Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-03 / 2. szám
1995. január 3., kedd HAZAI HOL-MI Hazahúzta a szíve Ausztráliából „Ha mínusz húsz fok lesz, akkor sem fogok dideregni" • Sok a pótolni való Dankó Mihály Nyíregyháza (KM) — Mint a mesében: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. Ez az ember és családja úgy döntött, hogy nyakukba veszik a batyut, és elmennek világot látni. — Valóban így volt, csakhogy az élet nem olyan egyszerű, mint a mese — fogad Dömötör Sándor, aki hétéves távoliét után alig egy hónapja újra itt él Nyíregyházán. — Én magyar voltam ott is. A szobám falát díszítő magyar címer, zászló, térkép nem engedte elfeledni egy pillanatig sem a hazámat. Az ausztrál törvények nagyon humánusak, két év után kérelmezheti az ember az állampolgárságot. S néhány irat kitöltését követően, rá három hónapra ünnepélyes keretek között meg is kapja azt az illető. Mi viszont megtartottuk magyar állam- polgárságunkat. Nem származott ebből semmiféle hátrányunk, csak nem szavazhattunk, s nem lehettem volna katona sem. Újra a kedves város utcáján Harasztosi Pál felvétele Lágerekben Hogy is kezdődött, miért vágtak neki, ennek a nagy útnak? 1987-et írtunk. Sándor korábban a Bánkiban volt szakoktató, dobolt a Zenit, és talán a harmincasoknak még mond ez a név valamit, a Pókháló együttesben. Futballozott is, így sokan ismerték. Később egy debreceni kft.-ben dolgozott, s hivatalos munkavállalási engedéllyel mehetett ki az NSZK-ba üzletkötőnek. De a család akkor már eldöntötte, végleg elhagyja az országot, s Ausztráliában telepedik majd le. — Ne felejtsük el, a nagy változások előtt három évvel járunk — folytatja. — Egyre nehezebb volt az életszínvonalat megtartani, amit elértünk. Úgy éreztem, több van bennem, soha sem voltam elégedett, mindig is újra, szebbre, jobbra vágytam. Rájöttem, a komák vannak olyan javai, amit egy nyugati ország állampolgára akkor is élvezhet, ha nem milliomos, sőt nekik ez természetes. (Itt gondolok a minőségi különbségekre, ami abban az időben minden termékre jellemző volt.) Nálunk viszont mindez csak álomnak számított, vagy legfeljebb a pult alól juthattál egyes dolgokhoz hozzá. Tudtam, dolgozni mindenütt kell, de nem mindegy, milyen fizetésért. S valójában a tizenegy-tizenhárom éves gyermekeimnek szerettünk volna biztosítani egy felhőtlen, kiegyensúlyozott jövőt, amit végül is sikerült elérni. Az elgondolást tett követte. A család, amit lehetett, eladott, s kiutazott Németországba. Már az ottlét sem volt fenékig tejfel. Az első öt hónapban öt lágerben laktak. Másfél évig várták áz ausztrál letelepedési engedélyre. Nem valami jól kezdődött az élet a távoli kontinensen sem. Sydneyben a „segítő” öt nap után cserben hagyta őket, s még a neki kölcsönzött pénzt sem tudta visszaadni. Ott maradtak magukra magyar és hiányos német nyelvtudással, mert angolul egy szót sem beszéltek. Szerencsére hamar munkát találtak, a gyerekek iskolába jártak, s lassan rendes kerékvágásba került minden. Hiányoztak — Kőműves segédmunkásként kezdtem, majd két évig egy Sanyo elektroszervizben dolgoztam — emlékszik visz- sza mosolyogva. — Később a megtakarított pénzemen vettem egy mikrobuszt, azzal fuvaroztam. S közben elkezdtem videózni. Magyar ismerősömmel együtt belevágtunk egy üzletbe, s szervezői voltunk a Sydneyben alakuló magyar televíziónak is. A feleségem egy süteményes boltban lett eladó. Lányaim is felnőttek, a nagyobbik szintén eladó és üzletvezetést tanul, a kisebbik fogorvosi asszisztens, egyetemre jár. Szóval, egyenesbe kerültünk. Több szobás, fürdőmedencés lakást béreltünk. Hódolhattam két korábbi szenvedélyemnek, a dobnak és a labdarúgásnak. Egy dzsessz- és egy rockegyüttesben is zenéltem. Focistaként még címeres magyar mezben is játszottam Ausztrália legerősebb teremfoci bajnokságában. Tagja voltam az ottani magyar csapat vezetőségének. Különben is a futballnak nagyon sok ismerőst, barátot köszönhetek. Többször találkoztam például Puskás Öcsivel is. Aztán valami történt! 1994 szeptemberében először haza látogatott szabadságra. Nagyon hiányoztak már a testvérei, rokonai, barátai, s magának sem merte először bevallani, Magyarország is. Annyi mindent lehetett hallani ott a távolban, ezért meglepte, hogy itthon mindenki olyan szeretettel fogadta, mintha el sem ment volna. Újra a régi Döme lett. — Természetesen önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hol vagyok igazán otthon?! — döntöttem, hazajövök, még ha a család ott is marad. Nagyon nehéz elhatározás volt ez — szomorodik el kissé — talán nagyobb, mint mikor elindultunk. De az öt hét szabadság alatt rájöttem, én nem tudom máshol elképzelni az életem, mint ebben a szélfújta nyíri városban, ami véleményem szerint dinamikusan fejlődött és fejlődik ma is. Ott a 4,5 milliós világrengetegben senki sem ismert, azt sem tudták, ki vagyok, itt meg... Hiányoztak a testvéreim, a hét nővérem, a három bátyám, a barátok, az ismerősök, az utcán, a kocsiból rám köszönök. Hiányzott a tél, a hó, az igazi karácsonyi hangulat. Most tombol Ausztráliában a nyár, de nem sajnálom a meleget, a kék eget. Engem itt annyi minden fűt, hogy nem igen fázhatok. Úgy érzem, ha mínusz húsz fok lesz, akkor sem fogok dideregni. Sydney a világ egyik legszebb városa, de Nyíregyháza több ettől. Nagy szavak ezek, tartalmukat csak az ismeri, aki már megpróbált hosszabb ideig távol élni a szülőföldtől. Jövő nélkül — Olyan országba csöppentem, ahol nem volt múltam, s nem is akartam, hogy jövőm legyen. Rájöttem, hogy érett fejjel, s ennyi kötődéssel nem könnyű új életet kezdeni. A nagy kalandból nem lett semmi, s ma már tudom, ezerből jó, ha kettőnek sikerül. A többi csak beszél, dicsekszik. Bevallom, nagy akadályt jelentett a nyelvismeret hiánya is, ha tökéletesebben bírom az angolt, talán könnyebben boldogulok. (Nem az anyagiakra gondolok, a pénzhez nem kell tökéletes nyelvtudás.) Emlékszem, Németország után Ausztrália mekkora nagy csalódást jelentett. Nehéz volt megszokni az ottani mentalitást is, lezserek, lazák az ausztrálok, nem szeretnek sietni, rohanni, nem is éri őket annyi stressz. Valaki egy nyomógombos telefonon elintézheti az egész életét. Hogy mihez kezd itthon? Úgy érzi, sok a pótolnivalója. Tervei szerint „akklimatizálódás” után folytatni szeretné video vállalkozását, de már hazai pályán. Reméli a Döme Video Produkció hamarosan ismert lesz a környéken. Bízik benne, hogy újra megtalálja lelki nyugalmát, s azt a miliőt, amit hét évig hiába keresett. Muzsikával a betegekért ILCO klub segít az új helyzet könnyebb elviselésében Füstmentesen Budapest (MTI) — Az Országos Dohányfüstmentes Egyesület tiltakozik amiatt, hogy a Népjóléti Minisztérium nem terjeszti a kormány elé a dohányzást és a dohányosokat korlátozó jogszabály-tervezetet. Az ODE vezetői ezt a hat és fél millió nemdohányzó magyar polgár személyiségi jogainak semmibevételeként értékelik. Megítélésük szerint a döntés visszalépés az öt évvel ezelőtti kormányzati hozzáálláshoz képest. Cse- hák Judit akkori szociális és egészségügyi miniszter ugyanis 1989-ben támogatta a nemdohányzók védelméről szóló törvény megszületését. Nyíregyháza (H. P.) — Közel egy éve dr. Ritter László egyetemi tanár cikkét olvashattuk a Nők Lapjában „Kis magyar csoda” címmel. A csoda magyarázatát a professzor meg is adta. A vastagbél elrákosodása esetén a beteg megmentésére az egyetlen lehetőség, a rosszindulatú daganat eltávolítása. Az ilyen műtétek előtt és után igen gondos előkészítést végeznek az orvosok. Ugyanis a beavatkozás mind fizikális, mind lelki megrázkódtatást okozhat a betegnek. Hogy minél kisebb legyen ez a megrázkódtatás. az új helyzet elviselésére, ma már klubok jöttek létre. Manapság az ILCO klubok karolják fel a sztómaviselők elég népes táborát. Ilyen ILCO klub működik a megyénkben is, Nyíregyházán a Váci Mihály Városi Művelődési Központban már ötödik éve, a Jósa András Megyei Kórház I. számú sebészeti osztályának javaslatára, a megyei bíróság engedélyével. A klub tagja az Országos ILCO Szövetségnek. Orvos vezetője: Dr. Kop- csa István főorvos. A klub tagsága körülbelül kilencven embert jelent, köztük olyan beteg is található, akit 21 éve műtötték. Negyedévenként tartanak foglalkozást, összejövetelt. A foglalkozásokon rendszeres az orvosi szaktanácsadás, tapasztalatcsere, segédanyagok ismertetése és vényre történő felírása. Már másfél éve minden szerdán délután 14.30-tól 16 óráig szakorvosi rendelést is tartanak a rendelőintézetben, az oda jelentkező sztómaviselőknek dr. Bogdán Rajcs Sándor, dr. Kozma Péter adjunktus sebész szakorvosok és Pintér Ferenc sztó- magondozó nővér segít. A klub éves programjai közül kiemelkedett a december 17-én a művelődési központban tartott Muzsikáló Orvosok a sztómásokért című karácsonyi hangverseny. E hangverseny szinte könnyekig meghatotta a hallgatóságot. A műsor valóban a karácsonyvárás, a szeretet ünnepének érzését sejtette mindenkiben. Itt szeretnénk köszönetét mondani Keresztesné dr. Papp Agnes, dr. Pótor Agnes, dr. Nagy Béla és nem utolsó sorban dr. Szabó Péter főorvos uraknak, illetve úrnőknek. A gyógyító késnek nemcsak mesterei, hanem szív melegének forrásai ők. Mindenkit figyelnek Páll Géza-j» -T- em tudom ki szeret f\l úgy nézelődni, vásá1. V rolni, hogy a háta mögött árnyként követi egy fekete ruhás, gumibotos alak, aki figyeli minden mozdulatát. Jóllehet az őrző, védő egyenruhás nem tisztességes vásárlókat, hanem az esetleges tolvajokat figyeli, mégis nyomasztóvá válik a békés nézelődés. Sokan inkább sarkon fordulnak, messze elkerülik az ilyen üzletet, áruházat, mert zavarják őket a figyelő szemek, a kommandósruhába bújt értékvédő emberek, akiknek már csak a maszk hiányzik az arcukról. Ilyen zavaró érzés fogja el az embert a megyeszékhely egyik áruházában, ahol jólesik ismerkedni a világszínvonalú árukínálattal, az ízléses üzletekkel, a belső tér hangulatával. Csak ne látná minden lépésében a fekete ruhás őröket. Mindenütt a világon ma már külön foglalkozás a védő, őrző szolgálat, teszik is a dolgukat, de intim módon, a háttérben maradva. Csak akkor lépnek a színre, ha arra feltétlenül szükség van. Akkor is körültekintően, nehogy elriasszák a többi, becsületes vásárlót. Sehol a világon nem látni azonban olyat, hogy ott nyüzsögnek a vásárlók sarkában a fekete ruhás biztonsági őrök, jönnek-men- nek, kettőt nem lehet lépni tőlük. Elhiszem, hogy nem azért teszik, mert azt mondták nekik, mindenki gyanús, minden vásárló potenciálisan tolvaj is lehet. Elhiszem, hogy nem az egyéni forgatókönyvük szerint jár- nak-kelnek, hanem egy kidolgozott szisztéma szerint. De ettől még nem szűnik meg az embernek a rossz érzése, ha ebben az üzletházban jár. Hangulatrontó, s mondjuk ki, kultúrálatlan módja ez az értékek védelmének. Nehéz lenne elfogadni az érvelést, mely szerint ez lenne az egyetlen elrettentő módszer a bűnözők ellen. Már csak azért sem, mert könnyen megeshet, hogy a képzett tolvajok mégis túljárnak az őrök eszén, őket nem riasztja el a fekete ruha, a gumibot és más egyéb felszerelés. Viszont elriaszthatja az érdeklődőket, a vásárlókat. Vagy ez teljesen mellékes? VilJftiftáinif CArhait ™ te?» b»i » ■ If i#<vvi Még a nyáron... ...szeretnék befejezni az épülő iskolát Paszabon, hogy szeptemberben az új intézményben kezdhessék a tanulást az eddig Tiszaber- celre átjáró felső tagozatosok. (KM) Kerékpárút... ...építéséhez nyert támogatást a kocsordi önkormányzat. Az egész falut érintő beruházást ebben az évben kell befejezni. (KM) Kilenc... ...település — Ibrány, Nagyhalász, Búj, Tiszabercel, Gávavencsellő, Balsa, Szabolcs, Tímár és Paszab — közös összefogással nyújtott be és nyert pályázatot, mely összeg segítségével szeretnék mielőbb kiépíteni az érintett községekben a korszerű digitális telefonhálózatot. (KM) Városi televízió... ...indítását tervezik Csen- gerben. Most kiépülő kábelhálózat és félig már felszerelt stúdió lehetővé teszi, hogy mielőbb elkezdjék a városi tévé műsorainak szerkesztését, sugárzását. (KM) Pátyodi Krónika Pátyod (KM) — Megjelent a Pátyodi Krónika, a község önkormányzatának alkalmi kiadványa. Az újság formátumú, hatoldalas Krónikában a falu vezetése ad számot az elmúlt négy év munkájáról. Szó esik többek között az új, Antall József nevét viselő Oktatási, Kulturális és Szabadidőközpont átadásáról, annak sajtó- visszhangjáról, az önkormányzat gazdálkodásáról a megalakulástól napjainkig. A Pethő András polgár- mesterrel folytatott beszélgetésből kiderül, az eredmény a testület és a lakosság közös munkájának gyümölcse. Az önállóvá vált településen a helyi közigazgatás kiépítését szinte a nulláról kellett kezdeni, egy év telt el, míg a hivatalban teljeskörűen megindulhatott az ügyintézés. Többek között a ciklus alatt készült el a vezetékes gáz, kiépült a kábeltelevíziós hálózat, járdákkal, utakkal, sportöltözővel gyarapodott a község. A munkahelyteremtés érdekében egy új típusú szövetkezetét hoztak létre. Kisvonaton Harasztosi Pál felvétele Kelet-Magyarország 51
