Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-10 / 35. szám

1995. február 10., péntek HÁTTÉR Veszélyek a vasút útjában Vastartály a sínek között • Nyíregyháza a kritikus környék • Kórházban az utas Egyre gyakoribb célpont A MÁV archívumából Réti János Nyíregyháza (KM) — Pör- böly emléke és a szajoli tragédia még ott él a köztu­datban, a híradások részlete­sen szóltak e balesetekről és okaikról. A megrongált be­rendezésről, illetve a gondat­lanságról, amely mindkét esetben emberéleteket köve­telt. Arról azonban ritkáb­ban kapunk hírt, hogy a MÁV dolgozóinak, szakem­bereinek közvetlen környe­zetünkben is gyakran kell szembenézni olyan, ráadásul szándékos cselekményekkel, amelyek nem kis mértékben veszélyeztetik a közlekedés biztonságát, mi több, az uta­sok életét. Újabban különö­sen Nyíregyháza térségében! Legutóbb február 3-án este, amikor ismeretlen tettes vagy tettesek Nyíregyháza — Sós­tóhegy, illetve Sóstógyógy­fürdő — Nyíregyháza átrakó állomások között egy-égy hengeralakú vastartályt he­lyeztek a pályára. A tárgyak alkalmasak lettek volna arra, hogy kisiklassák az arra köz­lekedő vonatokat. A cselek­mény jelentős fennakadást okozott a közlekedésben, az anyagi kár közel 150 ezer forint. Az esetről és a gyakorta ismétlődő hasonló jelenségek­ről Dóró Sándor MÁV főfel­ügyelő, a Debreceni Üzlet- igazgatóság vasűtbiztonsági iroda balesetvizsgálója nyi­latkozott lapunknak. Több, mint a fele — Az üzletigazgatóság terüle­tén 1994-ben összesen 311 szándékos cselekmény fordult elő. Az esetek felét Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében, ezen belül jellemzően Nyír­egyházán és a város közvetlen, 10-15 kilométeres körzetében követték el. Nyíregyháza- Apagy, Nyíregyháza, Nyír­egyháza külső, Nyíregyháza Északi kitérő, Nyíregyháza- Sóstóhegy — megjegyzem, ez a legveszélyeztetettebb sza­kasz — szerepel gyakrabban a jegyzőkönyveinkben. Vonat- dobálás, de különösen a közle­kedő vonatok elé helyezett ide­gen tárgyak okozzák a gond­jainkat. Az elmúlt év statisz­tikái 137 ilyen cselekményt je­gyeznek a nyíri körzetben. Oktalan vandalizmus □ Nyilván nem javult az 1995 év eleji helyzet sem... — Januárban üzletigazgató­ságunk területén 31 szándékos károkozás, rongálás, illetve veszélyeztetés fordult elő, eb­ből 16-ot a már említett kör­zetből jelentettek. □ A veszély a jegyzőkönyvek adatai szerint növekvőnek lát­szik. — Valóban. És különösen az idegen tárgyak, akadályok alkalmazása kezd eldurvulni, és komoly veszélyt jelenteni a forgalomban. Eddig inkább kábelt, zúzott követ helyeztek a sínekre, ami ugyancsak ért­hetetlen vandalizmusra utal, de kevéssé veszélyes. Mosta­nában azonban nagyobb aka­dályok is kerültek, nagyobb veszélyt és nagyobb kárt okoz­va. □ Nevezetesen a február 3-i esetre gondol? — Az a legutóbbi példa. A normál és a keskeny nyomtávú vonalon egyaránt henger alakú vastartályt helyeztek a vá­gányra, ami kisiklást is okoz­hatott volna, lévén nagyjából kisebb fajta gázpalack méretű. Rendkívül erős anyagból ké­szült, a normál nyomközű vo­nalon egy vasbeton talpat tört ketté, amikor a villanymoz­dony maga alá kapta. Ä kes­keny nyomközű vonalon vi­szont szabályosan fennakadt a mozdony és csak milliméterek hiányoztak a kisikláshoz, szakkifejezéssel élve: hogy ki­vezesse a mozdonyt a vágány­ról. □ Milyen következmények­kel járt az eset? — Segélymenet kellett a vastartály eltávolítására és há­rom óra harminc percen át állt a forgalom. A vonatok utasait autóbusszal kellett elszállítani. Figyelőszolgálat □ Mit tud tenni a MÁV az ilyen cselekmények elhárításá­ra? — A védelmi főnökség, a rendészet és fegyveres őrsé­günk fokozza ellenőrző tevé­kenységét, figyelőszolgálatot, akciókat szervez a vonalak védelmére, de sajnos, nem könnyű eljárni az ismeretlen elkövetőkkel szemben. Saj­nos, megint szaporodik a ká­bellopások, jelzőbetörések és vonatdobálások száma is. Ezek közvetlenül és egy esetre vetítve nem okoznak akkora anyagi kárt, de a veszélyez­tetés mértéke itt sem elhanya­golható. A múlt héten meg­dobált vonaton egy férfi olyan fejsérülést szenvedett, hogy kórházba kellett szállítani. □ A rendőrségnek szólnak az esetekről? — Minden alkalommal azonnal. Telefonon bejelent­jük, majd a bejelentést távirat­ban erősítjük meg, de mint mondtam, nem könnyű meg­találni a tetteseket. □ Mert az indíték felfogha­tatlan... — Elképzelni sem tudom kinek, mit akarnak fitogtatni vagy bizonyítani az elkövetők, illetve kinek vagy kiknek mi­lyen kielégülést jelent ez az oktalan kár- és veszélyokozás. Mintha nem lenne elég problé­ma ezen kívül is. Annak is, aki okozza és annak is, aki netán elszenvedi a bajt. Cinkkel szennyeződött a Túr Mátészalka ( KM— Sz. E. ) — Az elmúlt év szeptembere óta a Túr folyó román-magyar határszelvényben a román vízgyűjtő területről váltakozó erősséggel, lökésszerűen ké­keszöld színű szennyezés le­vonulását észlelték. A szaka­szosan érkező szennyvízhullá­mokat magas nehézfém kon­centráció jellemezte. A szennyezés kezdeti idő­szakában a cinkion-koncentrá- ció értékek hatvanszor na­gyobbak voltak, mint az ér­vényben lévő magyar víz­minőségű szabvány erősen szennyezett kategóriájának al­só határértéke. Radványi Ildi­kót, a Felső-Tisza-vidéki Víz­ügyi Igazgatóság III. számú Szatmári Szakaszmérnökségé­nek vezetőjét kérdeztük a je­lenlegi helyzetről, a szennye­ződés csökkentésének lehető­ségeiről. — A szennyeződés szep­temberben volt a legmaga­sabb, de októberben is még a mért cinkion-koncentráció többszörösen meghaladta az elfogadható mértéket A leg­magasabb terhelést október 30-án mértük, amikor a me­derszelvényen áthaladó cink ion mennyisége 169 kg volt óránként. A szennyeződést a romániai Tűre patak melletti színesfém­bánya okozza. A november elején Szatmárnémetiben tar­tott szakértői találkozón a ro­mán fél szóban részletesen be­számolt a kialakult rendkívüli vízminőségi állapot kiváltó okairól, a Turc-i bányavidéken jelentkező környezetvédelmi problémákról. A két Turc-i bá­nyát összekötő, a savas bánya­vizeket szállító távvezeték korróziója és törése következ­tében a bányavizek szétfolytak a területen, s a csapadék hatá­sára jelentős mértékű a bemo- sódás a Tűre patakba. A szét- folyás megakadályozására a sérült csőszakaszok alá csator­nákat képeztek ki. — A Tűre patakon lejutó bányavizek kritikus mértéken növelik a Túr folyó nehézfém, elsősorban cink terhelését, így a folyó magyarországi szaka­szán is súlyos vízminőségi probléma keletkezett. A Túr folyó biztosítja a szatmár-be- regi tájvédelmi körzet védett területeinek vízellátását, ezen­kívül hadászati és öntözővíz igényt elégít ki. A vízminőségi és természetvédelmi gondo­kon túlmenően vízgazdálko­dási problémák is jelentkez­tek, hiszen a Túr magas ne­hézfém-tartalma miatt a Son- kádi osztóművet szeptember óta 17 esetben le kellett zárni. Emiatt olyan jelentős mértékű vízhiány alakult ki a vízrend­szerben, mely már az élővilág létét veszélyezteti. — A cinkion-koncentráció csökkentését folyamatos mo­satással, a Kányaházi víztáro­zóból történő nagy mennyisé­gű víz leengedésével próbál­juk elősegíteni. Ám ez sem le­het végleges és jó megoldás, hiszen a nehézfémek nem bomlanak le és félő, hogy ez a szennyezés veszélyezteti a Felső Tisza vízminőségét. ■y y így ázat, lopják a haj- 1 / léktalanokat. A kije- \ leütésnek sajnos valós alapja van. Az ország közvé­leménye nemrég értesülhetett róla, hogy az egyik szomszéd megyében megtörtént a pár­ját ritkító eset. A hajléktala­nok átmeneti otthonából el­csaltak, majd elraboltak két idős embert, s arra akarták kényszeríteni őket, adják a ke­véske pénzüket, mégpedig ír­janak alá egy meghatalma­zást, amely szerint egy évig az elrablókat illeti az áldozatnak járó nyugdíj, s egyéb járan­dóság. Szokatlan egy história. Nyugaton gazdag milliomo­sokat szokás elrabolni, pénzt zsarolni tőlük, illetve a hoz­Álruhás milliomosok zátartozóktól. Nálunk a sze­rencsétlen hajléktalan, idős emberek is gazdagnak számí­tanak, egyesek szemében. Ebből nem éppen alap nél­kül, arra is következtethe­tünk, hogy nálunk már a sze­gény, ágról szakadt emberek sincsenek biztonságban. Eszembe jut erről az egyik újgazdag ismerősöm, aki né­hány éve még egyszerű átlag állampolgárként tengette életét. Legfeljebb álmodoz­hatott a gazdagságról, most pedig bizonyos szerencse és nem kevésbé a törvényességi joghézagokat kihasználó ügyeskedések révén ma már többszörös milliomos. Egy hatalmas palotában él, há­rom nyugati kocsija van. Ha az utcán találkozom vele, kedvem lenne megszánni. A külső szemlélő aligha gon­dolná, hogy az elhanyagolt, szakadt külső, a kopottas dzseki, a megviselt, félreta­posott cipő, a borostás arc egy gazdag embert rejt, aki a mellényzsebéből kifizetne legalább tíz átlag családot. Az újgazdag ismerősöm ál­ruhában jár-kél, eddig nem tartott attól, hogy valaki esetleg megtámadja. De a miskolci eset óta ő is óvato­sabb. Nemrég vett irdatlan sok pénzért két borjú nagyságú idomított vérebet, nélkülük már alig tesz néhány lépést csak e két őrző jelenti számá­ra a biztonságot. Ezek után már azon sem lepődnék meg, ha a miskolci hajléktalanokról, akiket go­nosz emberek elraboltak, ki­derülne, hogy valójában ál­ruhás milliomosok, csak ál­cázásból feküdtek be egy ki­csit az éjjeli menedékhelyre, hogy egy kis nyugtuk legyen az adóhivataltól, a hitelezők­től, a feleségüktől. S erre jöt­tek a gonosz emberrablók. Úgy látszik az ember már a hajléktalanok otthonában sem lehet otthon. Még ott is hajléktalan.---------------------------------------------------------1 dMuyuii Átláthatóság Balogh József r ermészetesen van a poszt betöltésére al­kalmas emberünk. Pető Iván mondta ezt, azt követően, hogy Horn Gyula kijelentette: nem találnak megfelelő embert—aki vál­lalná is—a művelődési tár­ca politikai államtitkári szé­kébe, ezért átadják a helyet a koalíciós partner részére. Most már azt is tudjuk, ki az esélyes jelölt. Horn Gábor­ról, a szabaddemokraták kulturális ügyeivel foglal­kozó képviselőjéről van szó. Lehet ezek után találgat­ni: vajon a privatizációs mi­niszteri székért ajánlották-e fel cserébe ezt az politikai államtitkári posztot, vagy nem találtak a szocialisták Fodor Gábort ellensúlyozni képes szocialista kultúr- misszióst. Mindenesetre meglepő bejelentésnek tűn­het azok után, hogy kulturá­lis életünkben az elmúlt he­tekben, hónapokban szokat­lan intézkedések sorozata látott napvilágot, olyan in­tézkedéseké, amelyek a szo­cialisták, sőt olyan közéleti emberek meghökkenését is kiváltották, akik korábban a Demokratikus Charta jelen­tős bástyái voltak. Természetesen nem sze­mélyi kérdések sorozata egy ország kulturális, okta­tási életének szervezése, ve­zetése és irányítása, azok elhanyagolhatók ahhoz ké­pest, ami például a jövő nemzedékének nevelésével, tanításával elérhető. Nem­rég hallottam a rádió egyik reggeli műsorában, épp Horn Gábortól, hogy meg kell szüntetni azt a kuszasá­got, ami a tankönyvkiadás­ban tapasztalható, átlátha­tóvá kell tenni a tankönyv- kiadást, ami azt is jelenthe­ti: csak azokat beengedni az iskolába, amelyeket ab­ban a szellemben írtak, ahogy azt a kulturális tárca megrendelte. Ha most belegondolunk, milyen lehetőségek nyílnak ilyen ellensúlyozatlan mi­nisztérium hatókörében ar­ra, hogy a felnövő nemze­dék megismerkedhessen például a konzervatív esz­me értékeivel is, hogy ké­sőbb módja legyen azokat összevetni a liberális esz­mékkel, akkor valóban tel­jesül Horn Gábor kívánsá­ga: átlátható lesz a magyar oktatás és kultúra ügye. Most már tudom, hogy miért volt olyan drága a belé­pőjegy... Ferter János rajza Háború a fotelben Nagy István Attila A kiket a szívük jobban kiszolgáltat a világ­nak, mint embertár­saikat, amiatt is dühönge- nek, amire mások csak le­gyintenek. Úgy gondolom, ez is hozzátartozik emberlé­nyegünkhöz. A gyalogosok között szla- lomozó gépkocsi nem az én életemet veszélyezteti, még­is hosszú percekig hullám­zik a vérem. Valaki konok következetességgel firkálja Nyíregyháza belvárosának frissen rendbetett épületeit, a telefonfülkéket, a modern buszvárókat. Hátha egyszer hasonlítani kezd Chicago- ra. Láthatóan ugyanannak a kéznek az „intelligens” mozdulatai. Az illető szó­rakozik, mi dühöngünk. Csecsenföldi harcosok fekszenek a földön immár örök némaságra kárhoztat­va. Egymás mellett sora­koznak, fegyelmezetten, ki­rakva az idő partjára. Egy férfi odalép a sorhoz, az or­rához nyúl. Kellemetlen a bomló hús szaga. Hozzá le- het-e szokni? Pár ezer kilométerrel ér­ré b ülünk a televízió előtt, kortyolgatjuk a reggeli ká­vét, hallgatjuk a híreket vagy nézzük a képeket. Mintha műsor lenne, film, amelynek a végén a stáb­lista következik: köszönet mindazoknak, akik közre­működtek a film elkészítésé­ben. Tudjuk jól: a színész az öltözőben leszedi a sminket, lezuhanyozik, átöltözik és indul a maga útjára. De a híradó képsorainak halot­tal igaziak, nem egy wes­tern film sikerre született magányos hősei. Nem lesz­nek többé. Miközben a pirítást ro­pogtatjuk, talán átsuhan rajtunk egy vékonyka bá­natfelhő, de elhessegetjük: már megint gyilkolják egy­mást. Másnap minden kez­dődik élőiről. Lassanként megszokjuk, az életünk ré­szévé válik a háború, az öl­döklés. Mert ezzel kezdőd­nek a hírek, ez tolakszik az első oldalra az újságokban. Az élő így ünnepli, hogy nem róla van szó. A közel-keleti háborút egyenesben közvetítette a televízió. Meghatározott időpontban, hogy lehessen hozzá alkalmazkodni. Ami­hez hozzászokik az ember, azon nagyon nehéz változ­tatni. Mert a hétköznapok felemésztik a bennünk lévő aktivitást. S az áldozatokat csak az anyák tartják szá­mon.

Next

/
Thumbnails
Contents