Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-16 / 40. szám

KULTÚRA 1995. február 16., csütörtök Csecsnya és Mari Mizser Lajos Nyíregyháza — Rohanó világunkban ismereteink egyre bővülnek. Többek között megtudtuk azt is, hogy van egy Csecsnya nevű ország. Ez nem más, mint az Orosz Federáció egyik tagköztársasága. így, leírt (mondott) alakjában telivér russzicizmus, napi­lapjaink elég gyorsan le­szoktak róla, de a budapesti televízió inkább Csecsnyát ismer Csecsenföld helyett. Nemcsak a szolgai átvétel, a hangalakból sugárzó más jelentés zavar minket, ha­nem az is, hogy semmi in­formációt nem ad. A föld utótagot sokan németesnek tartják, csakhogy e szónak nyelvünkben is van ország jelentése. Gondoljunk csak Arany Jánosra, hiszen a szónak mindkét jelentését felhasználja ismert bal­ladájában: „Cseh földön ül a rab: / Cseh földben a ki­rály...” „Folyik az olaj Komi­ban” — olvashattuk nem­rég. A cikkből aztán kide­rült, hogy a kőolajjal nyelv­rokonaink, a zűrjének föld­jén van baj. Az országnév és a népnév az oroszban megegyezik, mint pl. a ma­gyarban a japán, illetve Japán. Az oroszban az i-re vég­ződő népnevek ország­nevek is egyúttal. Van egy másik nyelvrokonunk is, a cseremisz; ők marinak ne­vezik magukat. Már várom az MTI jelentését valami ilyen kitalált címmel: „Az oroszok nyomást gyakorol­nak Marira”. így nagyon félreérthető (lenne). Ez azonban az utótaggal köny- nyedén eltüntethető, Komi­föld, Mariföld. Irodalmi pályázat Nyíregyháza (KM) — A Littera Nova Kiadó pályá­zatot hirdet vers és rövid­próza műfajban, tematikai megkötés nélkül. A pá­lyázaton bárki — aki önálló kötettel még nem rendel­kezik — részt vehet, élet­kortól függetlenül. A pályá­zat terjedelme: maximum 20 gépelt oldal. Beadási ha­táridő: 1995. március 31. A pályamunkák elbírálói kor­társ magyar írók. A pá­lyázati eredményeket a Ma­gyar Napló (az írószövet­ség folyóirata) 1995. júni­usi száma közli. A legjobb pályamunkákat (20-30 szerző alkotásait) a kiadó 1995-ben antológiában je­lenteti meg. A pályamunkákat a kö­vetkező címre váijuk: Lit­tera Nova 1399. Budapest, Pf. 701/234. Múzsák ihlető vonzásában Üzenet a világ megismerésének szépségéről a művészetek segítségével Baraksó Erzsébet Nagyhalász (KM) — Vannak küldetéses személyiségek, akik rendes, polgári foglal­kozásuk mellett — s nem csu­pán kedvtelésből, — elhiva­tottságot éreznek arra, hogy szándékuk szerint számunkra a művészet eszközeivel vala­mi szépet, jót adjanak. Van­nak, akiknek az élete — noha főhivatásúk nem valamelyik művészeti ág művelése, — mindvégig a művészetek kö­zelében telik el, akik nem tudnak másként élni, csak úgy, hogy ebben a bennünket kö­rülvevő kegyetlen világban valamiféle tisztaságot felmu­tassanak. Akik hisznek elhiva­tottságukban annak az üzenet­nek a tolmácsolására, hogy az embernek szüksége van az életét kiteljesítő nemességre, harmóniára. Ilyennek ismerhettem meg a viszonylag későn bekövetke­zett találkozásaink során föl- dimet, közös szülőfalunk, az immár várossá vált Nagy­halász messzire vetődött gyer­mekét, a második férjével Székesfehérváron élő Ditt- richné Makkal Klárát. Aki színes életpályája során sok­felé megfordult az országban, a világban, újabban pedig itt­hon és a határon túl is a verseit közreadó Vihar és csend című kötetével hívta fel a figyelmet működésére. Vihar és csend. Jól jellemzi a címválasztás a Klára asszony életét is végigkísérő viharokat Makkai Klára Családi felvétel és csendeket, melyeket megél­ni szerencsés volt, illetve ame­lyek átélésére rákényszerült. Mert nem mindig volt kegyes hozzá a sors, ám alaptermé­szetéből fakadóan a nehézsé­gekből megtalálta a kivezető utat, s amint megfogalmazta, most elmondhatja magáról: egyedül, a saját erejéből elérte azt, amit akart. Öt leánytestvér legidősebb­jeként a család egyik tagját ért baleset miatt abba kellett hagynia a tanulmányait — a nyíregyházi Leánykálvineum elvégzése után a tanítóképző­ben készült a pedagógiai hiva­tásra —- a családot kellett segí­tenie. Életszemléletét mindig az jellemezte, hogy feladni semmit sem szabad, bármilyen körülmények között teljesíte­nie kell feladatait. Mert azok­ból jutott bőven. Volt rádióbe­mondó Miskolcon, kitanulta a könyvelői mesterséget, meg­szerezte a felsőfokú pedagó­giai végzettséget, s működött óvónőként, később óvodave­zetőként, majd az idegenve­zetői iskolát is elvégezte és a Balaton környékén dolgozott. Mindezek mellett a szabad idejében a művészeteknek hó­dolt, s önmaga sem talál rá magyarázatot: hogyan férhet meg ennyi minden egy ember­ben. Kezdődött azzal, hogy hi­vatásos működési engedéllyel népdalénekesként lépett fel, nappal a munkahelyén, az óvodában állt helyt, este a pó­diumon. Eljutott a Szovjet­unióba és Angliába is énekel­ni. Felnőttként valósult meg a gyermekkori álma a festé­szetről: képek születtek, mi­közben vezette a háztartást, nevelte a gyermekét. Immár nagymamaként rendszeres ki­állítónak számít főként a du­nántúli galériákban, de hívják máshová is. Több a felkérés, mint amennyinek eleget tud tenni. Mégis talán a legnagyobb ihlető a költemények múzsája. Meleg hangvételű, az idő mú­lását, változásait megörökítő lírai munkáit nem kívánom itt poétikai elemzés alá vonni, de álljon itt a Mi ez? című vers példaként, a stílus szemlél­tetésére: Mi ez? Mi ez a gyötrő nyugtalanság mely ennyi évvel sem lohad? mi hajt újra s újra bevenni már elért magaslatokat? mi akar terjedni bennem milyen fájdalom, mily gyö­nyör? ahelyett, hogy zárulna végül miért nyílik újra a kör? Szép visszhangja volt a kö­tetnek, számos kiemelkedő közéleti személyiség — köz­tük országos közjogi méltóság is — reagált melegen a pub­likációra. Egyetlen idézet csupán a sok közül: „Igazi célom sze­rint a Vihar és csend című köl­teményeinek a virágcsokrát köszönöm meg. A mi viha­rainkban kiváltképpen jól esik a csendesítő simogatás.” Aki írta: ...nyolcgyermekes édes­apa, akinek többek között Tőkés László is a fia, az is­meretlen ismerős, dr. Tőkés István. Több múzsa vonzásában él az író, zenélő, festő Makkai Klára: újabb kötet kiadására készül, muzsikál, vagy éppen festeget. A kötetében közrea­dott gondolatok, az ecsetje alól kikerülő képek, vagy a megszólaltatott dallamok ugyanazt képviselik: a világ megismerésének szépségét. Mindent áthat az üzenet, hogy ez a szépség a művészet esz­közeivel felmutatható, s ez megszépíti az ember életét. Ezt az üzenetet szeretné min­denkinek átadni a költemé­nyein keresztül, a kiállításo­kon látható képeivel, vagy a közönségtalálkozókon. Remé­nyei szerint a szülőföld, Nagyhalász lakóinak is. Hírcsokor Újabb preimer... ...lesz a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban. A társulat a Hókirálynő című mesedarabot mutatja be február 17-én. (KM) Farsangi... ...bált rendeznek a nyugdí­jasok a kisvárdai művésze­tek házában február 18-án. A mulatságon több mű­vészeti csoport is fellép. Népfőiskolái... ...jeles napot tart a népfő­iskolái társaság és a kultu­rális kamara a nyíregyházi művelődési központban február 21-én. A rendez­vényen részt vesz Jakob Horn, a Német Népfőisko­lái Szövetség budapesti iro­dájának igazgatója is. (KM) Néptánc... ...és népzenei táborokba várják a jelentkezőket a nyíregyházi művelődési központban. A táborokat nyár elején tartják. (KM) A Zig Singers... ...együttes koncertezik a vásárosnaményi művelő­dési központban február 22-én. A koncert 17 órakor kezdődik. (KM) Pavarotti-verseny Budapest rendezi az elődöntőt Budapest (MTI) — Buda­pest lesz a színhelye április 27-29. között az 5. Luciano Pavarotti Nemzetközi Énekverseny egyik elődön­tőjének. Erre a selejtezőre a közép- és kelet-európai régióból érkeznek a 35 évesnél fiatalabb verseny­zők. Az énekesek április 19-ig jelentkezhetnek a verseny philadelphiai köz­ponti irodájában. Azok az érdeklődők, akik a buda­pesti fordulón kívánnak részt venni a Budapesti Operabarátok Egyesületé­nél kérhetnek információt. Az elődöntő a Várszínház Refektóri urnában lesz és a nagyközönség számára is nyilvános. A többi elődön­tőt Párizsban, Milánóban, Barcelonában, Moszkvá­ban, több Egyesült Alla- mok-beli, kanadai és dél­amerikai városban rendezik meg. A nemzetközi verseny második fordulójának New York, illetve Pavarotti szü­lővárosa, Modena ad ott­hont. A döntőt ősszel Phi­ladelphiában tartják meg. Elhangzott: a zsűriben Gu­lyás Dénes operaénekes, az első 1981-ben rendezett Pavarotti-verseny egyik győztese és Kürthy András is helyet foglal. A legjob­bak együtt léphetnek fel az olasz tenoristával. A Pa­varotti Énekversenyek ed­digi magyar győztesei: Pol­gár László, Temesi Mária, Komlósi Ildikó, Verebics Ibolya és Sümegi Eszter. Az idei nemzetközi esemény rendezője az Egyesült Ál­lamokban élő Rudas Tibor, aki Pavarotti több jelentős koncertjét szervezte már, többek között a „három tenor” Los Angeles-i elő­adását is. Drakula története angolul Balázs Attila felvétele Nyíregyháza (KM - B. I.) — Színpaddá változott a múlt héten kétszer is a nyíregyházi Vasvári gimnázium aulája. Meglehet, ez még önmagában nem túlságosan meglepő, inkább az figyelemre méltó, hogy a vasváris diákok angol nyelven adtak elő egy nem mindennapi darabot. Második alkalommal jelent­keztek a vasvárisok angol nyelvű színdarab bemutatójá­val. Tavaly Dickens Kará­csonyi ének című darabjának színpadi tolmácsolásával aján­dékozták meg társaikat és a ta­nárokat, az idén pedig a Dra- kulával. A választás valóban a diákok ötlete volt, ami még a Gulyás Anita angoltanáruknak is meglepetést okozott. Aztán látva a diákok kedvét, az ön­feledt komédiázást, belenyu­godott a rémtörténet bemu­tatásba. — Nagyon hasznos a nyelv- tanulás szempontjából egy színdarab megtanulása, elját­szása. Hiszen a diákok ilyen­kor nem a tananyagot, hanem a társalgási és az irodalmi nyelvet is tanulhatják. A közös vállalkozás arra is jó, hogy a gyerekeket közelebb hozza egymáshoz, hiszen több évfo­lyam tanulói vesznek benne részt. Ami pedig a darabot il­leti, végül is azért sem volt rossz a választás, mert azok számára sem unalmas a darab, akik nem értenek angolul. A betanítók egyike Brandon Sprague angol tanár, aki San Franciskóból vendégtanáros- kodik Nyíregyházán. O is szívvel-lélekkel közreműkö­dött a színrevitelben. Tőle azt kérdeztük, vajon mennyire értené meg mondjuk egy angol vagy amerikai közönség a ma­gyar diákok bemutatóját. — A bemutatóra meghívtuk néhány angol anyanyelvű ba­rátunkat, és — egy két mondat kivételével — minden további nélkül megértették a darabot. Egyébként nagyon hasznos dolognak tartom az ilyen pró­bálkozásokat, Amerikában nem ritka az ilyen rendezvény, amely végül is a diákélet savát-borsát adja. A „művészurakkal”, Balogh Péterrel, Marcsinák Róberttel és Szabadkai Dáviddal is be­szélgetünk. Elmondják, hogy a produkció igazi csapatmun­ka volt, mindent a diákok csi­náltak a jelmeztől a zene kivá­lasztásáig. Minden ötletet el­fogadtak, s bizonyára ez is hozzájárult a bemutató sikeré­hez. Mert a produkciót nagy ováció kísérte. Mindkét este telt ház volt. A Drakula egyéb­ként Miskolcra is elutazik, a vasvárisok a területi angol­nyelvű drámaversenyen vesz­nek részt vele. Százas verskoszorú a nyelvről Minya Károly Nyíregyháza — Édes hazám. Balassi Bálint kapcsolta össze elsőként e két szót, s még mára sem kopott el, sem túl pate- tikusnak nem tűnik. Édes anyanyelvűnk. Ezt pedig Ha­lász Gyula nyelvművelő alkal­mazta először, s aztán vitte di­adalra Lőrincze Lajos. Édes hazám és édes anyanyelvűnk. E kettő összefonódásáról az­után győződhetünk meg, mi­után elolvassuk azt a hiány­pótló kötetet, amely száz ver­set tartalmaz az anyanyelvről, s amelynek címét Illyés Gyula költeménye adta: Koszorú. Az anyanyelv a kötet szer­vező- és rendezőelve, mivel a versek Ady Endrétől Weöres Sándorig a költő ábécérend­jében követik egymást. Hét­köznapiak és magasztosak, több tételes szonettfüzérek és egy strófásak. Jól megférnek egymás mellett Ábrányi Emil ódája, a Magyar nyelv, és Arany János Grammatika versben költeménye, amely a szabály-szemellenzős nyelvé­szekkel csipkelődik: „Mert a nyelvnek is van pestises jár­ványa, / Ha nem volna, csinál doktora, bábája.” Más nyelvművelő költő is verset kapott a kötetben. A nyelvújítás korának első kie­melkedő alakja, Baráti Szabó Dávid: maga a vezér, Kazinczy Ferenc és Édes Gergely álné­ven az ugyancsak nyelvmű­velő Zolnai Béla. De termé­szetesen nem maradt ki Kosz­tolányi Dezső sem. A ma igen népszerű Márai Sándor Halot­ti beszéd című versével szere­pel, amely elementáris erővel ragad meg; kifejezetten elő­adásra alkotott, modem mű. S kinek mit jelent az anya­nyelv? íme egy kis ízelítő: „oxigénpalack a hátamon” (Major-Zala Lajos)', „fejfán­kon is te vagy a kereszt és az út” (Mátyás Ferenc)', „véres emlő, szikkadt szájak tépnek” (Bállá László)', „bőröm, bé­rem, bírám, borom, míg bí­rom” (Faludy György). Graf Rezső a kötet válogató­ja koszorút nyújt át az olva­sóknak, s mint ahogy írja, nem borostyánlevelekből, hanem nyelvünk szavaiból fontat. De máris tegyük hozzá: nem az elmúlt magyar nyelv em­lékére, hanem annak ápo­lására. Nyelvdicsérő versko­szorú tisztelgés, főhajtás, föl­nevelő édesanyánk, anyanyel­vűnk előtt — fogalmaz Grétsy László a kiadó, az Anyanyelv­ápolók szövetsége nevében. Az ízléses kivitelű köny­vecske, amelyet a Közös nyel­ven című kiállítás anyaga il­lusztrál, helyet kér az iskolai könyvtárakban, a magyar nyelv hete mozgalom rendez­vényein. S ha nem túl didak­tikus: mindenütt, hiszen bár­mely rendezvényt ünnepélyes­sé tehet egy anyanyelvről szó­ló vers, mivel párt- és ese­ménysemleges. B 12 Kelet^Magyarországa

Next

/
Thumbnails
Contents