Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-18 / 15. szám

1995. január 18., szerda HATTER Mongoljárás lehet megyénkben Szakemberek cseréje után árucsere és vegyes vállalat • Vadászturizmus Nábrádi Lajos Nyíregyháza (KM) — Egy újfehértói üzemre épülve magyar-mongol vegyes vál­lalat alakulhat. A távolság ma már nem akadály. A ba­rátság mellett a kölcsönös előnyökön nyugvó üzletkötés a fontos. Mód nyílhat arra, hogy szabolcsi mezőgazdasá­gi és élelmiszeripari szakem­berek menjenek Mongóliá­ba. Élénkülhet a turistafor­galom. Százezer munkanél­küli van Mongóliában, át­képzésüket szabolcsi szak­emberek segíthetnék. Nyu­gati minőségű bőr és bőráru jöhet az ázsiai országból hozzánk. Ilyen és hasonló kijelenté­sek hangzottak el a múlt hé­ten, amikor megyénkben járt Delgerdalain Jambajantsan, Mongólia magyarországi nagykövete. A látogatása vé­gén kértünk interjút a diplo­matától. □ Milyen szándékkal érke­zett Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe, és mit vár ettől a lá­togatástól? — Szívesen tettem eleget a Primom Vállalkozásélénkítő Alapítvány és a Nyíregyházi Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ meghívásá­nak. Nyíregyházán vonattal és gépkocsival már többször át­utaztam, nagyjából ismerem ezt a várost. Napirendre kerül­het a két ország kapcsolatai­nak kiszélesítése, ez a megye a földrajzi fekvése miatt külö­nösen számításba jöhet. Ná­lunk a gazdasági szerkezet átalakítása most van folyamat­ban. Magyarország ezen a téren már előbbre tart. A leg­több szakemberünk valame­lyik volt szocialista országban tanult. Szeretnénk, ha szem­léletük, magatartásuk a kor követelményeihez igazodna. Először szakemberek cseré­jét szeretném, aztán kialakul­hatnak a gazdasági kapcsola­tok. Húskombinát □ A rendszerváltások előtt már léteztek magyar-mongol gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok. Ezek felelevenít­Delgerdalain Jambajantsan hetők, ezekre lehet-e építeni a jövőben? — Igennel felelhetek erre az összetett kérdésre. Az elmúlt rendszerben például mongol férfiak magyar bányákban tanulták a bányászszakmát, mongol nők egy pesti könnyű­ipari üzemben tanultak. Annak idején szép számú magyar mérnökök és munkások dol­goztak Mongóliában. A ma- gyarorok húskombinátot, kon­zervüzemet, ruhagyárat építet­tek nálunk, magyar hidrológu- sok, kútfúrók hozzájárultak a vízhálózatunk kiépítéséhez. Az utóbbi négy évben szinte szünetelt a két ország kapcso­lata. Ám örvendetes, hogy a múlt ősszel Göncz Árpád ha­zámban járt, és negyven ma­gyar gazdasági, kereskedelmi szakember tartozott a kíséreté­hez. A kapcsolatok feleleve­nítése már akkor elkezdődött. Örülök, hogy ebben a megyé­ben is többen szeretnék a kapcsolatok felelevenítését. Privatizácó □ Kikkel, milyen konkrét ügyekben tárgyalt nálunk, ho­gyan összegezné itteni tapasz­talatait? — Nyíregyháza polgármes­terétől például megtudtam, hogy a vállalkozásélénkítő alapítvány létrehozását ő is tá­mogatta. A megyei közgyűlés elnökével többek közt arról tárgyaltunk, hogy közös hús- feldolgozó üzemet hozhatnánk létre és a magyar építőipar megjelenhetne Mongóliában. Egy újfehértói ruhaüzemben láttam az átképzősöket és az ipari tanulókat. Itt előzetesen megállapodtunk abban: módot kerítünk arra, hogy mongol nők jöjjenek Újfehértóra át­képzésre, az átképzést nyugati támogatásból finanszíroznánk. Átképzés után a szabó-varró­nők hazamennének és Mongó­liában mongol-magyar vegyes vállalatot hozhatnánk létre. Az ott készült ruhát harmadik pia­con is értékesíthetnénk. Kis létszámú hazámban százezer munkanélküli van, az átképző központokat is meg kellene szervezni. Ehhez nyíregyházi segítséget kaphatnánk. Áz il­letékes nyíregyházi kft. veze­tője meghívott a májusban megrendezésre kerülő Kelet- Nyugat Expóra, s felajánlotta, hogy Mongólia 40 négyzetmé­ter alapterületet kap kedvez­ményes bérleti díj mellett. — Áprilisban megkezdődik hazámban a termőföld priva­tizációja. Földhöz juthatnak a mongol állampolgárok. Vevők lehetünk mezőgazdasági szak­tanácsokra, vetőmagvakra. A menedzserképzés, a vállalko­zásélénkítés még ismeretlen nálunk. A Primom vállalko­zásélénkítő programot ajánlott nekünk. Olcsóbb az ajánlat Harasztosi Pál felvétele mint az angoloké, azon kívül jobban megértjük a magyaro­kat, mint az angolokat. Sok mindenre van tehát lehetőség. Az ajánlatokat továbbítani fo­gom hazám illetékeseinek. Aranyon ülnek □ Néhány mondatban mutas­sa be a mai Mongóliát. Jól beszéli nyelvünket, ezért szól­jon néhány szót magáról és a családjáról. — Nagy területen bő két- millióan élünk. Szép hegye­inkben beindult a vadászturiz­mus, magyar vadászok is vol­tak már nálunk. Amerikai szekemberek jó minőségű ola­jat találtak, a kitermelést is el­kezdjük. Rengeteg szén és szí­nes fém van Mongóliában, csak nincs még pénzünk a ki­termelésre. Az a mondás járja mifelénk, hogy arany bányán ülünk, közben majdnem éhe­zünk. Van már mongol-japán vegyes vállalatunk. Nyitunk a világra, hogy jobban éljünk. — Ami engem illet, a Buda­pesti Műszaki Egyetemen sze­reztem diplomát, építész­mérnök vagyok. Az utóbbi bő két évtized alatt sok magyar barátra tettem szert, Nyíregy­házán is vannak már barátaim. Pesten élek családommal. A fiam grafikusművész és ma­gyar lányt vett feleségül. Jól érezzük magunkat az önök hazájában. T» -r em valószínű, hogy a l\l Rekordok Könyvébe L V szeretne bekerülni a középkorú háziasszony, aki nem akármilyen sajtótájékoz­tatóra hívta meg 35 négyzet- méteres lakásának kétszer egyméteres konyhájába az írott és íratlan sajtó munka­társait. Egyszerűen segíteni akar a hozzá hasonló asszo­nyoknak. A szokatlan helyszín ellenére minden jelentősebb lap, rádió, tévé- és vasútállo­más elküldte embereit, hogy a közvélemény értesüljön a szenzációs ötletről. Ez pedig nem más, mint a burgonya borotválása hiteles és plasz­tikus bemutatása, amelyről a már említett középkorú házi­asszony bízvást állítja, a rend­szerváltás óta ez lehet a ma­gyar gazdaság, a magyar konyha, a magyar élet talán legnagyobb karrier előtt álló újítása. De hallgassunk bele a mélyen szántó gondolatokat tartalmazó sajtókonferencia élő adásába a középkorú házi­asszony tolmácsolásában. — Tisztelt krumplifogyasz­tó hölgyek és urak! Igen so­kat töprengtem, amíg kipat­Borotvált krumpli tant a fejemből az isteni szik­ra. Elmondhatom, hogy régi burgonyaszerető családból származom, bár csak a szüle­imtől hallottam, hogy vala­mikor az ötvenes években ez úgymond politikai hovatarto­zást is jelentett. Aki akkortájt nem irtotta kellő eréllyel az amerikai burgonyabogarat, amit az amerikai imperialis­ták engedtek ránk, az nem volt jó magyar hazafi és nem védte kellően a népi rend­szert. De ez számomra már inkább ártatlan legenda, sokkal jobban izgat a jelen, mint a múlt. Nevezetesen az, miként lehetne megmenteni, pontosabban visszahozni a magyar családok asztalára ezt az ínyencséget, amelyek ára lassan vetekszik a baná­néval. Egyetlen megoldást látok erre, a borotválást. Meg kell tanulnunk, nemcsak a konfliktusmentes privatizá­ciót, hanem a krumpliborot- válást is. Ez ugyanis belátha­tó időn belül kézzel fogható hasznot hozhat népünknek. Az ötlet gazdasági haszna milliókban mérhető, a csalá­dok megtakarítása révén. A történeti jellegű és sze­mélyes élményekkel is átszőtt beszédet követően a középko­rú háziasszony egy gyors és határozott mozdulattal elő­kapta a már beélesített bo­rotváját és hozzálátott a mű­velethez. A sajtó igen fel­készült képviselői közül a legfelkészültebbek egyike megkérdezte, vajon a pama­csolásra, a habozásra, mint bevált módszerre nem gon­dolt-e a feltaláló. A kérdés hallatán megállt a boroNa a középkorú háziasszony kezé­ben és fenyegető mozdulat­tal, szavak nélkül adta a kér­dező tudtára, hogy nem hagyja provokálni magát. O teljesen ideológiamentesen kívánja közkinccsé tenni ta­lálmányát, a szőrszálhaso- gatást, a habozást és az egyéb műveleteket meghagy­ja a politikusoknak. Úgy mondta lakonikus tömörség­gel, ő nemcsak beszél a sze­génység elleni küzdelemről, hanem tesz is ellene. Megta­nítja a magyar népet krump­lit tisztítani olyképpen, hogy a lehető legvékonyabb réte­get hámozza le az ember a burgonyáról. Nem ördöngös­ség, állította a hölgy, min­denki elsajátíthatja, ha kellő odafigyeléssel, türelemmel és egy kis szeretettel veszi kézbe a borotvát. S mivel rég köztudott, hogy minden isme­ret próbája a gyakorlat, a középkorú háziasszony a sajtó képviselőinek a kezébe adta a gondosan előkészített próbaborotvákat, s mint a jó mester, a tanítványok önálló­ságára bízta a többit. M ásnap az újságok­ban megjelent hírek szerint számosán keresték fel a kórház baleseti sebészetét, többségük a sajtó munkatársaiból állt. Hiába a derék toliforgatók haladnak mindig az élen és ez olykor nem éppen veszélytelen. De vállalni kell a közvélemény hiteles és gyors tájékoztatá­sát. Minden tisztelet az ál­dozatoknak. Szín ka val kád Nyéki Zsolt Y y a társadalmi, gaz­i—i dasági életünk leg- A A fontosabb írott sza­bályait színekkel kellene jellemezni, az emberek több­sége fekete és fehér ecset után nyúlna. A szándék nyil­vánvaló: ez a két, egymástól leginkább megkülönböztet­hető szín, s a többség tiszta palettát akar mindenféle ár­nyalatok nélkül. Mint ahogy a rendeletek, jogszabályok esetében is alapkövetelmény az egyértelműség, mely az értelmezésen túl akkor is fél­reérthetetlen vezérlő elv, ha az írott soroknak érvényt kell szerezni. Néha olyan hétköznapi dolog ad ihletet hasonló gondolatok szövö­getéséhez, mint amilyen egy forgalmas úttest önhatalmú leszűkítése. A megyeszék­hely új áruházának sokat megénekelt építkezési mun­kálatairól van szó, amikor a kivitelező önkényesen be (le-)falazta a város egyik legforgalmasabb kereszte­ződésénél a kétforgalmi sáv egyikét. A közlekedők tömegénél váltott ki heves ellenállást még az elmúlt évben, ahogy a hirtelen felhúzott fal egyik napról a másikra tette ne­hezebbé és veszélyesebbé a forgalmat. A köz kellő fel­háborodása után(!) aztán kiderült: az építtetőnek nem volt joga, sem engedélye a művelethez, a döntés szü­letett a fal lebontásáról. A fal azonban némi látszati­gyekezetről árulkodva azó­ta is áll. A csomópontban várakozásra kényszerített közlekedők ezrei pedig na­ponta elgondolkodhatnak azon: úgy tűnik, a probléma megoldását itt (is) az időre bízzák az érintettek. Az eset előbb-utóbb úgyis lekerül a porondról, s a feledés jóté­kony homálya alatt kivár­ható az az idő, amikor az ügy már nem téma, vagy az építkezés folytatásához már valóban engedély birtoká­ban maradhat helyén min­den tégla. Addig is fogcsi­korgatva szembesül autós, gyalogos a ténnyel: a sza­bályok, rendelkezések elő­írásainak fekete-fehér szi­gorúságát előszeretettel enyhítik némi színárnyalat­tal. Az áthatolhatatlan dzsungel Ferter János karikatúrája­IBi k iL¥ J l i 11 * L-J ílr<l siÉB. mÉMÉÉmám Nyugodt éjszakák Sipos Béla allasban új áron i J nem kell a Hun­garHotels. Ki tud­ja, talán ha Jockeynak kí­nálják, esetleg harapott vol­na rá... De így? Ez a hír lassan már egy­hetes, ám maga az ügy he­tek óta borzolja a kedélye­ket, s tartok attól, nem ér véget az elkövetkezendő he­tekben. Annál is inkább el­húzódónak tűnik, mert újabb vásárló van kilátás­ban, de egyesek nem hisz­nek az ajánlatban. Tudniil­lik, a dallasi 57 és fél millió dolláros ajánlat után most jelentette be egy svájci cég — egy nyíregyházi ügyvé­den keresztül —, hogy egye­nesen 240 milliót ígér. Ter­mészetesen dollárban, s mindez a HungarHotels részvényeinek 51 százalé­káért. Ki érti ezt? Ember legyen a talpán az az átlagpolgár, aki kiigazodik ebben az út­vesztőben. Mert röpködnek a tíz- és százmillió dollárok, a kormánybiztos pedig biz­tosan megy, a szállodák vi­szont élik mindennapjaikat. Az ott megszálló vendégek tudomást sem vesznek az egészről, s ez így van rend­jén. Nekik teljesen mindegy, ki a tulajdonos, a lényeg a kiszolgáláson van, ami to­vábbra is elsőosztályú. Nem elhanyagolható az sem, hogy a szakma állami tulajdonú nemzeti szálloda- láncot akar. Így, ha az ál­lam kezében marad, módjá­ban áll majd befolyásolni a turizmust, s nem utolsósor­ban a szállodai árakat, amelyek már most megfizet­hetetlenek a belföldieknek. Hiszem és vallom: Ma­gyarország nem veszíti el vezető helyét a térségben versenytársaival szemben. Nem volt véletlen eddig sem, hogy a külföldi befek­tetők zöme éppen hazánkat választotta. A mostani Hun- garHotels-ügy pedig egy a sok privatizációs üzlet kö­zül. Már most megjósolha­tó: ez egy múló epizód ma­rad a magyar privatizáció történetében. Az pedig egy percig sem vitatható el, hogy az amerikai cég tisz­tességesen járt el, a meg­tett, majd elfogadott aján­lata után nálunk tört ki a vagyonértékelés törvényi értelmezéséről a vita. Ezek után legyen bármilyen irá­nyú is a döntés, azt hiszem, nyugodt éjszakák elé nézhe­tünk szállodában, vagy sa­ját lakásban egyaránt. % < ^ * 1 *1*1 á I ** i Kclet-Hagyarország 3|- - -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents