Kelet-Magyarország, 1995. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-09 / 34. szám

1995. február 9,. csütörtök HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Mindhalálig LAKSZÖV Sokkal kisebb létszámmal • Elenyésző emelés a Aki bent van, ott is marad Bartha Andrea Nyíregyháza (KM) — Röpke közvélemény-kutatás előzte meg e cikk születését: mi a véleménye a nyíregyháziak­nak a LAKSZÖV-ről? Volt, aki azt mondta, nem találtak ki helyette még jobbat, akadt, aki csak elhúzta a száját, egy olvasónk viszont levelében egyenesen arról érdeklődött, mi módon le­hetne végre tőlük megszaba­dulni? Népszerűtlenségüket dr. Erdé­lyi Sándor, a szövetkezet el­nöke, s Nagy Károly főköny­velő egyszerű okkal magya­rázzák: a Nyíregyházi Lakás-, Garázs-, Üdülőépítő és Fenn­tartó szövetkezet 5100 lakást, s 1350 garázst kezel, melyek becsült forgalmi értéke 8 mil­liárd forint, s megközelítőleg 20 ezer embert érint. Ilyen nagy számok esetén szinte tör­vényszerű, hogy előfordulnak elégedetlenkedők, akik min­dig hangosabbak, mint az elé­gedettek. Az utóbbi négy év­ben egyébként a panaszok csökkentek, érzésük szerint meg is tesznek minden tőlük telhetőt, hogy ne adjanak okot ezekre. Összevont számla A szövetkezet 1991-ben 47-re mérsékelte dolgozóinak szá­mát, ma még ennél is keve­sebb embert foglalkoztatnak, mindössze 30-at. A termelő létszámból télen kevesebbnek akad munkája, ők látják el ilyenkor a portási teendőket, őrzik a telepet. A dolgozók át­lagbére 25 100 forint. A szö­vetkezet tagjai lakásonként havi 250, garázsonként 65 fo­rint szövetségi és szövetkezeti hozzájárulást fizetnek, ebből kell tehát fenntartani az ér­dekképviseleti szervet, mely a Lakásszövetkezetek Országos Szövetsége, s magát a LAK- SZÖV-öl. A LAKSZÖV-ös számlán ugyanakkor nemcsak ez a tétel szerepel, hanem a felújítási költség, vagy például a közüzemi díjak is, melyek idei nagymérvű emelése való­ban felháborította az embere­ket — ezek emeléséről azon­ban nem a szövetkezet tehet (ők a havi hozzájárulást 8,7 százalékkal emelték az idén, s ez az infláció felét sem fedezi, így lett a 230-ból 250, az 50- ből 65 forint). A tagság előnyei A szövetkezetből történő ki­válásra ma Magyarországon nincs lehetőség, a jogszabály 1992. június 30-ig engedte ezt meg. A nyíregyházi LAK- SZÓV június 29-én tartotta abban az évben az újjáalakuló közgyűlését, épp azért a határ­idő előtt egy nappal, hogy minden kiértesített tagnak le­gyen ideje átgondolni a ki­válást. 744 lakás hagyta ott a szövetkezetei, ezek a kiválá­sok azonban az elnök szavával élve meglehetősen „szedett- vedettek” voltak, egyetlen he­lyen sem hívtak meg szövet­kezeti vezetőségi tagokat, akik elmondhatták volna a lakó- közösség előtt a szövetkeze­ti tagság előnyeit s hátrá­nyait. Pedig dr. Erdélyi Sándor szerint jócskán akadnak a tag­ságnak előnyei: olcsóbb nagy tömegben működni, mint ön­állóan, nem beszélve arról, hogy könnyebb a „nagy kalap­ból” rendezni a kintlévősé­geket, mintha egy különálló társasházban nem fizet esetleg néhány lakó vízdíjat, s emiatt korlátozzák az egész ház víz- fogyasztását. A LAKSZÖV ugyanakkor közhasznú tevé­kenységet ellátó kommunális szervezet, emiatt kiemelten bí­rálják el az adóhatóságok — a Ez is a lakóké lett Balázs Attila felvétele hozzájuk tartozó lakások 25, míg a többiek csak 10 év adó- mentességet kapnak. Egy-egy épület önmagában képtelen lenne a komolyabb felújításo­kat kigazdálkodni, ha viszont rendelkezik 30 százalék saját erővel, a LAKSZÖV révén az OTP kedvezményes kamato­zású hitellel segít. A szövetke­zeten belüli szolgáltatások ön­költségesek, csak az anyagot és a rezsiórabért kell megfi­zetni, haszon nincs rajta. S még valami: az önálló tár­sasházaknak nincs érdekkép­viseleti szervük, nem úgy a szövetkezetbe tömörült laká­soknak! Az 1992-ben kivált lakások­nak társasház-közösséggé kel­lett átalakulniuk, mely lénye­gében hasonlóan működik, mint a szövetkezet, a fent em­lített előnyök nélkül. Egyéb­ként, ha az önállóan működtet­hető lakóépület-egységeknek nincs is joga a kiválásra, az egyes állampolgárok még ki­léphetnek — de minek? Akár szövetkezeti tag ugyanis a lakó, akár nem, akkor is köte­les fizetni a felújítási és üze­meltetési költségeket... Döntsön a lakó A nyíregyházi LAKSZÖV az ominózus újjáalakuló köz­gyűlésen hozott alapszabályá­ban — az országban talán egyedül — a tagok közös tu­lajdonába adta a volt szövet­kezeti közös vagyont, az úgy­nevezett közös helyiségeket, létesítményeket, lifttől a szárí­tóig, kaputelefontól a szemét- ledobóig. Míg korábban tehát a szövetkezet döntött a tulaj­donában lévő vagyontárgyak­ról, ma a döntés joga a lakóké, a szövetkezet végrehajtó szervvé vált. Ha tehát bármi­lyen probléma felvetődik, cél­szerű a házbizottság elnöké­hez fordulni, majd a soron kö­vetkező tagértekezleten a la­kótársakkal megbeszélni, s a többségi akarat tükrében ke­resni fel a LAKSZÖV-öt, mely aztán ingyenes tanácsot ad, vagy segít a lebonyolítás­ban, szervezésben. Mindazok számára, akik azt állítják, a szövetkezet a befi­zetett pénzükért nem tesz sem­mit, álljon itt néhány adat: az elmúlt négy évben évente át­lag 19,1 millió forintot fordí­tottak felújításokra, a lakóhá­zak karbantartása 3 millió, anyag- s tisztítószer-szükség­letük „csak” 1,5 millió forintot emésztett, fel. A felvázoltak szerint tehát érdemes tagnak lenni — csak éppen az az ért­hetetlen, miért nem jelentke­zett 1992 óta egyetlen társas­ház sem azzal, hogy be szeret­ne lépni, mert nem győzi önál­lóan intézni az ügyeit?... Anyai fülbevaló a bárányok útlevele Nyíregyháza (KM) — Nem a világszerte bevált krotália, ha­nem annak — az anyajuhok kötelezően elrendelt tartós megjelölésére szolgáló műa­nyag füllapkának — a hibás behelyezése, valamint a fertőt­lenítés és a folyamatos ellen­őrzés elmulasztása volt az oka annak a tavalyi juhelhul- lásnak, amelynek nagyobb része éppen Szabolcsban for­dult elő. Erről a megállapí­tásáról tájékoztatta a napok­ban a megyei FM-hivatalt az elhullások okát szakmai bi­zottsággal kivizsgáló Juh Ter­méktanács. Egy tavalyi földművelés- ügyi minisztériumi rendelet előírta a hazai anyajuhállo­mány tartós megjelölését, mert az Európai Unió előírása értel­mében ettől az évtől kezdve csak nyilvántartásba vett és beazonosítható anyától szár­mazó bárányok utazhatnak nyugati exportra. A tavaly megjelölt juhok egy ezrelékét sem érintő tetanuszos elhullá­sok miatt azonban a megkez­dett krotáliázási (fülbevaló felrakási a szerk.) munka meg­torpant. A megyei földművelésügyi hivatal álláspontja az általa megkért vizsgálat eredményé­nek ismeretében, hogy az anyajuh-jelölési munkát foly­tatni kell! Sőt az idő rövidsége miatt azt fel kell gyorsítani, hiszen a 67/1994. (XII. 28.) számú FM-rendelet értelmé­ben május végéig az egész or­szágban be kell fejezni! Ám a juhászok érdeke is, hogy ettől hamarabb, lehetőleg március végéig, befejezzék a jelölést, mivel a húsvétibárány-expor- tot hiúsítaná meg a késleke­dés. Az FM-hivatal szakembe­re hangsúlyozta, hogy a jelölé­si munka elvégzése ugyan a termelő feladata, de maga dönti el, hogy saját kezűleg hajtja azt végre, vagy esetleg elvégezteti állatorvossal. Egy biztos, a szakszerű krotália- behelyezést és az állategész­ségügyi előírásokat minden körülmények között be kell tartani, hogy a továbbiakban a megbetegedéseket, elhulláso­kat elkerüljék a juhászok. i--------------------------------------------------------------------------­.. ............ . H WÄ \ j .1 Tk T ézem az iskolából ha- l\l zafelé igyekvő isme- ▼ rős kislányt, s valami furcsát észlelek a tartásán, nem is tudom mit. Ahogy kö­zelebb ér, látom, hogy a bal karját olyan mereven tartja el magától, mintha nem is hoz­zá tartozna. Összetalálko­zunk, s megtudom: pár napja elcsúszott, ráesett a karjára, s az a csukló fölött eltört. A dzseki ujját felhúzva mutatja a friss gipszpólyát. A hófehér és nehéz gipszcső riasztóan idegenszerű, szinte elvész benne a vékonyka gyerekkar. — Gyógyulj meg és vigyázz magadra — búcsúzok a sá­padt arcú kis áldozattól, és sajnálkozva nézem, amint óvatosan továbblépked. Néhány nap múlva újra A törött kar összefutunk a közeli fűszer­boltban. A karja fel van köt­ve, de egyébként sokkal ele­venebb, vidámabb, mint a múltkor. Láthatóan túl van a balesetet követő félszegsé- gen. Mosolyogva köszön, s mutatja felém megvastago­dott alkarját. A sima gipszen két-három, golyóstollal oda- firkantott név virít. — Kik ír­ták ide a nevüket? — kérdem tőle. — A barátnőim — mondja büszkén, és már áll is be a pénztár előtt kígyózó sorba. Nocsak, milyen érde­kes új szokás, somolygok ma­gamban, de nem tudom mire vélni a különös ötletet. Egy héttel később hazafelé tartok a buszon, s az egyik megállóból kis szomszédom lép fel mellém. Váltunk pár szót iskoláról, jegyekről, mi­egymásról, majd megkérdem hogy van a karja. Erre kiemeli bal kezét dzsekije mély zsebéből, s miközben biztosít róla, hogy nem érez különösebb fájdalmat, újra az orrom elé dugja a karján díszelgő gipszhengert. Cso­dálkozva látom, hogy azon alig van immár fehérnek mondható terület, telis-tele van írva kék, zöld, sárga és piros nevekkel. — Itt a teljes osztálynévsor — jegyzi meg hetykén az autogramok büsz­ke tulajdonosa, és én közbem megfejtem végre az értelmét e sajátos jelenségnek. Hát persze: a törődést és együtt­érzést jelentenek e tarka ákombákomok, és ez nyilván segít elviselni a betegnek a kényelmetlenséget, sutasá­got. Veled vagyunk — tanú­sítja számára a közösség ál­lásfoglalását a nap minden percében a karját húzó ne­hezék. Kaphat-e ennél fonto­sabb emberi üzenetet az, aki bajba került?-m—y találmány révén, lám, i-f a félelmetes gipsz is j%—J megszelídült, sőt ked­ves tárggyá lett, amivel akár dicsekedni is lehet... Felnőt­tek,figyelem! Olykor a gyere­kektől is lehet tanulni valamit. Valami szépet és fontosat. Szöveg nélkül Ferter János rajza Hőhullám Marik Sándor Tk T apók óta itt van a l\/ februári tavasz, J y plusz tíz fok a város­háza hőmérőjén — hőhul­lám öntött el bennünket. Am még nagyobb forróság csa­pott meg, amikor megkap­tam a legutóbbi távhőszám- lámat, s próbáltam kisilabi- zálni, vajon mennyit fizetek majd februárra. Mert a meglepetések sora jön most, nagyon nehéz megsaccolni, hogy mennyi is az annyi. A telefondíj például „átlagosan” 6,1 százalékkal nőtt, valójában azonban öt forint helyett ki- lenc-ötvenet fizetek egy be­szélgetésért (áfával), ami messze nem 6,1 százalék. A vízdíj, az autóbuszjegy, a szemétszállítás árának emeléséről az önkormány­zat legutóbbi ülése után ér­tesülhettünk Nyíregyházán — még nem is tudhatjuk új számlánk körülbelüli össze- gét. Amiért e biztató szöveg- környezetben a szép tavaszi időben a kétszer melegítő hőről kezdtem el gondol­kodni, annak az az oka, hogy egy hónap múlva vár­hatóan annak is emelni fog­ják az árát, már tartanak az előkészületek. Azt a régi dolgot szeretném felmelegí­teni, hogy ki is az érdekelt abban: légköbméterenkénti átalány legyen. Függetle­nül attól, hogy hideg tél van-e, vagy olyan jó meleg, mint most e napokban. Nem figyelembe véve azt, hogy takarékoskodik-e a kedves lakó vagy nyitott ablakkal szabályozza a lakás hőfo­kát. Arról sem szólva, hogy régi építésű a ház, vagy a legújabb, drága, hőtaka­rékos vakolatot használtak, s dupla árú hőszigetelő ab­lakokat építettek be. Tudom, nem a hőerőmű veszi le a sápot, hiszen on­nan mért mennyiséget ad­nak. Közben lesz egy ka­nyar. Többször fellángolt már a harc; tudok olyan irodaházról, ahol a pincé­ben van távhőmérőóra, de nem a köbméterek, hanem átalány szerint kell fizetni­ük — kétszer annyit, mint amennyit valójában fo­gyasztottak. Amíg állami intézmények voltak ott, nem volt gond. De most a sok magánvállalkozó már meg­kérdőjelezi. Azt hiszem, az állampolgár is joggal kér­dezheti: ha már emelni fog­nak, nem kellene még egy­szer megnézni, csak a régi szisztéma van? Gazdag ország M. Magyar László izonyos fokig irigy­lem a guberálókat. JLß Nem is annyira a sza­badságuk, a kötetlen mun­kabeosztásuk izgatja a fan­táziámat, hanem az, hogy barangolásaik során mindig éri őket valamilyen váratlan meglepetés. Reggel, mikor elindulnak útjukra, nem tudhatják, milyen értékekre is lelhetnek aznap. Egy rá­dióriportban például arról szóltak a guberálók, hogy találtak már arany ékszert, s volt, aki több ezer márkát emelt ki a hulladékok közül. Az ékszer, a valuta hallatán nem igazán jöttem izgalom­ba, annál jobban felvilla­nyozott az, amit a zsámbéki guberálók találtak a helybe­li szeméttelepen: a zsákmá­nyuk több teherautónyi sza­loncukor volt. Míg az ékszer, a pénz fi­gyelmetlenségből kerülhe­tett a szemétbe, addig a több tonna, jó minőségű édességet tudatosan szállít­tatta oda az egyik budapes­ti áruház. Ahogy elterjedt a szaloncukor híre, az egész település megmozdult, szatyrokkal, bőröndökkel hordták haza az emberek a rengeteg finomságot. A hír hallatán örültem a helybeliek élelmességének, ugyanakkor bosszankodtam a fővárosi ABC magatar­tásán. Úgy látszik, annak vezetői egy másik Magyar- országon élnek. Nem hal­lottak még szociális ottho­nokról, idősek klubjáról, óvodákról, nagy családban felnövő gyermekekről. Min­denhol kitörő lelkesedéssel fogadták volna még január­ban és februárban is aján­dékként a karácsony előtt bizony elég drágán árusí­tott terméket, s talán még álmukban sem gondoltak az idősek és fiatalok arra, hogy a visszamaradt sza­loncukor-készlettől ilyen módon szabadul meg a bu­dapesti vállalat. Most már csak azt lenne jó tudni, va­jon hányszor és milyen, még elfogyasztható-fel- használható termék eseté­ben éltek hasonló „meg­semmisítő” módszerrel kis hazánk vállalatai, üzletei. Hiába no, gazdag or­szágban élünk. x ||§f s & 45 •$ ' * | # *■ '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents