Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-21 / 18. szám
1995• JANUÁR 21., SZOMBAT IS Napkelet • A KM hét végi melléklete Szombat esti diszkóláz Vendégeink többsége egy hónapra szóló tagsági igazolvánnyal rendelkezik Dühöng a diszkóláz — de a fiatalok nem A szerző felvétele Lapunk január 12-i számában olvasói levél jelent meg, melynek szerzője szóvá tette, hogy a vajai Paradise diszkóban botrányos állapotok uralkodnak, illetve, hogy a zenés szórakozóhely zavarja a környéken élők, pihenők nyugalmát. A kérdésben nehéz egyértelműen állást foglalni, hiszen nyilván más szempontokat mérlegel a levélíró és megint mást a szórakozni vágyó fiatalok. Ezért írásunk elsősorban arra vállalkozik, hogy megszólaltatja a másik felet is. Még alig fél órája kezdődött meg a tó partján lévő, a sötét téli éjszakában is messziről látszó diszkó műsora, az épület előtt máris nehéz parkolóhelyet találni. Szerencsére jó az utcai világítás, így az újonnan érkezőknek nem a vaksötétben kell keresgélniük. Már a bejárati ajtóból látszik, hogy odabenn nagy a tömeg. Vékonydongájú fiatalember adja a jegyet, mögötte diszkréten álldogál két vállas rendező, ami már önmagában is megnyugtatja némileg a jó szándékkal érkezőket. Az előtérben elhelyezett asztaloknál sok még az üres hely, a bárpultnál viszont annál többen várakoznak. A belső táncteremben azonban már egy gombostűt is alig lehetne leejteni, pedig újabb és újabb csoportok érkeznek. Ahogy tovább lépek, arcok és karok villannak elém a sokszínű fényben. Némi tolakodás árán jutok el az emelvényhez, ahonnan Helmeczi Csaba, a diszkó vezetője a zenét szolgáltatja. — Engem nagyon meglepett ez a cikk — mondja egy pillanatnyi szünetben. — Annál inkább felháborítónak tartom, mert különösen nagy hangsúlyt fektetünk a rend- fenntartásra. Vendégeink többsége tagsági igazolvánnyal rendelkezik, melyet egy hónapra lehet megváltani kedvezményes áron. A kétes alakok viszont ehhez nem juthatnak hozzá. Félreállok, mert csinos táncoslány pördül ki a színpadra, tovább pezsdítve a már eddig is élénk hangulatot. A színpad tövében néhányan a zenét túlkiabálva próbálnak beszélgetni. Lihegésükből ítélve épp az előző tánc fáradalmait pihenik ki. — Mind a hárman Mátészalkáról járunk ide rendszeresen, mert jó a zene, és komolyabb balhék sincsenek — mondja Nyíregyházi Erika. — Úgy látszik, nem állunk egyedül ezzel a véleményünkkel, mert még Fehérgyarmatról is járnak ide a fiatalok, sőt már debreceniekkel is találkoztunk — teszi hozzá beszélgetőpartnere, Zám Róbert. Ismét az előtér felé tartok. A tömeg, ha lehet, még sűrűbb, mint az imént. A táncterem ajtajában két rendőr tűnik fel. Többen is odaköszönnek nekik, úgy tűnik, nem először járnak itt. Egyikük elmondja, rendszeresen benéznek a diszkóba. Azt nem zárja ki, hogy néha el-elcsattan egy-egy pofon, ez szinte minden szórakozóhelyen előfordul, de az kizárt, hogy nagyobb botrányok lennének. Állítása szerint sok más diszkó megirigyelhetné az itteni állapotokat. Az előtér is megtelt, egyre többen igyekeznek a tánc után valamilyen itallal hűsíteni magukat. Ennek ellenére, lehet, hogy csak a véletlen műve, egyetlen részeget sem látok. A két markos legény még mindig a kijáratnál áll. Egyikük épp egy befelé tartó fiatalembert figyelmeztet, hogy zárja be maga mögött az ajtót. Amikor kilépek az ajtón, erősen dülöngélő férfiú halad el mellettem. Nem jut messzire, a szervezők finoman eltanácsolják. Udvariasan közlik vele, hogy aki felöntött a garatra, annak itt nincs helye, így hamarosan továbbáll. A parkolóban a hangos zeneszó után szokatlan a nagy csönd. Csak innen-onnan hallik emberi hang, kacagás. A falu felé haladva ez is elenyészik. Aki nem tudja, talán nem is sejtené, hogy nem messze innen dühöng a szombat esti diszkóláz. Belső kényszer az önkifejezés Gyakran elkezdődik bennem egy sor, aztán végül vers lesz belőle Karádf Zsolt Gézát néhány hete ismertem meg, amikor a Kölcsey gimnázium pinceklubjában versíró diákok estjére kaptam meghívót. Kamaszkori átlagérzéseket megfogalmazó társai közül kitűnt érett műveivel. Leültünk beszélgetni. Megtudtam róla, hogy tavaly végzett a 107-esben: mechanikai műszerész lett. Igazából — noha kitűnő tanuló volt — soha nem érdekelte különösebben a szakmája. Nyolcadik után a művészetibe jelentkezett rajz-grafika szakra, ide azonban nem vették fel. így került a szakmunkásképzőbe. A végzést követően jelentkezett a dolgozók esti gimnáziumába, illetve az ILS nyelviskolában a munkanélküliek részére szervezett nyelvi átképző tanfolyamra, ahol angolt tanul. Álma az, hogy a nyelvvizsga, majd pedig az érettségi megszerzését követően felvételizik a tanárképző főiskola magyar-történelem szakára. A 107-esben pályát tévesztettnek érezte magát. Első verseit iskolai pályázatra küldte be, még 1992-ben, azóta folyamatosan ír. Ma már úgy véli, hogy korai próbálkozásai gyermeteg és pátosszal teli alkotások voltak. Néhány tanár ellenben fölfigyelt rá. Géza, miközben kedveli Szabó Lőrinc, Pilinszky János, Bella István művészetét, leginkább József Attilát érzi közel magához. Benne az fogja meg leginkább, ahogyan gyötrelmes életéből költészetet tudott teremteni. Arra a kérdésre, hogy ismeri-e az ihlet állapotát, Géza így felel: — Tudatosak a verseim. Gyakran elkezdődik bennem egy sor, aztán vers lesz belőle. Sokszor van úgy, hogy eszembe jut egy mondat, amelynek tartalma hosszú időn át foglalkoztatott. Legutóbb például azt írtam: „Nézzétek Jézus koronáját, / már rüggyé fakadt rajta a /4n Horváth Géza kárhozat...” De az is előfordult már, hogy valamilyen dallamra írok költeményt, mint például Dinnyés József Nézek és látok című dala esetében történt. Amikor arról faggatom, miért ír, elgondolkodik, majd azt válaszolja, hogy talán belső kényszerből, az önkifejezés igényéből. — Lehet, hogy pótcselekvés a vers, mégis írnom kell. Nem élek békében önmagámmal. Nem tudom megoldani az életemet. Nem írok „nagy dolgokról”: az ember önmagából építkezik. Az irodalom mellett a filmeket szereti legjobban. Meghatározó élményként emlegeti Wim Wenders Berlin fölött az ég és Alan Parker A fal című munkáját. Géza úgy érzi, más mint korosztályának tagjai. — A másság sokak szemében különcség — vallja. — A másság lényege szerintem a befelé fordulás. Az ember magával hurcolja mindazokat a helyzeteket, adottságokat, lehetőségeket, amelyek közül jött. A költészet szenvedésből fakad... Horváth Géza sorait az egyéniség ösztönös ereje feszíti. Bízom benne, hogy nevével még sokszor találkozunk a napilapok, s a folyóiratok hasábjain. » • Öcsémnek Emlékszel anyánk könnyekké száradt mosolyára? És a szemre, mely remegve hazudta, hogy nevet? Emlékszel a hangra, melyet a szavak horzsoltak, s öltek hallgatássá? Emlékszel a kézre mikor utoljára hívott, hogy erős emlékezete minket tapintson? És emlékszel a dalra mi fáradván halni zihált? Ugye emlékszel a szemre, mely soha nem örült, és a hangra, mely soha nem beszélt, és a kézre, mely el nem engedett; és a dalra mit most velünk énekeltet a kín? RITMUS Verseny diszkósoknak A lemezlovasok versenyének ad otthont január 25-én este Nyíregyházán az Open Doors zenei klub. A diszkósok nemes versengését két kategóriában rendezik meg: az egyik csoportot alkotják az engedéllyel nem rendelkező fiatalok, a másik csoportban pedig az engedéllyel rendelkező diszkósok bizonyíthatják tudásukat, ügyességüket 10 perces műsorral a szakmai zsűri előtt. Az érdeklődők a D. J. Centerben (Inkubátorház, Nyíregyháza, Váci M. u.) jelentkezhetnek, illetve ott kérhetnek bővebb tájékoztatást a feltételekről. KONCERT Hangszersuli Pócsi István A magyar élvonalbeli zenészeket régóta foglalkoztatja egy olyan zeneiskola megalapítása, melyben a feltörekvő fiatal zenészek megfelelő szakképzését tudják biztosítani. Az „öregrókák” munkája mind ez ideig nem érett be, ám egy friss soproni kezdeményezésről be tudunk számolni. Ami még jelentősebbé teszi a hírt, az az, hogy nem egy régi zenész munkáját dicséri a Rock-zenei Intézet, hanem egy ifjú, tehetséges dobos, Hoff er Péter (Moby Dick) és segítőtársai érdeme. O Mi volt a fő ok az intézet létrehozásában? — A középiskola elvégzése után Bécsben tanultam egy magasszintű dobiskolában, ahol angol, illetve amerikai tanárok tartottak előadásokat — magyarázza Péter. — Az iskolában sok mindent tanultam, s ráéreztem egy ilyen suli szükségességére Magyarországon is. A megszervezés mellett szólt az is, hogy az Ausztriában működő intézet tandíja igen magas, s nem valószínű, hogy sok magyar zeneszerető fiatal elvégezhette volna. □ Ebben az iskolában a dob mellett más hangszerek is szerepelnek. Kik lesznek az oktatók? — Valóban, a dob mellett lesz gitár- és basszusgitár-oktatás is. Nagyszerű zenésztársakat sikerült megnyernem az ügy támogatására. A gitárosokat Birkás József fogja oktatni, aki a korábban említett bécsi suliban egy hónapot tanult. Ám akik ezt a hangszert nyüstölik, azokkal Madarász Gábor is foglalkozik. Róla tudni kell, hogy ő is elvégezte az amerikai gitársulit. A basszusgitáros anyagrész összeállítása és tanítása Birkás Balázs nevéhez kötődik. □ Nem elég gondolatban felépíteni az iskolát, anyagilag is kell támogatni egy ilyen kezdeményezést... — Az első pillanattól kezdve sok pénzt saját zsebből fektettünk be. A legfontosabb lépés a hangszigetelt helyiségek kialakítása volt, hogy a különböző hangszeresek ne zavarják egymást. Ezután megkerestük a La- ha Music Kft.-t, amely a hangszereket biztosítja. A kurzus februárban indul. Tíz hónapon keresztül minden hétvégén 10-12 órát tartunk, melyben zeneelmélet, hallásgyakorlat, s minden idetartozó dolog megtalálható lesz. A kurzusok elvégzése után ajánlólevelet adunk át, mely remélhetőleg a későbbiekben diplomává növi ki magát. Akinek a „kötelező” óraszám kevés, felár mellett privát órákat is vehet. A tandíjakat hagytuk a végére. Úgy érzem méltányos, óránkénti 150-200 Ft-ot fogunk kérni. □ Hol lehet jelentkezni? — Hoffer Péter Sopron 9400 Felső- lővér U.-76. Tel.: (99) 316-126. Orémus Kálmán
