Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-20 / 17. szám
1995. január 20., péntek hátéi» Nehéz forintok a bejutásért Keményen kell tanulniuk a leendő hallgatóknak • A nulladik évfolyam A tudásszerző magányossága Balázs Attila illusztrációja Páll Csilla Nyíregyháza (KM) — Munkanélküliséggel megnehezült világunkban mindent megtesznek a szülők, hogy erősítsék gyermekeik bejutási esélyét valamilyen felsőoktatási intézménybe. Tömérdek lehetőség közül válogathatnak az érintettek. Van, aki képes száz kilométereket utazni csak azért, hogy biztosabbnak vélje a bekerülést. Van, aki az adott intézmény felvételi elkészítőjét célozza meg, ismerkedve leendő oktatóival és követelményszintjükkel. A több tucat lehetőségből csak a legismertebbek közül említettem néhányat. Aki a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolát célozza meg, újfajta felvételi rendszerbe léphet, a nulladik évfolyamos képzésbe kapcsolódhat be. Erről beszélgettünk Csizmadia Valériával, az intézmény tanulmányi osztályának vezetőjével. — Már második éve működtetjük ezt az oktatási formát. Első alkalommal későn hirdettük meg, így kevesen jelentkeztek. Az idén az első körben kilencvenötén „kopogtattak”. Erre az évfolyamra azokat a leendő hallgatókat várjuk, akik az előző esztendőben nem nyertek felvételét vagy nem is akartak egyetlen felsőoktatási intézménybe sem bejutni; egyszersmind a 0. évfolyamról felvételi mentességgel szeretnének bekerülni az általuk kiválasztott szakpárra. A választék Jelen pillanatban ugyanis egyszakos képzés nincs ezen az évfolyamon. □ Milyen tantárgyak közül lehet választani? — Kevés tanszék tudta vállalni ezt a fajta oktatási szisztémát; csak magyar, történelem, matematika, fizika, földrajz és rajz szakok „kombinációira” lehet jelentkezni. □ A tandíj meglehetősen borsos. Mire fordítják az így beáramlott összeget? — A kilencvenezer forintot három részletben kell kifizetniük a résztvevőknek. Mindig a sikeres vizsga után kell befizetni a következő három hónap összegét. Ezt a pénzt óradíjra, vizsgadíjra, ügyintézőszervező munkára, fenntartási költségekre fordítjuk. □ Nem zavarja a 0. évfolyamosok órája a nappalisokét? — A tanítás mindig pénteken délután és szombaton délelőtt van. Ekkor nincsen a nappalis hallgatóknak órájuk. Azt, hogy az oktatók idejét mennyiben veszi el a fő területüktől, nem tudom megítélni. Erről a hallgatók tudnának érdemlegesen nyilatkozni. Vizsgák, egyebek A tanárok fizetése kevés, ezért megpróbálunk mindent megmozgatni annak érdekében, hogy többet keressenek oktatóink. Ebben a képzési formában tulajdonképpen a mi leendő hallgatóinkat tanítják, nekünk. □ Mik a feltételei a felvételi mentességnek? — Három vizsgán kell sikeresen teljesíteniük a diákoknak szeptember közepétől március végéig, hogy felvételt nyerjenek az általuk kiválasztott szakra. Természetesen nem mindegy, hogy milyen eredménnyel. Mind a három alkalommal 80% fölötti eredményt kell elérniük. Önmagában ez sem elég: az adott szak irányszámának megfelelő egyharmadot vesszük fel. Tehát egész évben keményen kell tanulniuk a leendő hallgatóknak a felvételi nélküli bejutáséit. Nagyon sokan kiesnek az első „forduló” után. A jelentkezők közel fele tanul már* ciusig. Sajnos nagyon sokan nem tudják teljesíteni az előírt követelményeket. így számukra nem marad más hátra, mint megpróbálni a felvételit. Mivel a nulladik évfolyamosok heti két órában tanulják az általuk kiválasztott idegen nyelvet (angol, német, orosz, francia, olasz), hogy kellőképpen motiváljuk őket — ha első alaklommal nem sikerül teljesíteniük a eredményes bejutásért a kívánt százalékot —, még beszámítjuk a nyelvből tett vizsga eredményét is. Emellett persze az is fontos, hogy ne hagyjanak ki egy évet sem nyelv tanulása nélkül. □ Milyen más, pénzes képzés működik még a „tékán" ? — Szakosító oklevelet szerezhetnek a már pedagógus diplomával rendelkező tanárok. Más „pénzesek" Drámapedagógia, kulturális menedzser, számítástechnikai tanfolyam, könyvtáros tanár szakra lehet jelentkezni. Nagyon jók a tapasztalataink, a résztvevők maximálisan tudják hasznosítani ezeken a tanfolyamokon elsajátított ismereteiket. Más „pénzes” tanfolyam is működik a főiskolán, de ezek nem a tanulmányi osztály hatáskörébe tartoznak. A egyes tanszékek és a főigazgatói hivatal intézi az ügyeiket. r-m—f szébe ne jusson a tisztelt olvasónak a JL-J fegyveréhez kapni, ha az utcán sétálva szembe találja magát egy farkassal. Mélyen antihumánus, antiszociális mozdulat, cselekedet lenne ez részünkről, ha így fogadnák a számunkra oly nélkülözhetetlen ordasok megjelenését. Igaz, eddig nem nagyon tudtuk, hogy hiányoznak, azaz hogy már csak ők hiányoznak az életünkből. De egy nemrég hallott rádióműsorból megtudhatta az ország népe, hogy igen is szükségünk van a farkasokra. Komoly szakemberekfejtették ki álláspontjukat farkasügyben, mint mondták, a farkasok hiányát nagyon megérzi az állatvilág, a természet. S mint már ezt Németországban és másutt is teszik, elő kell segíteni, hogy megfelelő számban hazánkban is elszaporodjanak. Első hallásra egy kicsit rémisztő a hír, de ha belegondolunk, figyelmesen hallgatjuk a szakemberek érvelését, akár meg is barátkozhatunk a gondolattal. A gonosz farkasról szóló rémtörténetek inkább a mesék világába tartoznak, míg a valóságban e már-már kihalásra ítélt köHiányzó farkasok zép-európai farkasok egyáltalán örülnek, hogy élnek, nemhogy megtámadnák az embert. Ha némelyik véletlenül elkószál a magas hegyekből és egy kis országjárásra indul, bizony nem sokáig örülhet a vándoréletnek, sőt az életnek. A vadászok alig várják, hogy puskavégre kapják őket. Olykor nagy buzgalmukban még a farkaskutyát is farkasnak vélik, s váltig bizonygatják, márpedig ők nem kutyát, hanem farkast lőttek. Nehéz igazságot tenni. Még nem lehet tudni, hogyan foglal majd állást a parlament, mit szól az ügyhöz az ellenzék, sor kerül-e esetleg népszavazás kiírására vagy sem, hogy a nép bölcs döntéssel határozzon róla, kellenek-e nekünk a farkasok. Nem lesz éppen köny- nyű helyzetben a T. Ház, amikor félparázslik a vita. Vélhetően nem is a veszedelmes négylábiíak iránti szimpátia, vagy éppen ellenszenv fogja igazában megosztani a nép okos gyülekezetét, hanem annak a megállapítása, ki minősül valójában farkasnak, valóban farkas-e az, aki annak látszik vagy nem, s mi van azokkal a báránybőrbe bújt farkasokkal, amelyek kifelé bárányok, befelé farkasok. Egy sereg jogi problémát okozhat majd a jogalkotóknak, netán az alkotmánybíróknak is, kinek, minek higgyenek, a barátságos, bizalmat gerjesztő külsőnek, vagy a mélyben lappangó vérszomjas állatot is észre vegyék, s ennek alapján hozzák meg döntésüket. Szerencsére még elég sok idő van a felkészülésre, mert a szakemberek azt is elmondták, a közeljövőben még nagyobb farkasszaporulattól nem kell tartani. Néhányon ugyan minden évben lemerészkednek hozzánk a szlovákiai hegyekből, igazi fajtatiszta magyar farkast legfeljebb Aggtelek környékén láttak, valakik, valamikor, de tartózkodási helyük ismeretlen. Úgy tűnik, még egy ideig kénytelenek leszünk beérni az illúzióval, hogy van is farkasunk, meg nincs is. Sok más dolog is így van ez nálunk. Ha nincs az is, nincs mitől félni, nem sérül a természet, az állatvilág egyensúlya, ha van az is baj, mert minden négylábút esetleg farkasnak nézünk. így mi lesz, ha az egyébként pártsemleges farkas netán farkascsorda egyszerűen elkezdi tizedelni a járókelőket, a honatyákat és honanyákat. Nem azért, mert haragszik rájuk, nem azért, mert nem tetszik a fizimiskájuk, hanem egyszerűen azért, mert éhes. Mégpedig farkaséhes. Ennek ellenére én személy szerint hiszek a farkasügyekben járatos szakembereknek, amely szerint a farkasok hozzátartoznak a természet, az állatvilág palettájához. És ez az embernek is hasznára válik. Csak abban nem vagyok teljesen biztos, hogy ezt meg tudjuk-e értetni a farkasokkal, elhiszik-e nekünk, ha ők nem bántanak minket, mi sem bántjuk őket. e addig se essünk f 1 pánikba, ne kapjunk MS a nemlétező fegyverünkhöz, ha szembe találjuk magunkat egy farkassal. Nézzünk velefarkasszemet. Egyebet úgysem tehetünk. k Nézőpont Halőrök Balogh Géza jy i gondolná, hogy ff manapság az egyik M legveszélyeztettebb szakma a halőröké? Megboldogult ifjúkoromban pedig én is hányszor sóhajtottam, ha valami szakmai kudarc ért: miért nem mentem halőrnek. Járnám a békés vizeket, koccintanék a szelíd horgászokkal, s lehevered- nék a szomorúfűzek alá. Mára azonban már se békés vizek, se szelíd horgászok..., csak a szomorúfűzek maradtak. De azok aztán tényleg szomorúak! Én is az lennék a helyükben, ha nap mint nap azt látnám, mint ők: az orvhorgászok, orvhalászok nóttön növő hadát. Panaszkodnak az engedéllyel rendelkező horgászok, a hivatásos halászok, a vízparti telektulajdonosok, s maguk a rendőrök is, hogy egyszerűen nem bírni a mind agresszívabbá váló rabsicokkal. Tudjuk, az egyre nehezebbé váló világunkban rengetegen vannak, akik nem tudják megfizetni az éves területi engedélyek árát, nagyon sok az olyan család, ahol a titokban kifogott pár kiló keszeg is nagy kincs, mert ha nem is sonka, de hús az is. Nem tőlük sajnálja az ember a halat. Hanem azoktól a tervszerűen dolgozó bűnbandáktól, akik rendszeresen fosztogatják a folyókat, tavakat, s nem is akármilyen eszközökkel. A lapok nem egyszer számoltak már be arról, hogy a halőrök a rendőrökkel közösen olyan társaságokat értek tetten, melyek a legmodernebb svéd, és japán motorcsónakokkal portyáinak, a kilométer hosszú hálójuk pedig milliókat ér. S ők természetesen nem a keszegre pályáznak. Hanem a süllőre, harcsára, aminek kilóján nyolcszáz-ezer forintért adnak túl. Ki lehet számolni, mennyit vágnak zsebre egy-egy sikeresebb fogás alkalmával! A magányos rendőrök, halőrök pedig tökéletesen kiszolgáltatottak, mert mit is kezdenének egyedül a fegyverrel felszerelkezett bandákkal, melyek tavaly a Balatonon már gyilkoltak is! Horgászokat, halászokat már raboltak ki a Tiszán, a holtágakon is. Rögzítve (toinxnefitár Ferter János karikatúrája Európa külvárosa Nagy István Attila A füstölgés sajátos érzelmi állapotunk. Egy hajszál választja el attól, hogy düh legyen belőle, amellyel már a cselekvés előszobájába kerülünk. A cselekvésre nagyjából kétféle érzés késztet bennünket: az öröm és düh. A füstölgés azonban nagyon gyakran megmarad kezdeti állapotában. Azért, mert nem követheti cselekvés, hiszen annak eredményessége nem tőlünk függ. A Nyíregyházán megforduló idegen azonnal konstatálja a folyamatos változást. Legalábbis a belvárosban. A városlakó még inkább. Legutóbb annak örültünk, hogy most már teljesen megszépült a sétálóutca. Az üzletek új portálokat kaptak, eltűnt a málladozó vakolat. Szóval szép lett. Aztán egy napon megjelentek az első falfirkák. A stílusból, a vonal- vezetésből ítélve ugyanazoknak az „alkotásai”. Több ezer forintba kerül majd a helyreállítás, de lehet, hogy már sohasem lesz olyan, mint volt. Meglátszik az utánvakolás. Ha egyáltalán sor kerül rá. Mert nemcsak pénz, hanem türelem is kell ahhoz, hogy szélmalomharcot vívjon a vállalkozó, a bérlő. Lehet-e ott Európáról beszélni, ahol az ázsiai mentalitás a népszerű? A nyíregyházi belváros Európa külvárosa. Akinek olyan szerencséje van, hogy megfordulhat Európa nagyvárosaiban igazolhatja: mindenütt elválik egymástól a belváros és a külváros. Az előbbi tiszta és gondozott, üzletek és hivatalok találhatók benne, nagy a gyalogosforgalom. De „hiányoznak” a falfirkák. Alig hagyja el az ember a belvárost, szinte annak határától, megjelennek az otromba feliratok. De ott vendégmunkások, megtűrt idegenek, illegális bevándorlók, lumpen elemek laknak. Nyíregyháza belvárosa tenyérbe simuló ékszerdoboz lehetne. Ha a város minden polgára úgy szeretné, mint kellene. Ha mindenki megértené, hogy érte is szépül, csinosodik, még akkor is, ha abban az üzletben sohasem vesz egyetlen pár cipőt sem, ha a söröző félhomályos boxában sohasem iszik meg egyetlen pohár sört sem.
