Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-31 / 26. szám

1995. január 31kedd HÁTTÉR A kicsinek is örülni kell A szövetkezet és az önkormányzat gyümölcsöző összefogása a foglalkoztatásért Cselényi György Tiszanagyfalu (KM) — Saj­nos, manapság nem olyan idők járnak, amikor nagy, több száz embert foglalkoz­tató gyárak, üzemek létesül­nének. Ezért a kicsiknek is örülni kell. Tiszanagyfalu- ban egy 30 fős varroda kezdte meg működését. — Az önkormányzatnak — egyebek mellett — a munka­helyteremtés elősegítése is fel­adata — mondta Kemecsei László polgármester. — A sok munkanélküli nőt látván gon­dolkoztunk, milyen lépéseket tehetnénk? Nyilvánvaló, munkahelyek létesítése mindenkinek elő­nyös. Az emberek szakmát ta­nulhatnak, majd tisztes kere­sethez juthatnak, a településen pedig a jövedelempótló támo­gatásra kevesebb pénzt kell fordítani. Például a varrodá­ban foglalkoztatott 30 sze­mélynek egy év alatt több, mint egymillió forint jövede­lempótló támogatást kell fi­zetni. És ez a teljes összegnek csupán az 50 százaléka, mert a másik felét az állam állja. Csak a varroda — A hivatal egyik dolgozója korábbról ismerte a háziipari szövetkezet jelenlegi elnökét, s felvetődött: kapcsolatba kel­lene vele lépni — folytatta a polgármester. — Az elnök az ötletünk iránt fogadókész volt. Mi is igyekeztünk segíteni. Például az épületet az önkor­mányzat adta, amelynek rész­beni átalakítása 600 ezer fo­rintba került. A varrógépek üzemeltetéséhez szükséges 380 volt bevezetéséhez 200 ezer forinttal járultunk hozzá. Tiszanagyfaluban a varro­dán kívül — az önkormányzat által fenntartott intézményeket nem számítva — más munka­hely nincs. A téesz jogutód nélkül megszűnt. A faluban jelenleg 56 re­gisztrált munkanélkülit és 150 jövedelempótló támogatásban részesülőt tartanak nyilván. A település infrastrukturális szempontból nem tartozik a hátrányos helyzetűek közé, hiszen az utóbbi években ivó­víz és gázellátó, telefonhá­lózat, iskola, sportcsarnok, ön- kormányzati gyógyszertár, or­vosi, illetve fogorvosi rendelő Az asszonyok a varrás fortélyaival ismerkednek Tiszanagyfaluban épült, Virányoson pedig rava­talozó létesült. — A varrodába negyvenöt jelentkező közül közösen 30 főt választottunk ki — közölte Berencsi Gyula, a Nyíregyházi Háziipari és Népi Iparművé­szeti Szövetkezet elnöke. — Valamennyien hathónapos át­képzésben részesülnek. Az ok­tatást a mi dolgozóink, vala­mint a 107. sz. szakmunkás- képző iskola tanárai és oktatói végzik. A sok apró irodát tar­talmazó házat egymillió forin­tos ráfordítással alakítottuk át varróüzemmé. További fejlesztés A szövetkezetnek Tiszanagy­faluban még 10-12 millió fo­rintot kell beruháznia, hiszen ha ott a termelés megindul, ak­kor a jelenlegi gépeket a leg­modernebbekkel váltják fel. — Nyírtéten és Paszabon saját, Mátészalkán és másutt pedig magánvállalkozó által üzemeltetett termelőegység­nek adunk munkát. Az önkor­mányzatok részéről szinte mindenütt maximális segítő­készséget tapasztalunk. Meg­felelő feltételek mellett más­hol is létesítenénk üzemet. Előnyös, hogy a szövetkezet évi kapacitása lekötött. Hét német, 3 francia, egy olasz és egy belga-dán céggel állunk kapcsolatban. A tiszanagyfalui hosszú üzemcsarnok neonfényében, jó melegben, fiatal és közép­korú nők ülnek. Előttük varró­gép. A helyiség nem tűnik za­josnak. Bárány Józsefné tan­folyamvezető egy fekete ala­pon sárga mintás ruhaanyagot tart, s valakinek magyaráz. Csak annyit hallok: a ránc az ránc, a rakás pedig rakás... Bá- rányné a nyíregyházi háziipari szövetkezetben szalagvezető volt, de hosszú távon itt sze­retne dolgozni, mert ide a lak­helyéről, Rakamazról köny- nyebb bejárni, mint Nyíregy­házára. A tanítványai elég szé­pen haladnak. Már varrtak si­ma és zsebes nadrágot, svéd- zsebes szoknyát. A nők a tan­folyam elvégzése után bizo­nyítványt kapnak. Utána 3 hó­napig fix, majd pedig teljesít­ménybérezésben részesülnek. A 42 éves Kovács Csabáné korábban a helyi téesziro- dában az sztk-ügyeket intézte. Miután a mezőgazdasági szö­vetkezet tönkre ment, a var­rodában próbált szerencsét. — Nekem tetszik ez a mun­kahely — mondta. — Szeretek dikicselni. Tetszik a közösség is. Jó a társaság. A cipőiparra emlékeztet, ahol meós voltam. □ Nehéz a munka...? — Nem mondhatnám, de bele kell tanulni, mert rögtön a géphez ültünk. Remélem, el­végzem az iskolát, sikerül a vizsga, s a varrásból megélek. Már a lányomnak készítettem egy nadrágot és egy szoknyát. Bár ez a főnök érdeme, mert ő szabta ki, s magyarázta el... A szerző felvétele Horváth Ágnes valamikor a rakamazi téeszben, majd a tejüzemben titkárnőként tevé­kenykedett. A téesz megszűnt, a tejüzemből pedig önszán­tából jött el. Pillanatnyilag nem szeret itt lenni. Nem sze­ret varrni, meg ilyen kézi munkát csinálni. Ennek elle­nére a tanfolyamot szeret­né elvégezni, mert amit itt el­sajátít, mindenkor hasznos lehet. Örül a lehetőségnek — A varrás helyett inkább — mint korábban — emberekkel kívánok foglalkozni — szólt. — A szerződésben megha­tározott időt itt töltöm, de úgy érzem, nem ezen a helyen öregszek meg. Szeptembertől levelezőn a Széchenyi Köz- gazdasági Szakközépiskolá­ban szeretnék tanulni. Ez a varroda az otthonüléstől meg a munkanélküliségtől azért jobb. Csurilla Lászlóné a házi- iparnál kötő-hurkolóként te­vékenykedett. Két év után gyesre ment. Később a raka­mazi cipőpari szövetkezetnél kereste kenyerét, de most visszajött... — Örülök e lehetőségnek, mert így a gyerekeket köny- nyebben elláthatom. Vala­mikor a kötőgépnél állni kel­lett, itt pedig ülhetek. Ez sem mindegy. Remélem, kereseti szempontból is megtalálom a számításomat. jMMfc — mm m M. m mm BjmMW WZÁWSk Tárrá 12» 1 CT! 1 m*WM 1»CTI CT ■ Cl M ég egyszer sem for­dult elő, hogy a KBGY Kft. vezetője ne telefonált volna a hor­dozható készüléken, amikor éppen ki- vagy beszáll a ha­talmas Mercedesbe, amelyet gyakran váltogat más igen előkelő típusokra. Olykor há­rom-négy más-más kocsiban látom az urat, aki alig túl a huszonötödik évén, nyolc és fél általánossal a zsebében megalapozta az évtized nagy üzletét. Ráérzett, ahogy mon­dani szokás, mit érdemes Ma­gyarországon gyártani és eladni. így aztán beszélhet az emberből a veleszületett irigység. Milyen jól megy a KBGY Kft. embereinek, azok szerényen mindennap besöp- rik, kellő eleganciával a som­más bevételt. A nyolcemeletes ház föld­szintjén található a kft. iro­dája, míg a pincehelyiségben zajlik az érdemi tevékenység. Ott készülnek a fejlett nyu­Botok a kézben gáti tapasztalatokat is hasz­nosító eljárásokkal a tömeg- fogyasztásra szánt termékek, melyeket hangyaszorgalmú ügynökök terjesztenek szerte a városban, a megyében, az országban, ugyancsak már­kás, gyönyörű kocsikkal. Ezt a típust úgy tűnik ez a sza­bolcsi kft. gyártja, ezért mél­tán büszkék az élvonalbeli termékükre. Hazai alap­anyagból, német technológi­ával, spanyol viasz felhasz­nálásával, amerikai me­nedzserszemlélettel, japán pontossággal kerülnek le a mini futószalagról a tetszetős botocskák. A kft. körültekintő piacku­tatói — mert ilyenek is van­nak nekik — állítják, hogy még a kormány, a mindenko­ri, egyenesen az ő malmukra hajtja a vizet. Már az is meg­fordult a fejükben: valami­lyen támogatásban kellene részesíteni a kormányt, de nem akarnak a megvesz­tegetés gyanújába keveredni. Állítják, ők a legjobbat teszik az emberekkel, olyan eszközt adnak az állampolgárok ke­zébe, amit sajnos a minden­kori kormányok nem képesek nyújtani. Elérhető keresethez segítik az embereket, adó­mentes jövedelmet ígértek, mert a jelenlegi törvények még nem intézkednek róla, hogy a kft. termékeinek jó­voltából szerzett pénzek után adót kellene fizetni. Ezzel együtt a dolog teljesen legá­lis, bárki ennek segítségével megkeresheti a mindennapi betevőt. Persze az is igaz, ahogyan telítődik a piac, egyre többen élnek a felkí­nált lehetőséggel, a kerese­tek is szerényebbek lehetnek valamivel. Jól megy az üzlet, egyre jobban — mondta érdeklődé­semre a nyolc és fél általános iskolát végzett, mobil tele­fonáló kft. vezető. Már tár­gyalásokat folytatnak a volt szocialista országok üzletem­bereivel is, bizonyos mennyi­ségek leszállításáról. Én job­ban örülnék, ha előbb a ha­zai piacot látnák el megfe­lelően, nehogy úgy járjunk ezzel is, mint a burgonyával, hogy külföldről kelljen be­hozni drága pénzen. De az üzleti világ törvényei sajá­tosak, mennek a maguk út­ján. Mi pedig bandukol­hatunk utána. Kezünkben a Koldusbot Gyarló Kft. világ- színvonalú termékével, mert­hogy ebből gazdagodott meg ez a kft., ebből telik nekik mindenre. Én csak azt nem értem, miből telik ennyi embernek flancos koldusbotra. A saját készítésű már nem is megfe­lelő? Szó és tett Kováts Dénes A választási hadjára­tok során mindig az ígéretek első sorai­ban szerepeltek a közbizton­ság megszilárdítását célzó elképzelések, de ezek kéz­zelfogható eredményét nem igazán látni — hangzott el a minap egy polgárőr szer­vezet gyűlésén. A választó- polgárok azonban nemcsak szólamokat várnak, hanem tetteket is, az ígérvények be­tartását. Mondhatnánk azt is: ter­mészetes jelenség, és sajnos az élet legtöbb területére érvényes, hogy a helyi és országos politikában a sza­vakat jóval lassabban kö­vetik a tettek — ha követik egyáltalán. De ezt még akkor is nehéz tudomásul venni és elfogadni, ha tud­ván tudjuk, hogy az ígéretek a kampányok alkotó elemei, és csak egy részük válik, (válhat) valósággá. A közért, a köz bizton­ságáért tevékenykedő pol­gárőrök önkéntesen, nem a fizetés reményében teszik dolgukat, annyit azonban joggal várnak el, hogy er­kölcsi és anyagi támogatás­ban egyaránt részesüljenek. Az erkölcsi támogatás az odafigyelést is jelenti, azt, hogy a rendőrség és az ön- kormányzatok ismerik, fi­gyelemmel kísérik tevé­kenységüket. Anyagiakra annyiban van szükségük, hogy helyiségük, rádiójuk legyen, s kiadásaikhoz (legalább a benzinpénz ere­jéig) hozzájáruljon a pol­gárokat képviselő testület, azaz az önkormányzat. Nyíregyházán — részben erre a célra—létrehozták a Közbiztonsági Alapítványt, mely a rendőrség technikai felszereltségének javításán túl a működő polgárőrsé­gek támogatására is szol­gál. De míg eleinte jutott pénz az alapítványnak, addig 1994-ben erre egy-fillért sem áldozott a megyeszék­hely közgyűlése. A közbiz­tonságért tevékenykedők egyelőre csak remélik, hogy a megalakulás első lépései után, a költségvetés készí­tésekor erre a területre is odafigyel a tudvalevőleg nehéz helyzetben lévő ön- kormányzat, és a meglehe­tősen szűkös költségvetés­ből azért jut erre a — pol­gárok nyugalmát elősegítő, bűnmegelőző — tevékeny­ségre is. A szavakat tetteknek kell követnie a városlakók nyu­galmának, és a bizalom megtartása érdekében. Lakótelepi játék: Hideg-hideg... Ferter János karikatúrája Mecénások Bodnár István-j-v emélhetőleg sokan nyitnak be mosta- JL V nában a nyíregyhá­zi Városi Galériába, ahol, február végéig két olyan tár­lat is látható, amely a ma­gyar képzőművészet párat­lan remekeit mutatja be. Bárcsak megyénk dicseked­hetne velük! Az egyik tárla­ton a Magyar Nemzeti Ga­léria gyűjteményének kin­csei láthatók, a magyar fes­tészet legnagyobbjainak al­kotásai. A másik, a Munká­csy Mihály festményeiből rendezett tárlatot a múlt héten nyitották meg. Bár a páratlanul termékeny, nagy festő képeiből viszonylag kevés került most a galériá­ba, az anyag mégis jól rep­rezentálja Munkácsy majd’ minden alkotói korszakát. A művész kiállított relikviái még érdekesebbé teszik az anyagot. Ez utóbbi gyűjte­ményt a békéscsabai mú­zeum adta kölcsön. Érdekes történet, hogyan jutott Békéscsaba ehhez a gazdag anyaghoz: rövidre fogva, az özvegy ajándékozta a város­nak a képeket: mivel a festőt szerettei fogadta be a város, ahol Munkácsy kedvező al­kotói feltételeket talált. Nemcsak a magyar kultúra, de Békéscsaba is mérhetet­lenül gazdagodott ezáltal. Vajon lesznek-e még me­cénások ezekben a gazda­ságilag zord időkben? Jut-e még pénz vászonra, ecsetre, vagy éppen kottákra? Kell hogy jusson! Mert ha nem, kultúránk szegényedne nél­küle. A megtérülés pénz­ben kifejezhetetlen. Persze Nyíregyházának is van di­csekedni valója, hiszen épp ott, ahol az említett két nem mindennapi tárlat látható, jött létre Közép-Európa ta­lán legnyagobb érme és kisplasztikái gyűjteménye. Éppen annak köszönhetően, hogy a város példás módon támogatja már több évti­zede a sóstói alkotótábort. Remélhetőleg ez a jó szo­kása a továbbiakban is megmarad! ■ ki J* mjni náXWt1 m " m*p*1 m

Next

/
Thumbnails
Contents