Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-10 / 35. szám
1995. február 10., péntek HÁTTÉR Veszélyek a vasút útjában Vastartály a sínek között • Nyíregyháza a kritikus környék • Kórházban az utas Egyre gyakoribb célpont A MÁV archívumából Réti János Nyíregyháza (KM) — Pör- böly emléke és a szajoli tragédia még ott él a köztudatban, a híradások részletesen szóltak e balesetekről és okaikról. A megrongált berendezésről, illetve a gondatlanságról, amely mindkét esetben emberéleteket követelt. Arról azonban ritkábban kapunk hírt, hogy a MÁV dolgozóinak, szakembereinek közvetlen környezetünkben is gyakran kell szembenézni olyan, ráadásul szándékos cselekményekkel, amelyek nem kis mértékben veszélyeztetik a közlekedés biztonságát, mi több, az utasok életét. Újabban különösen Nyíregyháza térségében! Legutóbb február 3-án este, amikor ismeretlen tettes vagy tettesek Nyíregyháza — Sóstóhegy, illetve Sóstógyógyfürdő — Nyíregyháza átrakó állomások között egy-égy hengeralakú vastartályt helyeztek a pályára. A tárgyak alkalmasak lettek volna arra, hogy kisiklassák az arra közlekedő vonatokat. A cselekmény jelentős fennakadást okozott a közlekedésben, az anyagi kár közel 150 ezer forint. Az esetről és a gyakorta ismétlődő hasonló jelenségekről Dóró Sándor MÁV főfelügyelő, a Debreceni Üzlet- igazgatóság vasűtbiztonsági iroda balesetvizsgálója nyilatkozott lapunknak. Több, mint a fele — Az üzletigazgatóság területén 1994-ben összesen 311 szándékos cselekmény fordult elő. Az esetek felét Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében, ezen belül jellemzően Nyíregyházán és a város közvetlen, 10-15 kilométeres körzetében követték el. Nyíregyháza- Apagy, Nyíregyháza, Nyíregyháza külső, Nyíregyháza Északi kitérő, Nyíregyháza- Sóstóhegy — megjegyzem, ez a legveszélyeztetettebb szakasz — szerepel gyakrabban a jegyzőkönyveinkben. Vonat- dobálás, de különösen a közlekedő vonatok elé helyezett idegen tárgyak okozzák a gondjainkat. Az elmúlt év statisztikái 137 ilyen cselekményt jegyeznek a nyíri körzetben. Oktalan vandalizmus □ Nyilván nem javult az 1995 év eleji helyzet sem... — Januárban üzletigazgatóságunk területén 31 szándékos károkozás, rongálás, illetve veszélyeztetés fordult elő, ebből 16-ot a már említett körzetből jelentettek. □ A veszély a jegyzőkönyvek adatai szerint növekvőnek látszik. — Valóban. És különösen az idegen tárgyak, akadályok alkalmazása kezd eldurvulni, és komoly veszélyt jelenteni a forgalomban. Eddig inkább kábelt, zúzott követ helyeztek a sínekre, ami ugyancsak érthetetlen vandalizmusra utal, de kevéssé veszélyes. Mostanában azonban nagyobb akadályok is kerültek, nagyobb veszélyt és nagyobb kárt okozva. □ Nevezetesen a február 3-i esetre gondol? — Az a legutóbbi példa. A normál és a keskeny nyomtávú vonalon egyaránt henger alakú vastartályt helyeztek a vágányra, ami kisiklást is okozhatott volna, lévén nagyjából kisebb fajta gázpalack méretű. Rendkívül erős anyagból készült, a normál nyomközű vonalon egy vasbeton talpat tört ketté, amikor a villanymozdony maga alá kapta. Ä keskeny nyomközű vonalon viszont szabályosan fennakadt a mozdony és csak milliméterek hiányoztak a kisikláshoz, szakkifejezéssel élve: hogy kivezesse a mozdonyt a vágányról. □ Milyen következményekkel járt az eset? — Segélymenet kellett a vastartály eltávolítására és három óra harminc percen át állt a forgalom. A vonatok utasait autóbusszal kellett elszállítani. Figyelőszolgálat □ Mit tud tenni a MÁV az ilyen cselekmények elhárítására? — A védelmi főnökség, a rendészet és fegyveres őrségünk fokozza ellenőrző tevékenységét, figyelőszolgálatot, akciókat szervez a vonalak védelmére, de sajnos, nem könnyű eljárni az ismeretlen elkövetőkkel szemben. Sajnos, megint szaporodik a kábellopások, jelzőbetörések és vonatdobálások száma is. Ezek közvetlenül és egy esetre vetítve nem okoznak akkora anyagi kárt, de a veszélyeztetés mértéke itt sem elhanyagolható. A múlt héten megdobált vonaton egy férfi olyan fejsérülést szenvedett, hogy kórházba kellett szállítani. □ A rendőrségnek szólnak az esetekről? — Minden alkalommal azonnal. Telefonon bejelentjük, majd a bejelentést táviratban erősítjük meg, de mint mondtam, nem könnyű megtalálni a tetteseket. □ Mert az indíték felfoghatatlan... — Elképzelni sem tudom kinek, mit akarnak fitogtatni vagy bizonyítani az elkövetők, illetve kinek vagy kiknek milyen kielégülést jelent ez az oktalan kár- és veszélyokozás. Mintha nem lenne elég probléma ezen kívül is. Annak is, aki okozza és annak is, aki netán elszenvedi a bajt. Cinkkel szennyeződött a Túr Mátészalka ( KM— Sz. E. ) — Az elmúlt év szeptembere óta a Túr folyó román-magyar határszelvényben a román vízgyűjtő területről váltakozó erősséggel, lökésszerűen kékeszöld színű szennyezés levonulását észlelték. A szakaszosan érkező szennyvízhullámokat magas nehézfém koncentráció jellemezte. A szennyezés kezdeti időszakában a cinkion-koncentrá- ció értékek hatvanszor nagyobbak voltak, mint az érvényben lévő magyar vízminőségű szabvány erősen szennyezett kategóriájának alsó határértéke. Radványi Ildikót, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság III. számú Szatmári Szakaszmérnökségének vezetőjét kérdeztük a jelenlegi helyzetről, a szennyeződés csökkentésének lehetőségeiről. — A szennyeződés szeptemberben volt a legmagasabb, de októberben is még a mért cinkion-koncentráció többszörösen meghaladta az elfogadható mértéket A legmagasabb terhelést október 30-án mértük, amikor a mederszelvényen áthaladó cink ion mennyisége 169 kg volt óránként. A szennyeződést a romániai Tűre patak melletti színesfémbánya okozza. A november elején Szatmárnémetiben tartott szakértői találkozón a román fél szóban részletesen beszámolt a kialakult rendkívüli vízminőségi állapot kiváltó okairól, a Turc-i bányavidéken jelentkező környezetvédelmi problémákról. A két Turc-i bányát összekötő, a savas bányavizeket szállító távvezeték korróziója és törése következtében a bányavizek szétfolytak a területen, s a csapadék hatására jelentős mértékű a bemo- sódás a Tűre patakba. A szét- folyás megakadályozására a sérült csőszakaszok alá csatornákat képeztek ki. — A Tűre patakon lejutó bányavizek kritikus mértéken növelik a Túr folyó nehézfém, elsősorban cink terhelését, így a folyó magyarországi szakaszán is súlyos vízminőségi probléma keletkezett. A Túr folyó biztosítja a szatmár-be- regi tájvédelmi körzet védett területeinek vízellátását, ezenkívül hadászati és öntözővíz igényt elégít ki. A vízminőségi és természetvédelmi gondokon túlmenően vízgazdálkodási problémák is jelentkeztek, hiszen a Túr magas nehézfém-tartalma miatt a Son- kádi osztóművet szeptember óta 17 esetben le kellett zárni. Emiatt olyan jelentős mértékű vízhiány alakult ki a vízrendszerben, mely már az élővilág létét veszélyezteti. — A cinkion-koncentráció csökkentését folyamatos mosatással, a Kányaházi víztározóból történő nagy mennyiségű víz leengedésével próbáljuk elősegíteni. Ám ez sem lehet végleges és jó megoldás, hiszen a nehézfémek nem bomlanak le és félő, hogy ez a szennyezés veszélyezteti a Felső Tisza vízminőségét. ■y y így ázat, lopják a haj- 1 / léktalanokat. A kije- \ leütésnek sajnos valós alapja van. Az ország közvéleménye nemrég értesülhetett róla, hogy az egyik szomszéd megyében megtörtént a párját ritkító eset. A hajléktalanok átmeneti otthonából elcsaltak, majd elraboltak két idős embert, s arra akarták kényszeríteni őket, adják a kevéske pénzüket, mégpedig írjanak alá egy meghatalmazást, amely szerint egy évig az elrablókat illeti az áldozatnak járó nyugdíj, s egyéb járandóság. Szokatlan egy história. Nyugaton gazdag milliomosokat szokás elrabolni, pénzt zsarolni tőlük, illetve a hozÁlruhás milliomosok zátartozóktól. Nálunk a szerencsétlen hajléktalan, idős emberek is gazdagnak számítanak, egyesek szemében. Ebből nem éppen alap nélkül, arra is következtethetünk, hogy nálunk már a szegény, ágról szakadt emberek sincsenek biztonságban. Eszembe jut erről az egyik újgazdag ismerősöm, aki néhány éve még egyszerű átlag állampolgárként tengette életét. Legfeljebb álmodozhatott a gazdagságról, most pedig bizonyos szerencse és nem kevésbé a törvényességi joghézagokat kihasználó ügyeskedések révén ma már többszörös milliomos. Egy hatalmas palotában él, három nyugati kocsija van. Ha az utcán találkozom vele, kedvem lenne megszánni. A külső szemlélő aligha gondolná, hogy az elhanyagolt, szakadt külső, a kopottas dzseki, a megviselt, félretaposott cipő, a borostás arc egy gazdag embert rejt, aki a mellényzsebéből kifizetne legalább tíz átlag családot. Az újgazdag ismerősöm álruhában jár-kél, eddig nem tartott attól, hogy valaki esetleg megtámadja. De a miskolci eset óta ő is óvatosabb. Nemrég vett irdatlan sok pénzért két borjú nagyságú idomított vérebet, nélkülük már alig tesz néhány lépést csak e két őrző jelenti számára a biztonságot. Ezek után már azon sem lepődnék meg, ha a miskolci hajléktalanokról, akiket gonosz emberek elraboltak, kiderülne, hogy valójában álruhás milliomosok, csak álcázásból feküdtek be egy kicsit az éjjeli menedékhelyre, hogy egy kis nyugtuk legyen az adóhivataltól, a hitelezőktől, a feleségüktől. S erre jöttek a gonosz emberrablók. Úgy látszik az ember már a hajléktalanok otthonában sem lehet otthon. Még ott is hajléktalan.---------------------------------------------------------1 dMuyuii Átláthatóság Balogh József r ermészetesen van a poszt betöltésére alkalmas emberünk. Pető Iván mondta ezt, azt követően, hogy Horn Gyula kijelentette: nem találnak megfelelő embert—aki vállalná is—a művelődési tárca politikai államtitkári székébe, ezért átadják a helyet a koalíciós partner részére. Most már azt is tudjuk, ki az esélyes jelölt. Horn Gáborról, a szabaddemokraták kulturális ügyeivel foglalkozó képviselőjéről van szó. Lehet ezek után találgatni: vajon a privatizációs miniszteri székért ajánlották-e fel cserébe ezt az politikai államtitkári posztot, vagy nem találtak a szocialisták Fodor Gábort ellensúlyozni képes szocialista kultúr- misszióst. Mindenesetre meglepő bejelentésnek tűnhet azok után, hogy kulturális életünkben az elmúlt hetekben, hónapokban szokatlan intézkedések sorozata látott napvilágot, olyan intézkedéseké, amelyek a szocialisták, sőt olyan közéleti emberek meghökkenését is kiváltották, akik korábban a Demokratikus Charta jelentős bástyái voltak. Természetesen nem személyi kérdések sorozata egy ország kulturális, oktatási életének szervezése, vezetése és irányítása, azok elhanyagolhatók ahhoz képest, ami például a jövő nemzedékének nevelésével, tanításával elérhető. Nemrég hallottam a rádió egyik reggeli műsorában, épp Horn Gábortól, hogy meg kell szüntetni azt a kuszaságot, ami a tankönyvkiadásban tapasztalható, átláthatóvá kell tenni a tankönyv- kiadást, ami azt is jelentheti: csak azokat beengedni az iskolába, amelyeket abban a szellemben írtak, ahogy azt a kulturális tárca megrendelte. Ha most belegondolunk, milyen lehetőségek nyílnak ilyen ellensúlyozatlan minisztérium hatókörében arra, hogy a felnövő nemzedék megismerkedhessen például a konzervatív eszme értékeivel is, hogy később módja legyen azokat összevetni a liberális eszmékkel, akkor valóban teljesül Horn Gábor kívánsága: átlátható lesz a magyar oktatás és kultúra ügye. Most már tudom, hogy miért volt olyan drága a belépőjegy... Ferter János rajza Háború a fotelben Nagy István Attila A kiket a szívük jobban kiszolgáltat a világnak, mint embertársaikat, amiatt is dühönge- nek, amire mások csak legyintenek. Úgy gondolom, ez is hozzátartozik emberlényegünkhöz. A gyalogosok között szla- lomozó gépkocsi nem az én életemet veszélyezteti, mégis hosszú percekig hullámzik a vérem. Valaki konok következetességgel firkálja Nyíregyháza belvárosának frissen rendbetett épületeit, a telefonfülkéket, a modern buszvárókat. Hátha egyszer hasonlítani kezd Chicago- ra. Láthatóan ugyanannak a kéznek az „intelligens” mozdulatai. Az illető szórakozik, mi dühöngünk. Csecsenföldi harcosok fekszenek a földön immár örök némaságra kárhoztatva. Egymás mellett sorakoznak, fegyelmezetten, kirakva az idő partjára. Egy férfi odalép a sorhoz, az orrához nyúl. Kellemetlen a bomló hús szaga. Hozzá le- het-e szokni? Pár ezer kilométerrel érré b ülünk a televízió előtt, kortyolgatjuk a reggeli kávét, hallgatjuk a híreket vagy nézzük a képeket. Mintha műsor lenne, film, amelynek a végén a stáblista következik: köszönet mindazoknak, akik közreműködtek a film elkészítésében. Tudjuk jól: a színész az öltözőben leszedi a sminket, lezuhanyozik, átöltözik és indul a maga útjára. De a híradó képsorainak halottal igaziak, nem egy western film sikerre született magányos hősei. Nem lesznek többé. Miközben a pirítást ropogtatjuk, talán átsuhan rajtunk egy vékonyka bánatfelhő, de elhessegetjük: már megint gyilkolják egymást. Másnap minden kezdődik élőiről. Lassanként megszokjuk, az életünk részévé válik a háború, az öldöklés. Mert ezzel kezdődnek a hírek, ez tolakszik az első oldalra az újságokban. Az élő így ünnepli, hogy nem róla van szó. A közel-keleti háborút egyenesben közvetítette a televízió. Meghatározott időpontban, hogy lehessen hozzá alkalmazkodni. Amihez hozzászokik az ember, azon nagyon nehéz változtatni. Mert a hétköznapok felemésztik a bennünk lévő aktivitást. S az áldozatokat csak az anyák tartják számon.
