Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-04 / 3. szám

1995. január 4., szerda HIRDETÉSEK, HÁTTÉR Leszakadt a nagyharang Békéscsaba (MTI) — Le­szakadt a békéscsabai evan­gélikus kistemplom 36 má­zsás harangja. Ä harangtar­tó vasszerkezet másfél mé­teres zuhanás, után fogta meg a több mint százéves csabai nagy harangot. A műemlék — XVIII. századi — békéscsabai evangélikus kistemplom három harang­jából a legsúlyosabbat 1876-ban öntette adomány­ként az egyháznak egy ál­dozatkész helybeli. Marik Pál TEHERGEPJARMU-VEZETŐK, FIGYELEM! Az EDUCAR BT. még ’94 évi dijakkal indítja az alábbi tan­folyamokat: — Fuvarozó (Autómentő) belföldi szolgáltatói tanfolyam — ADR veszélyes anyagszállítói (még a régi követelménnyel) — Taxi vezetői, vállalkozói szaktanfolyam — TIR árufuvarozói szaktanfolyam — Nehézgép-kezelői, könnyűgép-kezelői (targoncavezetői) — Kazánfűtői tanfolyam (2+gőz/h teljesítménnyel) — Nemzetközi vállalkozói Érdeklődni lehet: Szaszaláné Lipusz Katalin, Lengyel Zoltán Tel.: 311-957,06-60/356-501. Nyíregyháza, Szarvas u. 95. KPVDSZ Műv. Ház. •119359/1H0104/14* I-----------------------------1 1990. évben bejeqy-1 zett termelő, Icereske- J delmi, szolgáltató te- j vékenyséaet széles | körben Folytató kft. | törzstőkéiét és vágyó-1 nát profilváltás miatt J értékesítésre meahir-! deti. Válaszleveleket j a kiadóba „1 a 3-1 hoz" jeligére kérjük I 1995. január 15-ig* * megküldeni. * 120029/1 KOI .04/14* ■ I ___________________I |millió''telephelyéit. I Úftt (42)411-443 3 yZJ 06-30-356-010 ; Nyíregyháza, László tt 6.| I Nyílászáró­9 értékesítés i [j] faháztervezés, -készítés. Nyíregyháza, Korányi Frigyes u. 170. CIPÓ VASAK! Cipők, csizmák kedvezményes áron) ián. 5—6-án 8—18 óráig: NYÍREGYHÁZA, váci m. VÁROSI MŰV. KÖZPONT ián. S-én 8—17 óráig: FEHÉRGYARMAT. BÁRDOS L. ÁLT. ISKOLA (Bajcsy-Zs. 15) ián. 6-án 8—17 óráig: MÁTÉSZALKA, MŰV. KÖZ­PONT ián. 7-én 8—Móráig MARIAPOCS. MŰV. HÁZ DOMINA GMK. •ri9860/iHoi.oa u’ I Nagy mennyiségű, első osztá- j I lyú almát keresünk orosz ex- | | portra. Sibimpex Bt. Tel/fax.: ■ • 257-3246, 256-5867. •120584/1K-OUWI4J UZLETHELYISEGET bérelnénk VÁSAROSNAMENY, MÁTÉSZALKA, FEHÉRGYARMAT, NYÍRBÁTOR centrumában. Ajánlatokat a 06-30-435-669 telefonon kérünk. . •12«25/UW1WM‘ FA ES MŰANYAG NYÍLÁSZÁRÓ CENTRUM § Nyíregyháza, Tiszafa u. 1. Tel.: 42/450-838 1 (Orosi út 3,2 km-nél). Tanuljon a KISOSZ-nál! Három hónap alatt intenzív oktatással szakmunkásbizonyítványt szerezhet a következő szakmákban: — üzletvezető (vendéglátó) — boltvezető (kereskedő) Jelentkezési feltétel: 18. életév szakmunkábizonyítvány vagy érettségi bizonyítvány Tanfolyam indul: 1995. január 10-én. Jelentkezési határidő: 1995. január 6. Személyesen: Nyíregyháza, Dózsa Gy. u. 9. KISOSZ Tel.: 42/310-114. '•ÍMI/IMKOW MEGHÍVÓ A Nyíregyházi Szerencsekerék információs üzlet szerencsekerék­játékot indít 1995. január 7-én 11 órakor. Sztárvendégeink: Dóra és Tamás. Hely: Universum Üzletház. Játékra 9—11 óra között lehet jelentkezni üzletünkben. Jelentkezési szelvény ára: 100 FL Klubtagoknak: 50 Ft. ÉRTÉKES NYEREMÉNYEK! A játék fő támogatói: POLIKER 90 BT. selyemvirág kötészeti kellék, ajándék és cso­magolóanyag nagykereskedés. Nyíregyháza, Lujza u. KORCT jfiíeMfltt az Universum Üzletházban játék a javából. bíróit KFT. Nyíregyháza, Mező u. 18. ÜZLET Gigantic üzletház az Universumban a Nyíregyházi forgalmazója. w Autó Nagy, Nyíregyháza, Kossuth 34. „Ahol minden autó szem 5 előtt van.” I TOPPING I az építkezők háza. Nyíregyháza, István u. 7. Emelkedik a nők nyugdíj-korhatára Még öt év munkában (ha lesz) • Fokozatosan nő o A férfiak is sorra kerülnek A téma akár a nyugdíjkorhatár-emelés is lehetne KM-archív-Balázs Attila illusztrációja hogy a koráb­binál jobban igazodik az egyéni elkép­zelésekhez, többféle vá­lasztási lehe­tőséget nyújt az érintettek­nek. Amint a parlament jó­vá hagyja a korhatáreme­léssel kapcso­latos előter­jesztéseket, nyomban „of- fenzívát” kell indítani ezek ismertetése, a meglévő két­ségek eloszla­tása érdeké­ben. Lehetővé kell tenni, hogy minden érdekelt is­Maris János Budapest (MTI-Press) — Még az előző parlament dön­tött abban, hogy a nők nyug­díj-korhatára az eddigi 55 évről 60-ra emelkedik. Az erre vonatkozó törvény sze­rint az új korhatár beveze­tése fokozatos. Ez a korhatár 2003-ra lesz általános, mivel addig két évenként egy esz­tendőt nő. Már a nyolcvanas évektől lát­szott, hogy ez a lépés elkerül­hetetlen és a megoldással sta­bilizálható a nyugdíjak érté­ke, egy olyan sziift megőrzé­se, amely szerény, de tisz­tességes megélhetést garantál a munkában megfáradt embe­reknek. A fogyó lakossággal párhu­zamosan csökken az aktív né­pesség. Elöregedő társadalom­ban élünk, ahol mind több a nyugdíjas. Az alacsony nyug­díjkorhatár nem tartható fenn. A döntés realizálására politi­kai és foglalkoztatási meggon­dolások miatt csak most kerül sor. Európában — néhány orszá­got kivéve — nálunk a leg­alacsonyabb a nyugdíjkorha­tár. Például a finneknél 66, a svédeknél 67, a hollandoknál 65 év mindkét nemnél, Por­tugáliában és Svájcban a férfi­ak 65 évtől, a nők 62 évtől, a szomszédos Ausztriában ped­ig 65, illetve 60 évtől mehet­nek nyugdíjba. így érhető el nálunk is az aktív és inaktív lakosság közti reális arány, amely a megtermelt és el­osztható javak mértéke és en­nek keretén belül a nyugdíjak szempontjából kulcsfontos­ságú. Nálunk 1000 aktív ke­resőre 496 nyugdíjas jut! Ez már a kritikus határ, átlépése súlyos következményekkel járhat, a társadalomra és a nyugdíjasokra egyaránt. A törvényhozás 1991-es döntése óta vannak, akik bírálják ezt a lépést, számosán pedig az elvetését óhajtanák. □ Mi ennek a magyarázata? — kérdeztük Krémemé Ge­rencsér Ildikótól, a Népjóléti Minisztérium Társadalombiz­tosítási Koordinációs Főosztá­lyának helyettes vezetőjétől. — A bizonytalanságot és az ebből fakadó kritikát legin­kább a tények, az összefüggé­sek ismeretének hiánya okoz­za. A végrehajtás egyik alap­elve, hogy a január elsejétől életbe lépő jogszabályok a nyugdíjba menő, 55 éves nő­ket ne érintsék hátrányosan, ők tehát az eddigi feltételekkel léphessék át az új életszaka­szuk határát. A módosítások gyakorlati­lag — 1995-től — a munkál­tatókat érintik, mivel ekkor már 56 év a női nyugdíjkor­határ, s azokban a munkakö­rökben, ahol e korhatár elérése felmondási indok — mint pél­dául a közalkalmazottaknál — már csak az emelt korhatárt elértek helyezhetők e címen nyugállományba. Viszont még ez évben is az 55 éves kor lesz a kiindulópont a korkedvez­ményes nyugdíjra jogosultság­nál, vagy azoknál, akik elő­nyugdíjasként lépik túl az ak­tív időszakot. A korhatár eme­léssel együtt a rugalmas nyug­díjba vonulás feltételrendsze­rének kidolgozása folyamat­ban van. Várható, hogy még az első fél évben a törvényho­zás elé kerül valamennyi, ezzel kapcsolatos javaslat. □ Mit jelentenek ezek a fel­tételek és évente hány nőt érin­tenek ezek a jogszabályok? — Mivel még ezekben a kérdésekben döntés nincs, nem volna helyes nyilatkozni róluk. De az már látható és ki­mondható, hogy a leghosszabb szolgálati idővel rendelkezők járnak majd a legjobban a ru­galmas nyugdíjba vonulás ré­vén. A számítások szerint az átmenet során 40 ezer lesz évente azoknak a száma, akik az érvényben lévő feltételek mellett, a részükre legkedve­zőbb megoldást választják a nyugdíjba vonulásoknál. Na­gyon fontos jellemzője lesz e rendszernek, a tervek szerint, merje a nyugdíjba vonulás új feltételeit, mérlegelhessen és ideje legyen a döntésre, a nyugdíjaskor tervezésére. □ Fontolgatják-e a férfi­aknál is a nyugdíjkorhatár felemelését és ha igen, mikor­ra várható ez? — Ez a téma még nincs napirenden, de foglalkozunk veie. Nem sokáig tartható ugyanis, hogy nálunk a férfiak átlagosan 58 és fél éves koruk­ban mennek nyugdíjba. Az évezred végén, vagy a máso­dik évezred elején minden bi­zonnyal a férfiaknál is feleme­lik a nyugdíjkorhatárt. Ezáltal elérjük azt a 62 éves átlagot, ami demográfiai arányok szempontjából szükségesnek tekinthető. Mint köztudott, a fejlett piacgazdasággal rendelkező országokban már régen felis­merték az aktív és inaktív kor­csoportok egymáshoz való arányának fontosságát és eh­hez igazították a nyugdíjkor­határt. Ezáltal megteremtették az egyik alapfeltételét az ér­tékálló nyugdíjaknak. Adomány volt — az utódok számlájára Kopátsy Sándor Budapest (MTI-Press) — A kérdésben két okból erkölcsi kötelességem állást foglalni. Egyrészt jó húsz évvel ez­előtt tiltakoztam a korhatár csökkenése ellen. Másrészt most — mint a Nyugdíjbiz­tosítási önkormányzat el­nökségi tagja — a korhatár- emelés ellen szavaztam. Nem a véleményem változott meg, hanem a körülmények! A szocialista rendszerben azért csökkentette a nyugdíj­korhatárt, mert egyre nyo­masztóbbá vált a kapun belüli munkanélküliség, ugyanakkor béremelésre nem volt forrás. A nyugdíjkorhatárt béremelés helyett adták. Ez ugyanis olyan adomány volt, amelynek a költségei csak évek múlva jelentkeznek a nyugdíjfolyó­sításkor. A politika örök tör­vénye, hogy a kormányok szí­vesen adnak olyan kedvez­ményeket. vesznek fel olyan hiteleket, amelyeket majd az utódoknak kell fizetniük. Közbeszól a munkanélküliség Annak idején nemcsak a munkafegyelmet aláásó teljes foglalkoztatással nem értettem egyet, hanem az annak lep­lezését jelentő kapun belüli munkanélküliséggel sem. Még inkább ellene voltam annak. hogy a rejtett munkanélküli­séget mégjobban elrejtsük, idő előtt nyugdíjba küldjük az em­bereket. Aztán jött a rendszerváltás és az alacsony korhatárból fakadó nyugdíjterhek teljes súlya. Törvény született a kor­határ emeléséről. Közben a farizeus teljes foglalkoztatás­ból átestünk a másik végletbe: a felháborítóan magas és re­ménytelenül tartós munkanél­küliségbe. Amíg az előző parlamen­tünk törvényt hozott a korhatár emelésére, a kormány a gya­korlatban a munkanélküliek százezreit küldte idő előtt nyugdíjba. Azt hangoztatták, hogy nagyon alacsony a nyug­díjkorhatár, de még ehhez ké­pest is nyakló nélkül adták a korengedményeket. Az ellent­mondás akkor derült ki, ami­kor a törvény végrehajtása esedékessé vált. Ezt kénytelen volt még az előző kormány el­halasztani. Jelenleg az a helyzet, hogy a hivatalos korhatár is magas, mert ez sem tartható. Mi a helyes nyugdíjkor­határ? A kérdésre nem lehet a körülmények ismerete nélkül válaszolni. Legfeljebb azt mondani, hogy az volna a jó, ha mindenki addig dolgozna, ameddig a szakmájában mun­kaképes. Ez azonban egyéni elbírálást igényel. Az a jó rendszer, amelyik méltóan jutalmazza azokat, akik tovább dolgoznak, bün­teti azokat, akik idő előtt nyugdíjba akarnak menni. Az a küszöb, amely felett kezdődik a jutalmazás, illetve amely alatt jelentkezik a bün­tetés. Ez legyen a nyugat-eu­rópai átlagos. Ez lényegesen magasabb, mint nálunk a je­lenlegi. Mi ebben is rekordot tartunk, pedig Nyugaton is az emelésen gondolkodtak. Most ugyan fiókokba rakták, mert ott is olyan magas a munka- nélküliség, amit tíz évvel ko­rábban elképzelhetetlennek tartottak. Levonhatjuk az első tanulsá­got: a nyugdíjkorhatárt csak akkor szabad emelni, ha nem nagy a munkanélküliség. Ahol a tartós munkanélküliek szá­ma nem éri el a 2-3 százalé­kot, a hat hónapnál rövidebb munkanélküliség pedig nem haladja meg az öt százalékot. A fontos a tartós munkanélkü­liségi küszöb. Ebből következően nálunk egyelőre le kellene venni a napirendről a korhatáremelést. Hiszen háromszor akkora a tartós munkanélküliek száma, mint ami megengedhető vol­na. Ennek a csökkentéséről pedig még az illetékes körök­ben sem mernek jóslásokba bocsátkozni. Aki tud — dolgozzon Ahogy nem értek egyet azok­kal, akik a korhatár emelését napirendre akarják tűzni, nem értek egyet azokkal az érintet­tekkel sem, akik hallani sem akarnak róla. Nemcsak a tár­sadalomnak van szüksége ar­ra, hogy minél tovább dolgoz­zanak az emberek, de az egyéneknek is ez lenne a jobb. Szomorú sorsú az, aki nem jut munkához, amikor még az egészségi állapota, a kora alapján dolgozhatna. Aki azért akar nyugdíjba menni, mert otthon sok munka vár rá, az nem a többséghez tartozik. Fő­leg nem a férfiak esetében. A korán nyugdíjba küldöttek százezreit lehet látni, hogy sok időt töltenek a kocsmákban, még több cigarettát szívnak és még többet járnak az orvos­hoz. A munka sokkal hosz- szabb életet ígér, mint a tétlen nyugdíjasság. Kit kell sajnálni? Tudom, hogy egy rövid írás­ban nem lehet mindenkit ki­elégítő választ adni. Mégis szólnom kellett, nemcsak azért, mert az elöljáróban ket­tős okra hivatkoztam, hanem azért is, mert 73 évesen ma is legalább két átlagos fiatal he­lyett dolgozom, és ennek kö­szönhetem, hogy nem vagyok öreg. Nem minket, hanem őket kell sajnálni. Őket, akik sze­retnének dolgozni, de nincs rá módjuk. Elsősorban értük fe­lelős a társadalom, amelynek ezt a kötelességét előre kell teljesítenie, mint a nyugdíjkor határemelését.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents