Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-26 / 22. szám

1995. január 26., csütörtök Hatvan napig bakancsban Bebarangolta Mongóliát és Kína egy részét • Nem riadt vissza a harhagtól Szondi Erika Mátészalka (KM) — A re­pülőgéptől a tricikliig, a haj­tól a tevehátig csaknem min­den közlekedési eszközt ki­próbált Balogh István, a TRIDEA Természetvédelmi Egyesület és Oktatóközpont mátészalkai szervezetének vezetője hatvannapos Mon- gol-Bajkál expedíciója so­rán. Élményekben gazdagon érkezett haza a nem minden­napi útról az elmúlt év no­vemberében. — Összesen 28 ezer kilomé­tert tettem meg, csak vonaton 295 órát utaztam! — meséli Balogh István. — Huszonkét különböző szálláshelyem volt, az ulanbátori elegáns Baigal Hoteltől a mongol útmenti be­tyárcsárdáig, a guanz-ig, a har­madosztályú kínai szállodáig és a jurtáig mindenfélében volt részem. Nagy élmények — Kína volt a tizenkilencedik ország, ahol jártam életem so­rán. 1990, 1992 után harmad­szor voltam a Bajkál-tónál és ugyancsak harmadszor léptem Mongólia földjére is. Ezúttal négy hetet Mongóliában, egy hetet Kínában, és három hetet a Bajkál körül töltöttem. — Szeptember 26-án Feri­hegyről indultam a jó öreg IL- 62-es géppel, majd moszkvai átszállással egy TU-154 M-es repülővel tovább Ulánbátorba. Az öreg gép szárnyvége néha úgy integetett, mintha ott akar­na hagyni bennünket. Térde­men a videokamerával azon gondolkodtam, hogy ebben az esetben milyen érdekes felvé­teleket lehetne készíteni. — Csodálatos volt a repü­lőút Eurázsia, a Szaján-hegy- ség és a Hubszugul-tó felett. Kicsit fáradtan, ám a nagy élmények reményében érkez­tem meg Mongóliába, ahol az Ulanbátori Környezet- és Természetvédelmi Hivatal vendége voltam. A szakmai programokon túl csodálattal töltött el a vallási emlékhe­lyek, rom, illetve működő budhista kolostorok felkere­sése. Ulánbátorban másodszor csodáltam meg a Gandan kolostort, szabályosan letagló­zott épületeinek és az ott ural­kodó légkörnek a varázsa. Al­kalmam volt ismét megnézni a Bogdo Gegen nyári-téli szál­lásán, illetve a Csajzsin láma templomában működő vallás- történeti múzeumokat. — Hangulatos kirándulást tettünk az Ulánbátortól délre fekvő Bogdo-hegy megkerü­lésével annak ugyancsak déli oldalán lévő romkolostorhoz Mandsír-ba. Itt a kolostor mű­ködésekor 1300 budhista szer­zetes élt. A mandsíri kirán­dulást a gyönyörű táj, a hely vallási varázsa mellett még emlékezetesebbé tette a dél­után az erdőkből minden irányból előmerészkedő ma- valszarvasok csapatainak lát­ványa. Októberben van itt a mavalok nászának ideje. — Ugyancsak több napos út keretében felkerestem vendég­látóimmal Mongólia régi fő­városát Harhorin-t, és az ugyancsak ott lévő Erden Dzu kolostorát. Harhoin Ulánbá­tortól nyugatra, mintegy 500 km-re található. A harhorini úton meglepetten tapasztal­tam, hogy október közepén aratnak. Kombájnok sokasága dolgozott, teherkocsik tömege szállította a gabonát. Az utak mellett apró rágcsálók ezrei Balogh István Szűcs Róbert felvétele szedegették az elhullott sze­meket és ugyancsak nagyszá­mú ragadozómadár szedte a vámot ezen apró rágcsálókból. A harhorini útról visszatérő­ben egy nagy, sekélyvízű tónál megállva a következő látvány fogadott: a tavon több száz, vörös ásólúd pihent, úszkált, a tó vizében a távoli hegyek mö­gött lemenő nap tükröződött, a tó és a lemenő nap között a tó túlpartján tevecsapat vonult nagy méltósággal, lassan és akkor előttünk a tó felett áthú­zott kilenc énekeshattyú. Ez a csodálatos kép jut mindig eszembe, ha visszagondolok Mongóliára. — A természet, az állattani megfigyelések és az ilyen irá­nyú gyűjtőmunka mellett a ter­mészetközeli emberek, a pász- torkodó, nomád életmód meg­örökítése és megismerése is célom volt. Alkalmam volt egy hetet Ulánbátortól északra a Csingeltei hegységben jur­tában laknom és onnan jártam a környék hegyeit, erdeit. Ép­pen ekkor — október 1-jén — be is köszöntött a tél. Még a kályha mellett száradó ruhám és leghűségesebb ruhadara­bom, a bakancsom is tele lett hóval. Mongólia 2,4 milliós lakosságának egyharmada je­lenleg is vándorló, pásztorko- dó életmódot folytat. A fővá­rostól való távolság függvé­nyében változik az emberek életmódja, lakhelyük felsze­reltsége. Bár valamennyien ugyanazt az évezredes utat jár­va vonulnak az évszakoknak, a legelők minőségének meg­felelően állataikkal, megjelent már a háztartásokban egy-egy televízió, hűtőszekrény, rádió, egy-egy motorkerékpár. Távo­lodva a városoktól ez egyre egyszerűsödik. Ősi szokások — A jurták felszerelése a leg­szükségesebbekre szorítkozik. Festett faágyak, szekrénykék, bőröndök, az elmaradhatatlan kegyhely és a kumisztartó, marhabőrből készült tömlő azonban mindenütt megtalál­ható. A jurta központja a tűz­hely, ekörül zajlik az élet. A Kelet-Góbiban, de a főváros­hoz közelebb is, volt, ahol ágyak, székek nélküli jurták­ban a földre terített marha, bir­ka, kecskebőrökre ültettek vendéglátóim. Ezeknél az em­bereknél még ma is élnek azok az ősi szokások, melyek síép­pé, az idegen számára varázs­latossá teszik életüket. Szám­talan pásztorcsaládnál mind­össze egy-egy műanyag edény utal a civilizációra. A költöz­ködéseknél ugyanúgy, mint régen, a jak-ökör nyakába akasztják a kétkerekű kocsi jármát, melyre a család felsze­reléseit, jurtája tartozékait tor­nyozzák. A tevék is segítenek a cipelésben. Természetesen kipróbáltam a tevegelést is. Rendkívül kényelmes és biz­tonságos e groteszknek tűnő, ám számomra szimpatikus, nyugodt állatokon való közle­kedés. Mindezt a Kelet-Góbi­ban követtem el, ahova máso­dik nekirugaszkodásra jutot­tunk le vonattal, mivel első in­dulásunkkor terepjárónk bele­fulladt a pár óra alatt lehullott fél méteres hóba. Ott helyben autót bérelve ismerkedtem e köves félsivataggal, a tájjal, az emberekkel. — A fővárosban alkalmam volt ismét megtekinteni a va­dászati- és a természeti múze­um páratlan gyűjteményét, a népművészeti múzeumot. A mongol emberek megismeré­séhez hozzátartozott azok nép­zenéjének, népdalainak, tánca­iknak megismerése is. Egy­részt a baráti összejövetelek hangulatában, másrészt, két alkalommal ünnepi koncerten tanulmányozhattam hagyomá­nyaikat. Ulánbátor most ünne­pelte 355. évfordulóját. Az ün­nepi koncertre engem is meghívtak, ahol a miniszterel­nökkel, miniszterekkel, a Népi Hurál elnökével ültem egy sorban. Megtekinthettem a nagy alkalomból rendezett or­szágos birkózóbajnokságot is. — Az út Mongóliában, de Kínában és a Bajkál-tó körül is egyúttal gasztronómiai kirán­dulás is volt. Elsősorban Mon­Arcok Kínából góliában érhetik az avatatlant meglepetések a sok hús, tejter­mék, a faggyús ételek nagy­mértékű fogyasztásánál. Be­csülettel helytálltam, sehol semmit nem utasítottam visz- sza. A mongolok két legjelleg­zetesebb itala az arkhi, amely tejből készült csekély alkohol- tartalmú pálinka és a kumisz. Ez lótejből erjesztett, híg ke­firhez hasonlítható, kicsit csí­pős, de nagyon üdítő és tápláló ital minimális alkoholtarta­lommal. Legalább huszonöt litert megittam belőle. Külö­nösen olyan tömény húsételek után esett jól, mint a harhag. Ezt az ősi ételt úgy készítik, hogy lenyúzzák a birka bő­rét, majd a feldarabolt húst forró kövek társaságában visz- szatöltik bele és így párolják puhára. — Kínában is turistáskod­tam néhány napig. A pompa, az elegáns áruházak, szállodák és az elmaradottság, a sikáto­rok egyaránt jellemzik ezt az egzotikus országot. Európai ember számára elképzelhetet­len, milyen sok itt a kerékpár. Útközben a vonatból az őszi betakarítási munkákat figyel­hettem meg: sarlóval vágták a gabonát, a tapasztott oldalú-te­tejű házak udvarán, vagy egy- egy téren szórták, kézzel csé­pelték a magvakat. Feltűnt egy-egy öntözőrendszer is, ha­talmas viaduktszerű — völ­gyeket átívelő — építményei­vel, kövezett csatornáival. Kí­nában a Belső-Mongólia egyik legnagyobb (egymillió lakosú) városáig Hohhot-ig jutottam az időszűke miatt. A mongol­kínai határon csak hosszas vita után engedték át, mivel autó­busszal csak a két ország ál­lampolgárai utazhatnak. Kíná­ban egy rendőrtől kisebb bir­kózással sikerült visszaszerez­nem egyik fényképezőgépe­met, mert nem tartottam be azt a szabályt, hogy csak a szépet szabad fotózni-videózni. — Utam utolsó állomása a Bajkál-tó vidéke volt. Nem először jártam ezen a tájon, mégis az újdonság erejével ha­tott rám ez a csodálatos vidék. A Bajkálnál alapvető táplálék a sokféle hal. Fogyasztják nyersen-sózva, füstölve, sütve Balogh István felvétele egyaránt. Legfinomabb a sült omul volt a viharos Bajkálon a Csajka nevű hajón. A sze­mélyzet készítette, s hozzá le- veseskanállal ettük a vörös ka­viárt. Megkóstoltam a bajkáli fóka húsát is. A Bajkálnál él az egyetlen édesvízi fókafaj. En­gedélyezett a befogásuk, bőrét és a fókahájat értékesítik. Egy napig egy fókanyúzó üzemben is dolgozhattam. Hozzáférhetőek — Fotót, diák százait készítet­tem expedícióm során. Vide­óra vettem körülbelül tíz órá­nyi anyagot, melyek oktató­filmek készítésének alapjául szolgálhatnak majd. A megyei pedagógiai intézet segítségé­vel a megye illetve az ország összes iskolája számára hoz­záférhetőek lesznek ezek a fil­mek és diasorozatok. Száz éve született a divat Picassója Madrid (MTI) — Száz éve született Cristobal Balenci­aga spanyol divattervező (1895-1972) a divat Picas­sója, aki a leghíresebb fran­cia divattervezők mellett a modem divatirányzatok egyik megteremtője volt. Az általa készített modellek a világ leghíresebb divat­múzeumaiban és magán- gyűjteményeiben is megta­lálhatók. Balenciaga forra­dalmasította a női divatot, amennyiben sikerült har­monizálnia a szépséget, az eleganciát és a kényelmet. Úgy fogta fel a divatter­vezést, mint olyan tevé­kenységet, amely egyesíti a képzőművészet területeit, és felhasználja azok ered­ményeit (a formában, a vo­nalvezetésben, a színhasz­nálatban, a színkombináci­óban egyránt). Balenciaga egyesítette a művészetében azt, amit a családjától kapott. Apja — aki a Reina Maria Cristina luxushajó kapitánya volt — bevezette őt a nemesség és a tehetősebb rétegek világá­ba, anyja pedig — aki var­rónőként dolgozott — meg­tanította neki a szabás-var­rás csínját-bínját. A baszk származású di­vattervező 13 éves korában elkészítette Casa Torres márkiné egyik híres öltözé­kének a pontos mását, és ezzel elkezdődött szakmai karrierje. Húszéves korá­ban Párizsba utazott és kap­csolatba került a leghíre­sebb divattervezőkkel. Ha­zatérése után szalont nyitott San Sebastiánban, majd Barcelonában, Madridban és Párizsban is. Sok kora­beli híresség volt kliensei között (Pauline de Roth­schild, Marlene Dietrich, Mistinguette, Josephine Baker). Modelljeit kecsesség jel­lemzi, arányosság, ki­egyensúlyozott kompozí­ció, tömör forma és némi (a baszkokra jellemző) ko­morság. Balenciaga meg­újította a hagyományos for­mákat, technikai és művé­szi szempontból, személye­sen foglalkozott a modellek beállításának minden rész­letével (Coco Chanel mondta róla: ő az egyetlen nagy divattervező, aki egyedül is ki tud szabni és meg tud varrni egy ruhát). Balenciaga a modem di­vattervezés úttörője, pon­tos fogalmakban fektette le a mesterség összetevőit. Kreációit erősen befolyá­solta a görög szobrászat tömeg- és formakezelése. Modelljei megtalálhatók a londoni Victoria and Albert Museumban, a párizsi Musée du Costume-ben, a New York-i Fashion Insti­tute of Technologyban. 1973-ban kiállítást rendez­tek a tiszteletére New York-i Metropolitan Múze­umban, ahol a modelljeit Velázquez, Goya, El Gre­co, Picasso és Miró képei között állították ki. Sinatra befejezte Budapest (MTI) — Né­hány éve már leírta egy kri­tikus az agyonreklámozott koncert után, hogy bizony jobb lenne, ha a nagy Sinat­ra nyugdíjba menne. Mos­tanában csak azt írták töb­ben is, hogy már fáradt... A Newsday magazin azonban tudni véli, hogy a 80 éves énekes döntött a visszavo­nulásról. Japáni turnéjáról hazatérve minden további koncertet lemondott, de ezt a hírt a titkárnője nem erő­sítette meg. Igaz, nem is cá­folta. — Frank csupán megha­tározatlan idejű szabadság­ra ment, melyet már nagyon megérdemelt, mert őrült tempóban dolgozott az utóbbi időben. Az amerikai lap szerint az énekes két lánya örülne, ha a papa már nem tenné ki magát a korával jelentkező színpadi problémáknak: el­felejti a dalok szövegét, bi­zonytalanul mozog. Mamutcsempészet A jakut hatóságok gátat vetnek Párizs (MTI) — Szervezett bandák fosztogatják Szibé­riában azokat a lelőhelye­ket, ahol az örökké fagyott talaj egész mamuttetemeket őrzött meg épségben több mint harmincezer éven át mind a mai napig. A rablók elvisznek mindent: agya­rakat, csontokat, a törté­nelem előtti állatok kőke­ményre fagyott belső szer­veit. Szentpéterváron a ható­ságok egy Jakutföldről visszatérő geológiai expe­díció csomagjai között fe­deztek fel 330 kilogramm illegális exportálásra előké­szített mamutagyarat. Ma- gadanban, a csukcs auto­nóm körzet székhelyén a vámosok már csak utólag tudták letartóztatni azokat a csempészeket, akik 2 ton­na mamutagyarat cseréltek Japánban burgonyából er­jesztett pálinkára. A jakut hatóságok igye­keznek gátat vetni a leletek elherdálásának: nem adnak exportengedélyt, ellenőriz­nek, nemzeti alapot hoztak létre a mamutmaradványok védelmében — de Ja­kutföld a szibériai területek alig negyedét teszi ki. A Szovjetunió fennállása alatt minden nyáron tudomá­nyos expedíciók tucatjai járták a tundrát. Jelenleg nincs pénz kutatóutakra, a tudósok a laboratóriumaik­ban gubbasztanak. Félbe­szakadt a legtöbb ásatás, közöttük az a csukcsföldi kutatás is, ahol a közelmúlt­ban dinoszaurusz-maradvá­nyok eddigi legészakibb előfordulását tárták fel. A csempészek karavánjai ezzel szemben egymást érik. A leletrablók nem csu­pán elhordják a maradvá­nyokat, hanem sok esetben tönkreteszik magát a lelő­helyet. Magadan közelében például egy jó állapotban megőrződött mamuttete­met egyszerűen a Kolima folyóba löktek az aranyá­sók. . CSUPA ÉRDEKES.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents