Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-17 / 14. szám
1995. január 17., kedd HÁTTÉR A fázós ló A z egyik beregi falu végén, a C-lakás közelében néha-néha nyerítés hallatszik. Egy hevenyészett istállóban áll egy gebe és főleg hajnalok hajnalán fázik, ilyenkor nyerít bele a nagy magyar éjszakába. A nyerítésre a környékbeli kutyák elnyújtott vakkantá- sokkal válaszolnak. Általában úgy fél öt után a szélső utca ólaiban gubbasztó kakasok rázendítenek és torkuk szakadtából kórusban ku- kurékolnak. Jelzik a hajnalt, az ébresztő közeledtét. Am ilyenkor nem ébred szinte senki. A negyed hatos busz majdnem üresen megy be a városba. A kakasok mit sem tudnak a munkanélküliségről, a délelőttös műszakok elmaradásáról. Szóval a hevenyészett istállóban fázik a ló. Hogy is ne fázna, hiszen az istálló „falai” nem érnek fel a tetőig, a réseken át cikázik az északi szél. A közeli kis sufniban csupán egy ölre való szalma s egy maréknyi széna látható. Ez a ló bizonyára máról holnapra él és minden négylábúnál jobban várja a tavaszt, hogy kimehessen az árokpartra, ahol már március elején talál harapni valót. Várja a tavaszt, meg a nyarat azért is, mert ezekben az évszakokban akad egy kis fuvar. Sőt néhány kertbe szántani is hívják a gazdit, s ilyen nehéz munka alkalmával mindig előkerül valahonnan néhány pofára való abrak. De ennek a lónak most meg lehet számolni a bordáit. Hosszú szőrt növesztett, talán ezzel próbál védekezni a hideg ellen. Am éppen a hideg, pontosabban a tartósan megmaradt hó az, ami jobbra fordította e ló sorsát. Történt pedig, hogy az egyik napon az egyik közelben lakó idős néni bezörgetett a C-lakás rozoga ablakán és ezt mondta: „Te Gazsi! Fogjál már be, oszt vigyél el a falu másik végébe három zsák tengerit darálni a disznóimnak. Látom, a szekered egyik kerekéből hiányzik két küllő. A megboldogult uramnak ott áll még a szánja a pajtában. Fogjál be abba". Gazsi a szán elé fogta a lovat, egy csengőt is akasztott a nyakába. A ló szemmel láthatóan örült, hogy megjár rathatta elgémberedett lábait. Prüszkölve húzta a szánt, nem volt nehéz dolga a három zsák cipelésével, az annak idején szépen legyalult fa könnyen siklott a fagyos havon. Szombat volt. A gyerekek az udvaron, meg a kert végében játszottak, élvezték a tél örömeit. A csengőre felfigyeltek és tekintetükkel követték a ritka, furcsa menetet. Egy fiúcska felkérezkedett a szánra, aztán még egy és megint egy... A fiúk úgy kapaszkodtak egymásba, mint kaptár elején a méhek. Visszafelé egy bátor kislány is felcsimpaszkodott a fiúk közé és kipirult arccal örült a lassú suha- násnak. Másnap Gazsi megint befogott a szán elé, amolyan kisvállalkozásba kezdett. Bőven voltak utasai. Nem kért viteldíjat, de számítása bevált. Egyik gyerek adott neki egy húszast, a másik egy ötvenest... Az egyik szülő egy nagy kosár répát tett le az istálló elé, egy másik zsineggel összekötött szénacsomóval honorálta csemetéje szórakoztatását. Este a ló elé illatos széna került. Megint nyerített, de érezni lehetett, hogy ez a nyerítés immár örömöt fejez ki. Szerződés holt lelkekkel Többen is „feltámadtak", hogy lemondjanak haszonélvezeti jogukról A dzsungel törvényei Páll Géza jfajta recept kezd i / teret hódítani a ha- V_/ zai tájakon, ha valaki vagy valakik úgy vélik, törvényes módon nem tudják érvényesíteni jogaikat. Olykor talán vélt jogaikat. A recept így szól, alkalmazz néhány erős fiút magad mellé gumibotokkal, netán lőfegyverekkel, s mint egy középkori vásár egyszerűen szállá meg, foglald el az „ellenvárat". Ezután pedig tégy úgy, mintha mi sem történt volna, esetleg még nyilatkozz a tévé nyilvánossága előtt, mondván, csak így tudtad vissza-, vagy megszerezni jogos, vagy annak ítélt tulajdonodat. S máris sztár lesz belőled, a közvélemény pedig törheti a fejét, vajon mit is látott, hallott tulajdonképpen. Egy belevaló, élelmes ember igazságtevését, vagy egy önbíráskodó, kalandor fickó krimibe illő csínytevését? Úgy tűnik a gazdagabbak közül egyre többen toboroznak, tartanak fenn jogaik gyorsabb érvényesítésére kisebb-nagyobb magánhadseregeket. Nemrég bejárta az országot a híre annak a magánszállodának, amelynek törvényes tulajdonosa egy ötvenfős magánhadsereg bevetésével vett birtokba. Egyszerűen megszállta a szállodát az erős fiúkkal és azóta is őrizteti, mert a bíróság ítélete szerint őt illeti az ingatlan, viszont a másik fél nem nagyon kívánt erről tudomást venni. Meglehet, hogy jócskán akad hézag a jog szövevényes hálóján, 5 nem mindig egyszerű érvényt szerezni egy-egy ítéletnek, mert a vétkes minduntalan kibúvókat keres. Mégsem lenne jó, ha általánossá válna a magánhadseregek létjogosultsága, a joggyakorlat, vagy éppen az állampolgár jogérzéke természetesnek fogadná el az önbíráskodó gyakorlatot. Igazi jogállamban a jogos érdekek érvényesítését az állam erre felhatalmazott szerveinek kellene garantálni, legyen szó néhány ezer, vagy néhány százezer, vagy netalán több milliós vagyonról. Különben a dzsungel törvényei kapnak lábra, amelyet igen nehéz lesz megfékezni. Ehhez talán az is szükséges, hogy az igazságszolgáltatás malmai gyorsabban őröljenek, a jogos törvényes bírói döntés ne jelentsen csupán egy papírlapot, amivel nem sokat lehet kezdeni. Hideg van Ferter János karikatúrája Elárvulva Kováts Dénes jy- isiklott sorsok, éle- IT tek. Röviden így jel- X \_ lemezhetnénk azokat az idősebb és fiatal embereket, akikkel az egyik hajléktalanszálláson találkoztunk a minap. Többségük nem kívánta a nyilvánosságot — talán érthető is elhatározásuk —, hiszen nem mindenki szereti feltépni a sebeket, mások elé tárni elromlott életének fordulópontjait. Munka és család nélkül maradt férfiak, örülnek, hogy legalább fedél van fejük fölött télvíz idején, vagy akár a melegebb napokon. Egy ágy, ahol álomra hajthatják fejüket, — bár csak ők tudják, édesnek vagy gyötrőnek mondhatók-e — ennyi, mi osztályrészük, ráadásul többedmagukkal, ismeretlenekkel vagy ismertté válókkal kell osztozni a szobán. De legalább nem az állomás, az idegen lépcsőház, esetleg a park az a hely, ahol át kell vészelni napot, s éjszakát. Perifériára sodródtak, talán a kiutat sem látják. Csupán ők ismerik az okokat. Lehet, hogy tehetetlenségük, élhetetlenségük, vagy rossz természetük okozta sorsuk rosszra fordulását, de az is lehet, hogy a körülmények áldozatai. Esetleg a két dolog együtthatása vezetett idáig. Akárhogy is volt, elkel számukra a segítség. A jó szándék jelei fellelhetők. Azoké, akik a házat felajánlották szállásul, s az egyházközösségé is, mert vállalták az épület rendbehozatalát, fenntartását. Ahhoz persze, hogy élelem is jusson, s ruha, további áldozatvállalás kell. Adakozóké, de az övék, az ide jutottaké is. A beletörődést, a „majd lesz valahogy" gondolatát nem szabad elfogadniuk. Tenniük is kell sorsuk jobbulása érdekében. A törekvés fél siker lehet, de vétek ölbe tett kézzel várni. Györke László Nyírmihálydi (KM) — Tán Gogol óta nem támadt fel annyi halott, mint mostanában Nyírmihálydiban. Történt pedig, hogy 1994. november 10-én Nyírmihálydiban többen — összesen hatan — hirtelen arra határozták el magukat, hogy bizony ők lemondanak a tsz különlapon nyilvántartott földterület haszonélvezeti jogáról. Nyilatkozatok Lemondó nyilatkozatot bárki emberfia írhat és aláírhat. Csakhogy hatójuk közül az alább név szerint megnevezettek ezt a nagyvonalú gesztust csak csoda folytán tudták (volna) megtenni. Kondor Györgyné (sz. 1895 — Szabó Zsófia) például a 10/223 és a 10/220 számú földterületek haszonélvezeti jogáról mondott le. Magyar Jánosné (sz. 1896 — Juhász Mária) a 10/167-es számúról, Ö. Borza Jánosné (sz. 1911 — Lukács Anna) pedig a 10/61- es tábláról. A nyilatkozatokat, természetesen, tanúk is aláírták. Ketten. Mindegyiket ugyanazok. Névvel, lakcímmel, személyi számmal. Ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Miért érdekes ez? — kérdezhetné joggal az olvasó. — Tessék csak kimenni a temetőbe — mondja özvegy Papik Jánosné. — Mert ezek az emberek, akiknek odahamisították az aláírását ezeken a nyilatkozatokon, már mind ott nyugszanak. Nem hiszek a fülemnek. Adásvételi De ez még nem minden. Alább idézek egy adásvételi szerződésből, „...mely létrejött egyrészről Papik János (sz. 1925. 09. 26. an. Pirnyák Anna) Nyírmihálydi, Vöröscsillag 34. sz. alatti lakos, mint Papik János fejfája a nyírmihálydi temetőben eladó, másrészről Kereki Tibor (sz. 1949. 11. 07. an. Lantos Julianna) Debrecen, Budai N. A. u. 162. szám alatti lakos, mint vevő között, a mai napon, az alábbi feltételek mellett: 1. Eladó eladja a kizárólagos tulajdonát képező, és a nyírmihálydi „Új Élet” Mg. Tsz. használatában álló termőföldjét, az alábbiak szerint: — Papik János a 10/821 sz, Túl. lapon nyilvántartott 30 AK. értékű földet 15.000.-, azaz tizenötezer, forint vételárért. 2. Vevő az 1. pontban körülírt ingatlant az ott feltüntetett vételárért megvásárolja.” Folytathatnám, de nem akarom untatni az olvasót. A dátum — mi más is lehetne? — 1994. november 10. Aláírások: eladó, vevő; a két tanú (ugyanazok, mint a lemondó nyilatkozatokon), ellenjegyezte: Dr. Fehérvári János ügyvéd (kézjegye és bélyegzője). Ugyan kinek férne bármi kétsége ahhoz, hogy valami nem stimmel? Maradjunk a tényéknél. Alább újra csak idézek a B sorozat 0077508. számú Halotti anyakönyvi kivonatból: ,Az elhalt családi és utóneve: Papik János... születési ideje: 1925. szeptember 26., halálesetének helye: Nyírmihálydi, halálesetének ideje: 1992. május 8„ apjának családi és utóneve: Papik Mihály, anyjának családi és utóneve: Pirnyák Anna, házastársának családi és utóneve: Nagy Borbála. Kelt, Nyírmihálydi, 1992. május 8. (anyakönyvvezető aláírása).” Megtanult írni A fentieken kívül van még egy adásvételi szerződés, ahol kereken harmincán adják el kisebb-nagyobb földterületüket. Talán mondanom sem kell, ők is mindannyian 1994. november 10-én határozták el, hogy (jó pénzért) megszabadulnak aranykoronáiktól. A vevő ezúttal is Kereki Tibor. Természetesen a „Felek a szerződést elolvasás után, mint akaratukkal mindenben megegyezőt, saját kezűleg, jóváhagyólag aláírták.” — olvashatjuk a nevezett szerződésben. Özvegy Papik Jánosné: — Én ezt a szerződést soha A szerző felvétele nem írtam alá. Ha kell, ezt akár írásba is adom. Nagy Julianna: — És is aláírom, hogy nem írtam alá. De van még más is ezen a papíron, aki nem maga írta oda a nevét. Tessék oda is elmenni! Dankó Miklósné Sípos Juliánná: — Se a lemondó nyilatkozatot, se az adásvételi szerződést nem írtam alá. A legfelháborí- tóbb, hogy lányom, Dankó Klára nevét is odahamisították, aki írni sem tud, mert olyan súlyos beteg szegény. Tessék csak megnézni! Sajnos, igaz: a negyvenéves Dankó Klára nemhogy írni, még beszélni is alig tud, csak a közeliek: édesanyja és fivére érti szavát. Kereki Tibor, az egykori Új Élet Mgtsz, majd az átalakult, jelenleg felszámolás alatt álló azonos nevű szövetkezet volt elnöke: — Igen, vásároltam földeket. Az ügyek intézésével pedig megbíztam valakit. Ennyi. Úgy látom, már megint kavarja a sz...-t közös ismerősünk! Ne haragudjon, sietek! Kamarai adatlap Nyíregyháza (KM) — Egy kis adminisztrációs kötelezettsége lesz a következő napokban a megyénkben élő vállalkozóknak. Január második felében ugyanis a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Kereskedelmi és Iparkamara huszonegyezer kamarai tájékoztatót postáz a kamarai tagoknak. Ez a néhány oldalas tájékoztató ismerteti a kamarai törvény lényegét, tájékoztatást nyújt a kamara feladatairól, a működés rendjéről, a vállalkozók jogairól és kötelezettségeiről. Ismerteti a gazdasági ön- kormányzat hazai és nemzetközi tevékenységét. A tájékoztató mellé minden tag adatlapot kap, amely a kamarai regisztrációhoz szükséges. Külön adatlapot kell kitölteni — lehetőleg postafordultával — az egyéni vállalkozóknak és külön lapot a társasvállalkozóknak. A válaszlevélben a kamarai tagok véleményüket, javaslatukat is megfogalmazhatják. j. U i CThITTFITI . .... .. •• .««1----------------------------------------------------------------------------------! ÍBi k ft I * J $r? í * IjB % ifi «Fc 1 $! w'z I Ifc
