, kapásbólt elutasították a javaslatot. Érvrendszerük megegyezett az úgynevezett populistákéval: csak nem gondolják az urak, hogy a néppel fizettetik meg az elherdált pénzeket!? Kétségkívül hatásos szavak. Csak azt nem tudja senki, miképpen működne a demokrácia, melynek egyik biztosítéka a többpártrendszer, ha a pártokat pénzügyileg lehetetlen helyzetbe hoznánk. Köztudott, a tagdíjakból ma egyetlen párt se tudná eltartani magát, szükség van a támogatásukra. Méghozzá az állami támogatásra, mert a más források időzített bombák. Ha mondjuk egy-egy bőkezű mecénásra bíznánk a finanszírozást, a pártok előbb-utóbb kiszolgáltatottá válhatnának. A parlamentbe ugyan a nép juttatná őket, de aztán már a mecénások diktálnának. Egy-két milliomos zsebre vághatná az egész országot, hiszen a pártok kiszolgáltatott helyzetükben úgy táncolnának, ahogy a nagyúr fütyül. Többek között ezért van szükség az állami támogatásukra. Ami persze nem azt jelenti, hogy a kapott pénzeket hetek alatt fel kell élni. S abban bízni, hogy egy pártot úgysem lehet felszámolni. Antal Attila tárcája j-T örülményeim úgy K hozták, hogy hetente JL \_ többször is áthaladok Rakamazon, s láthatom a település szívében elhelyezett táblát: „A földvár felé”. Az elágazáshoz érve sohase mulasztom el, hogy végig ne pillantsak az ismerős úton, mely oly sokszor vezetett ama földvárhoz, s melyet mostanában bizony ritkábban koptatok. Vannak helységek, melyek, mint héjukban az igazgyöngyök, rejtőzködve húzódnak meg a tájban, míg a figyelem és összefogás le nem pattintja róluk az érdektelenség burkát, hogy aztán valódi szépségükben felragyoghassanak. Ilyen község a Rakamaztól néhány kilométerre fekvő Tisza-par- ti település, Szabolcs is. Diákkoromban jó néhány nyarat töltöttem itt az ásatásokon. Kezdetben csak kereseti lehetőséget s kényszerű helyben lakást jelentett e munka, később azonban sok minden mást is: a földdel való párbeszédet, a táj varázsát, a barátságok örömét. Egy kisközségről / A földvár sáncairól az Árpád-kori harcos is ámulattal, gyönyörködve tekinthetett szét. A téli táj kékbe játszó fehérsége, az ártéri erdők nyári ezüstje, a Zempléni-hegység panorámája éppúgy tündökölhetett a szemében, mint a mai látogatóéban. A sáncon kívül, a vár mellett meghúzódó ezeréves templom egykori papja is ugyanúgy didereghetett a korai misékre készülődve, mint mi, sok évvel ezelőtt, egy-egy hajnali munkakezdés alkalmával. Az egykori kúria épülete, vagy ahogy a helybeliek hívják közelmúltbeli szerepére utalva, a papiak, kevesebb tápot ad ugyan a képzeletnek, annál többet nyújt viszont a szemnek. A faragott bútorok, elegáns régi ruhák, értékes képek, s a nemesi élet egyéb emlékei egyre több látogatót vonzanak. Renoválása előtt nyaranta az ásatásokat irányító régészek szálláshelye volt, hétvégeken mi, segédmunkások, itt vehettük fel a bérünket. Ma is eleven bennem annak a forró szombati napnak az emléke, amikor első fizetésemért álltam sorban a hűvös falak között, s közben izzadt tenyeremet gyűrve, elfogódottan nézegettem a királyok plafonra festett portréit. Egyszer diákjaimat kalauzoltam épp a faluban, amikor az egyik idősebb helybéli asszony megismert, s megállított. Váltottunk néhány szót. Búcsúzáskor a néni, a nebulókhoz fordulva, mosolyogva megjegyezte: — Tudjátok, annak idején a tanár úr is a mi fiunk volt! A z ám, a mi fiunk! Régen éreztem olyan büszkeséget, mint e szavak hallatán, és többet ér számomra máig is e kijelentés, mint bármilyen dicséret vagy kitüntetés. Kikapcsolt tv-készülékek hasznosítása Ferter János rajza Kommentár Harmadik adósság Nyéki Zsolt-j ehéz megemészteni /\J azt az adatot, ame- i V lyet a Nyíregyházán megtartott „Partnerség a gazdaságért" fórumsorozat legutóbbi tanácskozásán hoztak nyilvánosságra. Az ország adósságaival kapcsolatban eddig szinte csak az államháztartás hiányáról és az állam külföldi adósságállományáról esett szó, pedig van egy harmadik terület is: a nagyságrendben az előző kettőhöz hasonlítható környezetszennyezési károk, illetve az elmaradt helyreállítási munkák költségeinek tétele. Nemzeti adósságunk három összetevője egyformán nyomasztó, de a környezet- szennyezés fölött mintha könnyebben napirendre térnénk. Pedig ez is egyik formája az adósságfelhalmozásának, de ahogy a hitelezőink sem kegyelmeznek, ezt a számlát is egész biztosan benyújtja valamikor, valaki. A probléma megnyugtató rendezéséhez igazi összefogásra, partnerekre van szükség, mint ahogy azt a fórumsorozat is jelzi nevében. De számíthatnak-e partnerekre a Zöldmozgalom elkötelezettjei, amikor a meghívott pártok, megyei és városi ön- kormányzatokban működő szervezetek, országgyűlési képviselők szinte tüntető távollétét üresen tátongó széksorok jelzik? A probléma forrása számos esetben a pillanatnyi haszonszerzés, az egyéni boldogulás, de csábító lehetőséget kínálnak a követ- kezetlen és enyhe büntetéssel fenyegető jogszabályok is. Milliókat vághat mondjuk zsebre, aki veszélyes hulladék kezelésére vállalkozik, hogy aztán könnyedén (és természetesen szabálytalanul) megszabaduljon terhétől. A cég persze csődöt mond, s nincs kin számonkérni az elvállalt munkát, behajtani a felvett pénzt, a hulladék meg közben emberek ezreit mérgezi meg, legyen az azbeszt, vegyszer, vagy sav. Az pedig sovány vigasz, hogy egy vagy két évet börtönben ül a vétkes, a tartozást senki sem fizeti ki szívesen más helyett. Márpedig ahogy a készpénzes hitelező is jelentkezik a jussáért, a környezet is benyújtja a maga számláját. k í-f 1*1 * T* 1 11 Hl Pénzzavar
