Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-02 / 28. szám
1995. február 2., csütörtök HÁTTÉR Szándék határok nélkül A Kárpátok Eurorégió esélyei és gátjai • Történelem nehezítette közeledés Dr. Zilahi József Balázs Attila felvétele Réti János Nyíregyháza (KM) — Ott megoldani a problémákat, ahol keletkeznek — ez a gondolat szinte szállóigévé vált mindenütt, ahol a háború után hozzáláttak a közös határok mentén fekvő területek széles körű együttműködésének, az úgynevezett eurorégióknak a megszervezéséhez. Bizonyos értelemben függetlenül, a hivatalos politikai szándékoktól, ugyanakkor sok tekintetben meghatározva általuk. Ha valahol, hát Magyarország keleti határai mentén, vagyis nagyjából a Kárpátok keleti vonulata mentén az utóbbi években különösen indokolttá vált a területek szervezett együttműködése, hiszen a problémáik olykor nem csak földrajzilag esnek távol a kontinens legmarkánsabb gazdasági, politikai és társadalmi folyamataitól. Enyhítésük, netán megoldásuk éppen ezért aligha várható innen távol eső tárgyalóasztalok mellől. A két évvel ezelőtt, 1993. február 14-én megalakult Kárpátok Eurorégió együttműködési rendszer a Régió Tanács Debrecenben tartott X. ülésén bizonyos értelemben fordulóponthoz, lépésváltáshoz érkezett, amennyiben az ügyek intézésének felgyorsítása érdekében állandó titkárság és hivatásos apparátus felállítása mellet döntött. Az együttműködés megyei tapasztalatairól, illetve működésében várható változásokról beszélgettünk dr. Zilahi Józseffel a Szabolcs- Szatmár-Megyei Közgyűlés elnökével, aki a régió tanácsban az érdekelt öt magyarországi megyét képviseli. Régió és állam — A működés vagy együttműködés talán legfontosabb kérdése, hogy milyen problémák megoldására vállalkozhat, illetve milyenre vállalkozik a társult önkormányzatoknak ez a sajátos szövetsége. Az eddigi próbálkozások arra engedtek következtetni, hogy nem ritkán olyan gondok kezelését vállalta fel a Kárpátok Eurorégió, amelyeket az államok sem tudnak kezelni. Ha az érintett országok között, vagyis Lengyelország, Magyarország, Románia, Szlovákia és Ukrajna között olyan szerződések, egyezmények léteznének, mint amilyenek a nyugati félteke országai között már hosszú ideje érvényben vannak, akkor itt a legtöbb nehézség hatékonyan és egyszerűen megoldódhatna. □ Csakhogy a mi euroré- giónk háttere nem kevés dologban különbözik más eu- rorégiókétól... — Ez egy olyan terület amit évszázadokon át hol így hol úgy mérgezett a történelem, ahol területrészeket és lakosságot csatoltak oda és vissza, ahol a gondolkodásmódot nagymértékben befolyásolja, hogy ki mennyire és hogyan számít hazafinak a közvélemény megítélése szerint. Szóval ebben a vélt vagy valós sérelmekkel, természetesen keletkezett, de nem ritkán mesterségesen szított feszültségekkel teli térségben nehezebben hangolhatok össze a közös ügyek mint máshol. A megyék összhangja □ Ehhez járul még a nagypolitikai áramlatok pillanatnyi iránya és „hőmérséklete"... — Nyugaton régóta vélelmezik: nem biztos, hogy a hivatalos állami adminisztráció a leghatékonyabb bizonyos kérdések kezelésében, hanem akár két jószándékú önkormányzat képes előremutató megállapodást kötni, ami ugyanígy érvényes megyék közötti vagy országrészek közölt kapcsolatra. Például nekünk, mint megyének soha nem volt problémánk a szomszédos országok hasonló köz- igazgatási egységeinek vezetésével. A román, a szlovák, az ukrán megyék vezetői, vagyis azok akik együtt élnek az emberek problémáival, azok megértőek és a közös ügyeinket is meg akarják oldani. O De vannak témák, amik felső egyeztetés nélkül szinte napirendre sem kerülhetnek egy ilyen koordinációban... — Amikor a felettes állami szervekkel való egyeztetésre kerül sor, akkor a dolgok menete nem közeledik, inkább távolodik az európai normáktól. A Kárpátok Eurorégió esetében a legnagyobb gond, hogy olyanra vállalkozik, amit az államoknak meg kellene oldani, de nem oldják. Az eurorégió felvállalja, de a kimunkált megoldás útja állami hozzájárulás nélkül nem járható. Vagyis a sokat emlegetett 22-es csapdája eset. □ Milyen járható utak maradnak ebben a politikai atmoszférában? — Ennek ellenére az állami gépezetre várni nem érdemes és számítani is csak módjával lehet. A kormányzati szervek a napi ügyekhez képest nagyobb tehetetlenséggel bürok- ratikusabban járnak el, távol a mindennapok eleven hatásaitól. Őket más gondok foglalkoztatják, más érdekek vezérlik. A világpolitika nem biztos hogy Záhony vagy Csengersi- ma tükörképeként jelink meg a tudatukban. Illetve biztos, hogy nem! Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az itt élő népeknek minden lehetőséget és eszközt meg kell ragadni saját és környezetük sorsának jobbítására. Hogy például két határ menti település lakói miért csak háromszáz kilométeres kerülővel juthatnak el egymáshoz. □ A napi együttműködést nyilván befolyásolja, hogy meglehetősen eltérő színvonalon élő területek léptek egymással szövetségre? — Hát tarka a kép valóban. És éppen ezért az eurorégió együttműködés első időszakában nem azt várom, hogy boruljunk egymás nyakába, hanem ismerjük fel az ésszerűség, a praktikum követelményeit. Ami nekik rossz, az nekünk is rossz. Ez pedig nem érzelmi kérdés. Mint például a határátkelési, utazási feltételek problémái vagy a tarifa- politika. Profi apparátus kell □ Ön szerint a Kárpátok Eurorégió történetének ez az első, kétéves szakasza hogyan összegezhető? — Alapvető cél volt, hogy az öt ország szövetségre lépő területeinek irányítói, szakemberei üljenek le és tisztázzák: tudnak-e a legfontosabb kérdésekben együttműködni vagy nem és látnak-e lehetőséget a közös megoldásokra vagy nem. Ez a szakasz egy kicsit hosszabbra sikerült mint gondoltuk. A résztvevők hozzáállásának változékonysága miatt, az ügyintézés lassúsága miatt. Véleményem szerint a jövő stratégiai döntései változatlanul születhetnek a helyi politika és társadalom szintjein, de a végrehajtást hivatásos szakemberekre kell bízni.- I M int minden újságíró, ő is arra vágyott, hogy egyszer majd megírja A CIKKET, így, csupa nagybetűvel, mert az olyan lesz, amilyet még soha, sehol, senki nem írt. Valami olyan problémát vet fel, melyre még senki sem adott választ, frappánsan, némi csattanós befejezéssel, amire az olvasó elégedetten csettint a nyelvével. Szóval a zsurnaliszta csak várt, és bár azt mondják, a téma az utcán hever, ő hiába hajolt a földig, sáron és szeméten kívül semmit sem talált. Aztán egy napon csengett a telefon. Egy felháborodott olvasó közölte, hogy eltűntek a környékről a verebek, és kérte, mit kérte, követelte, hogy azonnal derítsenek fényt e titokzatos jelenségre. És ekkor úgy érezte, hogy végre eljött a cselekvés ideje, a pillanat, amelyért érdemes élni. Mert az az egy biztos, hogy a verebek eltűnéséről még senki sem írt. Hozzá is fogott az oknyomozáshoz, annak rendje, s A utolsó veréb módja szerint. Megkérdezett huszonkét ornitológust, harmincegy természetvédőt, valamint ötvenhárom demográfust, de sehol sem kapott választ. Felkereste a polgármesteri hivatalt, illetékes helyen megérdeklődte, nem adtak-e mostanában kivándorlási engedélyt a verebeknek, a honvédelmi minisztériumban pedig annak nézett utána, nem alkalmazzák- e az apró madarakat hadászati feladatokra. Am minden fáradozása eredménytelennek bizonyult, pedig most már egyre többen panaszkodtak a krónikus verébhiányra. A véletlen sietett a segítségére. Tudomást szerzett egy öreg remetéről (állítólag Assisi Szent Ferencnek hívták), aki értett a madarak nyelvén, az aztán készséggel kitanította, s le is tette nála a nemzetközi alapfokú nyelvvizsgát, a Zertifikátot. Most már csak ki kellett vallatnia valamelyik verebet, de kiderült, hogy ez nem is olyan egyszerű. Mert a veréb any- nyira hiánycikk lett, hogy még mutatóban sem maradt belőle. Pontosabban, egyet azért mégis sikerült találnia, egy törött szárnyú madarat, mely a folyóparti bokrok között húzta meg magát. Ettől aztán megtudta, hogy a verebek között véres bellid ború tört ki. Ezért a békésebbek elköltöztek, a harciasabbak pedig a hegyekbe vonultak, ahol most partizánharcot folytatnak egymás ellen. A harc akkor robbant ki, amikor az ocsú- párti verebek kezükbe ragadták a madártársaik felett i hatalmat. Amint a vezérüket sólyommá léptették elő, azonnal kijelentette, hogy a rövid farkú verebek tulajdonképpen nem is verebek, alig kétszáz évvel ezelőtt verebese dtek el. Ezek persze azonnal fegyvert ragadtak jogaik védelmében. Az áldatlan testvérharc alaposan megrendítette a verebek gazdasági helyzetét. Előbb privatizálták a fészkeiket, aztán, amikor már ez sem volt elég, uzsorakamatra vettek fel kölcsönt a templom egerétől. Mivel ezt nem tudták törleszteni, mindenüket elárverezték. Az ifjú újságíró megírta döbbenetes, tényfeltáró cikkét, mely hamarosan bejárta a világsajtót. De már késő volt. A harcoló verebek mind egy szálig kiirtották egymást, a békésebbek pedig a súlyos gazdasági helyzet szorítása elől, no meg szégyenükben melegebb tájakra vándoroltak. Itt aztán beálltak papagájnak. A z utolsó verebet pedig, azt a bizonyos törött szárnyút, kiállításokon mutogatták. Előadásokat tartott és megírta visszaemlékezéseit, mely percek alatt bestseller lett. Am ennek gyümölcseit már nem élvezhette. Kiderült, hogy valamennyi jövedelmére benyújtotta jogos igényét a templom egere. Keserű pirula Kovács Éva Ű rvosok és gyógyszertári dolgozók a megmondhatói annak, mennyire megszaporodott a munkájuk mostanában. A rendelőkben hatalmas a zsúfoltság, a gyógyszertárakban szinte végnélküliek a sorok. A magyarázat pedig? Nem holmi országos járvány, újfajta népbetegség, hanem a közelgő gyógyszeráremelés. Mint már jó ideje tudjuk, február közepétől illetve márciustól új gyógyszerár-támogatási rendszert vezet be hazánkban az egészségbiztosító, s ezzel egyidejűleg átlagosan 14,1 százalékkal drágulnak a patikaszerek. A gyógyszertárakban kapható 2092 készítmény közül az úgynevezett alaplistán szereplő hétszázötvennek az árát a tb-támogatás 90, 95, vagy száz százalékkal csökkenti. A tervek szerint ugyancsak márciustól új típusú recepteket írnak az orvosok, olyanokat, amelyken a beteg és az orvos azonosítója is szerepel. Utóbbi tény jelentőségét magyarázza a statisztikusok állítása, miszerint évente 132 millió receptet töltenek ki a doktorok. Nemigen lehet tehát irigyelni sem őket, sem pedig a betegeiket. Az orvosok a folyamatosan növekvő terhek, pácienseik pedig a folyamatosan dráguló élet miatt kesereghetnek. Nem könnyíti egyikük helyzetét sem, hogy mindeközben folyamatos a bizonytalanság is. A gyógyszeráremelés híre már jó ideje sokkolja a közvéleményt, pontos mértéke fölött azonban naponta fellángol a vita. A Népjóléti tárca illetékese e vitában azzal érvel, hogy összeomlik a magyar egészségügy, ha nem emelik az árakat, hiszen a költségek 23 százaléka kizárólag a patikaszerekre megy el, s akkor a többi, szintén nem olcsó kiadásról még nem is beszéltünk? A gyógyszerészek ezzel szemben saját igazukról szeretnék meggyőzni a tárcát és a közvéleményt, mondván, a tervezett igen bonyolultnál sokkal jobb lenne egy egyszerűbb, átalánydíjas rendszer. Amíg a felek egymással dűlőre jutnak, nem árt ha tudjuk: Magyarországon a normálisnál jóval több gyógyszert szednek az emberek, tény, az árak emelése nem halasztható. Annyit azért talán még kérhetünk: ha már le kell nyelnünk a keserű pirulát, legalább azt mondják meg, mi is a bajunk... Jó Jó! De ezek mikor lesznek teljesítve Ferter János karikatúrája Fegyverbúcsú Tóth Kornélia A mikor kevesebb pénz jut az állam kasszájából a közcélokra, időről-időre hallani szélsőséges véleményeket, amelyek megkérdőjelezik a honvédség szükségességét. Hivatkoznak nyugati példákra — mostanában ez az új módi —, a jóléti társadalmak polgárai sem egyformán lelkesednek az angyalbőr viseléséért. Emlékszünk arra, amikor a szárnyait bontogató FIDESZmereven elutasította a katonáskodást, majd egy parlamenti ciklus múlva képviselőjüknek kérték fel a szárazföldi csapatok éppen nyugállományba vonuló altábornagy parancsnokát. Éppen erre utalt Havasi Tibor ezredes a tegnapelőtti leszerelési ünnepségen Nyíregyházán. Létszámában a mainál kisebb, ám a konfliktusokat kezelni tudó, szakmailag jól képzett, feladatai ellátására alkalmas honvédséget igényel a társadalom, olyat, amellyel már pályázhatunk a NATO- hoz történő csatlakozásra. Kívülálló és berken belüli tudja: a mai szervezeti, működtetési keretek és a rohamosan amortizálódó technikai eszközök mellett képtelenség magasabb színvonalat elvárni a néhol agonizáló alakulatoktól. Hab a tortán, hogy a hivatásos katonák presztízse jóval a kívánatos alá zuhant, s ebben az anyagiak hiánya mellett a folytonos átszervezésből fakadó bizonytalanság, a régóta sürgetett, de még mindig vajúdó, a katonák jogállásáról szóló törvény hiánya is okolható. Közismert, ha a parlament is áldását adja a szaktárca véleménye alapján a kormány által előterjesztendő haderőreform-tervezetre, kilenc hónapra csökkenhet a sorkatonai szolgálat.------------------------------------------'fir. n - rni ______ ____ .... I imOlII ISl6Vli3s
