Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-18 / 42. szám
1995. február 18., szombat Kelet-Magyarország 3 Kitörőben a szálkái romák Ledorongolta az elnököt egy cigányasszony, ha már segélyt se tudnak adni A szálkái cigányság vezetői Harasztosi Pál felvétele Programpont Balogh Géza Mátészalka (KM) — Van aki nem ismeri e honban a mátészalkai cigányokat? Aligha. Csak az a baj, hogy ezek az ismeretek jobbára az olcsó, pesti humoreszkekből származnak, melyek kiagyalói akkor láttak utoljára szálkái cigányt, mikor mi eszkimókat. A humoristáknak azonban egy valamiben azért igazuk van, Szálkán tényleg sok a cigány, majdnem ezerháromszázán vannak. A legutóbbi önkormányzati választásokon ők is megnevezték azt az öt személyt, akik a legjobban képviselhetik majd érdekeiket a városban. Bíráló szavak A cigány önkormányzat elnöke a sikeres vállalkozásairól ismert Farkas Sándor lett, helyettese pedig az unokahúga, Farkas Katalin. Az elnök nemrég kibővített vendéglőjében beszélgetünk a szálkái cigányok gondjairól, a kisebbségi önkormányzat két vezetője, s a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének helyi elnöke, Nagy József ül az asztal másik oldalán. — Sajnos, mint ahogy országszerte, itt Szálkán sem igen tudnak mit kezdeni velünk — kezdik a beszélgetést. — Nem mintha a helyhiány lenne a legégetőbb gondunk, de jellemző, hogy pont itt ülünk, hiszen még egy szobánk sincs a városban, ahol a hivatalos teendőinket végezhetnénk. Ne értsék félre, nem a város önkormányzatát hibáztatjuk, egyszerűen arról van szó, hogy hiányoznak a központi rendeletek. Odáig minden szép, hogy ahol akarják, megválaszthatják a kisebbségi önkormányzatokat, de aztán itt vége is. A hogyanról semmi útbaigazítás. De nem csak a hivatalban tapasztalni a bizonytalanságot, hanem a cigányság körébén is. Most kezdenek kiderülni, sokan például azért voksoltak az etnikai önkormányzatra, hogy aztán majd az intézi nekik a segélyeket. Most azonban, hogy kezd kiderülni, ahhoz nekik nem sok közük van, máris hallani a bíráló szavakat. Épp tegnap dorongolta le az elnököt egy idős cigányasz- szony: menjetek a p...-ba, ha még egy kis segélyt se tudtok adni. — Ha segélyezésre nincs is, egy kis munkára azért talán van esélyünk — mondja Farkas Sándor. — A terveink szerint kibérelnénk vagy tizenöt hektár földet a helyi szövetkezettől a szálkái határban, s azt az önkormányzatunk műveltemé. Úgy tervezzük, hogy főleg kukoricát termeltetnénk, majd a termést betárolnánk. Azért nem adjuk el nyomban, mert a betakarítás után anyakocákat helyeznénk ki az arra vállalkozó romákhoz, s az általunk megtermelt tengerivel etetnék a sertéseket. Nem egyszerű Nem olyan egyszerű ügy azonban ez, mint ahogy első látásra tűnik, hiszen itt nem hogy lezárult volna, de szinte még el sem kezdődött a földtulajdon rendezése. így aztán félő, hogy pont olyan földdarabot fognának ki, aminek később gazdája lehet. Ráadásul egy ilyen akciót pénz nélkül aligha lehet elkezdeni. — Itt, köztünk is a munka- nélküliség talán minden gond forrása — folytatja Nagy József. — Mi magunk persze vajmi kevesek vagyunk ennek felszámolásához. Pedig mi sem ülünk ölbe tett kézzel. A múltkor is szerveztünk egy vályogvető tanfolyamot, majdnem húszán végezték el, és most várnánk a megrendeléseket. Igaz, egy gyönyörű lakás felépült már a mi vályogjainkból, de hogy aztán lesz-e újabb megbízatás... Az önkormányzat vezetői szerint ma a szálkái cigányság körében minden képzeletet felülmúl a munkanélküliség, meghaladja a kilencven százalékot. De ne higgyük, hogy csupán a képzetlen emberek ténferegnek dolog nélkül, vannak közöttük szép számmal kimondottan jó nevű szakemberek is. Rájuk számítanak akkor, amikor egy cigányokból álló, szakipari brigád létrehozásán ábrándoznak Farkas Sándorék. Kőművesek, ácsok dolgoznának abban a csapatban, munkájuk garanciája a múltjuk lenne. Nekik legalább múltjuk van, de a cigánygyermekeknek se múltjuk, se jövőjük. Legalább is ezt hallja ki az ember Farkas Katalin szavaiból. — Négyszáz általános iskolásunk van, s egyetlen közép- iskolásunk se — mondja kesernyésen. — Korábban még voltak négyen, de kimaradtak. A szülők egyszerűen nem bírták a taníttatásukat. Annak idején gimnázium után engem is felvettek a főiskolára, de mikor kiderült, hogy majd harmincezer forint kéne csak az induláshoz, szertefoszlottak a továbbtanulási álmok. Mondják meg, hogyan fog kitömi a szálkái cigányság ebből az ördögi körből, ha egyetlen gimnazistára sem futja a saját erejéből...!? Remény... Az elnökhelyettes szomorú kérdése megválaszolatlan marad. Nemcsak a két társ, de a krónikás is legfeljebb reménykedhet. Csodában persze ők sem bíznak. Me Donald's Budapest (ISB) — Vidéken Miskolcon és Debrecenben megy a legjobban a Mc Do- nald’s-nak, így az előbbi helyen már az idén, a Hajdúság fővárosában pedig talán 1996- ban második üzlet nyitására készülnek. Vidéki városban ez lesz az első kettő, ahol több étterem is üzemel. Az északkeleti térség néhány hónap múlva — valószínűleg júniusban — még egy étteremmel gyarapodik: Nyíregyházán. Fazekas Endre ügyvezető igazgató tájékoztatása szerint 2000-re a Me Donald’s Magyarországnak 80-100 étterme is lesz az országban. Pillanatnyilag 27 van, s az 1993-as 70 milliós veszteség után tavaly már 23 milliós nyereséget értek el. A cég mindig is a magyar gazdaság szerves részévé akart válni. A nyereséget is itthon forgatják vissza, s a vásárlásaikat is a hazai cégekkel bonyolítják le. Kivétel a tengeri hal és az almás táska. Utóbbit Moszkvából kapják a magyar éttermek, de szó van arról hogy a jövőben Magyarországon is létesüljön egy Közép-Kelet-Európát el- látq almástáskaüzem. Főbb partnereik és szállítóik között van a Miskolci Hűtőipari Rt., bár a hazai burgonyamizéria miatt újabban Hollandiából szerzi be a cég a hasábburgonyát. Réti János A z új pénzügyminiszter-jelölt huszonöt pontban összefoglalt programjában van egy mondat, aminek olvastával örülni kezdett a szívem és lélekben elismerő vállvere- getéssel illettem magam. A szék várományosa ugyanis, aki egyébként igen tiszteletre méltó módon megszólít bennünket és igyekszik megértetni velünk később várható lépéseinek hátterét, sokallja a társadalombiztosítási járulék, de merem remélni, általában a bérekhez tapadó járulékok mértékét. Annak idején magam is, aki közgazdaságban analfabétának számítok, vettem a bátorságot és ezeken a hasábokon említeni merészeltem, hogy nem kizárt: egy sor baj, sőt a legtöbb baj forrása talán a járulékok már-már groteszk mértéke. Akkor kollégáim szerint keresett valaki telefonon — ő nyilván nem analfabéta a közgazdaságban — és el akarta magyarázni nekem, hogy kell érteni a dolgot. Majd újra hív, üzente, de nem hívott... Lehet, közben ő is belátta, hogy alkalmazáspolitikánk sajkáján a léket, vagy a legnagyobb lukat azért talán mégis a járulékok ilyetén alakulása ütötte. Attól kezdve köttettek az úti lapuk tízezerszám dolgozói talpak alá, amikor kiderült: másfél ember költségén lehet egy embert kapni. Való igaz: legfőbb érték az ember, de ezt 150 százalékos arányban kifejezni azért túlzás. Annál is inkább, mivel az ára bekerül a költségekbe, amelyek természetesen továbbháríttat- nak, így mindenki megveheti magamagát másfél- szeres áron. A járulékból eredeztethető például, hogy a munkanélküli-segély és az általában alkalmazott bérek között nincs akkora különbség, hogy olyan nagyon érdemes lenne az érintetteknek törni magukat az elhelyezkedésért. ' Legtöbben nem is törik! És akkor ne említsük az olcsó munkának híg az eredménye, meg a magad uram, ha a szolgád nincs, mert drága összefüggéseket már nem is említem. Szóval nőtt az önbizalmam a közgazdasághoz. M. Magyar László tárcája y ége az önfeledt és gondtalan gyermekkornak, a fiam kilép a nagybetűs életbe — dörzsölt el egy könnycseppet az édesapa. Nehéz lett a szíve arra a gondolatra, hogy nem lesz ott a gyermek mellett a simogató anyai kéz, nem őrködik majd mögötte a biztonságot jelentő apa. A srácnak most már a saját lábán kell megállnia. Kikerül az eddig megszokott környezetből, új társakkal, új felnőttekkel kell majd megbarátkoznia. Mily szigorú is az élet! Igaz, hogy a gyermek még csak kétéves, azonban olyan nagy fordulat következik be az életében, mintha legalább érettségiző diák lenne. A családi demokrácia (anyaapa többségi koalíciója) úgy döntött, a kicsinek bölcsődébe kell járnia. A két év hosszú idő, a gyermek szinte minden percet eddig velük töltött. Mozdulataiból, félszavaiból már értették, mit is akar tulajdonképpen. Különösen az apjához ragaszkodott nagyon az apróság. Mikor reggelente indulni készült a munkahelyére, a kicsi odaállt az ajtó elé, kitárta karjait, s bár nem tudta kimondani, érteni lehetett a mozdulat fontos mondaniAz első nap után valóját: „Csak a testemen keresztül”. A gyermek hiába hívta játszani, hiába húzta a kezénél fogva, nem maradhatott, mennie kellett, bár szíve húzta vissza. Még kint a folyosón, sőt szinte a liftben is hallotta a kisfiú kétségbeesett, fájdalmas sírását. így aztán nem csoda, ha élt benne a félsz: vajon hogyanfogja tűrni a gyermek a bölcsődét. A szoktatás nehéz feladata ismét reá hárult. Hiába mondogatott megnyugtató szavakat fiának, ahogy közeledtek az épülethez, az csak kitartóan hangoztatta a „vissza, vissza” szavakat, jelezve az otthon utáni vágyakozását. Bent a bölcsődében nem engedte el maga mellől az apját, állandóan a nyomában volt. Még vagy két napig együtt töltötték az időt a bölcsiben, azonban szólította a kötelesség, így kénytelen volt az óvó nénikre hagyni a gyermeket, aki természetesen sűrű könnyezések közepette fejezte ki rosszallását. Az egyik délután azonban már azzal a jó hírrel fogadták az óvó nénik, hogy a gyermek kezdi magát felszabadultan érezni odabent, hiszen már verekedett is. Ennek ellenére másnap reggel megint sírt a kislegény, amikor elköszönt tőle. Szombat reggel — mint mindig —, most is pontosan hat órakor ébredt. Megnyugodva feküdt vissza, miután ráeszmélt: nem kell sem a bölcsődébe, sem a munkahelyre menni, együtt lehet a család. Végre lesz egy nyugodt nap az életemben, a gyermeket sem kell erőszakkal a bölcsibe vinni — sóhajtott nagyot. Alig mélyedt vissza azonban az álomba, amikor hirtelen felriadt. A kicsi ott állt az ágy mellett, kezében néhány ruhadarab, s mondogatta: „Sál, sapka, bölcsőde, sál, sapka, bölcsőde”. — Kisfiam, ma minden gyermek otthon marad, hiszen nincsen sem bölcsőde, sem óvoda. Alig fejezte be a mondatot, a kicsi ordított,, s bánatosan nézve, kérve-könyörög ve egyre csak azt hajtogatta, míg a sírástól el nem fúlt a hangja: „bölcsőde..., bölcsőde..., bölcsőde...” — Jöhetsz drágám! Most tiszta a levegő, nincs sehol egy díjbeszedő Ferter János rajza Kk O US IS8© IFI 151 y ............................................ Pályakezdők pácban Páll Géza y y allgatom a közel- 1—1 ben dolgozó vil- J. Ä. lanyszerelő-mes- ter panaszát, amelynek lényege, akadozik a munka, mert két alkalmazottja is felmondott a héten. S ez így megy hónapok óta. Nem hajlandók tizenöt-tizenhat ezer forintért dolgozni a kezdő villanyszerelő szakmunkások, inkább továbbállnak. Márpedig ő rendesen fizeti a béreket, érvelt a mester, nem úgy, mint némely kollégája, aki a kezdőket nem tekinti egyenrangú szakembereknek. Mégis meg kellene talán becsülni, a nem éppen túl magas, de mégis biztos kezdőfizetést, mint vállalni a bizonytalant, az alkalmi munkát, vagy éppen a munkanélküliséget— vonja le a saját szempontjából helyesnek vélt következtetést a mester, majd csöndesen még hozzáteszi: ezeknek a fiataloknak fogalmuk sincs arról, hogy a fizetésükön kívül ő fizeti utánuk az egészségbiztosítási és egyéb költségeket is. Az hát a kérdés, a pályakezdő szakmunkások mikor tesznek jót maguknak, ha elfogadják a valóban olykor megalázóan kevés pénzt, ami viszont mégiscsak van, vagy várnak a jobb alkalomra? Valószínű az ördögi kör esetével találkozik a fiatal pályakezdő, márpedig a megyében ötezer frissen végzett szakember szeretne elhelyezkedni, s közülük igen sokan kénytelenek lesznek félretenni a már említett szakmai és emberi önbecsülésüket, s olyan munkát is elvállalnak, vagy inkább vállalnának, amely távol áll a szakmájuktól. Aligha lehetséges egyedüli jó megoldást találni, amikor nagyítóval is alig találnak munkát az állásra várók, hát még a végzettségüknek megfelelőt. Mégis talán azok kamatoztathatják később a gyakorlatban is hitelesített tudásukat, akik megalkusznak az adott helyzettel és az alacsony kezdő bérekért is megfogják a munka végét.- HÁTTÉR .
