Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-05 / 287. szám

18 Kelet-Magyarország SPORT; 1994. december 5., hétfő Svédek sikere Ötödször nyertek Davis Kupát Moszkva (dpa) — Szombaton a párosok mérkő­zésével folytató­dott Moszkvában az Orosz- ország-Svédország tenisz Davis Kupa-döntő. A pén­teki két drámai egyes összecsapás méltó folyta­tása volt a párosok találko­zója. A 7000 néző előtt lejátszott mérkőzés 2 óra 36 percig tartott. Az ATP páros világbajnok Apell, Björkman duó ötszettes, hatalmas küzdelemben sze­rezte meg a győzelmet, a Kafelnyikov, Olhovszkij orosz kettős ellen, ami azt Holtverseny az élen (MTI) — A lab­darúgás történe­tét és statisztikai adatait feldolgo­zó nemzetközi szervezet, az IFFHS elkészítette a klub­csapatok legfrissebb 100-as toplistáját. A világrang­listán jelölt együtteseket az elmúlt 12 hónap eredmé­nyei alapján rangsorolták. Két magyar együttest je­gyeznek az első száz kö­zött. A Ferencváros a 48. helyen található, és micso­da elismerés (?), két hellyel megelőzi az angol Liver­pool együttesét. Érdekes, hogy az olasz Roma (55.), a portugál Sporting Lisboa Kisváidai évek Telt ház a kézilabda-mérkőzéseken Nyíregyháza (KM) — Me­gyénk egyik reprezentáns sportegyesülete a Kisvár- dai SE. Az egyesület női kézilabdázói révén a leg­magasabb osztályban képviselteti magát, és a labdarúgók is szép ered­ményekkel örvendeztetik meg szurkolóikat. Az el­nökség mandátuma eb­ben a hónapban lejár, most azzal a Demeter Lászlóval beszélgettünk az elmúlt időszakról, aki újabb négy évre harcba indul az elnöki posztért. Demeter László Amatőr felvétel □ Mi minden történt az alatt a négy esztendő alatt amíg ellátta az elnöki te­endőket? — Négy éve a kézilabdás lányok az NB I/B-ben sze­repeltek, és miután a Borso­di Bányász jogán felke­rültünk az első osztályba természetesen a bennma­radást tűztük ki célként. Ha nehezen is de ez sikerült. Aztán érkezett hozzánk Berzsenyi Mária aki egy új szemléletet honosított meg a csapatnál. Ennek a mun­kának az eredménye volt a tavalyi hatodik helyezés. Külön öröm, hogy hazai mérkőzéseinket mindig telt ház előtt játszuk, és idehaza szinte bármelyik csapatnak méltó ellenfelei tudunk lenni. A labdarúgók az NB III középmezőnyéből indulva jutottak el a tavalyi bronz­éremig, míg az idén csak hajszállal maradtak el a baj­noki címtől. Mivel az anyagi lehető­ségeink behatároltak, a nyáron egyik csapatnál sem tudtunk erősíteni, de azt hiszem a körülményekhez képest mindkét együttes ed­digi teljesítményével elé­gedettek lehetünk. Legna­gyobb támogatónk az ön- kormányzat, amely lehe­tőségeihez mérten támogat­ja a sportot. Ezen kívül vál­lalkozók, és a még meglé­vő, jól prosperáló vállala­tok járulnak hozzá az egye­sület költségvetéséhez. □ A Sportegyesületek Szövetsége jelölte Önt a megyei közgyűlésbe. '— A szövetséget ez év­ben jegyezték be a cégbíró­ságon, a megye városainak sportegyesületeit fogja ösz- sze. Mivel gyakorlatilag az egész megye sportját kép­viseli, felmerült, hogy dele­gáljon egy főt a közgyűlés­be. Azt szeretnénk, hogy egy gyakorló sportvezető, — aki szembesül a minden­napok problémáival — is jelen legyen, amikor a megye sporjáról döntenek. Az új önkormányzati tör­vény szerint nagyobb sze­repet kapott a sport a köz­gyűlésben, ezért ameny- nyiben lehetőségem lesz rá, úgy az élsport, minta diák, és szabadidősport érdekeit is képviselni kívánom. ■ ■ Ötezer kilométer villanásai ^ Országok és vezetések • Zöld gyep és fehér sziklák • Előbunyó a fogadóban jelentette, hogy a vasárnapi egyesektől függetlenül Svédország nyerte el a Davis Kupát. Vasárnap a Kafelnyikov- Edberg meccsen hazai, a Volkov-Larsson találkozón svéd siker született, így összességében 4-1 -re nyer­tek a vendégek. Akik 1975, 1984, 1985 és 1987 után ötödik alkalommal diadal­maskodtak a Davis Kupá­ban. Ezzel a negyedik leg­eredményesebb válogatott a 30 győzelmet szerzett Egyesült Államok, Auszt­rália (26) és Franciaország (7) mögött. (57.) és például a svéd Göteborg (71.) is a zöld-fe­hérek mögött kapott helyet. A Kispet holtversenyben a 73. helyet foglalja el. A klubcsapatok rang­listájának legjobbjai: 1. Paris St. Germain (francia) és Milan (olasz) 315-315, 3. Barcelona (spanyol) 313.5, 4. Parma (olasz) 305, 5. Sao Paulo (brazil) 293.5, 6. Porto (portugál) 257.5, 7. Intemazionale (olasz) 252.5, 8. Manches­ter United (angol) 228, 9. Zaragoza (spanyol) 227, 10. Nantes (francia) 222.5, ...48. Ferencváros 149, ...73. Kispest 126 pont. Mán László Nyíregyháza (KM) — Hat nap, ötezer kilométer, né­hány világváros sok-sok lát­nivaló, sikeres versenyzés — a teljesség igénye nélkül tö­mören így lehetne összefog­lalni mindazt, ami november végén azzal a maroknyi ma­gyarral esett meg, akik ott voltak Walesben, a kyokus­hinkai karaték nyílt nem- zeközi bajnokságán. Igaz, hogy már megindult a Pá­rizst és Londot összekötő csalagút, ám a jegyek bor­sosak, így maradt a jó öreg kompozás. A klasszikusnak nevezhető Valais-Dover já­ratra hajóztunk be, és más­fél órás ringatózás után lát­hattuk meg a brit szigetek legendásan fehér szikláit. Száguldás a sztrádákon Akárhogyan is nézzük, a hat nap alatt átutaztunk szinte a fél kontinesnen. így aztán test­közelből ízlelhettük az egyik fontos infrastrukturális té­nyező, az utak, pontosabban az autópályák állapotát. Vala­mennyi ország közül a belgák úthálózata ragadott meg leg­inkább. A német-belga határ után nem sokkal olyan ke­reszteződés-rendszeren halad­tunk át, amelyeket a filmekben lehet látni. Egymás fölött há­rom útvonal is haladt, abban, az autóstérképen különöseb­ben ki sem hangsúlyozott cso­mópontban hosszabb volt a sztrádák útvonala, mint a hazánkban jelenleg meglévő pályák hossza. Amennyiben ez is mérvadó hazánk és a nyugati életszínvonal arányát tekintve, hát bizony óriási a távolság. Főként ha hozzá­vesszük, hogy a belgáknál akár világítás nélkül lehet autózni az autópályákon, mert úgy ki vannak világítva, mint a nyíregyházi nagykörút. Áz is érdekes, hogy mely náció tagjai hogyan vezetnek. Az osztrákok és a németek közül sokan száguldoztak a belső sávban, a belgák viszont komótosan közlekednek. Pe­dig ott is vannak autócsodák, ám a belgák javarésze a ké­nyelmes százas tempót vá­lasztja. Pedig a kocsik és az Cardiff belvárosa utak is megengednék a jóval nagyobb sebességet is. Igaz kicsi az ország, a nagyvárosok közel vannak egymáshoz, nincs miért hajtani. Az an­golok viszont robogtak min­den sávban. A rögbi az rögbi Pedig igyekeztünk rende­sen, hiszen fáradt volt a tár­saság, mihamarabb szerettünk volna a szálláshelyen lenni. Jó négyszáz kilométeres balra hajts után érkeztünk meg a walesi főváros, Cardiff mellet­ti kisvárosba, Llantrisantba. Az aprócska település szélén egy igazi brit fogadóba ütöt­tünk tanyát. A szobák mellett egy étterem és egy bár tarto­zott a szálláshoz. Nem gondol­tuk volna, hogy esténként mindkettő megtelik, hiszen a környéken nem volt lakóház. Igen hangulatos volt a bár. Süppedő szőnyeg, túldíszített falak — amolyan családias hangulatot árasztott minden. A verseny előtti éjszaka főként fiatalok jöttek össze. Addig addig mulatoztak, mígnem elcsattant az első pofon és be­indult a nagyüzem. A kemény kötésű walesi fiúk ölre men­tek, még az asztalok is repül­A szerző felvétele tek. Jó tíz percig tartott a nagy bunyó, míg megérkeztek a rend őrei. Először hárman, köztük egy szőke hölgy. Nem volt gumibotozás, hangos szó­val vetették véget a zenének. Aztán jött az erősítés, pár ve­rekedőt a rendőrautókba rak­tak, és egy óra múlva már min­den csendes volt. Nem ilyen volt az utolsó no­vemberi szombaton Cardiff belvárosa. Óriási tömeg höm­pölygőn a sétálóutcán. Egy­felől már mindenkit megcsa­pott a karácsony előszele, hiszen hatalmas feldíszített fenyőfák fogadták a néze- lődőket az óriási áruházakban. Ráadásul aznap volt a nagy durranás, a Wales-Dél-Afrika rögbimeccs. Ott pedig a rögbi legalább olyan szent mint a fo­ci. Amíg mi nézelődtünk, a két csapat szurkolói egymást biz­tatva indultak a stadionba. Érdekes, hogy nagyon sokan szurkoltak a dél-afrikaiaknak. Mindeki jókedvű volt, és a walesiek igen segítőkészek. Szívesen igazítottak útba, a gondot csak a nyelv okozta. Mert a nálunk tanult angoltól eltérően beszélnek Londonban és Walesban is, ahol a fonto­sabb táblákon walesiül is ki vannak írva a tudnivalók. A jókedélyű brittek még egymá­son is kacagtak, amikor az egyik balkormámyos buszon olvasható Ke-Víz felíratott próbáltál angolosítani, vagy walesi nyelven kimondani. Zöld gyep és bunyó Maga a táj csodás, az autópá­lyák mellett a november végi télelőn is harsogóan zöldellt még a fű, hiszen zömében gyep fedte a földeket. Sok helyen a legolcsóbb fűnyírók, a vékony lábú és gömbölyded birkák gondoskodtak arról, hogy ne szökkenjenek magas­ba a szárak. Láthattunk még kistermetű de duzzadó tőgyű teheneket, valamint alacsony, hosszú szőrű lovakat. A dim- bes-dombos barátságos táj bi­zonyára nagyszerű kirándu­lóhelyeket rejteget. De mi nem kirándulni men­tünk, hanem versenyre. Maga a találkozót a kisváros sport- központjában rendezték. Volt uszoda, szauna, fallabda és tollaslabdapálya, meg egy na­gyobb küzdőtér. Mintegy nyolcszázan ültek a lelátókon, amikor elkezdődött a program. A mezőny rangos volt, hiszen az európai élmezőnyből csak a németek és a svájciak hiá­nyoztak. Maga a rendezés nem volt dicséretes. Jókora csú­szással kezdődött a műsor, és két meglepetés is volt. Az egyik az, hogy mindössze egy küzdőtéren pörgött a három súlycsoport, mert a másik sző­nyegen egy helyi verseny ment a nemzetközi találkozó­val párhuzamosan. A másik, nagyobb furcsaság az volt, hogy nem rendeztek törést, ál­lítólag nem volt pénz desz­kára. Pedig ez lényeges moz­zanata a versenynek, hiszen a legjobbaknál döntetlen esetén már ez dönthet. Ez nem jött jól a mieinknek, hiszen mind­három versenyzőnk nagyon jó törő. Sajnos Európa-bajno- kunk, Bencze Antal ennek meg is itta a levét, hiszen a finálé­ban nem tudta igazán érvénye­síteni nagyobb tudását, és nem a törés, hanem a bírók döntöt­tek. Nem biztos, hogy a legre­álisabban. A verseny végén azért nem szomorkodott a kis csapat, mert egy arannyal és egy ezüsttel vághattunk neki a visszafelé sem rövidebb úrnak. Tíz megyei csapat a döntőben Tiszavasvári — Nyíregyháza (LTL) — Pitácsék ottho­nában ezúttal sem tiszavasvári győzelemmel végződött a hét végi labdarú­gó-esemény, viszont emiatt kevésbé bánkódnak a helyi sportbarátok. Második he­lyezettként jutottak tovább, a végső elsőségért vívott mér­kőzésen a nyíregyházi Gólya- Ker Kft. csapata 5-2-re dia­dalmaskodott ellenük. Az országos kispályás te­remlabdarúgó-bajnokság me­gyei döntőjében tizenhat együttes egyenes kieséses rendszerben lépett pályára, és végül, ellentétben az előzetes kiírással nem az első négy, hanem az első nyolc csapat kvalifikálta magát az országos fináléba: a Gólya-Ker Kft., a tiszavasvári Sörpatika, a Nyírcsaholy SE (3. helyezett), két nyíregyházi csapat, az Isobau (4. helyezett) és az IPOSZ, a demecseri Hírlap SE, a fehérgyarmati Hawaii Disco, valamint a csengeri SUS-HÚS Kft. együttese. Rajtuk kívül korábbi ered- pata, tehát megyénket tizen jellemezte, a négy-ötszáz szur- ményeik alapján selejtező nél- képviselik eme rangos decem- kólónak időnként igazán kül a negyvenöt csapatos or- bér végi eseményen. maradandó futballélményben szágos finálé résztvevője a A színvonalas, igényesen lehetett része. Az országos HAVECO Kft. és a Tiszavas- megrendezett hétvégi megyei finálén még nagyobb nívó vári NB 11-es labdarúgó-csa- döntőt végig élénk érdeklődés várható!... Jó néhány érdekes meccset láthatott a publikum Balázs Attila felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents