Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-31 / 26. szám
1995. január 31kedd HÁTTÉR A kicsinek is örülni kell A szövetkezet és az önkormányzat gyümölcsöző összefogása a foglalkoztatásért Cselényi György Tiszanagyfalu (KM) — Sajnos, manapság nem olyan idők járnak, amikor nagy, több száz embert foglalkoztató gyárak, üzemek létesülnének. Ezért a kicsiknek is örülni kell. Tiszanagyfalu- ban egy 30 fős varroda kezdte meg működését. — Az önkormányzatnak — egyebek mellett — a munkahelyteremtés elősegítése is feladata — mondta Kemecsei László polgármester. — A sok munkanélküli nőt látván gondolkoztunk, milyen lépéseket tehetnénk? Nyilvánvaló, munkahelyek létesítése mindenkinek előnyös. Az emberek szakmát tanulhatnak, majd tisztes keresethez juthatnak, a településen pedig a jövedelempótló támogatásra kevesebb pénzt kell fordítani. Például a varrodában foglalkoztatott 30 személynek egy év alatt több, mint egymillió forint jövedelempótló támogatást kell fizetni. És ez a teljes összegnek csupán az 50 százaléka, mert a másik felét az állam állja. Csak a varroda — A hivatal egyik dolgozója korábbról ismerte a háziipari szövetkezet jelenlegi elnökét, s felvetődött: kapcsolatba kellene vele lépni — folytatta a polgármester. — Az elnök az ötletünk iránt fogadókész volt. Mi is igyekeztünk segíteni. Például az épületet az önkormányzat adta, amelynek részbeni átalakítása 600 ezer forintba került. A varrógépek üzemeltetéséhez szükséges 380 volt bevezetéséhez 200 ezer forinttal járultunk hozzá. Tiszanagyfaluban a varrodán kívül — az önkormányzat által fenntartott intézményeket nem számítva — más munkahely nincs. A téesz jogutód nélkül megszűnt. A faluban jelenleg 56 regisztrált munkanélkülit és 150 jövedelempótló támogatásban részesülőt tartanak nyilván. A település infrastrukturális szempontból nem tartozik a hátrányos helyzetűek közé, hiszen az utóbbi években ivóvíz és gázellátó, telefonhálózat, iskola, sportcsarnok, ön- kormányzati gyógyszertár, orvosi, illetve fogorvosi rendelő Az asszonyok a varrás fortélyaival ismerkednek Tiszanagyfaluban épült, Virányoson pedig ravatalozó létesült. — A varrodába negyvenöt jelentkező közül közösen 30 főt választottunk ki — közölte Berencsi Gyula, a Nyíregyházi Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet elnöke. — Valamennyien hathónapos átképzésben részesülnek. Az oktatást a mi dolgozóink, valamint a 107. sz. szakmunkás- képző iskola tanárai és oktatói végzik. A sok apró irodát tartalmazó házat egymillió forintos ráfordítással alakítottuk át varróüzemmé. További fejlesztés A szövetkezetnek Tiszanagyfaluban még 10-12 millió forintot kell beruháznia, hiszen ha ott a termelés megindul, akkor a jelenlegi gépeket a legmodernebbekkel váltják fel. — Nyírtéten és Paszabon saját, Mátészalkán és másutt pedig magánvállalkozó által üzemeltetett termelőegységnek adunk munkát. Az önkormányzatok részéről szinte mindenütt maximális segítőkészséget tapasztalunk. Megfelelő feltételek mellett máshol is létesítenénk üzemet. Előnyös, hogy a szövetkezet évi kapacitása lekötött. Hét német, 3 francia, egy olasz és egy belga-dán céggel állunk kapcsolatban. A tiszanagyfalui hosszú üzemcsarnok neonfényében, jó melegben, fiatal és középkorú nők ülnek. Előttük varrógép. A helyiség nem tűnik zajosnak. Bárány Józsefné tanfolyamvezető egy fekete alapon sárga mintás ruhaanyagot tart, s valakinek magyaráz. Csak annyit hallok: a ránc az ránc, a rakás pedig rakás... Bá- rányné a nyíregyházi háziipari szövetkezetben szalagvezető volt, de hosszú távon itt szeretne dolgozni, mert ide a lakhelyéről, Rakamazról köny- nyebb bejárni, mint Nyíregyházára. A tanítványai elég szépen haladnak. Már varrtak sima és zsebes nadrágot, svéd- zsebes szoknyát. A nők a tanfolyam elvégzése után bizonyítványt kapnak. Utána 3 hónapig fix, majd pedig teljesítménybérezésben részesülnek. A 42 éves Kovács Csabáné korábban a helyi téesziro- dában az sztk-ügyeket intézte. Miután a mezőgazdasági szövetkezet tönkre ment, a varrodában próbált szerencsét. — Nekem tetszik ez a munkahely — mondta. — Szeretek dikicselni. Tetszik a közösség is. Jó a társaság. A cipőiparra emlékeztet, ahol meós voltam. □ Nehéz a munka...? — Nem mondhatnám, de bele kell tanulni, mert rögtön a géphez ültünk. Remélem, elvégzem az iskolát, sikerül a vizsga, s a varrásból megélek. Már a lányomnak készítettem egy nadrágot és egy szoknyát. Bár ez a főnök érdeme, mert ő szabta ki, s magyarázta el... A szerző felvétele Horváth Ágnes valamikor a rakamazi téeszben, majd a tejüzemben titkárnőként tevékenykedett. A téesz megszűnt, a tejüzemből pedig önszántából jött el. Pillanatnyilag nem szeret itt lenni. Nem szeret varrni, meg ilyen kézi munkát csinálni. Ennek ellenére a tanfolyamot szeretné elvégezni, mert amit itt elsajátít, mindenkor hasznos lehet. Örül a lehetőségnek — A varrás helyett inkább — mint korábban — emberekkel kívánok foglalkozni — szólt. — A szerződésben meghatározott időt itt töltöm, de úgy érzem, nem ezen a helyen öregszek meg. Szeptembertől levelezőn a Széchenyi Köz- gazdasági Szakközépiskolában szeretnék tanulni. Ez a varroda az otthonüléstől meg a munkanélküliségtől azért jobb. Csurilla Lászlóné a házi- iparnál kötő-hurkolóként tevékenykedett. Két év után gyesre ment. Később a rakamazi cipőpari szövetkezetnél kereste kenyerét, de most visszajött... — Örülök e lehetőségnek, mert így a gyerekeket köny- nyebben elláthatom. Valamikor a kötőgépnél állni kellett, itt pedig ülhetek. Ez sem mindegy. Remélem, kereseti szempontból is megtalálom a számításomat. jMMfc — mm m M. m mm BjmMW WZÁWSk Tárrá 12» 1 CT! 1 m*WM 1»CTI CT ■ Cl M ég egyszer sem fordult elő, hogy a KBGY Kft. vezetője ne telefonált volna a hordozható készüléken, amikor éppen ki- vagy beszáll a hatalmas Mercedesbe, amelyet gyakran váltogat más igen előkelő típusokra. Olykor három-négy más-más kocsiban látom az urat, aki alig túl a huszonötödik évén, nyolc és fél általánossal a zsebében megalapozta az évtized nagy üzletét. Ráérzett, ahogy mondani szokás, mit érdemes Magyarországon gyártani és eladni. így aztán beszélhet az emberből a veleszületett irigység. Milyen jól megy a KBGY Kft. embereinek, azok szerényen mindennap besöp- rik, kellő eleganciával a sommás bevételt. A nyolcemeletes ház földszintjén található a kft. irodája, míg a pincehelyiségben zajlik az érdemi tevékenység. Ott készülnek a fejlett nyuBotok a kézben gáti tapasztalatokat is hasznosító eljárásokkal a tömeg- fogyasztásra szánt termékek, melyeket hangyaszorgalmú ügynökök terjesztenek szerte a városban, a megyében, az országban, ugyancsak márkás, gyönyörű kocsikkal. Ezt a típust úgy tűnik ez a szabolcsi kft. gyártja, ezért méltán büszkék az élvonalbeli termékükre. Hazai alapanyagból, német technológiával, spanyol viasz felhasználásával, amerikai menedzserszemlélettel, japán pontossággal kerülnek le a mini futószalagról a tetszetős botocskák. A kft. körültekintő piackutatói — mert ilyenek is vannak nekik — állítják, hogy még a kormány, a mindenkori, egyenesen az ő malmukra hajtja a vizet. Már az is megfordult a fejükben: valamilyen támogatásban kellene részesíteni a kormányt, de nem akarnak a megvesztegetés gyanújába keveredni. Állítják, ők a legjobbat teszik az emberekkel, olyan eszközt adnak az állampolgárok kezébe, amit sajnos a mindenkori kormányok nem képesek nyújtani. Elérhető keresethez segítik az embereket, adómentes jövedelmet ígértek, mert a jelenlegi törvények még nem intézkednek róla, hogy a kft. termékeinek jóvoltából szerzett pénzek után adót kellene fizetni. Ezzel együtt a dolog teljesen legális, bárki ennek segítségével megkeresheti a mindennapi betevőt. Persze az is igaz, ahogyan telítődik a piac, egyre többen élnek a felkínált lehetőséggel, a keresetek is szerényebbek lehetnek valamivel. Jól megy az üzlet, egyre jobban — mondta érdeklődésemre a nyolc és fél általános iskolát végzett, mobil telefonáló kft. vezető. Már tárgyalásokat folytatnak a volt szocialista országok üzletembereivel is, bizonyos mennyiségek leszállításáról. Én jobban örülnék, ha előbb a hazai piacot látnák el megfelelően, nehogy úgy járjunk ezzel is, mint a burgonyával, hogy külföldről kelljen behozni drága pénzen. De az üzleti világ törvényei sajátosak, mennek a maguk útján. Mi pedig bandukolhatunk utána. Kezünkben a Koldusbot Gyarló Kft. világ- színvonalú termékével, merthogy ebből gazdagodott meg ez a kft., ebből telik nekik mindenre. Én csak azt nem értem, miből telik ennyi embernek flancos koldusbotra. A saját készítésű már nem is megfelelő? Szó és tett Kováts Dénes A választási hadjáratok során mindig az ígéretek első soraiban szerepeltek a közbiztonság megszilárdítását célzó elképzelések, de ezek kézzelfogható eredményét nem igazán látni — hangzott el a minap egy polgárőr szervezet gyűlésén. A választó- polgárok azonban nemcsak szólamokat várnak, hanem tetteket is, az ígérvények betartását. Mondhatnánk azt is: természetes jelenség, és sajnos az élet legtöbb területére érvényes, hogy a helyi és országos politikában a szavakat jóval lassabban követik a tettek — ha követik egyáltalán. De ezt még akkor is nehéz tudomásul venni és elfogadni, ha tudván tudjuk, hogy az ígéretek a kampányok alkotó elemei, és csak egy részük válik, (válhat) valósággá. A közért, a köz biztonságáért tevékenykedő polgárőrök önkéntesen, nem a fizetés reményében teszik dolgukat, annyit azonban joggal várnak el, hogy erkölcsi és anyagi támogatásban egyaránt részesüljenek. Az erkölcsi támogatás az odafigyelést is jelenti, azt, hogy a rendőrség és az ön- kormányzatok ismerik, figyelemmel kísérik tevékenységüket. Anyagiakra annyiban van szükségük, hogy helyiségük, rádiójuk legyen, s kiadásaikhoz (legalább a benzinpénz erejéig) hozzájáruljon a polgárokat képviselő testület, azaz az önkormányzat. Nyíregyházán — részben erre a célra—létrehozták a Közbiztonsági Alapítványt, mely a rendőrség technikai felszereltségének javításán túl a működő polgárőrségek támogatására is szolgál. De míg eleinte jutott pénz az alapítványnak, addig 1994-ben erre egy-fillért sem áldozott a megyeszékhely közgyűlése. A közbiztonságért tevékenykedők egyelőre csak remélik, hogy a megalakulás első lépései után, a költségvetés készítésekor erre a területre is odafigyel a tudvalevőleg nehéz helyzetben lévő ön- kormányzat, és a meglehetősen szűkös költségvetésből azért jut erre a — polgárok nyugalmát elősegítő, bűnmegelőző — tevékenységre is. A szavakat tetteknek kell követnie a városlakók nyugalmának, és a bizalom megtartása érdekében. Lakótelepi játék: Hideg-hideg... Ferter János karikatúrája Mecénások Bodnár István-j-v emélhetőleg sokan nyitnak be mosta- JL V nában a nyíregyházi Városi Galériába, ahol, február végéig két olyan tárlat is látható, amely a magyar képzőművészet páratlan remekeit mutatja be. Bárcsak megyénk dicsekedhetne velük! Az egyik tárlaton a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének kincsei láthatók, a magyar festészet legnagyobbjainak alkotásai. A másik, a Munkácsy Mihály festményeiből rendezett tárlatot a múlt héten nyitották meg. Bár a páratlanul termékeny, nagy festő képeiből viszonylag kevés került most a galériába, az anyag mégis jól reprezentálja Munkácsy majd’ minden alkotói korszakát. A művész kiállított relikviái még érdekesebbé teszik az anyagot. Ez utóbbi gyűjteményt a békéscsabai múzeum adta kölcsön. Érdekes történet, hogyan jutott Békéscsaba ehhez a gazdag anyaghoz: rövidre fogva, az özvegy ajándékozta a városnak a képeket: mivel a festőt szerettei fogadta be a város, ahol Munkácsy kedvező alkotói feltételeket talált. Nemcsak a magyar kultúra, de Békéscsaba is mérhetetlenül gazdagodott ezáltal. Vajon lesznek-e még mecénások ezekben a gazdaságilag zord időkben? Jut-e még pénz vászonra, ecsetre, vagy éppen kottákra? Kell hogy jusson! Mert ha nem, kultúránk szegényedne nélküle. A megtérülés pénzben kifejezhetetlen. Persze Nyíregyházának is van dicsekedni valója, hiszen épp ott, ahol az említett két nem mindennapi tárlat látható, jött létre Közép-Európa talán legnyagobb érme és kisplasztikái gyűjteménye. Éppen annak köszönhetően, hogy a város példás módon támogatja már több évtizede a sóstói alkotótábort. Remélhetőleg ez a jó szokása a továbbiakban is megmarad! ■ ki J* mjni náXWt1 m " m*p*1 m