Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-12 / 10. szám

1995. január 12., csütörtök A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Kelet-Magyarorszag 7 Dupla vagy semmi Balázs Attila felvétele Azonnal kifizették Köszönetemet szeretném kifejezni, amiért ügyem el­intézésében segítségemre voltak. Miután az esetem megjelent az újságban, a szövetkezet elnökével (na­gyon bosszús volt, hogy ilyen formát választottam az ügyem elintézésére) fel­kerestük a TB. Igazgatósá­got, ahol meggyőződött ar­ról, hogy a szövetkezet sztk-ügyintézője követett el szabálytalanságot és megígérte, hogy a hibát or­vosolják. A legnagyobb meglepetés akkor ért, ami­kor az osztályvezető kö­zölte velem, annak ellené­re, hogy a szükséges for­manyomtatványok még nem érkeztek be a mun­kaadómtól (a táppénzes papírok alapján) visszame­nőleg azonnal kifizették az esedékes táppénzt. Tisztelt főszerkesztő úr, még egy­szer köszönöm a segítségét és erőt, egészséget kívánok további munkájához. Kasza Tibor Nyírkárász, Madai u. 70. Kupa Tisztelt Szerkesztőség! Ezúton szeretnék köszö­netét mondani Önöknek az 1994. december 28-29-én megyénkben megrende­zésre került II. Magyar Te­remlabdarúgó Bajnokság Országos Döntőjén az Al­kaloida Kupáért nyújtott segítségükért. Az Önök támogatása nélkül rendezvényünk nem érhette volna el ezt a ma­gas elismerést, amit az or­szág közvéleménye és a megyében a helyszínen résztvevő, mintegy 12000 néző tett irányomban. Őszintén remélem, az Önök támogatására a jövő­ben is számíthatunk. A Magyar Labdarúgó Szövetség Kispályás El­nöksége nevében tisztelettel: Dajka László MLSZ kispályás elnök Öregdiákok Tisztelt Főszerkesztő Úr! Kedves Barátom! Sikerekben gazdag új esztendőt kívánok a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Öregdiákok Klubja nevében is, hálásan meg­köszönve a lap megküldött példányait. Minden össze­jövetelünkön valósággal kiszedik az újság egyes példányait a kezemből. Úgy fogják fel az összejö­vetelek tagjai, hogy az új­ság útján szabolcsi levegő érkezett hozzánk. Kellemes karáncsonyi ünnepeket és még egyszer sikerekben bővelkedő új évet kívánok neked és a nagyszerű munkát végző egész szerkesztőségnek. Baráti szeretettel: Dr. Bernáth Zoltán 1105 Budapest, Harmat-köz 6/b. A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidít­ve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkeszt őség nem feli ét­lenül ért egyet. Január 4-én akartam megvenni a negyedéves nyugdíjas bér­letet, már évek óta így szok­tam. Nem adtak csak havi bér­letet, olyan indokkal, hogy nem lehet kiadni, mert febru­árban megemelik a Volán vi­teldíjakat. Csodálatosan humánus dön­tés! Erről nekem az jutott eszembe, meg is mondtam a jegykiadónak, mi lenne, ha szombaton nem árulnának ke­nyeret, tejet, húst stb. mert hétfőtől emelkednek az árak? Még a benzinkutak sem teszik ezt, pedig oda már csak a tehe­tős (gazdag) emberek járnak vásárolni. A Volán korábban figyeltette az utazók létszá­mát, ma már csak a büntető cé­Minden év végén, közeledvén a karácsony, kiosztják az évi Nobel-díjakat, 1953-ban a hidegháború kellős közepén a Béke Nobel-díjat dr. Schweit­zer Albert vehette át Oslóban. Százhúsz évvel ezelőtt 1875. január 14-én született Elzászban. Ez a tartomány az akkori Németország legnyu­gatibb tartománya volt, amely az első világháború óta Fran­ciaországhoz tartozik. Fővá­rosa Strassburg az európai par­lament üléseinek ad otthont. Édesapja evangélikus lel­kész volt. Ő is erre a pályára indult és elvégezte a teológiát. Nemcsak tanulta, hanem taní­totta is ezt a tudományt. Már egyetemi magántanár volt, akire akár egyetemi tanári ál­lás is várt volna valahol, ami­kor korosodó fejjel beiratko­zott az orvostudományi egye­temre. 38 éves korában vég­zett. Orvosként nem a jólétet biztosító pályán haladt tovább, hanem elment Afrikába benn­szülötteket gyógyítani. Lam- barénében, amely a Közép- Afrikában lévő Gabonhoz tar­tozott, kórházat alapított, ame­lyet a saját jövedelméből tar­tott el. Nagy távolságokból is felkeresték a „Nagy Fehér” or­vost a bennszülöttek. A távol­ból érkezőket a hozzátartozói is elkísérték és ott maradtak Somogy megyei lévén, csak a véletlen folytán jutottam hoz­zá a „Kelet-Magyarország” c. lap 30-i számához, melyben Páll Csilla egy, a szívemhez közel álló témáról írt. Közel áll olyannyira hozzám, hogy nekem, s családomnak jórészt a megélhetésünket adja. Fe­dulákkal felszerelt ellenőrök jelennek meg a buszokon. De azt a fürkész szemű ellenőrök sem jelentik a személyforgal­mistáknak, hogy a buszokon mostanában legalább 80 szá­zalékos többséggel jövedelem nélküli diákok, iskolások vagy kisjövedelemből élő nyugdíja­sok utaznak. A többiek job­bára saját vagy közületi gép­járműveken utaznak. Hát illik kapzsiságból, nyereségfelhal­mozás ürügyén éppen a sanya­rú sorsban élőkkel kiszúrni? Valamennyire ma már szin­te mindenki ért a számítga- táshoz, hiszen a kamatrend­szerekről eleget hallunk, rek­lámszinten is. Ezért bármelyik egyszerű embernek is eszébe vele a kórházban. Ott-tartóz- kodásuk alatt szolgálatot vé­geztek a kórház érdekében. Ez volt a fizettségük hozzátar­tozójuk gyógyításáért. Az első világháború alatt a franciák letartóztatták és in­ternálták Schweitzer Albertet, mert Gabon a franciák gyar­mata volt, ő pedig ellenséges németnek számított. Ez alatt az általa alapított kórház meg­semmisült. A világháború vé­gén visszatért Európába, hang- versenykörútra indult. Európa nagyvárosaiban Bach műve­iből adott orgona-hangverse­nyein szerzett pénzből újból megindította Lambarénében kórháza működését. Misszio­nárius, orvos és orgonaművész volt egyben, akit nagy tisztelet övezett az egész világon. Kis elemista koromban a harmincas évek elején, mi nemcsak hétköznap, hanem vasárnap is jártunk iskolába. Az evangélikus iskola díszter­mében volt a gyermek-isten­tisztelet, amely után a tanter­meinkben folytatódott a vasár­napi iskolai oktatás. Jól em­lékszem, hogy a katedrára he­lyezett perselyen, a rosszul táplált, pókhasú néger gyer­mek volt látható. Ebbe a per­selybe helyeztük el mi is két- fillérjeinket a bennszülöttek megsegítésére. Itt hallottam először azokról is, akik ott nyő. Köszönöm, hogy a vé­delmébe tollat ragadott a cikk írója. Most nem szeretnék senkit sem untatni, mert még túl közeli az elmúlt fenyőpiac és nem hívom a felszínre a sok keservet, ami éppen emiatt ért bennünket. Még egyszer köszönöm a juthat: ha én megveszem a ne­gyedéves bérletet, azt az ösz- szeget három hónapra fizetem be a Volánnak, ami pénz biz­tosan nem egyenesen a Volán trezorjába fut be, hanem va­lamelyik bankba, ahol azonnal kamatozni kezd. A bankok pe­dig a magánembernek is há­rom havi betét után már fizet kamatot. Ebből nyilvánvaló, hogy a bérletváltó utasok ka­mathoz juttatják a Volánt. Vagy erről a Volán pénzügye­sei, vezetői nem tudnak? Ha pedig tudnak, mire jó ez a visszatartás, mire és kinek jó a kamatszerzés és az áremelés? Egy utazó a sok közül (Név és cím a szerkesztőségben) dolgoztak misszionáriusként, így ismertem meg már kis ele­mista koromban Schweitzer Albert nevét is. O megérte a második világ­háborút is és azt követően a gyarmatok széthullását. Az egykori gyarmatok közül egyeseknél megindult a fejlő­dés, de másoknál a szabadság gyűlölködést, öldöklő törzsi háborúkat eredményezett. Megérte azt a huszadik száza­dot is, amelyben két világhá­ború zajlott le a maga kegyet­lenségeivel. Azt a századot, amelyet atomfelhőjével árnyé­kolt be, a tudományt, Nobel Alfréd szándékaival ellentét­ben. Szerencsére a huszadik szá­zad nagy felfedezései na­gyobbrészt az emberiség javá­ra szolgálnak. Voltak embe­rek, nem is kis számban, akik engedelmeskedtek a nagy er­kölcsi parancsnak: „Nincs na­gyobb annál, mint aki életét adja barátaiért.” Ezek közé tartozott Schweitzer Albert is, aki pátriárka korban, 90 éves korában halt meg 30 évvel ezelőtt. Ő nemcsak szóban hirdette az emberszeretetet, hanem éle­tével meg is valósította azt. A reformátusok róla nevezték el szeretetotthonukat. Nála mél­tóbbat nem találhattak volna. Dr. Reményi Mihály fenyőtermelők nevében találó cikket. Boldog, békés, örömteli, egészségben gazdag új esz­tendőt kívánok a szerkesz­tőség minden tagjának: Csík Józsefné Nádudvari Éva Marcali Schweitzer Albert példája Fenyőpiac sok keserűséggel Nincs beleszólása Az újságban megjelent „Bérlők és tulajdonosok” című cikkre szeretnék re­agálni. Kijelentem, hogy én panaszommal nem az egész város nevében írtam, ha­nem kizárólag egy ház­tömbről, ahol lakom. Nem értek egyet a Ház­kezelő Kft. igazgatójával, mert egyáltalán nem arra válaszolt, amiről én pana­szomban írtam. Én azt tet­tem szóvá, hogy a bérlőnek semmi beleszólása nincs és ezt fenntartom. Ahogy Er­dész úr nyilatkozik „a bérlő csak a lakásfenntartásért fi­zet, a többit az önkormány­zat fizeti helyettünk”. Ak­kor szeretnék választ kapni arra, hogy amit így kap a kft., abból mit javíttat és hol újítja fel a közös helyisé­geket. Mert itt húsz éve jó­formán semmit nem csinál­tak. A lépcsőház évek óta nem volt kifestve, egy je­lentősebb esőtől beázik az egész lépcsőház, sőt én a másodikon lakom és bent a lakásban is ázunk, ha esik az eső. A pince tele van kó­bor macskával és annyi a bolha, hogy nem lehet le­menni. Kértük a kft.-t, hogy végezzen bolhairtást, de azt a választ kaptuk, hogy nincs rá pénz. Kérdem én, ha ilyen csekélységre nincs pénz, mi lesz, ha egy komo­lyabb javítást kell végezni. Az igazgató úr olyan pél­dákat hoz fel, amiről előtte nem győződött meg. Pl. a vízóra, és hogy ők meg­előlegezik s a bérlő vagy ki­fizeti, vagy nem. Én csak bérlő vagyok, mégis ren­delkezem vízórával. Meg­kérném az igazgató urat, hogy néha álljon fel a párnázott székéből és sze­mélyesen győződjön meg arról, amiről nyilatkozik. Ha kijönne és megnézné, akkor tapasztalná, hogy a bérlőnek is van olyan kar­bantartott lakása, mint egy tulajdonosnak. Mert sajnos, a bérlő is kénytelen a saját pénzén megjavíttatni a csa­pokat, vagy ami éppen el­romlik. A kft. ügyintézője elmondta, hogy az alapító okiratban le van írva, ho­gyan kell élni egy társas­házban, egy közösségben. Nem tudom, hogy ők ho­gyan éreznék magukat egy olyan lépcsőházban, ahol, ha olyan kedve van valaki­nek, akkor kikapcsolja a villanyt és sötétben kell közlekedni. Az igazgató úr szerint ez egy normális viselkedés egy társasházban. Azt, hogy a közös helyiségekből egyesek lopják az áramot, az még nem jelenti azt, hogy én vagy bárki sötét­ben botorkáljunk. Ha a köz­gyűlés megbízta a kft.-t, hogy a közös tulajdonban lévő helyiségeket tartsa fennt, akkor ésszerű lenne, ha néha kijönnének és el­lenőriznék azt Ugyanis a pénzt felveszik érte. Az el­lenőrzés csak egy kis fá­radtságba kerül, nem pénz­be. A kft. szerint a tulajdo­nosok közgyűlése nem hoz­hat olyan döntést, ami a bérlőt sérti. Már a közgyű­lésre való meghívás is sér­tő, mert kizárólag tulajdo­nost hív meg. Azt, hogy a többség döntését el kell fo­gadni, azzal egyetértek. De pl. 75 családból 20 van je­lenes az is tulajdonos, azt akárhogyan számolom, so­ha nem lesz többség. Tisztelettel: Turóczi Dezsőné Korányi F. u. 32/a A vajai disco Tisztelt Főszerkesztő Úr! Elnézését kérem, hogy zavarom, de az már mégis csak felháborító és úgy gondolom nem lehet már szó nélkül hagyni, ami a va­jai tóparton és környékén történik az ott működő dis­co miatt. Szegény Árvái Sándomé is ott tűnt el a disconál no­vember 12-én, többek sze­me láttára csoportos fiata­lok vették közre. Az sem ritka eset, hogy lányokat bántalmaznak és állandóan verekedések vannak. A volt polgármesternek már több­ször is jelentettük, de nem csinált ellene semmit. Jó lenne, ha már valaki felfi­gyelne arra, hogy milyen dolgok történnek ott. Még arra sincsenek tekintettél, hogy üdülőövezet, sokan pihenni szeretnének. Régen a tóban még fürödtünk is, de most már úgy teledo­bálták üres üvegekkel, meg mindenfélével, hogy már tűrhetetlen. Kérem az il­letékeseket, tegyenek már valamit a vajaiak nevé­ben. (Név és cím a szerkesztőségben) Olvasói javaslatok 1951. szeptember 30-án születtem Nyíregyházán. Édesapám igazgató-tanár volt Nyíregyházán, a szarvasszigeti általános is­kolában, édesanyám ugyan­itt volt pedagógus 34 évig, jelenleg nyugdíjas. Édes­apám 1963-ban meghalt. Két lányhúgom van. Kiss Márta: történelem, ének-ze­ne szakos tanárnő. Kiss Ágota mérnök. Mind a ket­ten férjnél vannak. Azért írok levelet, mert szeretném, ha a Kelet-Ma­gyarország tovább virágoz­na. Jó lenne, ha a papír mi­nősége javulna, ha nagy­ságban hasonló lenne a Ma­gyar Hírlaphoz, vagy a Ma­gyar Nemzethez. Elférne egy csillagászati rovat, nap- ról-napra közvetítené a je­lenségeket (Merkur, Vé­nusz, Jupiter, Szaturnusz, Plútó). Szeretnék az idő­járással népi hiedelmekről és babonákról olvasni. A Szarvas-sziget közel van a repülőtérhez, gyakran cso­dáltam a „góbékat”. Keve­set lehet olvasni a lapban a repülőtérről, szívesen lát­nék fotókat a környékéről. Köszönöm, hogy meg­hallgattak. Kiss Zoltán rokkantnyugdíjas Nyírbéltek (Jókívánságait köszön­jük, javaslatait igyekszünk fokozatosan megvalósítani. A szerk.)

Next

/
Thumbnails
Contents