Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-12 / 10. szám
1995. január 12., csütörtök A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Kelet-Magyarorszag 7 Dupla vagy semmi Balázs Attila felvétele Azonnal kifizették Köszönetemet szeretném kifejezni, amiért ügyem elintézésében segítségemre voltak. Miután az esetem megjelent az újságban, a szövetkezet elnökével (nagyon bosszús volt, hogy ilyen formát választottam az ügyem elintézésére) felkerestük a TB. Igazgatóságot, ahol meggyőződött arról, hogy a szövetkezet sztk-ügyintézője követett el szabálytalanságot és megígérte, hogy a hibát orvosolják. A legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor az osztályvezető közölte velem, annak ellenére, hogy a szükséges formanyomtatványok még nem érkeztek be a munkaadómtól (a táppénzes papírok alapján) visszamenőleg azonnal kifizették az esedékes táppénzt. Tisztelt főszerkesztő úr, még egyszer köszönöm a segítségét és erőt, egészséget kívánok további munkájához. Kasza Tibor Nyírkárász, Madai u. 70. Kupa Tisztelt Szerkesztőség! Ezúton szeretnék köszönetét mondani Önöknek az 1994. december 28-29-én megyénkben megrendezésre került II. Magyar Teremlabdarúgó Bajnokság Országos Döntőjén az Alkaloida Kupáért nyújtott segítségükért. Az Önök támogatása nélkül rendezvényünk nem érhette volna el ezt a magas elismerést, amit az ország közvéleménye és a megyében a helyszínen résztvevő, mintegy 12000 néző tett irányomban. Őszintén remélem, az Önök támogatására a jövőben is számíthatunk. A Magyar Labdarúgó Szövetség Kispályás Elnöksége nevében tisztelettel: Dajka László MLSZ kispályás elnök Öregdiákok Tisztelt Főszerkesztő Úr! Kedves Barátom! Sikerekben gazdag új esztendőt kívánok a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Öregdiákok Klubja nevében is, hálásan megköszönve a lap megküldött példányait. Minden összejövetelünkön valósággal kiszedik az újság egyes példányait a kezemből. Úgy fogják fel az összejövetelek tagjai, hogy az újság útján szabolcsi levegő érkezett hozzánk. Kellemes karáncsonyi ünnepeket és még egyszer sikerekben bővelkedő új évet kívánok neked és a nagyszerű munkát végző egész szerkesztőségnek. Baráti szeretettel: Dr. Bernáth Zoltán 1105 Budapest, Harmat-köz 6/b. A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkeszt őség nem feli étlenül ért egyet. Január 4-én akartam megvenni a negyedéves nyugdíjas bérletet, már évek óta így szoktam. Nem adtak csak havi bérletet, olyan indokkal, hogy nem lehet kiadni, mert februárban megemelik a Volán viteldíjakat. Csodálatosan humánus döntés! Erről nekem az jutott eszembe, meg is mondtam a jegykiadónak, mi lenne, ha szombaton nem árulnának kenyeret, tejet, húst stb. mert hétfőtől emelkednek az árak? Még a benzinkutak sem teszik ezt, pedig oda már csak a tehetős (gazdag) emberek járnak vásárolni. A Volán korábban figyeltette az utazók létszámát, ma már csak a büntető céMinden év végén, közeledvén a karácsony, kiosztják az évi Nobel-díjakat, 1953-ban a hidegháború kellős közepén a Béke Nobel-díjat dr. Schweitzer Albert vehette át Oslóban. Százhúsz évvel ezelőtt 1875. január 14-én született Elzászban. Ez a tartomány az akkori Németország legnyugatibb tartománya volt, amely az első világháború óta Franciaországhoz tartozik. Fővárosa Strassburg az európai parlament üléseinek ad otthont. Édesapja evangélikus lelkész volt. Ő is erre a pályára indult és elvégezte a teológiát. Nemcsak tanulta, hanem tanította is ezt a tudományt. Már egyetemi magántanár volt, akire akár egyetemi tanári állás is várt volna valahol, amikor korosodó fejjel beiratkozott az orvostudományi egyetemre. 38 éves korában végzett. Orvosként nem a jólétet biztosító pályán haladt tovább, hanem elment Afrikába bennszülötteket gyógyítani. Lam- barénében, amely a Közép- Afrikában lévő Gabonhoz tartozott, kórházat alapított, amelyet a saját jövedelméből tartott el. Nagy távolságokból is felkeresték a „Nagy Fehér” orvost a bennszülöttek. A távolból érkezőket a hozzátartozói is elkísérték és ott maradtak Somogy megyei lévén, csak a véletlen folytán jutottam hozzá a „Kelet-Magyarország” c. lap 30-i számához, melyben Páll Csilla egy, a szívemhez közel álló témáról írt. Közel áll olyannyira hozzám, hogy nekem, s családomnak jórészt a megélhetésünket adja. Fedulákkal felszerelt ellenőrök jelennek meg a buszokon. De azt a fürkész szemű ellenőrök sem jelentik a személyforgalmistáknak, hogy a buszokon mostanában legalább 80 százalékos többséggel jövedelem nélküli diákok, iskolások vagy kisjövedelemből élő nyugdíjasok utaznak. A többiek jobbára saját vagy közületi gépjárműveken utaznak. Hát illik kapzsiságból, nyereségfelhalmozás ürügyén éppen a sanyarú sorsban élőkkel kiszúrni? Valamennyire ma már szinte mindenki ért a számítga- táshoz, hiszen a kamatrendszerekről eleget hallunk, reklámszinten is. Ezért bármelyik egyszerű embernek is eszébe vele a kórházban. Ott-tartóz- kodásuk alatt szolgálatot végeztek a kórház érdekében. Ez volt a fizettségük hozzátartozójuk gyógyításáért. Az első világháború alatt a franciák letartóztatták és internálták Schweitzer Albertet, mert Gabon a franciák gyarmata volt, ő pedig ellenséges németnek számított. Ez alatt az általa alapított kórház megsemmisült. A világháború végén visszatért Európába, hang- versenykörútra indult. Európa nagyvárosaiban Bach műveiből adott orgona-hangversenyein szerzett pénzből újból megindította Lambarénében kórháza működését. Misszionárius, orvos és orgonaművész volt egyben, akit nagy tisztelet övezett az egész világon. Kis elemista koromban a harmincas évek elején, mi nemcsak hétköznap, hanem vasárnap is jártunk iskolába. Az evangélikus iskola dísztermében volt a gyermek-istentisztelet, amely után a tantermeinkben folytatódott a vasárnapi iskolai oktatás. Jól emlékszem, hogy a katedrára helyezett perselyen, a rosszul táplált, pókhasú néger gyermek volt látható. Ebbe a perselybe helyeztük el mi is két- fillérjeinket a bennszülöttek megsegítésére. Itt hallottam először azokról is, akik ott nyő. Köszönöm, hogy a védelmébe tollat ragadott a cikk írója. Most nem szeretnék senkit sem untatni, mert még túl közeli az elmúlt fenyőpiac és nem hívom a felszínre a sok keservet, ami éppen emiatt ért bennünket. Még egyszer köszönöm a juthat: ha én megveszem a negyedéves bérletet, azt az ösz- szeget három hónapra fizetem be a Volánnak, ami pénz biztosan nem egyenesen a Volán trezorjába fut be, hanem valamelyik bankba, ahol azonnal kamatozni kezd. A bankok pedig a magánembernek is három havi betét után már fizet kamatot. Ebből nyilvánvaló, hogy a bérletváltó utasok kamathoz juttatják a Volánt. Vagy erről a Volán pénzügyesei, vezetői nem tudnak? Ha pedig tudnak, mire jó ez a visszatartás, mire és kinek jó a kamatszerzés és az áremelés? Egy utazó a sok közül (Név és cím a szerkesztőségben) dolgoztak misszionáriusként, így ismertem meg már kis elemista koromban Schweitzer Albert nevét is. O megérte a második világháborút is és azt követően a gyarmatok széthullását. Az egykori gyarmatok közül egyeseknél megindult a fejlődés, de másoknál a szabadság gyűlölködést, öldöklő törzsi háborúkat eredményezett. Megérte azt a huszadik századot is, amelyben két világháború zajlott le a maga kegyetlenségeivel. Azt a századot, amelyet atomfelhőjével árnyékolt be, a tudományt, Nobel Alfréd szándékaival ellentétben. Szerencsére a huszadik század nagy felfedezései nagyobbrészt az emberiség javára szolgálnak. Voltak emberek, nem is kis számban, akik engedelmeskedtek a nagy erkölcsi parancsnak: „Nincs nagyobb annál, mint aki életét adja barátaiért.” Ezek közé tartozott Schweitzer Albert is, aki pátriárka korban, 90 éves korában halt meg 30 évvel ezelőtt. Ő nemcsak szóban hirdette az emberszeretetet, hanem életével meg is valósította azt. A reformátusok róla nevezték el szeretetotthonukat. Nála méltóbbat nem találhattak volna. Dr. Reményi Mihály fenyőtermelők nevében találó cikket. Boldog, békés, örömteli, egészségben gazdag új esztendőt kívánok a szerkesztőség minden tagjának: Csík Józsefné Nádudvari Éva Marcali Schweitzer Albert példája Fenyőpiac sok keserűséggel Nincs beleszólása Az újságban megjelent „Bérlők és tulajdonosok” című cikkre szeretnék reagálni. Kijelentem, hogy én panaszommal nem az egész város nevében írtam, hanem kizárólag egy háztömbről, ahol lakom. Nem értek egyet a Házkezelő Kft. igazgatójával, mert egyáltalán nem arra válaszolt, amiről én panaszomban írtam. Én azt tettem szóvá, hogy a bérlőnek semmi beleszólása nincs és ezt fenntartom. Ahogy Erdész úr nyilatkozik „a bérlő csak a lakásfenntartásért fizet, a többit az önkormányzat fizeti helyettünk”. Akkor szeretnék választ kapni arra, hogy amit így kap a kft., abból mit javíttat és hol újítja fel a közös helyiségeket. Mert itt húsz éve jóformán semmit nem csináltak. A lépcsőház évek óta nem volt kifestve, egy jelentősebb esőtől beázik az egész lépcsőház, sőt én a másodikon lakom és bent a lakásban is ázunk, ha esik az eső. A pince tele van kóbor macskával és annyi a bolha, hogy nem lehet lemenni. Kértük a kft.-t, hogy végezzen bolhairtást, de azt a választ kaptuk, hogy nincs rá pénz. Kérdem én, ha ilyen csekélységre nincs pénz, mi lesz, ha egy komolyabb javítást kell végezni. Az igazgató úr olyan példákat hoz fel, amiről előtte nem győződött meg. Pl. a vízóra, és hogy ők megelőlegezik s a bérlő vagy kifizeti, vagy nem. Én csak bérlő vagyok, mégis rendelkezem vízórával. Megkérném az igazgató urat, hogy néha álljon fel a párnázott székéből és személyesen győződjön meg arról, amiről nyilatkozik. Ha kijönne és megnézné, akkor tapasztalná, hogy a bérlőnek is van olyan karbantartott lakása, mint egy tulajdonosnak. Mert sajnos, a bérlő is kénytelen a saját pénzén megjavíttatni a csapokat, vagy ami éppen elromlik. A kft. ügyintézője elmondta, hogy az alapító okiratban le van írva, hogyan kell élni egy társasházban, egy közösségben. Nem tudom, hogy ők hogyan éreznék magukat egy olyan lépcsőházban, ahol, ha olyan kedve van valakinek, akkor kikapcsolja a villanyt és sötétben kell közlekedni. Az igazgató úr szerint ez egy normális viselkedés egy társasházban. Azt, hogy a közös helyiségekből egyesek lopják az áramot, az még nem jelenti azt, hogy én vagy bárki sötétben botorkáljunk. Ha a közgyűlés megbízta a kft.-t, hogy a közös tulajdonban lévő helyiségeket tartsa fennt, akkor ésszerű lenne, ha néha kijönnének és ellenőriznék azt Ugyanis a pénzt felveszik érte. Az ellenőrzés csak egy kis fáradtságba kerül, nem pénzbe. A kft. szerint a tulajdonosok közgyűlése nem hozhat olyan döntést, ami a bérlőt sérti. Már a közgyűlésre való meghívás is sértő, mert kizárólag tulajdonost hív meg. Azt, hogy a többség döntését el kell fogadni, azzal egyetértek. De pl. 75 családból 20 van jelenes az is tulajdonos, azt akárhogyan számolom, soha nem lesz többség. Tisztelettel: Turóczi Dezsőné Korányi F. u. 32/a A vajai disco Tisztelt Főszerkesztő Úr! Elnézését kérem, hogy zavarom, de az már mégis csak felháborító és úgy gondolom nem lehet már szó nélkül hagyni, ami a vajai tóparton és környékén történik az ott működő disco miatt. Szegény Árvái Sándomé is ott tűnt el a disconál november 12-én, többek szeme láttára csoportos fiatalok vették közre. Az sem ritka eset, hogy lányokat bántalmaznak és állandóan verekedések vannak. A volt polgármesternek már többször is jelentettük, de nem csinált ellene semmit. Jó lenne, ha már valaki felfigyelne arra, hogy milyen dolgok történnek ott. Még arra sincsenek tekintettél, hogy üdülőövezet, sokan pihenni szeretnének. Régen a tóban még fürödtünk is, de most már úgy teledobálták üres üvegekkel, meg mindenfélével, hogy már tűrhetetlen. Kérem az illetékeseket, tegyenek már valamit a vajaiak nevében. (Név és cím a szerkesztőségben) Olvasói javaslatok 1951. szeptember 30-án születtem Nyíregyházán. Édesapám igazgató-tanár volt Nyíregyházán, a szarvasszigeti általános iskolában, édesanyám ugyanitt volt pedagógus 34 évig, jelenleg nyugdíjas. Édesapám 1963-ban meghalt. Két lányhúgom van. Kiss Márta: történelem, ének-zene szakos tanárnő. Kiss Ágota mérnök. Mind a ketten férjnél vannak. Azért írok levelet, mert szeretném, ha a Kelet-Magyarország tovább virágozna. Jó lenne, ha a papír minősége javulna, ha nagyságban hasonló lenne a Magyar Hírlaphoz, vagy a Magyar Nemzethez. Elférne egy csillagászati rovat, nap- ról-napra közvetítené a jelenségeket (Merkur, Vénusz, Jupiter, Szaturnusz, Plútó). Szeretnék az időjárással népi hiedelmekről és babonákról olvasni. A Szarvas-sziget közel van a repülőtérhez, gyakran csodáltam a „góbékat”. Keveset lehet olvasni a lapban a repülőtérről, szívesen látnék fotókat a környékéről. Köszönöm, hogy meghallgattak. Kiss Zoltán rokkantnyugdíjas Nyírbéltek (Jókívánságait köszönjük, javaslatait igyekszünk fokozatosan megvalósítani. A szerk.)