Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-16 / 13. szám

1995. január 16., hétfő HATTER Csak exportra érdemes Az új konzervüzem enyhíthet a környék foglalkoztatási gondjain Orémus Kálmán Baktalórántháza (KM) — A mai ínséges időkben már megszokhattuk, hogy még alig ért véget a felvásárlási idény, a mezőgazdasági ter­melők már a következő év kilátásait latolgatják. Visz- szatérő dilemma, hogy mit érdemes termelni, mit lehet majd elfogadható áron érté­kesíteni. Nagyon sok múlik a felvásárlással és értékesítés­sel foglalkozó cégek ügyessé­gén, piacismeretén. A baktalórántházi Nyírségi Zöldség-Gyümölcs Felvásár­lási és Értékesítési Kft. a kör­nyék legjelentősebb ilyen pro­filú cége, mely termékeit csak­nem kizárólag exportra szállít­ja. Az elmúlt év az általános gazdasági nehézségek ellenére is sikeresnek mondható. Az áruforgalom megközelítette az egymilliárd, a nyereség pedig a hatmillió forintot. Az idény slágere az uborka volt, ebből szinte korlátlan mennyiséget tudtak volna értékesíteni. Ez megmutatkozott a felvásárlási árakon is. Orosz piacra Mint Kormány Bélától, a kft. ügyvezető igazgatójától meg­tudtuk: a cég elsősorban orosz piacra exportál, de jó kapcso­latokat ápol más, volt FÁK országbeli megrendelőkkel is. Az export zömét az alma teszi ki, ebből mintegy hétezer ton­nát adtak el, annak ellenére, hogy Oroszországban a nyers gyümölcsre rendkívül magas vámot vetettek ki, melyet azonnal ki kell fizetni a be­szállítás után. Ez azt jelenti, hogy kénytelenek ezt az ösz- szeget meghitelezni a vásárló­nak, hiszen az áru ellenértéke csak jóval később érkezik meg a cég számlájára. Ez elég sok gondot okoz, ennek ellenére az év végéig valamennyi ter­melőnek kifizették a felvásá­rolt termés ellenértékét. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a cég vezetői azt a kö­vetkeztetést vonták le, hogy fejlesztés nélkül hosszú távon aligha lehet állni az egyre ke­Ezekben a raktárépületekben alakítják majd ki a konzervüzemet ményebb versenyt. Az is nyil­vánvaló, hogy a jobb minősé­gű, magasabb szinten feldol­gozott termékeké a jövő. En­nek érdekében nagy fába vág­ták a fejszéjüket, elhatározták, hogy a jelenlegi raktárépület­ben konzervüzemet hoznak létre. Csaknem százötvenen A tervek szerint a konzerv­üzem májusban már meg is kezdi a működését, és csak­nem százötven dolgozót fog­lalkoztat majd, ami egy ilyen, a munkanélküliség által hatvá­nyozottan sújtott vidéken kü­lönösen nagy jelentőséggel bír. Ez nem csupán az export- kilátásokat javítaná,' hanem biztonságot nyújtana a kör­nyék zöldség- és gyümölcster­melőinek is. Az üzem ugyanis csaknem kizárólag helyi alap­anyagot, a körzetben megter­melt zöldséget és gyümölcsöt dolgozná fel. Csaknem az összes terméket exportra szánják, mert a belső piac, fizetőképes kereslet hí­ján, annyira beszűkült, hogy nagyobb mennyiséget szinte lehetetlen itthon eladni. Vi­szont a tapasztalatok azt mu­tatják, hogy Oroszországban korlátlanok az igények, és megfelelő piackutatással azo­kat a vevőket is meg lehet ta­lálni, akik meg tudják fizetni az árut. Persze, a mai gazdasági kö­rülmények között egy ilyen üzem beindításához rengeteg pénz kell. A kft. vezetői most abban bíznak, hogy a munka­hely-teremtéshez támogatást kapnak a foglalkoztatási alap­ból is, hiszen közérdek, hogy Baktalórántházán és környé­kén számottevően csökkenjen az állástalanok száma. Kilátások Ami az idei kilátásokat illeti, az eddigi előrejelzések alapján úgy tűnik, ismét nagy keletje lesz az uborkának és a paradi­csomnak. Nem mondanak le a léalma felvásárlásáról sem. Tavaly az EKO Kft. nyírmdai üzemében, mely a baktalóránt- háziak részére bérfeldolgozást végez, kapacitásbővítést haj­tottak végre, ami lehetővé te­szi, hogy a felvásárlásnál elke­rüljék a tumultust, amire ko­rábban elég sokszor volt pél­da. Az étkezési almánál vi­szont szeretnék beindítani a hűtőházi tárolást, hogy az exportszállításokat folyamato­san végezhessék. Bár a nagyratörő tervek is A szerző felvétele jelzik: a cégnél bíznak a jövő­ben, nem titkolják azt sem, hogy az idei eredményeket több, előre nem látható ténye­ző befolyásolhatja. Ma még senki sem tudja megmondani például azt, hogy az energiaár­emelések milyen költségnö­vekedéssel járnak, és hogy ebből mennyit lehet áthárítani a megrendelőkre. A termelési költségek növe­kedése ellenére is szeretnék emelni a felvásárlási árakat, mert a cégnek is érdeke, hogy elegendő mennyiségű és meg­felelő minőségű alapanyagot tudjon beszerezni. Márpedig ez csak akkor képzelhető el, ha a mezőgazdasági termelőknek is megéri. Ezen a munkanélküliség ál­tal fokozottan sújtott vidéken, ahol az emberek többségének a mezőgazdaság nyújt megél­hetést, illetve jövedelemki­egészítést, különösen nagy szükség van egy feldolgozó bázisra. Örvendetes, hogy ezt a kft. ilyen rövid időn belül teremti meg, mert nem szabad megvárni míg a termelőknek teljesen elmegy a kedvük a földműveléstől. Persze ez csak akkor nyújthat biztonságot, ha a cég még jobban megveti a lábát az exportpiacokon.-» -T- evezetes nap 1995. ja- l\J nuár nyolcadika a jL V penyigei iskola felső- tagozatosai számára. Szinte elérhetetlennek tűnő álom vált valóra ezen a vasárna­pon. Az történt, hogy az in­tézmény igazgatónője, Cza- lánné Török Irma meglátta a Sansz újságban a Nemzeti Alap pályázatát, mely vidéki gyermekeknek teszi lehetővé a fővárosi Nemzeti Színház egy előadásának megtekintését, magára vállalva az utaztatás költségéit. Csak a belépőjegyet kell megfizetnie a nebulónak és a kísérő tanárnak. Az igaz­gatónő pályázott és nyert. A programból kiválasztotta a János vitéz c. daljáték vasár­nap délelőtt 11 órakor kez­dődő előadását, mivel Petőfi Sándor ezzel a művével közel áll a 10-14 éves korosztály is­mereteihez, érzelemvilágá­hoz, erkölcsi és hazafias érzé­kenységéhez, s megszervezte az utazást. Hajnali háromnegyedhá­romkor indultak busszal negyvenhármán és a kísérő tanárok. Remekül utaztak, ki­Penyigei iskolások a Nemzetiben lene órakor már Pesten vol­tak. A Hevesi Sándor tér kö­zelében leparkoltak, s mivel volt idejük, szétnéztek a szín­ház környékén. Majd belül­ről is megszemlélték a szín­ház épületét, s a szervezői kívánalmaknak megfelelően féltizenegykor már elfoglal­ták helyüket a fölszint, pá­holy és erkélyközép részeken. A terem teljesen megtelt az ország minden részéből ér­kezett vidéki gyerekekkel, akik nagy várakozással sze­gezték csillogó szemüket a soha nem látott csodavilág felé, várva Kukorica Jancsi, Iluska és a gonosz mostoha megjelenését. Pontban tizenegykor meg­szólalt Kacsóh Pongrác kel­lemes zenéje, felgördült a függöny, s kezdetét vette a varázslat, amit csak az ele­ven színházi előadás képes nyújtani. A megelevenedett mű Kacsóh Pongrác-Heltai Jenő: János vitéz c. kétrészes daljátéka. Bakonyi Károly szövegét Petőfi. Sándor szellemében átdolgozta Be- reczky Erzsébet, Gulyás Dénes és Kemény Gábor. A darabot rendezte és a cím­szerepet énekelte-játszotta Gulyás Dénes operaénekes. Partnerei voltak Fonyó Bar­bara, Agárdy Gábor, Besse­nyei Ferenc, Botár Endre, Papadimitriu Athina (kettős szerepben), Raksányi Gel- lért, Szatmári Attila, Kovács Zoltán. A darab, a látvány, az elő­adás szépsége, a színészek nagyszerű játéka, a fülbemá­szó zene lenyűgözte a néző- közönséget, igen fegyelme­zetten kísérték figyelemmel a remek előadást, első igazi nagyszínházi élményüket. A pompás díszletek, ruhák, a huszárok kezében büszkén lengő magyar zászló megfog­ta a szíveket. És ez így van rendjén. A tartalom és a forma egy­sége teremti meg a harmóni­át, Petőfi szellemiségének je­lenvalóságát. Petőfi neve a magyar tudatban egyértelmű a költővel. O az a költő, aki­nek a képe a legerősebb és legigazabb vonzásokban él bennünk, akit nem kell a könyvszerű feledésből kiásni, akinek értékeit nem kell reví­zió alá venni — írja Szerb Antal. A penyigei gyerekek, akik először láttak igazi, fővárosi színházi előadást, kérték az igazgató nénit, maradjanak ott a délutáni előadásra is, nézzék meg mégegyszer a Já­nos vitézt. De erre most nem volt lehetőség. Szép idő lé­vén, egy kirándulást tettek a Gellérthegyre, jártak a Cita­dellánál, gyönyörködtek szép fővárosunk panorámájában.-m—y ste kilenc órakor érté­í-j kés élményekkel feltöl- tődve érkeztek haza Penyigére és Mándra isko­lánk boldog tanulói. A szeren­csésen kiválasztott darab színházi megtekintése lelki, szellemi élmény, hasznos ta­nulság. Változtatások Balogh József-T» -r em vagyok meg­lel győződve róla, hogy X Y még egy választást megél az önkormányzati tör­vény. Amikor a parlament jóváhagyta az előző módo­sítását, az ellenzéki pártok meg is kifogásolták, s nem­csak amiatt, hogy a válasz­tást közvetlenül megelőző időszakban már nem fair dolog új választási stratégia és taktika kidolgozására kényszeríteni a pártokat, hanem tartalmi kifogásaik is jócskán voltak. Féleleveníteni nemigen érdemes, hiszen a választás a módosítások szerint zaj­lott, ám azóta gondolom so­kakban kialakulhatott olyan vélemény, hogy való­ban kár volt a változtatá­sokért. Nemigen elég e hely az iménti állítás pontonkén­ti indokolására, de arra ta­lán igen, hogy érthetővé váljék: mindenki számára kedvezőbb maradhatott volna a régi. Itt van előttem a megyei közgyűlés tagjai­nak a névsora. Nézegetem, ki hová való, s félperc alatt kiszámolhatom, hogy a nyíregyháziak tizenhár­mat}, a Nyíregyháza kör­nyékiek tizennégyen, a va­lamikori kisvárdai járásból heten, a szálkáiból hatan, a bátoriból négyen, s Fehér- gyarmatról mindössze egy­valaki ülhet a közgyűlés­ben. És ez csak a területi el­osztás kifogásolása, holott a tartalmat is legalább ilyen erővel lehet kérdője­lezni, mert alkotmányos jo­gainkat sérti, hogy csak ak­kor lehetünk a megyei köz­gyűlésbe választhatók, ha valamilyen párthoz, szerve­zethez csapódunk, szubjek­tumként esélytelenek va­gyunk oda bejutni. Arra meg a pártok — köztük a választásokon győztes pártok —- is rájöt­tek, hogy mégiscsak szeren­csésebb lett volna, ha meg­marad a két forduló, mert olyan kapcsolatok, ideigle­nes koalíciók létesítésétől estek el, amelyek az előző törvény szerint saját hasz­nukra fordíthatók lettek volna. Alap és döntés Marik Sándor Reklámszöveg: „Papír, ami elérhető" (De milyen áron?...) Ferter János rajza de a részletek megismerése után már egyáltalán nem ilyen egyszerű a dolog. Is­mét a főváros és a fejlett megyék, kontra hátrányos helyzetű térségek vita kezd kibontakozni. A mi megyénkben a mun­kanélküliek száma 47 ezer (19 százalék), üres állás­hely 1360, tehát a munka- nélküliek kb. 2,8 százaléka tudna elhelyezkedni. Buda­pesten a 60 ezer munkanél­külire (6 százalék) 9 ezer üres álláshely jut, azaz elv­ben 14,7 százalék el tudna helyezkedni. Nagy igazságtalanság lenne tehát, ha pusztán a munkanélküliek száma sze­rint osztanák el a foglalkoz­tatási alap kereteit, mert így a lényegesen jobb hely­zetben lévő főváros sokkal több pénzt kapna, mint a közismerten sanyarú sorsú keleti végek. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy a főváros és a nyugati or­szágrész vállalkozóinak többsége lényegesen tőke­erősebb, saját forrásból is képes a fejlesztésekre, míg nálunk az ilyen ritkaság- számba megy. Formális döntések esetében tehát még tovább nőhet a különb­ség, holott a foglalkoztatási alap célja éppen annak mérséklése lenne. A munkanélküliség alakulásáról rend­szeresen közzétesz- szük híradásainkat — csakúgy, mint most is, la­punk első oldalán. A száraz számokat már — sajnos — kezdjük megszokni, holott a több tízezer érintett eset (egy szám, egy százalék képében) nem ritkán emberi tragédiá­kat takar. E helyzeten ja­víthatnak a foglalkoztatási alap milliói, azok az ősz- szegek, amelyekkel a mun­kaügyi központ gazdálkodik évről évre. Ez a pénz most sokkal kevesebb — mintegy fele — a korábbinak, így aztán ke­servesebb az országos el­osztás is. Megkezdődött a raffináltabb módok keresé­se, csűrik-csavarják az in­dokokat, minden megye szeretne többet kapni. Nagy kérdés, hogy valójában a fővárosnak sikerül-e majd, azoknak, akik közelebb ül­nek a tűzhöz. A szakemberek körében a vita abban áll, hogy a mun­kanélküliek számát, vagy arányát tekintve osszák el a rendelkezésre álló összege­ket. Első pillantásra akár azt is mondhatná az ember, hogy lényegében mindegy, fliézemem« I _____■: ___I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents