Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-03 / 2. szám
KULTÚRA 1995. január 3., kedd Örökmozgó archívum Budapest (MTI) — A Magyar Filmintézet az Örökmozgó filmszínházban január 1-jétől filmtörténeti sorozatot indít a film születésének 100. évfordulója alkalmából. Az új évben naponta mutatnak be alkotásokat a Filmarchívum gyűjteményéből. Kronologikus sorrendben tűzik műsorra az egyetemes film- történet különböző műfajú, stílusú darabjait, restaurált, máshol és máskor nem látható kópiáit. Januárban az 1895-1920 között készült filmeket vetítik. Egy 12 perces Lu- miére-összeállítást mutatnak be 1-jén, amelyben a mindennapi élet jeleneteit, köztük magyar eseményeket is láthatnak a nézők. Műsorra tűzik a filmtörténet első krimijét, A nagy vonatrablás című 3 perces alkotást, a Sztyenka Razin, az orosz betyár című első orosz műfilmet és néhány ős sci-fit. David W. Griffith amerikai rendező több munkáját is bemutatják. Az első fennnmaradt magyar film, A Pufi cipőt vásárol. Az 1914-es alkotás rendezője nem ismert. A közönség láthatja még a Simon Judit, a Sulamith, az Elnémult harangok, a Mire megvénülünk, Az obsitos, a Jön az öcsém, A bánya titka és Az arany ember című magyar alkotásokat is. A programban szerepel „minden idők legjobb filmjeinek” egyike, a Dr. Caligari című német film. A némafilmek vetítésekor a mozi korhű zenét szolgáltat, esetenként szöveges magyarázatot ad, ahogy az szokás volt a század első évtizedeiben. A sorozat rendszeres látogatóinak kedvezményt adnak. Az Örökmozgó egyébként folytatja az 1993 januárjában megkezdett „film- emlékezet” sorozatát is, amelynek keretében a felújított magyar filmeket vetítik. Élő népszokások Balkány (KM-K. J.) —A napokban még a karácsonyi ünnepekhez kapcsolódó eseményről készült fényképet hoztak be szerkesztőségünkbe Balkányból. Mint megtudtuk: a nagyközségben — felelevenítve a korábbi hagyományokat — a helyi görög katolikus egyház szervezésében betlehemi népszokásokat támasztottak életre a település polgárai a szentestét megelőzően. A játékos és látványos vonulás egyes jeleneteiben mintegy harmincán vettek részt. Külön érdekességként említhető meg, hogy a kisded Jézus szerepét egy háromhónapos csecsemő „alakította”. A bibliai történések élőképszerű bemutatóját mindvégig a balkányiak lankadatlan érdeklődése övezte. A szálláskeresés jelenetének egy részlete Amatőr felvétel f( ■ ....................] Iliit * Síi, ■? S 1 t if 5- í ' >11; Mihai Horea... ...bukaresti festőművész tárlata a napokban nyílt meg Gyulán az Erkel Ferenc Múzeum Dürer termében. Az idős román mester, aki a közelmúltig a bukaresti művészeti akadémián tanított, 22 absztrakt alkotását tárta közönség elé a Körös-parti fürdővárosban. (MTI) Kollektív... ...kiállításon mutatkoznak be a debreceni Kodak Galéria fotóművészei a nyíregyházi Városi Művelődési Központ Fotógalériájában. A tárlat január 6-tól 31-ig tekinthető meg. (KM) Szaxisuli... ...foglalkozásokat tartanak minden csütörtökön 17-től 18 óráig a nyíregyházi VMK-ban. (KM) Fábri Zoltán... ...életmű sorozatának újabb darabját, A Pál utcai fiúk című filmet nézhetik meg az érdeklődők a VMK Narancs Zselé Filmklubjának január 10-i 16 órakor kezdődő előadásán. (KM) A Szín-Világ... ...című folyóirat decemberi száma a napokban jelent meg. A Nemzeti Színház lapjából — több érdekes írás között tallózva — Kertész Ákos Az én színházam című, vallomásos hangvételű szakmai dolgozatára hívjuk fel a figyelmet. (KM) Betiltották... ...az egyik legnevesebb egyiptomi filmrendező, Júszef Sahín legújabb, Az emigráns című alkotását. A bíróság vallási okok miatt hozta meg határozatát. A tilalmat még októberben kezdeményezte hivatalosan az Al-Azhar, a szunita iszlám szellemi központja. (MTI) AD & D Klub... ...minden szombaton 16 órától a nyíregyházi VMK- ban. (KM) x Hiányzik szivárványhite... A Nyírség fehér fái, fekete gondjai tanították tisztességre • Élet-szerelem Bakajsza András Kisvárda — Az elégikus emlékezet nem hagy egy szemernyi kétséget, csupán féltve őrzött vagy fénytelenné fakult tükörcserepeket. Egy borúlátó Petőfi-vers tanúsága szerint az emlékezet elpusztult hajónk partravetett deszkaszála. Erre a valaha erős, nyílt vizeken futó hajódeszkára a hajdani hajós írást vésett, szenvedélyszülte és időmosta betűket egy együtt elért túlsó partról. Egy együtt elérhető part igézetéről. Szilánkosodó időben élünk. Omló parton szálkányi csak az emlékezet. A Kések közötti Váci mély rezignációja megüti a ma élőt: „Talán emlékeznek még egy-egy szavamra.” A Szegények hatalma (1964) nyitóversében bibliai egyszerűséggel mondja: ...szeretnék... pár szóban megmaradni. Ha emlékezünk, a költő arccal szemközt fordul velünk. Képeinek nyelvén szólva: a múlt mohos favödrének élővízében. Mint kiküzdött indulása idején (Ereszalja, 1955), mikor még fiúi alázattal hitte — hazatérő népmeséi hős —, hogy felmelegszik a szülő- föld/pora, mikor megérkezem. Nem nagy kívánság ez, ha meggondoljuk, hogy az egyetlen élő-haldokló Váci emlékhelyen, a mandabokori iskola falán ott a büszkélkedő megállapítás: „... szenvedélyesen szerette szülőföldjét és népét.” De sokszor megérkezett erre a gyalogbodzával si- etgető, engesztelő tájra. Kín- vallotta szívében a legtisztább szándékkal: gyalog, mezítláb, mint a legnagyobbak. Csak holtában nem térhetett haza. Lám, Tamási Áron országhatárt is legyőzve megtérhetett székelyföldi eleihez, teljesülhetett írásainak testamentumtisztaságú üzenete. Ez a könnyen kiolvasható, hűségesen megvalósítható üzenet ott szivárványlik Váci Mihály soraiban is. Ám akik nem bánkódnak a szivárvány halálán, könnyen temetik ezt. Megin- dultan merengek Kányádi Sándor T. Á. sírjára szánt verssorainak szívszorításában: Kívánhat-é ember többet / derékaljnak szülőföldet...? Sonkoly Tibor grafikája Váci a szülőföld sarkcsillagától sokezer kilométerre halt meg, frontországban, a harcoló, harcokba lovait Vietnámban. Itthon tavasz volt, hazafelé húztak az elvándorló madarak, s énekbe kezdett fészke fölött a pacsirta, ez a vergődő, merész, / örökké hajszolt felemelkedés. A távol vonzásából hazahozottat innen távol temették, a fővárosi Farkasréten. Vajon ki emelt szót a kihűlt szavú énekesért, pacsirtahűségéért? Pár szócskát csak, hogy egy derékaljra a futóhomokiaknak is futja, s a sírt, Váci Mihály sírhalmát megámyékozzák majd a por lombjai. Sebaj. Azért Eljött Váci Mihály szűkebb hazájából, Szabolcs-Szatmár megyében Orosz Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, valamint a költő szülőföldjének népes küldöttsége. Vörös lepel alatt nyugodott... kitüntetései bársonypámán. így tudósított a korabeli sajtó, sztereotip mondatokban. Az egyszínű, megengedett mondatokon átüt valami mégis, az ifjú szívek gyönyörű reménysége: Kipirult arcú fiatalok szavalták versét... A Nyírség Váci Mihály keresztje mellett nehéz szavú szívharangokkal gyászolt, tört rekviemet rebegett: „Nyomod fölé / koszorút fontak / a tüskés akácok / bokrainkkal borogatják / sebeinket tovafutva a KM-reprodukció lította, legyen énekes mindenese ennek az elpergő homokhazának. Naponta lépjen föl a maga gyújtotta máglyára, a lassú moccanású tájért, szuszogó tanyáért. Emlékszem, élete derekán, vagy inkább napáldozatán Eső a homokra c. versét szavalta. Magas, szőke férfi hitte, hitette: csak a közösségbe kapaszkodás emel magasba és ejt mélybe. Sápadt arcán a lebírt szenvedés árkai, szemében a társakra találás jelzőfényei. Gesztusaiban messiási mozdulat és lehorgadó rezignáció. Együtt — ez a szépséges, könyörgő és mágikus szó gyulladt föl versének végén. S aztán már csak a lehetetlen és a próbálom lehorgadása. Mégis eső volt, tavasztitkú, imaesengésű, másként nem érdemes suhogású. Szünetben egyedül állt az ajtóban, cigarettázott. A Kelet felőllel a kezemben odaléptem hozzá, kértem, dedikálja, készülő szakdolgozatomhoz szolgál majd. Diákosan eldadogott szavaimra felragyogott, igaz, biztató szeretettel ajánlotta verseit pártfogásomba. Harminc esztendeje, hogy hiányzik nagyon. Hiányzik kézszorítása, szívének harang- ütése,^ legjobban szivárványhite. És hiányzik verse e lír-át- lan világból. „A Mindenség- ből hiányzik egy csillag...” dombok. Vagy kérdőn és mérlegelőn, amint Gál Farkas megénekelte: Megérte-é, hogy szívedet, / ezt az aláaknázott oltárt / közvagyonná tegyed, hiszen / méltatlanok is bitorolták? S a legszebben egy szóképes szépprózai mondatban „Igaz ember voltál, és hazád, e kis Magyarország tisztességed telke volt.” Váci Mihály 1970. áprilisában hunyt el Hanoiban „tragikus hirtelenséggel.” Csakhogy ez a nem értett és váratlan vég tíz jó éve ott kísértett szíve rettenetéiben, teljes odaadással vállalt életritmusában. Naponta gyilkolta magát a bölcs betakarítások elharapódzó ragálya idején gyorsan ölő szép szenvedélyeivel. „Úgy éltem, mint a százhúszat verő szív, / Úgy gyűlöltem és szerettem...” — íme a pontos diagnózis a korai sírra. S ha már sírhelyet nem, poszto- musz díszpolgárságot (szép iniciálésat) adományozott az én szőke városom. Ez kerül megnyugtató messzeségben ásott sírjára, hiszen lírai és szépírói munkáiban, közéleti tevékenységében élete végéig hű fia volt szülőföldjének, a Nyírségnek és szülővárosának, Nyíregyházának. Vácit a Nyírség fehér fái, fekete gondjai tanították tisztességre. ... Mások bajainak gerendái voltak vállalt keresztjei. Az élet szerelme szóRockbandák kerestetnek A tavalyi győztes NECROPSIA Nyíregyházán „robbantott Budapest (KM - K. J.) — A Marlboro Music Rock-in tehetségkutató versenyt először 1985-ben Svájcban rendezték meg, és azóta a világ számos országában vált hagyománnyá ez a médiák közreműködésével meghatározott, zenei megmérettetésként számontartott esemény. 1993-tól a versenyt a szervezők kiterjesztették a középeurópai és az afrikai országokra is. Közép Európában először a Cseh és a Szlovák Köztársaságban, valamint Lengyelországban bonyolítottak le ilyen vetélkedőt. Magyarországon 1994-ben zajlott le első ízben e nagyszabású tehetségkeresés. A versenyt olyan zenekarok részére hirdették meg, amelyeknek nincs lemeztársasággal szerződésük. Előírás volt, hogy a bemutatkozó együttesek tagjai magyar állampolgárok legyenek (vagy rendelkezzenek állandó magyarországi lakcímmel). Feltételként szabták meg, hogy a „bandatagok” mindegyike igazolja: már betöltötte a tizennyolcadik életévét. Nos, a szervezők minden várakozását felülmúlta az 1994-es magyarországi nagy- nagy sereglés! A megadott határidőre 320 (!) zenekar nevezett be. A hatalmas mennyiségű hangzóanyagból a tizennyolc legszínvonalasabb de- mót szakavatott, öt főt számláló zsűri választotta ki. A legjobbak két budapesti és hat vidéki nagyváros rockklubjában (mint pl. itt, Nyíregyházán az Open Doors-ban) mérkőztek meg egymással. Az elő- és középdöntőkből három csapat jutott el a finisbe — köztük a nyíregyházi „felfe- dezésű”, debreceni illetőségű Necropsia, mely végül is abszolút győztesként fejezte be a „bulit”. Második lett a szegedi Nevergreen, a harmadik helyen pedig a budapesti Kézi- Chopin végzett. Amint a „marlborósok” tájékoztatájón kiderült: a versenyt — felbuzdulva a ’94-es sikerességen — 1995-ben — hasonló feltételekkel — ismét megrendezik. A meghirdetők azt szeretnék, ha ez alkalommal még több independent, illetve alternatív rockzenét játszó együttes jelentkezne. A tehetségkutató szemlén indulni kívánó zenekarok a jelentősebb zene- és hangszerboltokban, rockklubokban, szaklapokból, valamint a Multimedia Kft.-nél szerezhetnek be jelentkezési lapot. A beküldési határidő 1995. február 24. A nevezés díjtalan. A beérkezett demokazet- tákat 1995 márciusának első hétvégéjén hallgatja meg a zsűri; akkor választják ki a tizennyolc legjobb együttest. Ok lesznek majd azok, akik már élőben is „összecsapnak” egymással a március végén kezdődő elődöntőkön. (A Multimedia Kft. címe: 1054 Budapest, Steindl I. u. 12. Tel.: 269-1296) Százéves iskolanővér í t s j < * v / > Jt*}- , Csákvár (MTI) — Századik születésnapját ünne-; pel te Csák váron, a római katolikus egyházi sze- retszofgálar otthonában Várhegyi Anna, rendi nevén Menodóra nővér. Az egykori iskolanővért, pedagógust bensőséges ünnepségen köszöntötték otthonbeli társai, az intézmény és a település vezetői. s levélben kívánt neki I jó egészséget a köztársasági elnök,«’: Menodóra nővér a Kalocsai Iskolanővérek rendjének tagjaként majd a rendek feloszlatását követően állami szolgálatban 42 éven át oktatta a gyerekeket. Tanított a felvidéki Al.sókompún. valamint Bácsalmáson, Kiskunhalason. Siklóson, Szölősgyö- rökön és Somogyváron. 1955-ben ment nyugdíjba, s 1988 óta a csákvári otthon lakója. Egészségi állapota kielégítő. 112 Kelet-Magyarország I
