Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-11 / 9. szám

1995. január 11., szerda HÁTTÉR Lebegtetés felszámoló nélkül A naményi ládagyáriak nettó 22 millió forintot követelnek az IMCO Kft.-től Felvételünk tavaly januárban készült, az üzem bezárása előtt, amikor még ment a munka Nábrádi Lajos felvétele Vásárosnamény (KM-MCS) — Ládagyáriak, vagy imkó- sok, mindösszesen 186-an. Mindkét néven ismerik őket, de ugyanúgy illene rájuk a le­begtetett munkanélküliek kife­jezése. Követelésük, amely­ben a ki nem fizetett termé­szetbeni járandóság, ebédtérí­tés, az elmaradt munkabér, fel­mondási pénz és végkielégítés szerepel meghaladja a nettó 22 millió forintot. Volt kenyéradó gazdájuk, a FEFAG, a jog­utódja, a Nyírerdő Rt. szerint ennek finanszírozása már nem tartozik rájuk, új gazdájuk, az IMCO Kft. pedig csődöt jelen­tett, nem fizet, a felszámolást már több mint egy éve beadták ellene, de bírósági határozat az eljárás beindításáról a hírek szerint még nem született. A dolgozók, akiknek kálváriá­jukat mutatjuk be, nap mint nap várják a pénzüket. — A néhai Ládaipari Válla­lat egyik gyára 1970-ben lett a t FEFAG része — kezdi a tör­ténetet Csonka László, a szak- szervezeti bizottság titkára, aki a dolgozók egyik megbí­zott képviselője. — 1992-re a kezdeti 600-ról a létszám 220- ra csökkent. Privatizáció — Két éve kezdődött a priva­tizáció azzal, hogy az üzemet előbb bérbe, majd eladták Apagyi Bélának, de ugyan­akkor a fizetésünket a FEFAG központjából folyósították. Utólag kiderült: Apagyi Bélá­nak erre a vételre gyakorlati­lag egy fillérje sem volt, nem lehet tudni, hogy lehetett elad­ni számára egy 110 millió fo­rintos üzemet mindenfajta ga­rancia nélkül. Ennek ellenére 1992. június elsejétől áthelye­zéssel kerültünk át Apagyi cégéhez, az IMCO Kft.-hez. Arról, hogy az eladás hát­terében mi történik, semmit nem tudtunk, mert a FEFAG akkori vezetői mindent alkal­mat megragadtak, hogy a dol­gozók előtt dicsérjék döntésük helyességét, viszont a létszám- átadáskor a szükséges mini­mális jogviszony változásról semmilyen felvilágosítást nem adtak senkinek. — Először fizetésnélküli szabadságot ajánlott számunk­ra a kft. vezetője, majd az ál­lásidőre járó bér kifizetésének ígéretével bizonytalan időre mindannyiunkat felmentettek a munkavégzés alól. A kft. ön­csődöt jelentett, majd először jogellenesen, később egy hó­nap múlva szabályosan fel­mondott mindenkinek. Nem fizet — Többször próbáltunk érde­kegyeztetést, de azokon Apa­gyi Béla csak azt jelentette ki, nincs pénze, nem tud fizetni, az IMCO Kft. fizetésképtelen. A dolgozók pedig ott álltak értetlenül és csak azt kérdez­ték: hogy lehet 100 milliókat elherdálni büntetlenül? Idő­közben Pataki Károlyt, a FEFAG vezérigazgatóját „ér­demei elismerése mellett” nyugdíjba küldték, ő megkap­ta a felmondásra és a végki­elégítésre járó pénzt. Utódja Kovács Gábor lett, aki bírósá­gi úton érvénytelenítette az Apagyi Bélával megkötött adásvételi szerződést szerző­désszegés miatt, így az üzem visszaszállt a FEFAG tulaj­donába, de érdekes módon a dolgozókat már nem vették vissza, bár utólag minden érdekelt azt szajkózza, hogy igenis vissza akarták venni őket. Akkor nagyszerűen meg­etettek bennünket, hogy az IMCO Kft. mindent kötele­zettséget átvállalt. Ha a szer­ződést érvénytelenítették, ak­kor a dolgozók átvételével is ugyanez a szabály, tehát ne­künk is a FEFAG állományába kellene tartozni és a FEFAG- nak kellene kifizetni az el­maradt pénzeket, ugyanis mi továbbra is FEFAG dolgozók­nak tekintjük magunkat. Ehe­lyett a FEFAG a számára legkényelmesebb megoldást választja és elzárkózik a visz- szavételtől, és inkább tavaly júniusban gyorsan értékesí­tette az üzemet a Tájfun Bt.- nek a korábbi vételár egy ré­széért. Kovács Gábor, a Nyírerdő Rt. (FEFAG jogutódjának) ve­zérigazgatója egy korábbi be­szélgetés során elmondta, a ki­fizetetlen alapanyagok illetve a használati díj fejében az IM­CO Kft. ellen már több mint egy éve benyújtották a felszá­molási kérelmet 25 milliós követelése érvényesítésére, de az eljárás megindításáról bíró­sági határozatot még nem kap­tak. Szerinte a dolgozók áta­dása jogszerűen történt, emiatt a dolgozók követelésükkel az IMCO-hoz fordulhatnak és nem az rt.-hez. Bartha Ferenc privatizációs kormánybiztos szerint az ÁVÜ és a FEFAG privatizá­ciós tranzakciója törvényes volt, ugyanakkor a FEFAG akkori vezetése elmarasztal­ható a nem kellően körültekin­tő privatizáció miatt. Ez dön­tően közrejátszott abban, foly­tatja Bartha Ferenc, hogy az ÁVRt. 1993 júniusában levál­totta a szerződéskötő vezér- igazgatót, Pataki Károlyt. A privatizációs kormánybiztos szerint Kovács Gábor ajánla­tot tett az IMCO Kft.-nek, hogy az üzemmel együtt a dol­gozókat is jogutódlással visz- szaveszi, a tárgyalást viszont a kft. félbeszakította. Emiatt a dolgozók jogos követelésének kielégítésére kizárólag a fel­számoló jogosult. A térség sú­lyos munkanélküliségi prob­lémáit figyelembe vége dön­tött úgy az AV Rt., hogy a FEFAG felszámolásának elke­rülése érdekében 250 milliós hitelgaranciát vállal a cég csődegyezségben vállalt köte­lezettségeinek teljesítéséhez. Nincs határozat A dolgozói képviselők próbál­koztak azzal, hogy a Bérga­rancia Alaptól kapjanak támo­gatást. A pályázat benyújtá­sára a munkaügyi miniszter­asszony is bíztatta őket, amit viszont elutasítottak. Dr. Héthy Lajos, a tárca po­litikai államtitkára levelében azt írta, az Alap lehetőséget nyújt a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet számára a munkavállalókkal szemben fennálló bértartozás megelő­legezésére. A kérelmet a felszámoló nyújthatja be a megyei munka­ügyi központhoz. És akkor visszajutott mindenki a felszá­molóhoz, akitől az elmaradt pénzek kifizetését remélik a szakemberek. A felszámolás­ról nincs viszont bírósági határozat. A lebegtetés tehát tovább tart az IMCO és a FEFAG, vagyis a Nyírerdő között felszámoló nélkül. A lakótelepi házsor alatti autógarázsban január elején disznó­tort rendezett Lóbányai Félix és családja. A derék hivatal­nok másfél évtizede egy szat­márifaluból költözött a város­ba, de még él benne a falu sze- retete, szereti a büdös félde­ciket, a gőzölgő májas és véres hurkát, a remegő kocso­nyát. FI ét végére pesti vendé­gei érkeztek, gondolta, vesz egy fél disznót és a garázsban, meg a cipősdoboznyi kony­hában vidám farsangi hangu­latban feleleveníti a szatmári szokásokat. Ez félig sikerült neki. Nem hajnalban, hanem reggel fél kilenckor hozta be kocka Ladájának csomag­tartójában a tirpák bokorban vásárolt fél disznót. A pesti vendégek meg félálomban voltak, de azért kíváncsian liftbe szálltak, hogy lemen­jenek az esemény színhelyé­re. Am a lift félúton megállt velük két emelet között. A már kora reggel is félrészeg házmester kiszabadította Egy fél disznó őket és kezdődhetett a „szer­tartás" . Mindenki ivott egy féldecit, aztán a fél disznót egy félig elfűrészelt öreg ajtóra tették. A hústömeg itt- ott még szőrös volt, a tanyai gazda a perzselésnél csak fél munkát végzett, ezért előke­rült a gázpalack és annak lángjánál eltűntek a szőrök. A pesti gyerekek roppant örültek a gáz sistergésének, kékes fényének. (Hát még ha szalmatüzet is láttak volna!) A mosás után a darabolás következett. Lóbányai köny- nyedén, fél kézzel forgatta a fél disznót. Az egyik pesti gyerek fél szemmel a szán­kózó suhancok felé sandított, unatkozott. A hús felkerült a konyhába, a darálás követ­kezett. A parányi helyiségben olyan meleg volt, hogy a házigazda —- hentes félmez­telenre vetkőzött. Lóbányai - né az ABC-ben vett májat főzte és a műanyag belet mosta. A pesti asszony hagy­mát és fokhagymát pucolt, csípte a szemét, észre sem vette: ahogy ült a kis sámlin, félig kilátszottak a combjai a szoknya alól. Kovács XXIII. Béla, az a félnótás szomszéd becsengetett, s kérdezte, hogy segíthet-e valamiben. Nem is a tenniakarás, hanem az inniakarás vitte oda. Ivott is két felest. Este fél 7-re elkészült a fi­nom vacsora. A mennyei ét­kek édes illata bűzzel és bor­gőzzel keveredett. Az orjale- ves aranysárgás felszíne alól félbe vágott sárgarépák kan­dikáltak ki, pirosnak látszot­tak. A véres hurka meg feke­tének. A főtt hús mellé rakott torma szaga és gőze átjárta a légutakat. A pirosra sült kol­bász sistergett mint az isten­nyila. Mit sistergett, szinte énekelt a tálon. A vacsora után a férfiak a boros kan­osából merítettek bátorságot a politizáláshoz. At is mentek a nagy szobába, hogy meg­nézzék a fél 8-as Híradót. A pesti vendég megjegyezte, hogy a politikusok jelentős része a tv nyilvánossága előtt csak fél igazságokat mond. Két-három böffentés után Lóbányai megjegyezte: „Ne­kem meg fél annyi itt a fize­tésem, mint neked ott Pes­ten”. Szó szót követet, majd a házigazda monológja követ­kezett: „ Ha ez így megy to­vább, nemcsak a disznónak veszem meg a felét, de nem jut csak egy fél kenyérre, egy fél liter tejre, félannyi vil­lanykörtét égetek a lakásban, az öltönynek csak a nadrág­ját, vagy a zakóját veszem meg, az esti filmnek csak a felét nézem, miközben nap­pal a réginek a dupláját dol­gozom” . M ásnap a vendégek megrakodva el­mentek, Lóbányai a sarkont integetett utánuk, közben a szája szegletében lógott egy félig szítt cigaret­ta. Kiszolgáltatva Nyéki Zsolt G yakran érkezik hír a világ távoli tájain pusztító árvizekről, földrengésekről, ilyenkor a tévénéző kényelmesen hát­radőlve áldja Árpád apánk nevét, amiért a természeti csapásoktól védett Kárpát- medencében állapodott meg, s telepítette le végül itt népét. A magas hegy vonula­tok valóban megtörik a ter­mészet tomboló elemeit, az emberi pusztításoktól azon­ban nem védenek. A hegyge­rincen, a bérceken könnye­dén átjut az atomsugárzás, a folyók megállíthatatlanul hozzák a nehézfémmel szennyezett bányavizet, a fá­radt olajat, amelynek szű- kebb, s tágabb hazánk lett gyűjtőterülete. Intő adattal szolgál az a nemzetközi fel­mérés is, amely kimutatja: ivóvízellátás szempontjából térségünk országai közül egyedül Magyarország hely­zete kritikus. Jelenleg ele­gendő készlettel rendelke­zünk ugyan, a problémát az okozza, hogy csaknem vala­mennyi felszíni vizünk a szomszédos országokból ér­kezik. Függőségünket tel­jessé teszik azok a gátak, amelyekkel aszályos idő­szakban visszatarthatják folyók vizeit, s abban a pil­lanatban tovább lehet pasz- szólni azt, ha a csapadék bő­sége árvízzel fenyeget. De ilyen módszerrel könnyen kipucolható egy sertéstelep, egy bányató, vagy leenged­hető a fáradttá vált olaj — minden következmény nél­kül. Erre akkor döbbenhetett ráaTúr, a Tisza, vagy mond­juk a Berettyó szerelmese, amikor a megyénkből meg­választott környezetvédelmi miniszter az utóbbi folyó szennyezésével kapcsolat­ban megemlítette: már az is eredmény lenne, ha a román oldalon visszavennék az összegyűjtött olajat. Kár­vagy költségtérítésről, hely­reállítási munkáról azonban szó sem lehet. Irigylésre méltó helyzetben vannak az angolok: volt idő, amikor a Temzéből kipusztult minden élőlény. Ma már évről évre külön díjjal jutalmazzák azt a horgászt, aki a legnagyobb lazacotfogja benne, ékes bi­zonyítékaként egy termé­szetvédelmi összefogás si­kerének. Nálunk évek múlva lesz-e ilyen horgász? — Jut eszembe Mariska! Te milyen sampont hasz­nálsz, mert nekem az egész fejem korpás, nem csak a fele... Ferter János rajza Kommentár Homok a benzinben Sipos Béla / ,smét üzemanyag-bot­rány van kilátásban. Egyiket-másikat még le sem zárták, a rendőrség javában nyomoz, s már je­lentkezett az újabb. Most ugyan nem olajszőkítőkről van szó, de ez talán még an­nál is veszélyesebb. Mert a házilag finomított dízelo­lajtól csak a motorok ada­golóberendezése mehetett tönkre, ám az újabb botrány amiatt tört ki, hogy rossz minőségű repülőgépbenzint hoztak forgalomba. Képzeljük csak el, a rossz benzin miatt kihagy a mo­tor, a repülőgépmotor...! Ott fent, a levegőben nincs hibajavítás, csak egy vala­miben lehet bízni, de az a segítség nem mindig érke­zik meg... Szerencséje volt nemrég egy Gödöllőn fel­szállt sportrepülőgépnek: a benzin okozta motorhiba miatt tizenkét ejtőernyőssel a fedélzetén néhány perccel a felszállás után még visz- szajördúlhatott a repülőtér­re. Elképzelni is szörnyű, mi lett volna, ha... Persze véletlenek nincsennek, a motorkihagyásnak megta­lálták az okát. Egyértel­műen a B 91-es jelzésű ben­zin rossz minőségére vezet­ték vissza. Az ORFK több személyt gyanúsít azzal, hogy rossz minőségű benzint hoztak forgalomba, ezért nyomo­zást rendelt el. Eddig meg­állapították, hogy tavaly negyven vagon repülőben­zin és különböző adalékok érkeztek Magyarországra, amelynek nagy részét érté­kesítették. Holott ez a ben­zin nem felelt meg a szab­ványnak. No lám, egyesek megint felelőtlenül játszadoznak mások életével, úgymond ha megússzuk, akkor na­gyot szakítunk, ha pedig valami kis stikli bejön, ak­kor majdcsak kimossuk ma­gunkat abból a bizonyos­ból. Most bekerült a ho­mokszem a gépezetbe. Mit homokszem, kavics, sőt va­lóságos szikla ez, amely már átváltozott jó magyar forinttá, hiszen az eladott benzin zömét elfüstölték a gépmadarak. Ezek után könnyű lenne azt mondani: nem történt komolyabb baj, egy gép ugyan visszafordult — amiről tudunk —, de a tragédia elmaradt. Viszont, ha szó nélkül elmegyünk az efféle jelenségek mellett, akkor aztán holnap meg­nézhetjük magunkat!

Next

/
Thumbnails
Contents