Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-02 / 1. szám

TÖRTÉNELEM 1995. január 2 , hétfő Fél évszázad lezáratlan kérdései Hitler és a magyarországi harcok • Politikai vádirat Horthynak Kállay ellenében • Mi lett a Führer holttestével? Közelharc életre-halálra: szovjet lövészgödrök között német gránátos Király Ernő Budapest (MTI-Press) — Hitler személyiségét a mai . napig árnyalják a különféle ; indítékkal megfogalmazott ' vélemények. Bár többet ír- ; tak róla, kint két nagy ellen - . feléről, Churchillről és Sztá- ) linról; az elemzés lezárhatat- > lan, hosszú időre munkát ad \ mind a történészeknek, < mind a pszichológusoknak. Dr. Vargyai Gyula, a Had­történeti Intézet igazgatója a . főváros) fél évszázaddal ez­■ előtti ostroma kapcsán rende- . zett konferencián a bennünket ; közelebbről érintő összefüg- . gésekben foglalkozott e témá- \ val. ! Vélemény a szövetségesről O A Führer és a budapesti hadművelet címmel tartott előadását Ön azzal kezdte, hogy 1939-45-öt illetően min­den évben más és más Hitler áll előttünk. Megfogalmazható ez úgy is, hogy Hitler emberi- hadvezéri személyiségváltozá­sai magyar vonatkozásokban is kimutathatók? — Nem lehet egyértelmű igennel válaszolni. Azt azon­ban megállapíthatjuk, hogy a magyarországi helyzettel kap­csolatban változtatta a véle­■ ményét. Bizonyos, hogy a ma- ; gyár politikai elitről rendkívül elmarasztaló volt a vélemé­nye. Konzervatívnak, feudá­lisnak tartotta. Amikor például a magyar béketapogatózá­sokról mind több információ jutott a németekhez, politikai vádiratnak is minősíthető ok­mányt készítettek, melyet Hit­ler személyesen adott át Hor­thynak, Kállay Miklós mi­niszterelnökkel szemben. Ne­héz lenne kibontani, hogy ez, a politikai vezetőket illető ne­gatív vélemény mennyiben vonatkoztatható a magyar tár­sadalom egészére. Hitler ugyanis végigfecsegte-locsog- ta az egész életét, a teljesebb képhez számos forrást kell tanulmányozni. □ A magyarországi harcok kapcsán Ön megjegyezte: a Führer az ellenfeleiről csak annyira vett tudomást, ameny- nyire ez előnyös volt a számá­ra. És, a szövetségeseiről? Pontosabban: a magyar had- seregről? — A probléma nagyon érdekes. Mert például a román hadseregről is nagyjából az volt a véleménye, mint a ma­gyarról — és már a háború előtt is — hogy nem lehet véle komolyan számolni a Barba­rossa hadműveletek során. A románokról alkotott vélemé­nyét azonban befolyásolta, hogy Antonescu marsall em­pátiával, a pillanatnyi hely­zetnek leginkább megfelelően tudott Hitlerrel tárgyalni. ■Szinte ő volt az egyetlen ’szövetségese, aki nem kény­szerült a führeri monológok egyoldalú végighallgatására. A románokról alakított képet igyekezett kedvezőbben alakí­tani. Azt akarta megértetni, hogy a román nem szláv nép — nem beszélt az eredetel­méletről, a nyelvről, ez nyil­ván nem is érdekelte volna Hitlert — de az, hogy „nem szláv” az ő gyűlölet-kategóri­ájába bevihető megfogalma­zás volt. Az Antonescu iránti bizalma, bonyolult összefüg­gésben, de jelentősen meg­könnyítette a románok kiug­rását a háborúból, 1944. au­gusztus 23-án. A csodafegyver-blöff □ Fél évszázaddal a magyar- országi harcok után, Hitler teljes megsemmisüléséhez kö­zeledve, ha a háború végki­fejletét nézzük, újból és újból találkozunk a csodafegyver­hírekkel. Nevezhetjük csoda­fegyver-szindrómának is. Ez a tünet, Friessner vezérezredes szavaival, a démonikus Hitler blöffjeinek egyike volt, vagy a propagandagépezet manipu­lációja? — Ami a propagandát illeti, kétségkívül blöff volt. De azért nem célszerű ennyire le­egyszerűsíteni a dolgot. Ügyanis tény, hogy a német hadiipar a szövetségesek iszo­nyatos bombázásai ellenére 1944-ben nyújtotta a csúcstel­jesítményt, elsősorban Albert Speer szervezőképességének köszönhetően. Új típusú ten­geralattjárókat, harckocsikat, rohamlövegeket állítottak elő. Elkészítették a lökhajtásos va­dászgépet, a Messerschmidt 262-est. Egy sor haditechnikai újdonságot vetettek be, ezek azonban már nem lehettek a háborút eldöntő tényezők, még ha a német hadiipar bra­vúrteljesítményének számítot­tak is. Hitler, amennyire meg lehet ítélni, tulajdonképpen önmagát győzködte az olyan kijelentésekkel, hogy ha majd lezárni ez a program, befe­jeződik az a program... Csoda­fegyverről azonban szűkebb körben nem beszélt. A nyil­vánosság persze mást kívánt, de azt már a goebbel si propa­gandagépezet tartotta szóval. □ Az ötven évvel ezelőtti eseményekről Hans Friessner tábornok, aki azon a tragikus őszön a magyarországi har­cokat egy ideig irányította, emlékirata szerint olyan fel­hatalmazást kapott a Fiihrer- tol, hogy: „a magyaroknak nem lehetnek igényeik”. Mire vonatkozhatott ez? A hadse­regre vagy annál is többre?-— Friessner már a saját bőrén érezhette, hogy meny­nyire korlátozottak a lehető­ségei. Hiszen tudjuk, még a román kiugrás előtt többször is Hitlerhez repült, hogy jelezze: Romániában készül valami, de nem tudta meggyőzni őt. Nos, amikor bekövetkezett a jasi- kisinyovi vonal áttörésével járó szovjet offenzíva után, a román szövetséges kiugrása meghatározó jelentőségű volt. De amit Friessner ír, az fél­reérthető, sőt mondhatom: nem is igaz. Magyarország 1944 őszén megszállt ország ugyan, de még mindig harcol. Van kormányzati rendszer és a helyén van a kormányzó. A németeknek azonban mindig nagyon rossz véleményük volt a magyar katonai teljesítmé­nyekről. Igaz. hogy a harcte­reken 1944-ben elmaradt a Magyarországon harcoló né­met alakulatoktól, de nem volt egyszerűen „leírható". □ A Führerről tartott elő­adásában Ön Guderian tábor­nokra hivatkozva azt mondta: Hitlernek az volt a véleménye, hogy Budapest elvesztése a nyugati offenzíva sikerét — az Ardennekben folyó hadműve­letről van szó — 50 száza­lékkal csökkentené. Vajon a kutatások igazolták ezt az ál­lítást, vagy ez is csak egy hit­leri blöff volt? — Az volt, pótcselekvés ön­maga számára. Ezúttal is im­provizált, s mint tudjuk, még 1945-ben is voltak jól hangzó megnyilatkozásai. A háború két helyszíne összehason­lítható ugyan a hadseregek egészét tekintve, de semmiféle megfogalmazás nem változtat a tényen: ott is, itt is a Har­madik Birodalom végvonag- lása zajlott. □ Korábban egyoldalúan kezelték a háború magyar vonatkozású eseményeit. Ez a konferencia, amely az 50 évvel ezelőtti ostromhoz kapcsoló­dik, hozzásegít e ahhoz, hogy bizonyos részleteket hitele­sebben lássunk? A szovjet irattár — Néhány előadásról ez egyértelműen elmondható. El­sősorban Szabó Péternek a hadműveletekkel kapcsolatos beszámolójára, Borús Jó­zsefnek a Konrad fedőnevű felmentőakciókra vonatkozó kutatásaira utalnék. Ezek tisztábbá teszik a képet, amelynek korrekt bemutatá­sáért sokat tett a magyar tör­ténettudomány. Jelentősebb továbblépésre azonban csak akkor számíthatunk, ha hozzá­férhetővé válnak a volt szovjet levéltárak is. Magyar törté­nész, hadtörténész ugyanis mindeddig szovjet hadműve­leti anyagot még nem látha­tott! Miközben a nyugati frontra, a normandiai partra­szállásra vonatkozóan már olyan munkák is készültek, amelyekben összehasonlítot­ták az inváziós hadsereg és a védők terveit, küzdelmét, mert magát az iratanyagot vethették össze, mi még azt sem tudjuk pontosan, hogy a szovjetek milyen veszteséggel vették be Budapestet. És nem ismerjük a magyarországi harcok irattári anyagát sem. Hitler maradványai □ Hitlerről tudni vélik, hogy 1945. április végén öngyilkos lett. A részletek színezése azonban arról árulkodik, hogy a suicidium mikéntje is bizony­talan. Olvasni lehetett arról is, hogy a testmaradványokat Moszkvába vitték. Am az egy­értelmű bizonyosság e téren is várat magára. Voltaképpen mi az igazság? — Ketté kell választani a témát. Az öngyilkosság végre­hajtásának módja is tisztázásra vár. Van olyan változat, hogy szájba lőtte magát. Más verzió szerint előzőleg szétharapott egy ciánkapszulát és ezt kö­vetően lőtt. Megint más véle­mény szerint nem sajátkezűleg vetett véget az életének. A bi­zonyosság annyi, hogy ott, a bunkerben meghalt. A tetem sorsát illetően hosszú ideig még nagyobb volt a bizonyta­lanság. Aztán cikkezni kezd­tek arról, hogy Moszkvába szállították. Ezt, a maga mód­ján a KGB is erősítette egy, nyugatra kijuttatott filmrész­lettel. Én is láttam Brüsszel­ben, a belga televízióban egy filmet, amelyből kitűnt, hogy a Führer holtteste nem sem­misült meg. Ugyanakkor volt olyan szovjet vélemény, hogy a maradványokat nem találták meg. Később azonban elszól­ták magukat: közölték, hogy fogorvosi nyilvántartás alap­ján azonosították Hitler ko­ponyáját. Amiből nyilvánva­lóan kitűnik, hogy a koponya a rendelkezésükre áll. A leg­újabb információk szerint lényegesen több maradt meg a testből, mint amit feltételezni lehetett. Érthetetlen, hogy mi­ért kell ebben az ügyben még mindig ködösíteni... 0 Biztosan tudjuk, hogy a bunkerbe a szovjetek hatoltak be elsőként? — Igen. Mint ahogy az is bi­zonyos, hogy az öngyilkosság akkor következett be, amikor a szovjetek már egészen közel voltak a kancellária bunkerjé­hez. A teljes bizonyosság a ha­lál részletkérdéseit illetően azonban még várat magára. Reméljük megérhetjük. Mint ahogy abban is bízhatunk, hogy nem lesz újratemetés! Német felderítő motorkerékpáros egység Archív felvételek HIRPETÉS Westel 900 GSM - Nyíregyházán Gyorsan és kényelmesen szeretne GSM telefonhoz jutni? Látogasson el a Westel 900 GSM Nyíregyházi mintaboltjába! GSM szolgáltatás és az ország legszélesebb GSM telefon választéka EGY HELYEN! A Westel 900 GSM rendszere immár két központtal áll előfizetői rendelkezésére. Ennek is köszönhető, hogy az év végére országos lefedettséggel büszkélkedhetünk. Ez a fejlődés nyilvánvaló magyarázatául szolgál annak, miért is választották már több mint ötvenezren a Westel 900 GSM rendszer nyújtotta kiváló minőségű szolgáltatást. Szeretettel várjuk hétfőtől péntekig 9-17:50 óráig, szombaton 9 és 14 óra között Nyíregyházán, a Rákóczi út 60. alatt. Ha bármilyen kérdése van, kérjük hívja a (06-50) 451-900-as telefonszámot! Westel 300 GSM. A kapcsolat. | 14 Kelet-Magyarország U

Next

/
Thumbnails
Contents