Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-11 / 36. szám
1995. február 11., szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Hitelből nem lehet megélni A kimért földeken már elkezdődött a gazdálkodás, de tőke itt sincs Balogh József Jánkmajtis (KM) — A tél, amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan is távozott. Pár napja még hófoltos volt a határ, most azonban már tavaszt idézve gőzölögnek a földek, az almáskertekben csattog a metszőolló. így van ez Jánkon és Majtison is, ahol nem csupán metszenek, de már az almásládákat is hordják a lovas szekerekkel. — Eladni! — mondja Rostás István, a falu jegyzője, akivel a szociális otthont indultunk megnézni —. Mert a tsz még megvan, talán 12-en vannak még benne, de munkát rég nem tudnak adni. Nagy volt a kiválás az elmúlt évben, 172- en léptek ki. Aztán elkezdődött a vagyon felosztása, folyamatosan elégítik ki a kilépőket készpénzben, vagyonban. Nagyon úgy tűnik, nemsokára megszűnik a termelő- szövetkezet. Azt hiszem, jobb is, mert foglalkoztatás nincs, a szövetkezetnek már egy darab földje sincs, a részarány-tulajdonosoktól nem vettek bérbe, nem is művelnek földet. A magánvállalkozók segítenek megművelni azoknak, akiknek nincsenek gépei. Élni támogatásból Miből élnek akkor az emberek? — vetődik fel önkéntelenül is a kérdés, s a jegyző válasza mindjárt kéznél van. — Jövedelempótló támogatásból. A munkaképes korú lakosság ötven százaléka ugyanis munkanélküli. Úgy számolom, hogy 460 munkaképes ember él Jánkmajti- son, fele munkanélküli és ebből 118-an kapnak jövedelem- pótló támogatást. A többi munkanélküli-járadékos. Csak legyen miből fizetni a járadékot. Mert az önkormányzat nagyon szegény. Dicsekedhetne vele Jánkmajtis, hogy egy fillér hiteltartozása sincs, mégsem teszi, hisz így is üres a buksza. — Nem csak üres, kb. 12 millió működési hiánnyal kezdtük ezt az évet. Már a januári munkabért is hitelből tudtuk kifizetni. Mi lesz azokkal a településekkel, akik a gázberuházásra, a telefonberuházásra hitelt vettek fel? Méghozzá elég nagy összegeket. Kistelepülések 10—12 milliót is felvállaltak, ezt pedig törleszteni kell. Nem tudom, hány csődbejelentés lesz a vége — töpreng Rostás István. Jánkmajtisl utcakép — Az sem vigasztaló, hogy másutt sem jobb a helyzet — folytatja —. Kollégákkal is beszélgettem, mindenütt ilyen állapotok vannak, fejlesztésre sehol nem jut, sőt arra hitelt kell felvenni, hogy egyáltalán működőképes legyen az óvoda, az iskola, meg kinek mi van. Nekünk példáúl itt az öregek napközije. Odaérkezünk a kapujába, mielőtt benéznénk, leltárszerű felsorolásba kezd a jegyző a jelentősebb beruházásokról. — 1992 őszén kezdtük a gázberuházást és 93 tavaszán fejeztük be. Ezzel együtt megtörtént a telefonhálózat kiépítése, ez volt az első olyan munka, ahol egy árokba kerülhetett a gáz és a telefonhálózat. Preferenciamunka volt, 18 települést fogott át. Mostanra a 18 település többségét be is kapcsolták a hálózatba, decemberben Kisnamény kapta meg. Nem értenek egyet □ Nem szidják az önkormányzatot, hogy bevezette a gázt meg a telefont, most meg a nyakukban az ármelés, csak győzzék fizetni? — Akkor még nem számított rá senki, hogy ilyen áremelések lesznek. A gáznál nincs különösebb gond, azt tudomásul veszik, mert úgy számolnak, hogy a szén vagy más fűtőanyag se lenne olcsóbb és azért ez sokkal kényelmesebb. Viszont a telefon alapdíjának az emelésével egyáltalán nem értenek egyet. Arról van szó, hogy ha egy család fel sem veszi a telefonkagylót, akkor is nyolcszáz forintot fizet havonta. Ennyi az alapdíj, a telefon- használati díj meg a forgalmi adó, ami mostmár huszonöt százalék a korábbi tíz százalék helyett. Szóban ekkor érkezünk a szociális építményhez. Hogy miért ilyen bonyolult a neve, mindjárt érthetővé lesz. — Amikor elkezdődött a beruházás, gondozóháznak hívtuk — részletezi Rostás István —, amelyben a bentlakásos szállást biztosító otthon együtt van egy nappali ellátást biztosító idősek klubjával. Volt nekünk egy épületünk, amiben bölcsőde és egy óvodai csoport működött, ezt alakítottuk át. 17 hely van a bentlakásos otthonban és 20 az idősek napközijében. Konyhájában körülbelül kétszáz főre főznek naponta időseknek, aki nem tud elmenni, annak lakására viszik az ebédet. 87 ezer forint normatív támogatást kaptunk korábban erre az intézményre, de decemberben a képviselő- testület az alapító okiratot hatályon kívül helyezte és szociális otthonnak minősítette át az intézményt. Most 186 ezer forint normatív támogatást fogunk igényelni. Természetesen minden feltételnek megfelel az otthon, kétágyas szobák vannak, mindegyikben mos- dási lehetőség, a gondozók éjjel-nappal szolgálatban vannak, az orvosi ellátás is folyamatos. Kilencvenmillió körül lesz az önkormányzat idei költség- vetése. Szokatlanul kevés pénz ez, hiszen amikor Jánk- majtison bonyolították a környék közműberuházásait, akkor 300 millió forint is megfordult a kasszában, mert minden pénz oda futott be, onnan fizették a kivitelezőket. Még korábban összegében ugyan nem, de értékében is lényegesen több volt az akkori A szerző felvételei tanács költségvetésében, mert hét település tartozott Jánk- majtissal közös tanácsba. Maradt a föld 1991 óta, az önkormányzatok megalakulásával három csoport alakult ki. Jánkmajtis, Kisnamény és Damó alakított körjegyzőséget, Szamossályi, Hermánszeg, Csegöld, Csász- ló egy másikat. Nemrég újabb változás történt, Kisnamény kivált Jánkmajtistól, önálló hivatalt hoztak létre, így maradt Jánkmajtis és Damó körjegyzőségben. A testületben viszont nem sok változás történt az előző ciklushoz képest. Kilenc új tagot választottak, hat a régi maradt. Fiatalodott a testület, de pártok továbbra sincsenek, illetve a testületben nem képviseltetik magukat. Csak lenne elég pénz, hogy felhasználásáról dönteni tudnának. Egyelőre azonban nincs, megélhetési forrásnak jószerint egyedül a föld maradt. Még szerencse, hogy a kárpótlás lezárult, minden föld elkelt. Még az állami gazdaságéból kijelölt területet nem árverezték el. Jánkmajtison a Nagymező tanya volt állami gazdaság területe. Talán áprilisban juthatnak hozzá a kárpótlásra várók. De ennek biztosan nagy ára lesz. A korábbi licitálásokon ötszáz forintért kelt el egy aranykorona, talán egy kis erdőrészleten ugrott össze néhány ember, azon kívül békességgel megegyeztek. A kimért földeken elkezdődött a gazdálkodás, de tőke itt sincs, enélkül pedig ez is küszködés. De azt mondják: a parasztember nincs elkeseredve. Mindig bízik valamiben. Ilyen rossz év után például abban, hogy a következő év jobb lesz. A mióta megszűntek a kedvezményes szak- szervezeti üdülők, melyek közismerten jelentős állami támogatással tartották fenn magukat, gyakorlatilag lehetetlenné vált, hogy egy átlag magyar család egy évben vagy esetleg kétévenként egy vagy két hetet valamelyik hazai üdülőben eltölthessen. Sokszor szidtuk a szakszervezeti üdülőket a hiányos ellátás, a mostoha körülmények miatt, ha éppen a másod, vagy harmadosztályú üdülőben kaptunk beutalót. De az utóbbi időben már az első osztályú üdülőkben is siralmas volt az ellátás. Ahogyan szűkültek az állami támogatás forrásai, úgy váltak mind mostohábbakká az üdülők. Most mégis nagyon sokan visszasírjuk ezeket az állapoÜdülés otthon tokát, mert akkor legalább eljutott az ember, előbb- utóbb egy-egy üdülőbe. De próbáljon most üdülés után nézni. Nézni persze lehet de eláll a lélegzete, ha az árakat is megismeri a jámbor állampolgár. Harmincezer forint alatt egy személyre egy hétre aligha talál az ember üdülőt. S hol vannak még azok, akik családdal szeretnének üdülni? Egy négytagú család két felnőtt, két gyermek, nyolcvan, százezer forint alatt el se induljon üdülőt keresni. És még nem szóltunk az utazási és egyéb költségekről, az idegenforgalmi adóról és más apróságokról. Ismerd meg hazádat, valamikor létezett egy ilyen nevű mozgalom. Jó lenne feleleveníteni, de oly módon, hogy ismét elérhető áron tölthessen el az ember néhány napot a saját hazájában, pihenéssel, üdüléssel. De ez csak álom. Méginkább az a külföldi üdülés. A forint folyamatos leértékelése és más okok miatt minden évben drágulnak a külföldi utak. Maradna még a sokat emlegetett falusi turizmus, ha kiépültek volna ennek az üdülési formának a szervezeti és egyéb keretei, de azok zömében ma még hiányoznak. Várhatóan a hét végi kirándulásokra korlátozódnak majd az üdüléspótló erőfeszítések a közeli helyekre. Tokaj, Gergelyiugornya, a Tisza tó, a zempléni hegyek jöhetnek szóba a szabolcsi ember számára. De a drága üzemanyag és vonatköltségek az ilyen rövidebb utazásokat is sok embernek elérhetetlenné teszik. Marad a karnyújtásnyira lévő kedvencünk, a Sóstó, amelynek elhanyagoltsága, gazdátlansága viszont égbekiáltó. Évek óta a legtöbb szabolcsi, szatmári, beregi embernek ez volt a legelérhetőbb, legolcsóbb pihenőhelye. zegény Krúdy Gyulafa V most meglátná a becses kJ kiránduló, üdülőhelyet aligha lenne kedve mégegy- szer viszontlátni az egykor oly meghitt kedves Sóstót. Tudom, hogy a pénztelenség ebben az egyik fő vétkes. De valóban csak és egyedül a pénz? Bokros teendők Esik Sándor zegény Horn Gyulát V pozitíve és negative kJ egyaránt sok mindenhez és mindenkihez hasonlították már, így lehet, hogy fel se tűnik a mai jegyzetem párhuzama. A piroslámpás műintézet kiérdemesült ma- dámja—mint az közgazda- sági körökben gyakran idézett, tehát köztudott —akkor számít jó menedzsernek, ha lankadó üzletmenet esetén nem az ágyakat, hanem a... szóval a lankadást okozó alkalmazottakat cseréli ki. így hát Horn miniszterelnök fiatalított. A legnagyobb érdeklődés az új pénzügyminiszter személyét övezi. Bokros Lajost bokros teendők várják, mert a gazdaság állapota a már említett műintézet közkeletűbb nevével fémjelezhető. Bátor ember, kezdhetjük a jellemzését, de a folytatással ugyanúgy zavarba jöhetünk, mint más médiumok méltatói. Itt van velünk a köztudatban lassan két évtizede, mégis keveset tudunk róla. Tehetséges, mert Antall alatt is bankvezér maradt, dacára annak, hogy nyíltan vállalta a szocialistákhoz tartozást. Jó bankár, mert a Budapest Bank privatizációja iránt érdeklődnek a legjobb nyugati bankok. Hazardőr, mert Kádár alatt szamiz- datba írt. Jó befektető, mert írásának ma kapja honoráriumát: szeretik a liberálisok. A nagy bajuszú pókerarc máris feliratkozott harmadiknak Kupa és Békési után a nagy pénzügyérek panoptikumába. Sikeres ugyanis nemigen lehet, mert a Békési-program akárcsak a Kupáé elvérzik majd, annyi helyen van megfúrva. Éz az ember vagy nem látja, hogy a mindennapi emberre kimért szigor jövedelme elfolyik az államháztartással kapcsolatos nagyvonalúságon, vagy igen, és van valami ötlete. Bízzunk az utóbbiban. Ha mégsincs, akkor megmarad a lehetőségünk megállapítani: lehet, hogy az ágyakkal is baj van... Szöveg nélkül Ferter János karikatúrája A jelzők állása Réti János A MÁV vezetői ezekben a hetekben sorra járják azokat a térségeket, ahol a gazdaságossági számítások végeredménye szerint esetleg mellékvonalak megszüntetése várható vagy olyan átszervezés, ami a helyi vonat- forgalmat helyi érdekeltséggé teszi. Találkoznak országgyűlési képviselőkkel, polgármesterekkel, hogy elfogadtassák a javasolt megoldást. Mit lehetne még hozzátenni a hónapok óta tartó huzavonával kapcsolatban eddig leírtakhoz vagy elmondottakhoz? Legfeljebb annyit, hogy már Móricz Zsigmond is megírta az Erdély trilógiában: a magyar ember csak az aznapra képes gondolni, nem erős oldala az előrelátás vagy legalábbis előbbre látás a pillanatnyi, néha talán épp ezért vitatható realitásoknál. Az író igazát a közelmúltból többek között kivágott gyümölcsfákkal, töredékére harmadolt szarvasmarhaállománnyal vagy korábbról, megszüntetett, visszaál- líthatatlanná rombolt városi villamosvonalakkal erősíthetné, de most más furcsasága is van a helyzetnek. Kettő is! Az egyik: a találkozókra, van, ahol óvatosan „elfelejtik” meghívni a sajtót — ilyen volt a február 3-án Nyíradonyban Kelet-Ma- gyarország megyei közgyűlési elnökeivel és képviselőivel való egyeztetés — és van, ahol egyszerűen nem engedik be a nyilvánosság képviselőit mint a napokban Balassagyarmaton. A másik: ugyanakkor fórumot szerveznek az utazóközönség számára, évszázados működés után, hogy megismerjék a véleményét, észrevételeit. Mindezt a kormány rendeleté után, aminek végre- hajtatatása ad abszurdumnak minősíthető. Fordítva jobb lett volna. Először megismerni a helyzetet, a véleményeket, az álláspontokat a nyilvánosság minél szélesebb körű bevonásával és utána olyan döntést hozni, ami nagyjából, kompromisszumokkal bár, de elfogadható az érdekelt Jelek számára. Akkor a MÁV bizonyára nyitottabb lenne a nyilvánosság irányába. Mert bizalom szül bizalmat. Társadalmi méretekben leginkább. Kommentár
