Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-18 / 42. szám
A színpadok országos vándora Meghatározó személyiség a rendező, aki a jelmeztervezést is inspirálja Már ismerték munkáit Szolnoktól Baranyáig, Zalától Győrig, a Vígszínháztól a Pesti Színházig, a filmgyártól a televízióig, szóval országosan jegyzett művész volt, amikor meghívták az Operába. Méghozzá egy jelentős eseményhez, a Ferencsik János 75. születésnapjára bemutatott Figaró házasságához jelmezt tervezni. Persze nem ez volt életében az első találkozása a zenés műfajjal, hiszen számos zenedráma jelmezét tervezte meg pályája során. Jánoskuti Márta első operaházi bemutatkozása komoly siker volt. S az első megbízást újabbak és újabbak követték. Immár hat éve rendszeresen tervez Kerényi Miklós Gábor rendezéseihez. Miközben nem lett hűtlen a prózához, a filmhez, a televízióhoz sem. Mint docens tanít a képzőművészeti főiskolán, részt vesz tanítványai tervezéseiben, kiállításain, egyengeti útjukat. Maga meg olykor barátságból, fillér fizetség nélkül megtervezi, beszerzi egy-egy pályakezdő filmjéhez a jelmezeket. Sokat dolgozik, most is megannyi felkérése van. — Ezek az egymást követő feladatok, meg a tanítás tartanak frissen — mondja. □ Flogyan kezdődött az ön pályája, aki ma a szakma egyik legjobbja, a Jászai-díj, az Érdemes Művész és a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje kitüntetések birtokosa? — Én még az Iparművészeti Főiskolán tanultam, ahová a második felvételi után vettek csak fel. □ Hogy-hogy? — Jól tanultam, s rendkívül érdekelt a művészettörténet és a színház. Jártam színházba, operába, rajzszakkörre. És iskolán kívül egy olyan tanárnővel hozott össze az élet, aki meghatározó hatással volt pályaválasztásomra. Ő néprajzi könyveket illusztrált imponáló rajztudással, s 14 éves koromtól hozzá jártam rajzot tanulni. Ekkor már tudtam, semmi más nem lehetek, csak jelmeztervező. O Jelentkezett a főiskolára Igen. És az első forduló után Z. Gács György elküldött. De azt mondta, ha komolyan gondolom, járjak előkészítőre s egy év múltán jelentkezzem újra. Akkor elmentem a Nemzeti Színház varrodájába mindenesnek. Olyan nagyságok dolgoztak ott, mint Nagyajtai Teréz, Laczkovics Piroska. És készültem az újabb felvételire. Ez aztán sikerült, s innen egyenes volt a pályám. □ Flol kezdett? — Még harmadéves koromban egy kiállításon, Berény Gábor, a szolnoki szín- igazgató felfigyelt rám, s aztán meghívott bér tönkremelózza magát, aztán meg pihenni sem engedik. Morgatják a budit, görgetik a kukákat... Na, így dobolj aztán a bandában! Pedig az nem mindegy hogy dobolok, mert a dobos csinálja az extázist. Tegnap is kivertem egy olyan dobszolót... Zárd már el azt a nyavalyás rádiót! Mi a francot szövegel az az ürge? Vagy várj csak, keresek valami jó kis ricsajt. Felkapja a rádiót, tekergeti a keresőt, de nem talál kedvére való zenét. — Kidobom! Felaprítom! Ezt a vacak köpőcsészét még kézbe venni se érdemes. Kihengeredik ismét az ágyból, ténfereg a szobában, rágcsál a nápolyiból, majd kiSzolnokra. Elsőül egy Rómeó és Júlia előadáshoz készítettem jelmezeket (Székely Gábor vizsgamunkája volt a rendezés). Négy év telt el Szolnokon, rengeteg feladattal, rengeteg tanulással. Jószerivel ez a négy év a főiskola folytatása volt, ahol is Jánoskuti Márta Lisztes Edina felvétele az elméleti alapozás után a gyakorlat következett, a színészekkel, a rendezőkkel való együttműködéstől a költségvetésig oly sok mindent megismerve. Pesten éltem, már családdal, hajnalban, éjszaka utaztam, de boldogan. Évente 8-10 bemutató jelmezeinek megalkotását bízták rám, volt köztük prózai és zenés darab, modern dráma és operett. Shakespeare, Dürrenmatt, Kálmán Imre, Csehov, Molnár Ferenc, Örkény. A Macskajátékhoz különböző színházakban éppen hatszor terveztem jelmezeket, természetesen mindig mást és mást, a rendezői elképzeléshez igazodva. □ Mennyire lehet önálló a jelmeztervező? — Minden előadásban a meghatározó személyiség a rendező, aki a jelmeztervezést is inspirálja. Van, aki csak a kész tervről mond véleményt, s van, aki előbb megbeszélést tart. Az operánál a zene is befolyásolja a jelmezt, hangulata rányomja a bélyegét. Ézért, amikor operajelmezt tervezek, mindig szól közben a zene. □ Szolnokról hová vezetett az út? — Egyszer, amikor a Minden kezdet nehéz című filmben dolgoztam, Várkonyi Zoltán megnézte a rajzaimat, és azt mondta, még találkozunk. így is történt. 1970- ben aztán szerződtetett a Vígszínházhoz. Azóta is ott vagyok tervező. □ Mit jelentett ez a szerződés? — Kinyílt számomra a világ. Hívtak a filmgyárba, a tévébe, szabadterekre, vidékmegy a hallba. Kis idő múltán onnan hangzik be egy fergeteges dobszóló. — Meglepődtél, mi? — A rockzenész vigyorogva dugja be a fejét, és az ajtófélfán még kiver egy gyors ritmust a dobverőkkel. — Hát... ami azt illeti, valóban... Nem tudtam, hogy itthon van a felszerelésed. — Az éjjel hazacűgöltük a technikus fiúkkal. Lehet, hogy ezt tesszük mindennap. Egyszerűen azért, mert lopják a hangszereket. Az egyik együttestől erősítőt szaj- réztak el, meg más cuccokat. Na még csak az kéne, hogy megfújják az enyémet is. Ilyen dobapparátot nem kapni itthon. Figyelsz te egyáltalán? 1995. FEBRUÁR l8., SZOMBAT re. Az anyaszínházamban évi 6-8 bemutatón működtem közre. Egy idő után aztán a saját színházamban kevesebb lett a feladatom, s új közegekben, új izgalmak következtek. Mert egy premier a jelmeztervező számára is megannyi izgalom. Úgy is, hogy miből teremtjük elő, meg hogy kivel csináltatjuk meg a rendhagyó holmikat. Meg úgy is, hogy minden alkalom egy új megmérettetés. □ Milyen jelmezeket csinált? — Mióta pályán vagyok, évente 2-3 tévéjátékhoz terveztem jelmezeket. Dömölky Krleza-sorozatához, Pirandello A tigris és az asszonyhoz. Esztergályos Károly rendezővel az Édes Annában, Móricz Fáklyájában dolgoztam együtt, s most egy Szabó Dezső-mű jelmezei készülnek. Több nagy- játékfilmben is viselték a szereplők a jelmezeimet: Sára Sándor Vigyázok, Gyar- mathy Lívia A csalás gyönyöre. □ Mennyire lehet korhű egy jelmez? — Annak idején volt egy nagysikerű tévésorozat a Forsyt saga, amelyben tökéletes korképet festettek, teljesen korhű ruhákkal, környezettel. Óriási hatása volt. De ez a fajta pontosság csak prekoncepció lehet. A tervezői munka soha nem rekonstrukció, mindig a tények továbbgondolásával nyújt többet. □ Ön hogyan fog hozzá egy történelmi jelmez készítéséhez? — Nem gyűjtőmunkával. Abban a tervezésben hiszek, amelyik tisztában van az illető kornak minden mozzanatával. De mindezt nem másolja, hanem a 20. századi igényeinkhez, vibrálásához igazítja. Szerencsésnek tartom magam, mert egészen fiatalon rengeteget ültem az Iparművészeti Múzeum meg a Színháztudományi Intézet könyvtárában, egy-egy kor sajátosságait tanulmányozva. Nemcsak a divatot, a formákat, de például azt is, hogy egyes anyagok hogyan reagálnak bizonyos szabásvonalakra. Most is visszatérek ahhoz a korhoz, amelynek színpadi megjelenítésére vállalkozom. Saját szakkönyvtáram, videofelvételek segítenek ebben. □ Fíol helyezi el az operát? — Szeretek operában dolgozni. A fantáziának nagyobb tere van itt, mint a prózában. A jó értelemben vett látvány szorosabban kapcsolódik a zenedrámához. Ezt a lehetőséget élvezem. Persze az opera, a próza, a zenés darab, a film, a tévé mindmind más hozzáállást kíván a jelmeztervezőtől. Míg nagyszínpadon fontos az összkép, addig egy kamarajelenetben a sminknek, a hajviseletnek lehet nagyobb szerepe. — Persze... Hát lehet rád nem figyelni, te barbár? — Barbár?! — A rockzenész röhög. — Mi bennem a barbár, te? — Hát... úgy minden... — Minden? Na megállj csak, majd adok én neked barbárt! Az ágyhoz rohan, felmarkolja a nőt, és ráfekteti a hagymalétől ragacsos asztalra. Rá a maradék füstöltnyelvre, a nápolyira, a zsemlékre, mindenre. A nő kapálódzik, igyekezne szabadulni. — Barbár!. Barbár! Barbár! Te szőrös vadember! Eressz, mert beléd harapok? — Harapj, csak harapj... Ha barbár, akkor legyen barbár! Feltornázza magát az asztalra és ránehezedik a nőre. A maradék füstölt nyelv a nő tomporához ragad, a nápolyi recsegve összetörik alattuk. Égy heves mozdulattól a zsemlék is szétgurulnak és lepotyognak az asztalról. Később a tudós felesége lezuhanyozik a fürdőszobában és közben hallgatja az újra felperdülő dobszólót. „Jól csinálja ...” — gondolja elismerően és ritmusra lötyköli magára a vizet. Este a szófán fekszik égszínkék pizsamájában és Debussyt hallgat a sztereó lemezjátszón, amikor hazaérkezik a férje. — Szervusz, szivecském! •— A tudós lehajol és homlokon csókolja a feleségét. — Délelőtt volt egy előadásom a rádióban a naprendszer kialakulásáról. Nem hallgattad meg véletlenül? — Nagyszerű volt. Élvezetes... — mondja az asszony és kéjesen elnyújtózkodik a szófán. A tudós mosolyog, leveszi a zakóját, és kicseréli a házikabátjával. Elégedett. Miért is ne? Az ő külön naprendszerében minden a legnagyobb rendben van. f 5 MÚZSA Színes szédület Böröndi Lajos: Zuhanás A fák az érzés mögött suhogó aranyló lombok a szédülés a zuhanás a lehulló függöny a fölvillámló fényben a dombok a sárga cikázások ahogyan a szemre hull a sötétet varázsoló redőny a szempilla hirtelen a föltornyosuló hullámok rohanása a csukott száj csöndje a só szomjaztató íze nyelvemen Rózsa Endre: Oleander Halovány-szép oleander, ide kúszol s oda, víg dal! Heverésző szeleburdi születik válaszaimmal. Hova fordulsz, oleander, olajos-zöld leveleddel? A virágon a bodor tincs kihívóan s kecsesen kel. Kiket áltatsz, kinek állsz őrt, tömör illat a cserépben? Szomorúfűz, tilalomfa fenyeget — s én veled élek. Gyere vissza a mezőkről meleg évszak buja bája, gyere, vár már a bolyongó tüzek égő koronája. Tovaszáll és kicsapódik szeretőm isteni arca, nagy a sár és a mocsár is, csak az álom riogatja. Köd előttem, köd utánam, deres-érdes ma a harmat, kivilágos kivirradtig zúgolódhatnak a varjak, vadon erdők szíve hallgat; szita-hó hull — hova hamvad... Moholy-Nagy László fotográfiái AP-felvétel
