Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-06 / 5. szám

1995. január 6., péntek HÁTTÉR A könyvtárak hamupipőkéi Az utóbbi években az iskolaépítési program nemigen gondolt a könyvtárakra Bodnár István Nyíregyháza (KM) — A könyvtárak hamupipőkéi az iskolai könyvtárak. Őket nem­csak a folytonos áremelkedés, a kiadványokra fordítható összeg relatív csökkenése, ha­nem a személyi feltételek ked­vezőtlenebbé válása is sújtja. Tisztelet a kivételnek, nem igen „telik” manapság függet­lenített, vagy akár részlegesen foglalkoztatott könyvtárosra. A múltkorában Nyíregyházán tartott előadást Balogh Mi­hály, a Könyvtáros Tanárok Szervezetének az elnöke, tőle kérdeztük, milyennek látja, és milyennek szeretné látni az iskolai könyvtárak helyzetét. — Az utóbbi kérdésre szí­vesebben válaszolok, ugyanis nemrég jártunk egy küldött­séggel Dániában, ahol a világ legkorszerűbb iskolai könyv­tárhálózata található. Ami a legfontosabb, talán ott nem is anyagiakon múlik minden, hanem a szemléleten. A dánok nélkülözhetetlennek tartják az iskolában a könyvtárakat, amelyek forrásközpontok. Ezekben a műhelyekben min­den megtalálható a legfris­sebben megjelent kiadványok­tól a videokameráig, a számí­tógépekig, a projektekig. És természetesen sok-sok könyv, forrásanyag. Nem véletlenül tartanak szívesen számtalan órát a tanárok ezekben a for­rásközpontokban, és a gyere­kek szívesen járnak ide, akár szabad idejükben is. Úgy néz ki a dolog, hogy nem a könyv­tár van az iskolában, hanem az iskola van a könyvtárban. Az Arany János Gimnázium könyvtárában □ Tudvalevő, Magyarorszá­gon ez nem így van... — Nálunk ezzel szemben az oktatás napi gyakorlata nemi­gen igényli ezt, igaz a lehe­tőségek is mások. A meglévő adottságokat viszont nem használja ki a pedagógus, így a legtöbb gyerek sem talál oda a könyvtárba. □ Ez csak a dolog egyik oldala. Sok helyen alig jut pénz könyvekre, a kötelező olvasmányokból csak mutató­ban van, és szakképzett könyv­táros-tanárból sincs minden­felé... — Valóban így van, holott Dániában egy iskolában 2-3 könyvtáros is van, akiknek bőven jut idejük foglalkozni a tanulókkal. Mindamellett a könyvtáros a visszahozott könyvet nem maga rakja visz- sza a polcra, mivel ezt a szak­szervezet tiltja. Már az is jó megoldás, ha egy pedagógus fél állásban a könyvtári felada­tokat is ellátja. Ami pedig a könyvekre fordítható összeget illeti, ennek úgy kellene lenni, hogy a költségvetés egy száza­lékát erre a célra garantálni kellene. Ez 2-300 ezer forintot jelentene. □ Úgy gondolom, a kiste­lepüléseken tanuló iskolások helyzete ebből a szempontból is rosszabb lehet. — Való igaz, nekik még az a lehetőségük sincs meg, hogy egy másik könyvtárból a kö­telező olvasmányokat megsze­rezzék. A családi költségve­tésből ezeken a helyeken ke­vesebbjut kultúrára. Ezért van az, hogy egyre több alapítvány próbál a kistelepülések hely­zetén ebből a szempontból is segíteni. Elek Emil felvétele A kettős funkciójú könyv­tárakban látja a kistelepülések könyvtári megfelelő ellátását Tóth László, a megyei könyv­tár munkatársa. A növekedő kiadvány- és energiaárak mel­lett nemigen lehet más megoldás. Ezek a könyvtárak jól megoldhatják az iskolások és az idősebb olvasók ilyen irányú szellemi igényeit. Megyénkben pontosan 25 évvel ezelőtt alakították ki az első ilyen kettős intézményt. Azóta 70-80 kettős feladatot ellátó könyvtár jött létre, ame­lyek többnyire jól ellátják fela­datukat. Sajnálatos módon az utóbbi években tapasztalható iskolaépítési program nemi­gen gondolt az iskolai könyv­tárakra. így utólag kell meg­találni a megoldást, ha mással nem, legalább a folyosón ki­alakított könyvrészleggel. Taxamétei^állítás: január 16-ig Nyíregyháza (KM) — A ja­nuár elsejei ÁFA-emelés a taxisokat is érinti, ugyanis az ÁFA-kulcs mértéke 10-ről 12 százalékra emelkedett. Azok, akik az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség alá tar­toznak legkésőbb január 16-ig kell a taxamétert átállítaniuk. Minderről az Adó- és Pénz­ügyi Ellenőrzési Hivatal me­gyei igazgatósága adott tájé­koztatót. A taxiszolgáltatást végző adóalanyoknak a pótköltség­vetésről szóló 1994. évi LXV. törvényben foglaltaknak meg­felelően 1995. január 1-i ha­tállyal a kedvezményes álta­lános forgalmi adó (ÁFA) kulcs mértéke 10 százalékról 12 százalékra emelkedik. Amennyiben a taxiszolgál­tatást végző adóalany 1995. évtől nem választ alanyi adó- mentességet, vagyis általános forgalmi adó fizetési kötele­zettség terheli, akkor taxamé­terének átállítását az illetékes (erre feljogosított) szerviztől kérnie kell. 1995. évtől az adóalanyi adómentesség akkor választható, ha az adóalany éves bevétele nem haladja meg az egymillió forintot. A taxaméterek átállításának időigényére tekintettel, az átállítást legkésőbb 1995. ja­nuár 16-ig el kell végezni. Ezen időpontig a taxaméter­szolgáltatásról kiadott nyugtán feltüntetett új 12 százalékos ÁFA-kulcs megjelölésének el­maradását az APEH esetleges ellenőrzés során nem kifogá­solja. Ezt követően az átállítás hiánya csak akkor fogadható el, ha a taxiszolgáltatást végző vállalkozó igazolja, hogy a szerviznél az átállítást 1994. évben megrendelte, de azt a szerviz még nem végezte el. A taxaméter átállításának időpontjától függetlenül az ÁFA 1995. január 1-től 12 százalékkal fizetendő. Tehát a fordulónapnál később átállított taxaméterek esetében a fize­tési kötelezettséget a vonat­kozó időszakra számítással kell meghatározni. A taxaméterek későbbi idő­pontban történő átállítása mi­s,% J*-. - ,V■ 'W--.. N & m - - - \ Toro István tarcaja-» -j aná hogy dühbe f\l jövünk! — mondaná J. V Jani bá’, ha nem emelné pár éve már magán a földet. Azért megkapta most is a virágok és a gyertyák mel­lé, ha el nem lopták azóta, mintegy toldalékként n az üzemanyagár-emelést. O már nem jöhet dühbe, no meg tud­ja azt, amit mi még nem tu­dunk, hogy ez csak egy állo­más, a mérföldkövek még mindig előttünk vannak. Va­lakik megszimatolták, hogy itt még mindig lehet keresni. Ez a benzin valakinek még mindig olcsó. Az ember szá­jai, Somos szomszéd sercint egyet a bajusza alatt: „Juszt, azért sem veszem meg!” De nem mondja komolyan, mert két hét múlva úgyis megveszi, mert akkor már nem tűnik olyan magasnak a többi ár­hoz viszonyítva. Rá kell jön­„Dühbe jövünk?" nünk, hogy magányos hősök vagyunk, főleg otthon. Vívjuk harcunkat, pörölünk az asz- szonnyal, miközben úgy eme­lik az árakat, ahogy akarják. József Attila azt írja „A szö­vőlány cukros ételekről I ál­modik, nem tud kartelekről.” Mi sem tudunk, csak az in­tézkedések mögött valami megegyezést sejtünk, valami összekacsintás félét. Mind­egy hogyan nevezik a mai gazdasági társaságokat, egy biztos: nagy-nagy összefo­gással megy végbe minden­féle áremelés. Hogy ki fog össze kivel, csupán fantázia kérdése. És akkor kiderül, hogy megdől mindenféle jótékony­kodás, szociális ígéretekkel való csábítás. Csak ezek a terhek nem egyenlőek, mert aki gazdag, annak nem gond a benzinár, aki alkalmanként használja, lassanként csak nézegetheti autóját, mint va­lami múzeumi tárgyat az új nyugati autócsodák mellett. Eladni nem tudja, mert nincs ára. A biztosítók meg most győzködik az illetékeseket, hogy mennyit is „rabolja­nak” kötelező biztosítás cí­mén, főleg azoktól, akik be­fizetik. Itt mindenki el akar venni abból az egyre keve­sebből, ami összejön. Tehát a benzin meg a gáz­olaj. És vele együtt minden más. Mert nem áll meg az autóknál, hanem eljut a ke­nyérig, meg a tejig. Pár nap kérdése csupán. Jani ba azt mondaná, hogy ő inkább meginná a homoki kadarkát, mert az egy kicsit olcsóbb. Legfeljebb légy intene: „Ez is üzemanyag, az is. Én jól tu­dok közlekedni vele.” Csak- hát mit szólna az Opel Cor­sa ha szőlőtőkék tevével akarnák felvinni az emelke­dőre?! Lassanként csak a felnőtt mesefilmek két figurája jön elő. A joviális, termetes igaz­ságosztó Piedone, és szikár kék szemű társa, az önzetlen javadalmazás bajnokai, akik ha nehezen is/ de mindig dühbe jönnek. És nekünk ma­rad az önkéntes, mindenki ál­tal felajánlott javadalmazás, s lerójuk ott a benzinkutak­nál, mert a fiskus kér. Vajon eljut e a fiskushoz, és mennyi jut el belőle? A kérdés költői, s a válasz is az lenne: „Ne üsd bele az orrod minden­be!” Nekik fontos Balogh Géza C sertő park 21 A. Ha még nem hallottunk volna erről a bu­dapesti házról, kedd este megismerhette az egész or­szág. Világraszóló botrány történt az itt lakókkal, egy teljes napig nem járt a liftje. Az ügy jelentőségéhez mél­tóan kivonult a Tv-Híradó stábja is persze, s csapott akkora patáliát, hogy kis híján beleremegtek a vá­rosházafalai. Megszólalt abban a blokkban mindenki, akit csak megtalált a lelkes ri­porter. A lakók mellett szó­hoz jutott a liftet üzemeltető cég fő- és alvezetője, s be­mutatkoztak természetesen az új liftkezelők, meg azok az önkéntesek is, akik elő­teremtették valahonnan e derék embereket. Jó három percen át pa­naszkodtak, magyarázkod­tak, ígérgettek, fenyege­tőztek a szegény, kiszolgál­tatott pestiek, s mi, szeren­csétlen vidékiek mind mé­lyebbre süppedtünk szé­gyenünkben a széken. Hogy miért morgolódtunk mi ed­dig! Ráadásul olyan sem­miségeken, hogy nálunk nincsen telefon, orvos, gyógyszertár, hogy a Volán megint megszüntetett egy távolsági járatot, hogy az önkormányzat bezárta az iskolát, mert nincsen pénze szénre, hogy a Túron, a Bodrogon, a Berettyón napok, hetek óta irdatlan töménységű szennylé jön a szomszédainkból, s lassan megmérgezi a fél Tiszántúl ivóvízkészletét... De hát mi ez ahhoz ké­pest, ami a Csertő park 2/A-ban történt! Drága TV-Híradó! Ezen­nel bocsánatot kérek min­den hozzám hasonlóan gon­dolkodó vidéki nevében ed­digi zsörtölődésünkért, s engedjék meg, hogy kifejez­zem köszönetemet, mert ki­nyitották a szemem, és meg­tanítottak arra, hogy kü­lönbséget tegyek fontos és jelentéktelen dolgok között. att sem lehet azonban a taxa­méter által kibocsátott nyug­tán lévő fizetendő összegnél magasabb díjat kérni az utas­tól. Az esetleges tarifaemelés esetén az új tarifadíjat (a 8 ta­rifa taxaméter általi kezelé­sének lehetőségéből követke­zően) egy további tarifa (szer­viznél történő) beprogramozá­sával kell megoldani. Az ÁFA-kulcsok változása a pénztárgépet használó keres­kedőket is érinti. A pénztár­gépek átprogramozási időigé­nyéből adódóan, ha a szerviz- kapacitás hiánya miatt ez 1995. január 1-ig nem végez­hető el, akkor az előzőekkel azonosan türelmi időt biztosít az adóhatóság. — Azt hiszem, szívem, hogy innen már csak gyalog megyünk tovább... Ferter János karikatúrája I 1 Szeretlek, Júlia Nagy István Attila 5 zerencsésen válasz­tott, aki valamikor ki­találta, hogy Júliá­nak kell nevezni. A magyar költészetben Júlia (főképpen a reneszánsz hatására) a szerelem istennőjét is jelen­ti. Az iránta érzett vágyban megmerül a férfi lelke, s megtisztulva lép a következő napba, vagy boldogabb esetben a holnapba. Balassi Bálint Júliára talála, s térdet, fejet hajtott neki. Az imádott hölgy azonban a reménytelenség­gel ajándékozta meg a ka­landvágyó költőt. A mai negyvenes, ötvenes férfiember élete sokkal pró­zaibb. Ót is várja Júlia — a Malom utcában. Elcsigá­zott testét felfrissítheti. A belépő—új év, új ár—115 forint, a ruhatár 20, még csak arra jogosítja, hogy beléphessen a szentélybe. A meggyötört testnek jól jön egy kis masszázs száz­hetven forintért, s utána a közép-kelet-európai szauna ugyanennyiért. Igaz, ezért a szaunakamrából kijövet egy lepedő is dukál, amely­be belegöngyölheti magát a kedves vendég. Ez a szín­vonalemelkedést jelzi, mo­solyog rám a ruhatáros, amikor értetlenül nézek rá. Mert minek a lepedő, ha nem lehet leheveredni a kimerítő szaunázás után? Nincs egy terem, mint sok helyütt az országban, ahol csend fogadja a pihenni vá­gyót, ahol önthet magának egy-két pohár ásványvizet. Emelkednek az árak, mi­közben a szolgáltatás szín­vonala nem. Ólyan keskeny a szekrény, hogy nem fér bele a divatos bakancs, de még a félcipő sem (télen!), hiányzik belőle a vállfa. A műanyag székek egy része törött, a fertőtlenítőszer ki­marja az ember szemét. Körbeforgó csapfogantyúk a zuhanyozóban. Tudom, persze, a látogatók nem becsülik meg mindazt, ami a kényelmüket szolgálja. Mégis, engem személy sze­rint kevéssé érdekel, hogy miért nem kapom meg azt a szolgáltatást, amiért meg­fizettem. Eddig nagyon szerettelek, Júlia. Az sem tartott vissza, hogy elterjedt rólad: sok­sok piacos idegen ott mossa le magáról a koszt. Megszá­rítottam a hajamat (har­mincforint), kiléptem a hű­vös estébe, s arra gondol­tam: hat száz forinttal keve­sebb, de egy tapasztalattal több lettem. Fontolgatom a válóper gondolatát. A­As J ^5?Magyafors5^^^|

Next

/
Thumbnails
Contents