Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-18 / 15. szám
1995. január 18., szerda A nomenklatúra hatalma Az elit és a rendszerváltozás a nyolcvanas évek végén: 1987-1990 (3.) Fónai Mihály Az elmúlt néhány évben sokat beszéltek az elitről is, a rendszerváltásról is. Kinek mi volt a szerepe a rendszerváltásban, volt-e egyáltalán rendszerváltás — visszhangzanak a sokszor feltett kérdések. Mi is az elit, kik a tagjai? Sokak szerint az elit tagjai a döntési jogkörök birtokosai, akik rendszerint nagy hatalommal, befolyással, jövedelemmel, elismertséggel, hírnévvel és legtöbbször magas műveltséggel is rendelkeznek. Mindezek alapján megkülönböztetik a politikai-hatalmi, gazdasági, kulturális és tudáselitet. Az elit sajátossága, hogy a felsorolt területeken birtokolt „javakat” — anyagiakat, tudást, kultúrát, hatalmat és a kapcsolatokat — képes egymásra átváltani. Térjünk vissza alapkérdésünkhöz: milyen elitnek, vagy eliteknek volt szerepe az 1990-es magyarországi rendszerváltás előkészítésében? Tabutéma volt A késő Kádár-kor elitjei között a legnagyobb hatalommal és befolyással kétségkívül a politikai-hatalmi elit bírt, amely a politikai élet meghatározó posztjait töltötte be a párt- és állami bürokráciában. A késő Kádár-kor politikaihatalmi elitjét nómenklatúraként is értelmezhetjük. A politikai-hatalmi elit, mivel ideológiájában a proletárdiktatúra tételét hirdette, minden vonatkozásban érdekelt volt elit- és hatalmi helyzetének az ellep- lezésében. Ez a magyarázata annak is, hogy maga az elitkérdés még a késő Kádár-korban is majdhogynem tabutéma volt. A korabeli elit másik nagy csoportját a gazdasági elit alkotta, amely az állami nagyvállalatok és a legnagyobb termelőszövetkezetek vezetőiből tevődött össze. A politikai és a gazdasági elit között jelentős volt a mozgás és az átlépés, az egyik területen elfoglalt magas pozíció belépőt jelentett a másik terület magas pozíciói közé. A kulturális elit helyzete már némiképp más: közöttük a hatalom által elfogadott és kinevezett „funkcik” mellett ott voltak a teljesítményük által „kiválóak”, akik alapvetően érdekeltek voltak elithelyzetük nyilvános elfogadtatásában. Hasonló a tudóselit helyzete is — akik a tudományos élet és a felsőoktatás kiemelkedő teljesítmény felmutató tagjaiból verbuválódtak és kiemelkedő egyéni teljesítményük miatt ugyancsak elithelyzetük elismertetésére törekedtek. Az elitnek volt még egy igen sajátos helyzetű csoportja az ún. „disszidens értelmiségiek”, tehát azok, akik nyíltan vállalták a rendszer bírálatát és az azzal járó retorziókat. A „disszidens értelmiség” bátor, ám csekély létszámú csoport önmagában még kevés lett volna a nyolcvanas évek végén a „rendszerváltás” előkészítésére és véghezvitelére. Hogyan és milyen módon hatottak az egyes elitek a rendszerváltásra? E kérdés megválaszolása előtt tisztáznunk kell az értelmiség és az elit viszonyát. A késő Kádár-kor bemutatott elit csoportjai formálisan — lévén hogy diplomával rendelkeztek — értelmiségiek voltak. Ezzel párhuzamosan a nyolcvanas évek közepén a politikai-hatalmi és a gazdasági elit körében végbement egy jelentős nemzedéki váltás, ami az egyik, kimutatható előfeltétele volt a politikai rendszerváltásnak. Annak másik, fontos feltétele volt, hogy a politikai-hatalmi elit értelmiségi tagjai átvették a „kritikai nyelv kultúráját.” A „kritikai nyelv kultúrája” az értelmiség nyelvezetének és kultúrájának a győzelmét jelentette az apparátus-nómenklatúra „tudszocos” és bros- súra-nyelvezete felett — ebben az értelemben a politikai rendszerváltás egyik előfeltétele és jele az értelmiség „nyelvezetének” győzelme. Összeomlik a rendszer Az államszocialista rendszer összeomlásának számos, egymással is összefüggő oka volt. Az elit jelentősége a rendszer felülről történő szétesésében volt nagy. A rendszert alulról a „második gazdaság” kezdte ki, amelyet viszont részben a politikai-hatalmi elit engedett működni, vagy törvényesen szabályozva, mint a háztáji gazdaságokat és a GMK-kat, vagy elnézve, mint pl. a fusizást, a kontármunkát, és tehetetlenül eltűrve, mint a hiány- gazdaság miatt érvényesülő csúszópénzt, hálapénzt és a korrupciót. A „második gazdaság” sokak szerint a gondolkodásmód, a habitus és az értékek területén készítette elő a rendszerváltást, nem kismértékben a végbement (kis)pol- gárosodási folyamat eredményeként. Mi volt a szerepe az elit egyes csoportjainak a politikai rendszerváltásban? A politikai-hatalmi elit, amely a nyolcvanas években jelentős mértékben átalakult és kicserélődött, a válságjelenségek hatására megosztottá vált. Egy szűk, ortodox csoportja a szocializmus mindenáron való megőrzésére és fenntartására törekedett, és fokozatosan lehetetlenné tette önmagát (lásd: Kádár János és köre). Másik két csoportját mint „rendszerjavítókat” és „reformereket” jellemezhetjük: a „javítók” a fennálló rendszer korrekcióit elfogadták, de pl. a politikai ellenzékkel való tárgyalást és a többpártrendszert nem (Grósz Károly). A „reformerek” fokozatosan egyre újabb területeken adták fel a „szocializmus hadállásait” (Nyers Rezső, Pozs- gay Imre, Németh Miklós, Hóm Gyula, Szűrös Mátyás). E csoport a szocializmus megreformálásának gondolatától eljutott a többpártrendszer és a piacgazdaság elfogadásáig, és egyik „levezérlője” lett a politikai rendszerváltásnak. Az ún. „disszidens értelmiség”, a nyílt ellenzék — a „Beszélő” és köre — a nyolcvanas években főként morális példamutatásával hatott, elsősorban a politizáló értelmiségre, majd a nyolcvanas évek végén a Szabadkezdeményezések Hálózatának és az SZDSZ-nek a létrehozójává vált — a tudóselit egyik részével —, és részt vett a rendszerváltás előkészítésében. A gazdasági elit szerepe viszonylag csekély volt a politikai rendszerváltás előkészítésében: az állami ipar vezetői a nyolcvanas évek végén főként saját jövőjük és egzisztenciájuk megteremtésére törekedtek. A kulturális elit évtizedek óta egyik aktív előkészítője volt a rendszerváltásnak. A kulturális elit a nyolcvanas évek második felére megosztottá vált, egyes képviselői az MDF, míg mások az SZDSZ létrehozása körül bábáskodtak. A tudóselit ugyancsak a rendszer egyik erodálója, „alá- ásója” volt, még ha bírálatát a nyolcvanas évek sajátos „virágnyelvébe” kellett is öltöztetnie. A tudóselit — a kulturális elithez hasonlóan — az évtized végére megosztottá vált, a történészek és irodalmárok egy része az MDF, a szociológusok, közgazdászok és politológusok igen jelentős része az SZDSZ létrehozásában vett részt. Színfalak mögött Az elit vázolt csoportjai mellett ekkor jelentkezett — nemzedéki alapon szerveződve — egy olyan, fiatal értelmiségiekből, egyetemistákból álló csoport, melynek legintenzívebb kapcsolatai a tudáselittel alakultak ki, de már színrelépésük kezdetétől törekedtek a professzionális politikus szerepeire és státusára. Hogyan ment végbe maga a politikai rendszerváltás? A magyar politikai rendszerváltás alapvető jellemzője békés és megegyezéses jellege volt, mely jelentős részben épp az elit vázolt csoportjai közötti megegyezésként értelmezhető. Maga a politikai rendszer- váltás egy olyan tárgyalássorozat eredménye volt, amelyben az államszocializmus reformpolitikai elitje lemondott a hatalomról, és az elit több csoportjával tárgyalások sorozata keretében (Nemzeti Kerékasztal, Ellenzéki Kerékasztal) határozták meg az átmenet és a demokratikus berendezkedés paramétereit. A magyar politikai rendszerváltás és átmenet békés és tárgyalásos jellege miatt azóta is sokan vélik úgy, hogy nem történt más, mint az elitek cseréje és a színfalak mögötti megegyezés. Következik: A „hatalomátmentés” lehetőségei Türelmet kér az igazgató Dr. Holló: csak nálunk negyvenezer levelet kézbesítettek Bajor Tibor,... ...a 7-es számú országgyűlési választókeület képviselője 1995. január 18-án 14 órától 17 óráig fogadóórát tart Záhonyban, a Városházán. (KM) Vastagh Pál... ...igazságügy-miniszter megfontolásra érdemesnek és megvalósíthatónak tartja azt a gondolatot, hogy a gazdasági bűncselekmények nyomozására központi nyomozóhivatal jöjjön létre. (KM) Közmeghallgatás... ...lesz Budapesten a magyar határhoz közeli mo- hovcei atomerőműről. Für Lajos... ...és Alain Lamassoure, a francia külügyminisztérium európai ügyekben illetékes minisztere áttekintette az Európai Unió Kelet-Európa irányába történő bővítését. (KM) Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Mint lapunkban is megírtuk, s mint olvasóink javarésze önmaga is tapasztalta, a napokban levelet kézbesítettek a postások. A feladó az Országos Egészségbiztosítási Pénztár volt, a levél tartalma pedig kisebb-nagyobb összegű járulékelmaradásokra hívta fel a címzettek figyelmét, s felszólította őket arra, mihamarabb Fizessenek. □ A felszólítások, a kiküldött csekkek miatt nagy volt a felháborodás, s nyugodtan mondhatjuk, nem alaptalanul. Ezért is kérdeztük dr. Holló Lászlót, az Egészségbiztosítási Pénztár Szabok s-Szatmár-Be- reg megyei igazgatóját, mondaná el, miképp történt a dolog, s mi a teendő ilyen esetekben? — Először is elnézést szeretnék kérni azoktól, akiknek felesleges kalamajkát okoztak a levelek, amelyek az elmaradt tb-taitozások rendezését kérik. A borítékokat nem a megyei .igazgatóságok, hanem az országos központ adta postára, mégpedig a számviteli törvény előírásainak megfelelően. Sajnos, az egyeztetés elmaradt, s a gondok többnyire ebből is adódnak. Tény az is, hogy a rendelkezéseknek megfelelően a számlák ellenőrzése, az ügyek tisztába tétele az Egészségbiztosítási Igazgatóság megyei pénztárainál történik. Tudjuk azt is, hogy csak Sza- bolcs-Szatmár-Beregben közel negyvenezer ilyen levelet küldtek ki. Ebben az egyéni vállalkozóktól kezdve a vállalatokon át a különféle kifizetőhelyekig terjed a lista. □ Mit tehetnek a címzettek, ha úgy érzik, hogy a felszólítás alaptalan? — Nem csak nekik, valamennyi felszólított ügyfelünknek a kézhezvételtől számított harminc napon belül nyilatkoznia kell, elfogadja-e a számára megküldött számlán lévő egyenleget vagy sem. Ha nem, akkor további ügyintézés végett az összes befizetést igazoló csekkel és számlával be kell jönnie a Vörösmarty téri hivatalunkba, ahol egyeztetik az adatokat, s azonnal megállapodhatnak a fizetésben. Azért, hogy a lehetőségekhez képest minél kisebb legyen a tumultus és fennakadás, egyszerre négy ügyintéző is foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Az észrevételek írásban is elküldhetők, ez esetben egy előre megbeszélt időpontban várjuk az ügyfeleket. Szándékaink szerint februárban kezdődik majd ezeknek az eseteknek a tisztázása és rendezése, de hogy mihamarabb vége legyen, a kedélyek megnyugodjanak, annak aki igényli, máris rendezzük, tisztázzuk az ügyét. A megyi egészségbiztosítási pénztár dolgozói megfeszített munkával próbálják csökkenteni a feszültségeket, habár az ügyfelek zaklatottságát ők is megértik... Nem pihennek Nyíregyháza (KM - K. É.) — Téli szünetet tart a parlament, így hihetné az ember, a képviselők is kikapcsolódhatnak, pihennek. Mindez persze csak feltételezés, mert mint alábbi összeállításunkból is kiderül, a vakáció csak látszólagos, hiszen a parlament tagjai ezekben a napokban is dolgoznak. Bányász Jánosné dr., MSZP. — Nagyon kellett a szünet, rengeteg dolgot tudtam bepótolni. Január elején a megyei képviselői csoport programját szerveztem meg, s mint mostanra kiderült, elég feszes programot diktáltunk magunknak. Az átalakult FEFAG ügyeivel foglalkoztunk, vezetőivel azért kértünk találkozót, hogy tisztázzuk, milyen stádiumban van az átalakulás, milyen munkahelyteremtési lehetőségek vannak, s szerettük volna tudni azt is, mit tehetünk azért, hogy a naményi ládagyár tisztázatlan ügyei végre tisztázódjanak. A FEFAG, új nevén a Nyírerdő sorsa számunkra, szocialisták számára azért is fontos, mert 502 ember munkahelyéről van szó. Az, hogy az AV Rt. döntése szerint 1994 őszén nem felszámolták, hanem átalakították a céget, szerénytelenség nélkül mondhatom, a szocialista képviselőcsoportnak is köszönhető. Fogadóórát tartottam a vakáció alatt. Nagy örömömre rengetegen kértek tőlem segítséget. A megyei Szabolcs frakció az Állami Számvevőszék helyi szervezőivel is találkozott, a „vízügyi és környezetvédelmi lobbi” tagjai arról próbáltak meggyőződni, hogy az e területen szerzett tapasztalatokat hogyan lehet a törvényhozásban érvényesíteni. Magánprogramom is elég zsúfolt volt, hiszen a szakszervezeti vezetőkkel történt találkozástól a főiskolai vizsgáztatásig terjed a lista, s végre eljutottam a fogorvoshoz is. Háziasszonyi restanciámból próbáltam lefaragni valamit, s igazán sajnálom, hogy nagyobb utazásra a családdal már nem jutott idő. Dr. Takács Péter, MDF. — A szabadság egy részét a két és fél éves unokámmal töltöttem, aki most már szinte folyamatosan perlekedik velem, s örömmel mondhatom, mindig ő győz a vitában. A családi ünnepek után a parlamenti szünet kezdetétől folyik az MDF alapszervezeteinek újjáépítése, melynek megyei teendőiből magam is tevékenyen kivettem a részemet. Most simulnak el az önkormányzati választások zűrjei, csillapulnak utórezgései, s a megyei közgyűlés megalakulásával, az aíelnökök kiválasztásával erre a munkára is pont került. Végre volt időm foglalkozni a szakmával is, melynek a honfoglalás adott legnagyobb hangsúlyt. Nyakunkon van 1996., a honfoglalás évfordulója, s épp ez a vidék az, ahol a honfoglalás kezdődött, s amelyről Anonymus is megemlékezik, s amelyről az országos program- szervezők mégis^ teljesen megfeledkeztek. Úgy tűnik, ők csak Pannonhalmán, Győrben, Budapesten és Esztergomban akarnak ünnepelni, mintha szégyellnék Vereckét, Beregszászt, Ungvárt és a Hímes udvart. Én tehát azon fáradozom, hogy valamiféle belső ösz- szefogással e megyében is megteremtsük a lehetőségét a méltó ünneplésnek. Dr. Kávássy Sándor, Független Kisgazdapárt: — A szünidőbeli legkedvesebb elfoglaltságom az olvasás, régi kedvencem, Széchenyi műveit vettem újra kézbe. Fő művét lassan már negyedjére olvasom. Nyugodt szívvel mondhatom, néha olyan érzésem van, mintha csak a mai gondokról, problémákról írna. Széchenyit én eddig is gyakorta idéztem parlamenti beszédeimben. Azt hiszem ezután még többször idézni fogom. Igen sok munkát ad az, hogy eljárjak választóim ügyében, akik bőségesen ellátnak munkával, hiszen tucatjával érkeznek hozzám a levelek. A budapesti irodával és titkárnőmmel napi kapcsolatban vagyok azért, hogy ezekben a zűrzavaros ügyekben minél eredményesebben működhessek közre. Sok időt szánok arra, hogy a következő időszak fontosabb törvényeit tanulmányozzam, főleg azokat, melyekhez hozzá kívánok szólni. A pártom ügyeivel mostanában kevesebbet foglalkozom, hiszen első alelnöki tisztségemről lemondtam. Nem kellemes, de szükséges elfoglaltságom is akadt, orvosi kezelés alatt állok. Változás a városházán Sánta János Nyíregyháza — Kiszivárgott értesülések szerint menesztik Losonczi Lászlót, a nyíregyházi humán iroda vezetőjét. Vannak, akik tudni vélik, a Zrínyi gimnáziumba megy dolgozni, ahol eddig is óraadóként testnevelést tanított. Megkérdeztük a város polgár- mester asszonyát, Csabai Lászlónét, igaz-e a hír? — A szervezeti korszerűsítések kétirányúak. Az új vezetésnek meg kell hoznia azokat a szakmai döntéseket, melyekkel már az előző önkormányzat is foglalkozott, de a közelgő választások miatt azt már akkor nem lépte meg. Másfelől olyan döntésekről van szó, melyek már az új ön- kormányzat által felállított súlypontoknak leginkább megfelelőek. Ennek az első lépése, hogy 1995. január 17-tel megszűnik Losonczi László irodavezetői megbízatása. Ennek oka az, hogy az elmúlt időszakban az intézményekkel való kapcsolattartásban az F kategóriás ügyek előkészítésében, majd a bírósági szakaszban neki kellett felvállalni olyan feladatokat, melyek ma már nagyon nehézzé teszik számára az intézményekkel való együttműködést. Január 18-tól be- töltjük az állást, Hajdú Sándor személyében. Egyelőre Losonczi László a hivatalban dolgozik.- KÖZÉLET
