Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-19 / 16. szám
1995. január 19., csütörtök 12 Kelet-Magyaiország I SZÍNLAP Fesztivál Kisvárdán Kisvárda (KM) — Hetedik alkalommal rendezik meg az idén május 27. és június 4-e között a Határon Túli Magyar Színházak fesztiválját Kisvárdán. A fesztivál érdekessége, hogy azon a New-York-i Magyar Színház társulata is részt vesz. A tengerentúlról még egy társulat érkezik a szabolcsi városba, a Torontói Magyar Színházé; a kanadaiak két éve, 1993-ban mutatkoztak be a seregszemlén. A környező országokból — Kis-Jugoszláviából, Romániából, Szlovákiából és Ukrajnából — további tizenkét színház érkezésére számítanak a fesztivál szervezői. A nemrég alakult Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház már jelezte is részvételét, ugyancsak fellép az újvidéki teátrum. Erdélyből a gyergyószent- miklósi, a kolozsvári, a marosvásárhelyi, a nagyváradi, a sepsiszentgyörgyi, a szatmárnémeti és a temesvári, Felvidékről a kassai és a komáromi, Kárpátaljáról pedig a beregszászi művészek várhatók. A rendezők — az amerikai földrészen működő társulatok kivételével —januárban felkeresik a fesztiválra jelentkező teátrumokat, megtekintik a seregszemlére szánt darabokat. A tapasztaltak után állítják majd össze — előreláthatólag február első hetében — az idei bemutatók végleges programját. Az viszont máris biztos: a fesztiváldíjas előadást a budapesti színházkedvelők is megtekinthetik, a győztes társulat június 7-én fellép a fővárosban. Kisvárdán a fesztivál után is várják majd színházi produkciók a nagyérdeműt, már szervezik a hagyományos Várszínházi Esték rendezvénysorozatát. Hírcsokor Már másodszor... ...kapott Dómján Edit-díjat a nyíregyházi társulat. Az idén Varjú Olga kapta a rangos kitüntetést, amelyet kizárólag vidéken játszó színésznek ítélnek oda. Tehetségének elismeréséül tavaly Pregitzer Fruzsina részesült ebben a díjban. Egyébként a kitüntetettek március 8-án egy Tatabányán rendezendő gálaműsorban lépnek fel. (KM) Változatlanul... ... „piaca van” a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színháznak az országban és a megyében. A társulat legközelebb Vásárosnamény- ban január 23-án a Maude és Harold című színművet, január 25-én a mátészalkai művelődési központban pedig a Három nővér című darabot mutatja be. Ez utóbbi a szokástól eltérően 18 órakor kezdődik. (KM) Ismét színészbál... ...lesz február 18-án a Koronában. Az idén is vidám műsor, sok-sok játék várja majd a szórakozni vágyókat. A farsangi bálra jegyek már válthatók. (KM) A szegedi... ...Gyermekszínház látogat el február 22-én a nyíregyházi Kölyökvárba. A társulat az Erdők szépe című darabot mutatja be, amelyet 24 is láthatnak ismét a gyerekek. (KM) Alig vagyunk... ...túl az idei év kettős premierjén, máris az évad következő produkcióira készül a színház. Már folynak a Jó estét nyár, jó estét szerelem olvasópróbái, készül a gyermekek számára a Hókirálynő, és mindezek mellett a Revizor próbái is megkezdődnek parádés szereposztásban. (KM) Színházi bemutatók Budapest (MTI) — Kleist, hazai színpadon ritkábban szereplő drámája, kortárs szerző mesejátéka és egy különleges Villon-est szerepel a fővárosi színházak heti bemutatói között. Heinrich von Kleist, Homburg hercege című drámájával bővíti repertoárját az Új Színház. A premiert pénteken tartják a Paulay Ede utcában. A választófejedelmet vendégművészként Avar István, hitvesét Takács Katalin alakítja. Nathalie hercegnőt Marozsán Erika, Dörfling tábornagyot Sinkó László, Homburg hercegét László Zsolt, Kottwitz ezredest Mádi Szabó Gábor (vendégművész) játssza. Tandori Dezső fordítását Duró Győző dramatizálta. A díszletek Horgas Péter, a jelmezek Kovalcsik Ildikó munkái. Az előadást Hargitai Iván főiskolai hallgató rendezte. Kleist 1809-ben kezdett hozzá a Homburg hercege című dráma írásához, amelyet halála évében, 1811- ben fejezett be. A mű nyomtatásban első ízben 1821-ben látott napvilágot. A darab magyarországi bemutatóját Kaposvárott tartották. A Csiky Gergely Színház játszotta először, 1973-ban. Frantisek Hrubin cseh költő, A szépség és a szörny című mesejátékát magyarországi bemutatóként viszi színre a Budapest Bábszínház. Az ifjú és idősebb nézők szombaton láthatják első előadását a BAB Andrássy úti épületében. A darab bábos szereplői Csák Zsolt, Pataky Imre, Aranyos Nicolette Simándi Anna, Juhász Ibolya, Bognár Péter, Szabó Lajos, Halmy Izolda, Beratin Gábor. Az előadás báb- és díszlettervezője Boráros Szilárd, zeneszerzője Kamo ndy Agnes. Hrubin mesejátékát fordította, színpadra alkalmazta Galántai Csaba vendégművész. A fiatalember ezzel a darabbal diplomázott a prágai Szín- művészeti Főiskolán. A legújabb Villon címmel tartanak bemutatót ugyancsak szombaton a Komédiumban. A középkor 1995, Reflektorfényben: a sötétség és még ki tudja mi... alcímet viselő műsorban fellép Kállay Molnár Péter és még ki tudja ki.... Tanuljatok ítéletet mondani Marat üldöztetése és meggyilkolása a Móricz Zsigmond Színházban Nagy István Attila Az első megközelítésben van néhány furcsa dolog a Móricz Zsigmond Színház ez évi első nagyszínpadi bemutatójában. Színház a színházban. A közönséget mindig is érdekelte, hogyan születik az előadás. Itt most a Marat halálának alkotói pillanatait érhetjük tetten. A történetet a bolondokháza lakói játsszák. Mi abban a pláne: megbomlottakkal eljátszatni a történelemnek egy fontos időszakát? S harmadszor: Jean Paul Marat-nak — ha hinni lehet a lexikonoknak — nem volt egyetlen egy jó tulajdonsága sem. Mi közöm hozzá? — kérdezheti a színházlátogató. Azt sem értem, ami körülvesz. Peter Weiss „kísérleti mikro- regényében (A kocsis testének árnyéka —1960) nincs egységes cselekmény, voltaképpen időben és térben véglegesen izolált és ugyanakkor meghatározatlan megfigyelések sorozatából áll. Az absztrakciók és szürrrealista képek halmaza mögött azonban világosan kirajzolódik a negatív életérzés, a világtól és már önmagától is elidegenedett ember belső képe. Peter Weisstől nem idegen ez az ember. Ez a magyarázata annak, hogy Franz Kafka A per című regényéből drámát írt (1974). Történelmi tárgyú munkáiban is a lét, a gondolkodás vagy a cselekvés peremére szorított ember lélekrajza izgatja. (A vizsgálat — 1965, Hölderlin — 1971) Hölderlin élete végéig jakobinus maradt, elméjének elborulását az eszmények megsemmisülése okozta. Jean Paul Marat jakobiniz- musa átlagos képességekkel és nagy vágyakkal egészül ki. „Rút külsejével és nyers beszédeivel réme volt a mérsékeltebb elemeknek, de páratlan népszerűséghez jutott a párizsi csőcselék előtt” — olvasható róla. Megmámorosodott a forradalomtól. A nyíregyházi előadáson azonban inkább csak átdereng a múlt (Marat személyes sorsa), inkább az az érdekes, hogyan viszonyulunk mi ahhoz a nagy társadalmi fordulathoz, amelynek forradalom volt a neve. A Jean Paul Marat arról szól — a főhős elégikusra sikeredett rajzával együtt —, hogy ellopták a forradalmat. Miközben a szegények, a kisemmizettek, a megnyomorítottak életüket is adták egy más világért (szabadság, egyenlőség, testvériség), a létrejött hatalom kiszorította azokat, akik egyáltalán túlélték ezt a küzdelmet. Talán éppen Berki (Coulmier) közbe-közbeszólá- sának volt köszönhető, hogy a nézőtéren mindenki a magyar közelmúlt nagy eseményeire, eredményeire gondolt. Elsősorban azok, akik felülre kerültek. Feszengtek, néhányan el is mentek. Afféle plebejus forradalmi tetemre hívásban volt részük. Marat is, de Jacques Roux (Kerekes) hevesen, nagy-nagy indulattal beszéltek a becsapottakról. Mondataikban nagyon sok volt az igazság, de volt bennük demagógia is bőségesen. Vagy nyersebben fogalmazva: megrettenés mindattól, amit a történelem előremozgása szükségszerűen magával hoz. A nagy eszmények sorsa, hogy a megvalósulásban besározód- nak. Peter Brook egy alkalommal elmegyógyintézetben nézett végig egy pszichodrama- tikus foglalkozást. A játékot ott gyógymódként fogták fel, amelynek során a betegek lehetőséget kaptak belső világuk megfogalmazására, kiélésére. Az üres tér című munkájában írja: „Mikor elhagyják a termet, [t. i. a betegek] már nem ugyanazok, amikor beléptek. Ha ami történt, kényelmetlen is volt, felkavaró is, olyan életerő töltötte el őket, mintha jó alaposan kinevették volna magukat. Itt sem a pesszimizmus, sem az optimizmus nem alkalmazható: egyszerűen néhány résztvevő, ha időlegesen is, elevenebb lett. Ha az ajtón kilépve mindez elillan, az se számít. Miután belekóstoltak, szívesen ismétlik majd meg. A szeánsz oázisnak fog tűnni életükben. így képzelem el azt, amikor a színházra szükség van, így képzelem el azt a színházat, amelyben a színész és a néző között csak gyakorlati, s nem alapvető különbség van.” Úgy gondolom, hogy a nyíregyházi előadás ennek a gondolatnak a szellemében született. Ebben nagy érdeme van Telihay Péternek, az előadás rendezőjének, aki élvezhetőre gyúrta ezt a közös gondolkodást kívánó, száraznak tűnő tézisdrámát. A színészi feladat nagyságának a megfogalmazása sok helyet igényelne, itt csak a legfontosabbról: az elmegyógyintézet lakói nem játszhatták el a bolondot (s nem csak azért, mert nem volt mindenki az!), hiszen akkor az egész a különös világába emelkedett volna. Ahhoz pedig a mai nézőnek sincs sok köze. Az igazi nehézséget az jelentette (ha jól értelmezem), hogy megmutassa a színész: a bolondban összekuszálódott világ is keresi a menedéket, másfelől pedig az eljátszott helyzet gondolatiságát is maradéktalanul közvetíteni kell. Ebben a vonatkozásban Mucsinak, Szabónak, Pregit- zemek, Kerekesnek voltak emlékezetes jelenetei. Ezekben ott volt a fájdalom mélysége (Pregitzer), a múlttal való szembesülés (Mucsi), a feltartóztathatatlantól való félelem (Szabó), a megváltásnak a szándéka (Kerekes). Megyerinek (a kikiáltó) és Gadosnak (dr. Sade márki) valamivel könnyebb volt a dolga, mert „csak” a játék irányításával kellett törődniük. Mindketten érett pszichológusok voltak. Talán nem gondolom rosz- szul, hogy a Jean Paul Marat nyíregyházi előadása kitűnő csapatmunka eredménye. Sajnos, nincs arra mód, hogy az előadás legfontosabb részleteit, gondolatait minden szempontból elemezzük. Ezért nem kerülhet sor arra, hogy a népes szereplőgárda tagjait egyenként is megdicsérjük. Csak hálásak lehetünk, mert jó színházat csináltak. Jobb sorsra érdemes előadást láttunk, amelynek nehéz lesz megtalálnia a közönségét. (Végül az Olvasó elnézését kérem, amiért a színészeket csak vezetéknevükön említem, de a színháznak az a törekvése, hogy a teljes név közlését az utcai plakátokra bízza. Ezt a szándékát nem akarom megsérteni.) Szomorú tolvajkomédia a kamarában Hauptmann a színházat lehozta az elvont eszmények magasából a földre Süvít a hideg téli szél. Befúj az ajtó résein, hiába igazgatja meg Leontin a keretet, a szegénység, a nyomor rosszul tö- mít. Ilyen időben bizony elkél egy jó bunda. Nem tudni, kinek támadt az ötlete, hogy Gerhart Hauptmannt meg kell ismertetni a nyíregyházi közönséggel is. S az is kérdés, hogy egyáltalán miért fordult felé a figyelem? Lehet, hogy rendkívül egyszerű a párhuzam: ami Hauptmann számára a múlt század vége felé a valóság új szemléletű felfedezését jelentette, az a mai magyar viszonyok között ismét megmutatatásra vár. Ilyenformán A bunda nagyon aktuális, hiszen a magyar lakosság jelentékeny része él a létminimum alatt. ’ Gerhart Hauptmannt szokás a naturalista dráma klasszikusának nevezni, s A bunda is igazolhatja, hogy kitűnően ismerte az ábrázolt közeget. A színházat lehozta az elvont eszmények magasából a földre, s a szépelgés helyett a nyers valóság felé fordította a figyelmet. A kamaraszínpadi előadás ezúttal adós maradt az itt megszokott magas színvonallal. A színészek egyenként kiválót nyújtottak: külön életet élt az öntelt és buta von Wehrhahn (Gazsó), akinek a legfőbb törekvése, hogy jó pontokat gyűjtsön, s a részletek nem érdeklik. Nagyszerű volt Wolffné (Csorna), akire nem lehetett nem odafigyelni, aki egyszerre volt gazember és a családért anyatigris módjára harcoló asszony. Emlékezetes volt a gyáva férj (Kocsis), aki végrehajtja ugyan Wolffné parancsait, de sohasem adja fel lázadó indulatait. S ugyanígy a többiek: a Krügert alakító He- tey, aki megpróbált ebből a figurából igazi karaktert formálni, vagy a szolgalelkű Motes (Petneházy) és a kissé idegbeteg dr. Fleisher (Felhőfi- Kiss) mindnyájan önálló életet éltek. De említhettük volna a magabiztos nyerészkedő Wul- kowot (Szigeti), aki igazából sohasem kockáztat. Mindenki jó volt, mégis. Valahogy az egész nem volt érdekes. Unalmasnak is lehetne mondani. Nem állt össze egységes egésszé. Az indító képek igazán naturalisták voltak (véres húscafatok, trágár beszéd stb.), aztán elcsúszott a játék a hatalom természetrajza megfogalmazásának az irányába. Igaz, ebben is kiváló volt Gazsó, mert a lent és a fent világa (amelyet Gyarma- thy Ágnes díszlete is érzékeltetett) nem különült el egymástól. Valamiképpen a markáns rendezői koncepció hiányzott, amely rendet vágott volna a naturalista eszközöket felvonultató tolvajkomédia és az abszurd irányába elmozduló felfogás közölt. Csorna és Kocsis Harasztosi Pál felvétele Jean Paul Marat — Mucsi Harasztosi Pál felvétele
