Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-19 / 16. szám
1995. január 19., csütörtök HATTER Két város szorításában Folyamatos fogyatkozás • Lépéshátrányban • Bezártságtól fuldokolva A téli Mándok A szerző felvétele Nézőpont Györke László Mándok (KM) — Ez a valaha szebb időket is megélt település egykoron (a XVIII. század elején) Szabolcs megye öt mezővárosának egyike volt. A múlt század végén pedig a Tiszai járás székhelye. A hatvanas években gimnázium épül itt. 1971- ben visszanyeri nagyközségi rangját. Ekkor lakosainak száma jóval meghaladja az ötezer főt. Ma hivatalosan 4680-an laknak Mándokon. Tehát a fogyatkozás — ha nem is zuhanásszerű — folyamatos és állandó. Több az ingázó Bereczki Zoltánná körjegyzővel (Benk tartozik még ide) annak igyekszünk nyomába szegődni, hogy a fogyatkozás vajon tendencia-e. — Sajnos, a születések száma csökkent az utóbbi években — mondja. — Ezt tartom aggasztóbbnak, hiszen az elvándorlás nem annyira számottevő, bár nem elhanyagolható. A település megtartó ereje nagymértékben függ a helybeli munkalehetőségektől. Nos, Mándokon „vezetnek” az ingázók. Míg itthon 414-en „találtak” munkát — beleértve a vállalkozókat, az önkormányzati intézményeket is —, az ingázók száma 677. Többnyire Záhonyba és környékére, illetve Kisvárdára járnak. Az egykori Új Élet Mgtsz volt az egyik legnagyobb foglalkoztató, míg az átalakult szövetkezetben alig hatvanan dolgoznak. Ezenkívül még a Tranzitker Rt., a Favas Ipari Kisszövetkezet foglalkoztat néhány embert. És tulajdonképpen ezzel a sor végére is értünk. Bár jelentős a vállalkozók száma, ám többségük kiskereskedő (53), illetve a vendéglátásban dolgozik (12), míg 24-en tartoznak az „egyéb” kategóriába, akik között magasan vezetnek a fuvarozók. Hiányszakmának számít viszont az autó-motor-, a háztartásigép-, a gáz- és vízvezetékszerelő, a kőműves. Körülmények A fogyatkozásban nem kis szerepet játszottak a közelmúltban a külső körülmények (is). Mondhatnók: megteremtették Mándok számára a leépülés „lehetőségét”. Ugyanis a bevezetőben említett gimnáziumot Záhony várossá válásakor elvitték. Kopni kezdett tehát a település térségi szerepe. Aztán az AFESZ-köz- pontot vitték el. A község lakosságának tiltakozása ellenére. Az pedig már amolyan „kegyelemdöfés” volt, hogy a Mándok és Vidéke Takarék- szövetkezet központja Kisvárdára költözött. Megszűnt a tanyai kollégium is. Azon lehetne vitatkozni, hogy azért-e, mert Mándok földrajzi helyzete nem túl szerencsés, hiszen meglehetősen eldugott település: a 4. számú főúttól bár nem esik messze, viszont a többszöri átkelés a „tíz percen túl zárva tartható” sorompókon alaposan megnöveli a menetidőt. Viszont a lakosság éppen ezért került nehéz helyzetbe volt intézményei nélkül. A tény tény marad, a mándokiak joggal érzik úgy, hogy (egy kicsit) kihúzták lábuk alól a talajt. A bezártságérzetet növeli az is, hogy Mándokon — akárcsak a többi közeli településen — még mindig nincs crossbartelefon. Tehát nincs közvetlen kapcsolatuk a nagyvilággal. A környező tíz településsel együtt Mándok „történelmi” peche, hogy a gázprogram megvalósítása várhatóan csak az idén kezdődik el. A korábbiakhoz képest sokkal kisebb (lesz) az állami támogatás aránya. Elszegényedés Az alábbi adatok önmagukért beszélnek. Mándok 1994. évi költségvetése 142 millió forint volt, amelyből szociális feladatokra több mint 23 milliót fordítottak. Ebből 11 milliót tesz ki a munkanélküliek jövedelempótló támogatása. A rendszeres segélyek összege 2 millió 100 ezer forint, az idősek klubja egymillió-nyolcszázezer, átmeneti segély egymillió-hétszázezer, házi szociális ellátás 850 ezer forintot tett ki — hogy csak a nagyobb tételeket említsük. — Sajnos, olyanok is folyamodnak ma már segélyért — mondja a körjegyző asszony —, akik korábban méltóságukon alulinak tartották volna ezt a lépést megtenni. Az elszegényedés szinte együtt jár az elöregedéssel. Gyarapodott a közgyógyellátásra jogosultak száma (42). Az is sokat mond, hogy rajtuk kívül méltányosságból a településen 142-en részesülnek még ebben ellátásban. Aki tudja mi az, azzal is tisztában van, hogy ezek az emberek állandó gyógyszerfogyasztók, akik havonta több mint ezer forintot költenek orvosságra. — A legnehezebb helyzetben mégsem a nyugdíjasok vannak — mondja végezetül Bereczki Zoltánné —, hanem azok, akik gyermekeket nevelnek. Hiszen itt még vannak tíz-, tizenháromezer forintos fizetések... Kongresszus Nyíregyháza (KM) — Hatvannégy taggal képviseltette magát a megyei Mezőgazda- sági Szövetség a MOSZ múlt héten a Budapesti Kongresz- szusi Központban tartott kongresszusán. A kétnapos rendezvényen, amelyre 5 év után került sor 1040-en vettek részt az ország 1300 tagszervezetéből. A tízperces hozzászólási lehetőséget kapott szövetségi elnökök között, megyénk szövetségének múlt hónapban megválasztott új elnöke, Gulácsi Mihály a Csengeri Mezőgazdasági Szövetkezet vezetője, még a kongresszus első napján szólalt fel. Hozzászólásában a számos megyei gond közül a legsúlyosabbakra helyezte a hangsúlyt. Ezek között is kiemelten szólt a kedvezőtlen adottságú térségek elmúlt 5 év alatt kialakult, mára tarthatatlanná vált helyzetéről, a megye agrártermelésének, s a termelési alapjainak az országos átlagot meghaladó csökkenéséről, a beruházások elmaradásáról, a katasztrofális foglalkoztatottságról, a támogatások szimbolikus értékűvé csökkenéséről. Majd annak a meggyőződésének adott hangot, hogy erről a mélypontról csak a fejlesztések útján lehetséges elmozdulni. Ennek a célnak az érdekében szólította fel harcra az kongresszusát tartó érdekvédelmi szervezetet. Kovács Éva •y-k ajban van a szegedi M-e Paprika RT. Mint az U igazgató szavaiból a minap megtudhattuk, komoly gondokkal küszködik a cég, mivel nincs a termékeiknek piaca. A továbbiakban kiderült: hossszú évek, mondhatni évtizedek óta a negyedik negyedév a legerősebb a világhíres szegedi gyárban, a statisztika szerint ekkor kapják a hazai, de főleg a nyugati partnerektől a legtöbb megrendelést. Mostnemezahelyzet, hiszen termékeik hetven százalékát nem tudták eladni, nem volt kinek kiszállítani. Az érdeklődés radikális csökkenésének oka sem titok: az ólmozott paprika híre annak idején természetesen túljutotta magyar határon, s ezáltal külföldön paprikaügyben elveszett irántunk a bizalom. A bizalom, s vele a jóféle nyugati megrendelés tehát oda. Ha pedig nincs megrendelés, akkor nincs bevétel, nincs pénz, s nincs szükség a munkaerőre sem. Jöhetnek az elbocsátások, az Tóth Kornélia ínos feszengésekig nek lehetünk tanúi, ÍV ne adj’ Isten, főszereplői, ha nem tudjuk, hogy egy rendezvényre, estélyre vagy munkamegbeszélésre milyen öltözetet vár el tőlünk az íratlan szabály. Ha látogatóba megyünk, vi- gyünk-e virágot, legyen-e szalag, díszkártya rajta? Ha külföldi vendéget várunk, amúgy magyarosan etessük-e, itassuk-e a rosszul- létig? Számos kérdésben kell döntenünk, ám ha nem a protokoll szabályai szerint tesszük, negatív képet alakítunk ki magunkról. Ma, amikor az üzleti életben vezető világcégek képviselői fordulnak meg városainkban, nem engedhetjük meg magunknak, hogy viselkedési kultúránk vagy kultu- rálatlanságunk miatt jövedelmező üzlettől essünk el. Jócskán volna mit tanulni. Adomának is beillő történeteket mesélt Molnár György, a BM Kormány vendégházak igazgatója a Magyar Protokoll Szövetség megyei szervezetének alakuló ülésén. Hiába figyelmeztették diszkréten az idősebb vagy éppen fiatalabb paprikamalmosok szögre akaszthatják a munkaruhát, felesleges emberek lesznek. Nem tudom, hallották-e a hírt mondjuk a pátyodi paprikahamisítók vagy éppen hazai, illetve külföldi társaik. Abban sem vagyok biztos, ha hallották is, valójában értik-e a lényeget, s tisztában vannak-e azzal, tettükkel mekkora kárt okoztak az országnak,t a magyar gazgaságnak. Elek a gyanúperrel, nemigen fogták fel sem most, sem pedig annak idején, hogy az ólmozással milyen rosszat tettek másoknak és maguknak. Tartok tőle, nincsenek tudatában annak, hogy a dolog túlnőtt az egyéni érdekeken, s nemzetközi bonyodalmat, országos kárt okozott. Talán remélhetjük, hogy nincs messze az idő, amikor nem a többség, hanem a mindenféle csalásra képes és alkalmas kisebbség fog a retorziók és büntetések, netán egy kiadós paprikaper láttán meglepetésében el- ámulni... újdonsült politikust, hogy csíkos inghez ne vegyen fel kockás öltönyt. Az eredmény: a politikus maradt, a protokollért felelőst menesztették. Még az amerikai elnök is külön esküt tesz szűk körben a protokoll és a biztonsági vezető előtt. Éppen azért, mert a közszerepléshez, a természetesnek látszó megjelenéshez át- hághatatlanul fontos szabályokat kell önmagára nézve kötelezőnek elismerni. Korábban egy szűk politikai vezetői réteg körül nyüzsögtek a protokollosok. Am, hogy lényegesen többről van szó, ezt Gyulai Gusztáv, a szervezet alel- nöke világította meg: egy ország viselkedéskultúráját szeretnék európai szintre emelni, hogy ne kelljen szegény rokonként szégyenkeznünk, bármely társaságban osszanak ránk szerepet. A cél érdekében pedagógusoknak szerveznek nyáron ingyenes tanfolyamot, hogy majd az általános iskolában taníthassák ezeket az ismereteket. A foglalkoztatási táblázatban szerepeltetve, szakmaként kívánja elismertetni a protokollt az országos szövetség. Cservexiyák Katalin tárcája 4 S> / f s ivat volt egy időben M 1 az ősök után ku- JLS takodni. A ténykedés legfőképp arra irányult, hogy a föld alól is előkaparjanak az utódok egy akármilyen csenevész kis családfát, amivel aztán minden sarkon dicsekedehetnek. Azzal a nyilvánvaló reménnyel, hogy derék őseik elévülhetetlen érdemei majd az ő szakmai előmenetelüket, társadalmi megítélésüket is jótékonyan befolyásolja. Ha meg kiderült, hogy az ükapa lakhelyén (oh, pardon: az ősi fészekben!) legközelebb csak a hetedik utcában lakozott egy egészen kisnemes, bizton állította a leszármazott: ükanyjának valójában azzal volt viszonya, csak a zord szülők nem engedélyezték a házasságot. De az ő ereiben tagadhatatlan kismenesi vér csörgedez. Lám, milyen kék, ahogy a bőre alatt átüt. Ezzel a tudattal rögtön könnyebb lett a kapa, amit ezután névről már csak akkor ismert fel emberünk, ha véletlen olyan szerencsétlenül méltóztatott rálépni, hogy ama kéziszerszám alaposan fűbeverte. Manapság mintha leáldozóban volna a családfák kutatása. Mert egyrészt erreKutya bőr felé jó eséllyel pályázhatunk a — nem túl előkelőén hangzó — dolgos kezű béresek leszármazottja címre, másfelől, ha mégis előkerülne valami okirat, azt nem hordhatja örökösen a hátán az ember. Leleményes ám a nép. Erre találta ki a státusszimbólumokat. Itt van ugyebár a kocsi — legyen minél nagyobb, annál látványosabb. Némelyről az ember manapság már azt gondolja, nem is a belétankolt benzinnel vagy gázolajjal, sokkal inkább a vezető fülére tapasztott rádiótelefonnal hozható mozgásba. A jogosítvánnyal még nem rendelkező fiataloknak — az átmeneti időre — meg ott van a kutya. Vélhetően ama okból kifolyólag, hogy annak azért mégis csak van valami köze a kutyabőrhöz. Persze nem minden kutyának egyforma a bőre. Erre a minap hívta fel a figyelmemet egy tizenhat éves forma fiatalember. Barátjával kutyáját sétáltatta a belvárosban. Övé már kifejlett roti, a társáé fiatalka boxer. A kicsi szívesebben foglalkozott volna az utca forgatagának izgalmas látnivalóival, de most épp az volt a dolga, hogy vezényszavaknak engedelmeskedjen. Hadd lássák a kutyaiskola-érettségét. Szóbaelegyedtünk, de amikor az idősebbik gazdája megtudta, hogy az én kutyám csak korcs, vagyis inkább keverék, felcsattant, mint sikeres előadás végén a taps. Felsőbbrendűsége teljes tudatával oktatott ki engem, a most már minden kétséget kizáróan alsóbb osztálybélit, hogy a korcs úgy hülye, ahogy van. így, még mielőtt messzemenő következtetéseket lett volna ideje levonni a suhancnak az én szellemi képességemről is, jobbnak láttam gyorsan otthagyni. Csak magamban jegyeztem meg — nehogy megsértsem önérzetében: — drága csillagom! Attól, hogy a kutyádnak generációkra visz- szamenőleges papírja van a kiváló vérvonalról, szüleidnek meg pénze, hogy épp te legyél e nemes jószág pórázának másik végén, még nem biztos, hogy rád gondolnak azok, akik a felnövekvő, fiatal generáció tehetségétől és szorgalmától várják az ország sorsának jobbra fordulását. Pörög az óra Ferter János karikatúrája Hétköznapi protokoll Paprikaper