Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-30 / 308. szám

1994. december 30., péntek A támogatott támogatók Naményban évek óta 900 fölött van az általános iskolai korosztály létszáma Sánta János Vásárosnamény — A Tisza, a Szamos és a Kraszna ölel­kezik a város határában. Csodálatos vidék. Épp ily csodálnivaló az a lelkesedés is, amivel a Kék iskola 72 ne­velője nap mint nap fog­lalkozik 902 tanítványával. Az 1979-ben átadott többszin­tes új, igazán korszerű iskola- épület annak idején sokat se­gített a szorító tanteremgondo­kon Vásárosnamény ban. A tanteremhiány mégsem szűnt meg. Sok és kevés — Hét egészségtelen, szük­ségtantermünk van — iga­zán nem panaszkodásként mondja Borbély Zoltán, az egymás között jobbára csak Kék iskolának nevezett in­tézmény igazgatója, majd így folytatja. — 1994 elején pályázatot adtunk be a Jókai úti, volt ipari iskola épületének felújítására, bővítésére. Ezt a pályázatot — talán az országos és helyi választások miatt — eddig még nem bírálták el. □ Megoldódnának ezzel a gondjaik? — A volt ipari iskola épü­letével csak a meglevő szük­ségtantermeket válthatnánk ki, és megszűnne az az állapot, mely szerint ma a város négy különböző helyén oktatjuk az Eötvös József Általános Iskola diákjait. Megnyugtató meg­oldást egy 16 tantermes iskola megépítése jelenthetne, ami­hez a terveink szerint tor-, naterem és saját konyha is tar­tozna. Vásárosnaményban évek óta 900 fölött van az általános iskolai korosztály létszáma. Ebben a tanévben is hat első osztályt indítottak. Felső ta­gozatban 25-30 közötti osz­tálylétszámok alakultak ki. A 907 gyereket 37 tanulócso­portban oktatják, van 20 nap­közis csoportjuk és egy ki­segítő osztályuk. A lassabban haladó 1-2. osztályosok részé­re is indítottak egy külön osz­tályt. — Sokat teszünk azért, hogy a magas színvonalú és ellen­őrizhető tanulói teljesítmé­nyeket elérjük. Azon vagyunk, hogy a minőség és teljesít­mény elv ne csak a tehetsége­sek esetében érvényesüljön, hanem az átmenetileg lema­radókra, a lassúbb tempóban fejlődőkre, a nehéz szociális körülmények között élőkre is Tanórai pillanatok az Eötvösben vonatkozzon. Különös gondot fordítunk a jó képességű, te­hetséges tanulók szakköri fog­lalkoztatására. □ Önök nem kevesebbet vál­laltak, mint azt, hogy szinte egyénekre szabott követel­ményszintek felállításával óhajtják sikerélményekhez jut­tatni tanítványaikat. — Büszke is vagyok ezért kollégáimra. Kiemelkedő, te­hetséges gyerekeink az öt legismertebb matematikaver­senyen (Bolyai, Kalmár, Zrí­nyi, Vértesi és Bereznai, e vetélkedők névadói) igen szép helyezést értek el. Tanulmányi versenyek Az Eötvös iskolában minden év januárjában, immár 14 éve rendszeresen házi tanulmányi versenyeket rendeznek, szinte valamennyi tantárgyból. Nem felejtkeznek el az irodalom, a zene és a tánc fontosságáról sem. Vannak, akik ebben tűn­nek ki, nyújtanak kimagasló teljesítményt. — 1992-ben egy matema­tikai szaklapban felhívás je­lent meg: megyei verseny szer­vezőket kerestek. Jelentkez­tünk. Azóta a Zrínyi Ilona or­szágos matematikaverseny megyei házigazdái vagyunk. Ezek fő szervezője Bíró Éva kolléganőm és helyettesem. Az idén már 1175 tanuló ne­vezett Szabolcs-Szatmár-Be- reg megye iskoláiból. Az országos versenybe 22 tanulót hívtak meg, iskolánkat hárman képviselték. Nagy örömünkre Dúl Gábor (3. osztályos) or­szágos IV. helyezést ért el, csapatversenyben pedig má­sodikok lettünk. A 1995. évi versenyre még lehet jelent­kezni. □ Az 1993194-es tanévben három idegen nyelvet oktat­tak: oroszt, németet és angolt. Ettől a tanévtől oroszt már nem tanítanak. Furdal a kí­váncsiság: miért nem? — Nem igényelték a szülők. Sajnáljuk, hogy az ukrán ha­tártól 20 kilométerre levő iskolánkban most nincs igény az orosz, vagy pláne az ukrán nyelv tanulására. Továbbra is kapcsolatot tartunk a közeli Beregszásszal. Az ukrajnai város 3. számú általános is­koláját támogatjuk. Az idei tanévkezdésre tankönyveket ajándékoztunk az ottani is­kolásoknak, méghozzá úgy, hogy azok kiszállításáról, átadásáról is mi gondoskod­tunk. A kötelező költségvetési tá­mogatáson túl a polgármesteri hivataltól több mint egymillió forintot kaptak a gyerekek étkezési hozzájárulásként. Ezen felül még 200 ezer forint pályázaton nyert összeggel is hozzá tudtak járulni a halmo­zottan hátrányos helyzetű ta­nulók ellátásához. — Akiknél az egy főre jutó jövedelem 6 ezer forint alatt volt, ott 40 forintot adtunk Amatőr felvétel egy-egy napra gyerekenként. Húsz forint étkezési támoga­tást kaptak azok a tanulók, akiknél 6-9 ezer forint közötti a fejenkénti havi jövedelem. Sajnos, még így is több családnál előfordul, hogy a tá­mogatások ellenére sem tud­ják kifizetni a térítési díjakat. Mivel elképzeléseiknek gyakran határt szab a pénz­szűke, az Eötvös iskola pe­dagógusai felkutatják a pá­lyázati lehetőségeket, s ha ez sem elég, támogatókat is ke­resnek. — Alig akartunk hinni a szemünknek, amikor megkap­tuk azt az alapítványi levelet, melyben értesítettek, hogy egymillió-nyolcvanhétezer forint támogatást nyertünk öt darab számítógép és egy nyel­vi labor megvásárlásához. Más alapítvány 50 ezerrel tá­mogatott minket, amit sport­eszközök vásárlására fordítot­tunk. A sportpálya megépí­tését 100 ezer forint elnyeré­sével sikerült előbbre vinnünk. Az iskolai könyvtár állomá­nyának felfrissítését 60 ezer forint segítette. Nem ért véget A Zrínyi Ilona matematika- verseny megrendezéséhez 63 ezer forintot kaptak. A nyelvi szakkörök működését és a nyári táborukat 72 ezer forint­tal toldotta meg egy alapít­vány. És itt még nem ért véget a felsorolás... ■y -r nnep utója, dél- f / után. A családom Lz moziban van, ma­gam idehaza teszek-veszek, próbálom csatatérből újra rendezett fészekké alakítani a lakásunkat. A legtöbb dolgom a gyerekek szobá­jában akad. A kis helyiség kirakodóvásárra emlékeztet, a székeken, ágyakon aján­dék, csomagolópapír és ru­ha hever halmokban minden­felé. Ráérősen rakosgatok, jólesik a csend, a nyuga­lom. Végezve a rendrakással, leülök pihenni az egyik író­asztalhoz. Felső lapjáról fé­nyes, új pöttyös labda néz szembe velem. Tükrös fel­színét végigsimítva elgondol­kodom, eszembe jutnak gye­Labda az asztalon rekkorom hasonló varázs­gömbjei. Tanyán laktunk, nagy he­gyek között, amikor az elsőt kaptam. Három- vagy négy­éves lehettem. Ma is emlék­szem ruganyosságára, kelle­mes gumiillatára. Házunktól nem messze patak folyt, partján egy simára taposott térség közepén kovácsmű­hely állt. Ide vonultam kipró­bálni új kincsemet, ám ahogy pattogtatni kezdtem, egyszer csak elgurult, belepottyant a vízbe, amely már vitte is, ki tudja merre. Nevettek rajtam a kovácsinasok, sőt — úgy éreztem — még a patkolásra váró lovak is. Második labdámat a szom­széd fiúk rúgták szét focizás közben, nem érte meg az egy­hetes kort sem. A következő a kerítés szögesdrótjára esett vélet­lenül egy kiütősdi alkalmá­val, és rövid aktív idősza­kától hangos sóhajtással búcsúzva vonult nyugállo­mányba. És így jártam sorban min­degyikkel, alig élték túl a je­les napot, melyen megkap­tam őket. Millékonyak voltak, mint az iskolai szünetek, az első havak, vagy mint az ablakunkat befutó jégvirá­gok. Felveszem az asztalról a labdát, ujjamon megpörge­tem, nézem, hogy ragyog, hogy kelleti magát. Pedig bi­zonyosan cserbenhagyja ő is a gazdáit. Napok kérdése; az egész, legfeljebb heteké. Ész­érvekkel nem is tudom meg­magyarázni magamnak, mi­ért vettem meg. Mondta is a feleségem, hogy kár volt, hi­szen hamar tönkremegy, kipukkan. És ez igaz is. De addig izgatóan cseng, ha pattan, fényesen mosolyog és gurgulázva nevet, ha gurul, és ez a gyerekeknek biztosan tetszik.-j ekem pedig sza­lui bad térségeket idéz, 1 Y régi örömöket, ün­nepeket. Eszembe jut róla a fél életem. HungarHotels Balogh Géza M int ahogy várható volt, tovább gyű­rűznek a Hungar­Hotels privatizációja során keletkezett hullámok. A szál­lodalánc eladásával a kor­mány pénteki ülése is be­hatóanfoglalkozott, miután a miniszterelnök utasította a Kormányzati Ellenőrzési Irodát, vizsgálja felül a gaz­dacsere körülményeit. A miniszterelnöki utasí­tás óriási felháborodást keltett a kormánykoalíció másik pártjában; az SZDSZ vezetői azonnal a fejükhöz kaptak, hogy mit szól ehhez a külföld. Egy érvényes szerződést nem lehet csak úgy a sutba vágni, ez a dön­tés elriaszthatja a lehetsé­ges külföldi befektetőket, hajtogatták, s a szocialisták között is voltak, akik helyes­lőén bólogattak erre. Álláspontjuk kísértetie­sen hasonlított a Financial Times cikkírójának vélemé­nyéhez. Ez utóbbi azt fejte­gette többször is, a szállo­dalánc privatizációja útjel­ző lesz a Horn-kabinet kül­földi megítélésében, majd mikor megszületett a kor­mányfői döntés, akképp kommentálta, hogy nem te­kintik szerencsés rajtnak ezt az ügyet azok a külföldi be­fektetők, akik remélték, hogy a szocialisták vezette kormány tiszteletben tartja a privatizációs folyamat megtisztításával és felgyor­sításával kapcsolatos ígé­reteit. Egy külhoni lap vélemé­nyén nem csodálkozhat az ember, pláne ha sejti, hogy az sem tesz mást, mint kép­visel egy bizonyos érdek- csoportot, de a hazai párt­vezetők, miniszterek ber­zenkedését alighanem fur­csálljuk páran. S előlopa­kodik egy sötét kérdés: ők vajon milyen érdekeket kép­viselnek akkor, amikor azt mondják, súlyos hiba a pri­vatizáció felülvizsgálata, holott tudják, szinte fillé­rekért sikerült megszerez­niük az amerikaiaknak a szállodaláncot. Ötven-egy- néhány millió dollárért, ho­lott egyedül a Fórum Hotel ér annyit! S ez nemcsak fel- tételezés, hiszen a hasonló kategóriájú InterContinen- tálért ötvennyolcmilliót kaptunk nemrég. Az enyhén szólva gyanús ügylet tisztázását elrendelő utasítás nyílt bírálatából egyenesen következik, hogy a bírálók helyeslik a kótya­vetyél. A következményeket gon­doljuk végig...! — Te, Lajos! A mi költségvetésünket ki fogadja el...? Ferter János rajza Népfogyatkozás Orémus Kálmán A legfrissebb statisz­tikák szerint 1980 óta, azaz 14 év alatt a megye lakossága harminc- háromezer fővel csökkent. Ez körülbelül annyi, mint Mátészalka és Tiszavasvári lakossága összesen. Ez a szám még akkor is meg­döbbentő, ha tudjuk, orszá­gosan, sőt Európában is csaknem mindenütt csökken az egy családra jutó gyerme­kek száma. Nem, itt nem egy­szerűen demográfiai mély­pontról van szó, amit az is bizonyít, hogy a prognózisok szerint a jövő év elsőfelében mintegy ötszáz fő vándorol el a megyéből, akiknek több­sége az álláskeresők közül kerül ki. És ezzel már benne is vagyunk a probléma kel­lős közepében. Mert sokfé­le indítéka lehet annak, ha az emberek lakhelyet változtatnak, ám ilyen tömeges elvándorlás esetén mindig a megélhetés ne­hézségei játsszák a döntő szerepet. Pedig az emberek egy ideig reménykedtek. Hitték, hogy a regionális válságke­zelő programok, az inf­rastruktúra javítása majd munkahelyet, esetleg jobb fizetést teremt. Am program ide, infrastruktúra oda, még mindig úgy tűnik, mintha valahol a Duna vo­nalánál egy láthatatlan drótkerítés állná útját a munkahelyteremtő vállal­kozásoknak, s a főváros környékén egy titokzatos mágnes vonzaná magához a működő tőkét. így a bérek jóval magasabbak, az árak pedig sokszor alacsonyab­bak, mint itt, a keleti vége­ken. Lehet, hogy ezt Budapes­ten talán nem is érzékelik. A minap a televízió egyik mű­sorában azon kesergett a riporter, hogy jövőre a fő­városban már szinte min­denért, még a szemétszál­lításért is fizetni kell majd. Alázatosan jelentem, ná­lunk már eddig is így volt. _ HÁTTÉR __ I Antal Attila tárcája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents