Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-15 / 39. szám

1995. február 15., szerda HÁTTÉR Hátrányból lesz az előny Együttműködés körvonalazódik a falusi turizmus fejlesztésének ügyében A hangulaton kívül, más is kell a külföldi vendégeknek A szerző archív felvétele Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Ke- rekasztal-beszélgetésen tár­gyaltak a napokban me­gyénk idegenforgalmának fellendítéséről a falusi turiz­mus megyei szervezetének elnökségénél. A vendégek azoknak a szervezeteknek — egyebek között a Megyei Közgyűlés mellett tevékeny­kedő Idegenforgalmi és Mű­emléki Bizottság, a Primom Vállalkozásélénkítő Alapít­vány, a Regionális Fejleszté­si Ügynökség — a vezetői voltak, akik a megye idegen- forgalmáért tenni akarnak, akik fejlesztéséért tenni tud­nak. Aratni csak azt lehet, mi régen vetve volt — írta le egykoron Eötvös József az igazságot. Túllépni ezen A mi vidékünkön ugyan szor­galmas szántó-vető emberek éltek, de a gazdaság más ágai­ra aligha lehet elmondani, hogy régóta egyenletesen fej­lesztették. így aztán nekünk a hátrányunkból kell, ha lehet, előnyt szereznünk, és nem azt kell hangoztatnunk, noha ez így igaz, hogy milyen elmara­dott, szegény a mi megyénk, sőt túl kell ezen lépni — mondta bevezetőjében dr. Há­rulsz Árpád házigazda, a me­gyei falusi turizmus szervezet elnöke. A kerekasztal résztvevői egymás után fogalmazták meg véleményüket, amelyek sorra vették megyénk bajokkal küz­dő gazdaságában messze a le­hetőségei mögött járó ide­genforgalmunk szinte vala­mennyi problémáját: — Mindössze két és fél éves a megyei idegenforgalmi és műemléki bizottság, amelyik célkitűzéseit és javaslatait an­nak idején megfogalmazta. Ugyanakkor kötelezettségei is vannak azokkal szemben, aki­ket biztatott, szervezetbe tö­mörített azt ígérve, hogy né­hány év alatt megtérülő kiegé­szítő vállalkozást tudhatnak majd magukénak. — Utazási irodáink, bár kö­zülük többen ígérték, hogy a megye lehetőségeit kihasznál­ják, inkább a külföldi utakra figyelnek. A Tisza-túrák, az egy-két műemlékeket sorban látogató busz megjelenése még nem vendéglátás. Szállo­dáink, panzióink alig láto­gatottak, ugyanakkor egyre több olyan vállalkozó van a megyében, akihez a turisták szállásra betérnek, a környék megtekintése idejére meg­szállnak. Kihívás Hanusz Árpád az eddigi része­redményekről szólva azok to­vábbfejlesztési lehetőségeit taglalta: — Egyelőre két ilyen körzet alakult ki: Tiszalök és környé­kén, s ebből a munkából jelen­tős részt vállalt Kórikné Tere- bes Mária, valamint a Felső- Tisza vidékén. Az utóbbi meg­érdemelne egy komplex fej­lesztési programot, hogy min­taként szolgálhasson az ezután bekapcsolódó vállalkozóknak. Nem lényegtelen az sem, hogy időben megmentsük a felelőt­lenektől legszebb tájainkat, műemlékeinket. Ebben ugyan teljes az egyetértés, de azt is látni kell, hogy a mi házaink, infrastruktúránk nem hasonlít­hatók össze a külföldiek szín­vonalával. Éppen ezért, ha nem is szolgaian lemásolva azokat, valami hasonló igény szintet kielégítve kellene meg­jelennünk a piacon. Ehhez pe­dig nemcsak az idegenforgal­mat kell fejleszteni, hanem meg kell találni a választ egy- egy vidéken a gazdaság kihí­vására. Mert hiába lehet a ven­dégnek tejet fejni, a gazdát az boldogítja, ha a fejő sajtár tar­talmát el is tudja adni. Vagy, ha a vendég telefonálni akar, legyen meg rá a módja. Ä Primom már eddig is bi­zonyította, lát lehetőséget ab­ban, hogy a falusi turizmust az idegenforgalommal egyetem­ben a megye egyik kitörési pontjaként támogassa. Ezúttal azt ajánlotta, hogy amennyi­ben egy-egy megfelelő adott­ságokkal rendelkező kisebb térség e célból összefogna, a falusi turizmus megyei elnök­ségének segítségével a vállal­kozásélénkítő alapítvány ki­dolgozza azt a fejlesztési ter­vet, amely felkarolja a tájvé­delmet, segíti a vendégek meg­keresését, vendégül látásuk programajánlatát, és amely koncepció megvalósítására pá­lyázatot ír ki. Persze szükség lenne ehhez, megfelelő szak­értelemmel és idővel rendel­kező főállású emberekre. A Regionális Fejlesztési Ügynökség szintén ajánlattal állt elő. A megye fejlesztésé­nek feladatával foglalkozva a Primommal egyeztetett mó­don, de más forrásokból tud­ják vállalni a modell értékű kí­sérleti program beindítását. Akár egy erre külön megszer­veződő egyesület, vagy baráti kör létrejöttét is hajlandók tá­mogatni. Ezek után megfogalmazó­dott az a vélemény is hogy a falusi turizmus fejlesztésének ügyében szerepet vállaló profi és társadalmi szervezetek kö­zötti munkamegosztás eldön­tésekor figyelemmel kell lenni a működtetési költségekre, amelyeket önfinanszírozással egy társadalmi szervezet nehe­zen tud előteremteni. Ha előre akarunk lépni, úgy tisztán kell látni mit vállal a választott és alkalmazott hivatal, mit kínál az érdekképviseleti civil szer­veződés és e két pólus tud-e együtt dolgozni. A falusi turiz­must koordináló megyei szer­vezet szeretné ezt tisztázni, hogy a maga munkáját, helyét, lehetőségeit ebben újragon­dolja, s együttműködési kész­ségét az átalakulásban felkí­nálja. Segítség Mindenképp hasznosnak bizo­nyult a tanácskozás, vonták le a résztvevők a tapasztalatot. Mint ahogy Hanusz Árpád mondta, lehetőséget találtak egy modellértékű fejlesztés beindítására, amit ha az érin­tettek is úgy akarják, már az idén elkezd a kerékasztalnál helyet foglaltak segítségével a megyei elnökség. A térségi központok kialakításává), egy az idegenforgalmat egészében szolgáló információs hálózat működtetésével a folyamat el­ső szakaszának végére kerül­hetne pont. Ezt követően a megyei elnökség valóban azt a munkát végezhetné, amit az induláskor kitűzött: szakmai és koordinációs segítséget nyújthatna tagságának. A bennfentesek tudni vé­lik: zaklatott és csaló­dásokkal terhelt földi léte után szegény Széchenyink odafönn már csak csöndre és nyugalomra vágyott. Veleszü­letett kíváncsisága és tudás­szomja azonban ide is elkísér­te, így nem tudta megállni, hogy olykor belé ne olvasson a Túlvilági Hírmondóba. Egy napon döbbenten fedezett fel egy rövid hírt a Képtelen fur­csaságok rovatban, mely ar­ról számolt be, hogy Magyar- országon a MA V tetemes vesz­teségei miatt fel akarják szá­molni a vasútvonalak egy ré­szét. Vége is szakadt csaknem másfél évszázados nyugal­mának, mivel azonnal lelkiis- meret-furdalása támadt. Egy­re azon rágódott, hogyha an­nak idején nem kezdeménye­zi, sőt forszírozza annyira a vasútépítést, akkor most nem lenne mit felszámolni. Úgy érezte, személyes felelősség­gel tartozik a kialakult súlyos helyzetért, és honpolgári kö­A feltaláló telessége, hogy hozzájárul­jon a probléma megoldásá­hoz. Kiutazási engedélyt kért hát az illetékes túlvilági szer­vektől és visszatért a földre. Mivel meglehetős tapasz­talatokkal rendelkezett ezen a téren, elég hamar áttekin­tette a vasút helyzetét. Kidol­gozott egy olyan koncepciót, melynek révén valamennyi vonalat nyereségessé lehet tenni. A koncepció lényege: a veszteséges vonalakon vissza kell állítani a régi jó gőz­mozdonyokat. Koncepcióját előbb azzal utasították el az illetékesek, hogy nincs hiva­talos okmánnyal igazolható szakképesítése, majd pedig az volt a kifogás, hogy a gőz­mozdonyok sem lennének gaz­daságosak, mert drága a szén. Am Széchenyi nem lett vol­na Széchenyi, ha azonnal fe­ladja. Tovább dolgozott a koncepción és bebizonyítot­ta, a gőzmozdonyok üzemel­tetéséhez nem is kell feltétle­nül szén. A korszerűsítést összekapcsolta a szelektív hulladékgyűjtéssel. Azt java­solta, hogy a továbbiakban a mozdonyokat eladatlan, de még le nem járt szavatossági idejű szaloncukorral, vala­mint lejárt szavatossági idejű választási plakátokkal fűtsék. Beadványát azonban újra elutasították, mondván, nem tudják biztosítani a folyama­tos fűtőanyag-ellátást. Ennek ellenére Széchenyi nem hátrált meg, hiszen meg­élt ő már nehezebb időket is. Úgy gondolta, a tamáskodó- kat csak egy olyan találmány­nyal győzheti meg, mely for­radalmasítja a közlekedést. Abból a közismert tényből in­dult ki, hogy a beváltatlan ígéretek folyamatos feszült­séget gerjesztenek az embe­rekben. Alkotott egy elmés szerkezetet, mely az átveré­sek keltette feszültséget elekt­romos energiává alakítja át. Az apró szerkezetet felszerel­ték a vonatajtókra, a felszál­ló utasok megfogták, így sa­ját energiájukkal indították el a mozdonyt. A találmány további előnyei, hogy telje­sen köznyezettiszta üzemelte­tést tett lehetővé és az állo­másokon csupa kiegyensúlyo­zott, életvidám utas szállt le a vonatról. A találmányt ki is próbál­ták, mént minden, mint a ka­rikacsapás. Ennek ellenére ismét visszautasították, ugyan­is az illetékesek szerint egy ilyen energiaforrásra hosszú távon nem lehet alapozni, mert mi van akkor, ha egy­szer majd csupa nyugodt és elégedett ember él majd eb­ben az országban. •j—j zt a csalódást már Széchenyi sem tudta i J elviselni, első felin­dulásában visszatért az Egek Országába. És mivel ezen a tájon sokat adnak a nyuga­lomra és jókedvre, találmá­nyát azonnal megvásárolták. A feltaláló pedig azóta is bol­dogan él, míg fel mem támad. Keszon Kovács Éva M ondjuk azt, a mi or­szágunk egy nagy család. Papa, ma­ma és sok gyerek. Nos, ez a család most a korábbinál lé­nyegesen rosszabb körülmé­nyek között él, nehéz helyzet­be került: a családfő munka- nélküli, kevesebb a pénz, drágább az élet, ráadásul a gyerkőcökkel is több a baj. Mi lehet a megoldás ilyen helyzetben? Összehívják a családi kupaktanácsot, le­ülnek és őszintén sorrave- szik a gondokat, kutatják a megoldásokat. Nem takar­gatják a hibákat, de nem is acsarkodnak, a lényegre fi­gyelnek, nem kiabálnak egymásra tücsköt-bogarat. Ha rájönnek, milyenek és merre visznek a kivezető utak, nem ácsorognak, nem molyolnak még jó ideig. S láss csodát! Égyszer csak azt veszik észre, ha nehezen is, de elindult a szekér, a sok kis eredmény, a több kis apró lépés sikerre vezet, a család kijutott a bajból... Nos, eddig tartott az álom. A valóságot pedig mindenki láthatja maga kö­rül. A mi családunk, az or­szág, nehéz helyzetben van. A gazdaság padlón, az adósság mértéke hétközna­pi emberek számára alig is érthető, nő a munkanélküli­ség, az árak a fellegekben. Mit tesz ilyen helyzetben a család feje? Bevezeti pél­dául az azonnali kérdések óráját a parlamentben. Az intézményt egyebek mellett azért hozza létre, hogy a család, az ország baját a lehető legrövidebb idő alatt megismerje, gyó­gyítását elkezdhesse. A kép­viselőknek így lehetőséget teremt arra, hogy az általuk súlyosnak ítélt gondokról az országgyűlést, ezáltal az országot tájékoztassák, a sikeres gyógymódokat ke­ressék. S miről folyik ehe­lyett a vita? Legutóbb pél­dául arról, szereti-e a bel­ügyminiszter egykori taná­rait, s mielőtt a kérdezett e — az ország szempontjából abszolút lényegtelen—kér­désre válaszolhatna, hosz- szas előadást hallgathat a tisztelt ház és az ország ar­ról, mit is nevezünk keszon­betegségnek. Uraim, csak nyugodtan, nekünk van időnk — gon­dolja ezalatt a néző és hall­gató, majd csendben hoz­záteszi: legfeljebb az Önöké fogy egyre vészesebben... — IMo, ez is akkor tankolt utoljára, amikor még csak 72 forint volt a benzin ára... Ferter János rajza Füstös próbaper Balogh Géza eperlik a népjóléti miniszert az antini- kotinisták, mondván, a mindenkori kormány fele­lőssé tehető a magyar lakos­ság egészségének romlásá­ért. Az Országos Dohány­füstmentes Egyesület veze­tői jelentették be ezt a minap, az akciót amolyan próba­pernek tekintik. Nem tudni, miért éppen most lendültek akcióba, hiszen a nem do­hányzók érdekeit védő tör­vénytervezet napirendre tű­zését mára korábbi Ország- gyűlés is halogatta, minde­nesetre az ODE a sarkára akar állni, a hadüzenetük már olvasható is a lapok­ban. A küzdelem évek óta tart a dohányosok és nem dohá­nyosok között, véleményük persze tűz és víz. Az utóbbi­ak két legfontosabb érve: miért kell nekik lenyelniük mások füstjét, miért pocsé­kolják el az adóforintjaikat a dohányosok leromlott egészségének helyrepofözá- sára. Az utóbbiak természe­tesen homlokegyenest mást mondnak: milyen alapon tiltanák meg nekik a füstö­lést, különben is, ha netán orvoshoz kényszerülnek, nem kell nekik az antiniko- tinisták pénzére fanyalodni, hiszen ők is adóznak. Akár meg is mosolyog­hatnánk az ODE tervét, s legyinthetnénk, nem más az, mint műbalhé. De nem az. A magyarok önpusztító életmódja tény, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a Európában a ma­gyarok halnak meg a legha­marabb, valamit tehát min­denképpen tennünk kellene. Kérdés persze, az e a megoldás, amit a dohány­zást ellenzők akarnak. Ha a bíróság nekik ad igazat, a következmények beláthatat- lanok! Jönnek majd az anti­alkoholisták, a vegetáriá­nusok, hogy vezessék be az alkoholtilalmat, a hústilal­mat, merthogy a pálinka és a füstölt sódar megtámadja a szívet, az agyat. S meg­szólalnak majd azok, akik azt követelik, tiltsák be az édesség, a könyv, a televí­zió, a rádió árusítását, hi­szen azok károsítják a gyom­rot, a szemet, a fület. Ki állítja majd meg a tiltáshullámot? ■ EH

Next

/
Thumbnails
Contents