Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-29 / 307. szám
1994. december 29., csütörtök HATTER ízelítő volt a tumultusból Beregsurányban nemzetközi határátkelőt terveznek • Fontos lenne a rendőrőrs Györke László Beregsurány (KM) — Oláh Dezsőnének, Beregsurány újonnan megválaszolt polgármesterének nem voítak álmatlan éjszakái a választások előtt. Nem volt ellenfele. Ám ő önmagának magasra állította a mércét. Egy sajátos jelzőrendszer voit számára, hogy a falu lakossága milyen aktív. — Magamban úgy döntöttem, amennyiben a választásra jogosultaknak legalább hetven százaléka nem megy el szavazni, és lagalább ugyanilyen arányban nem lesz érvényes szavazat rám — nem vállalom a továbbiakban. Bizalom □ Nem állította túl magasra a mércét? — Nézze, ezt a munkát nem lehet bizalom nélkül elvállalni. Volt tehát miért szurkolnom, hiszen önmagam előtt sem volt mindegy, hogyan vizsgázom. Végül is a felnőtt lakosság 75 százaléka járult az urnák elé, s mindössze öt érvénytelen szavazat volt. □ Mit jelent ez az ön és a falu szempontjából? — Azt, hogy a megkezdett munkát folytatni kell. Az már most biztos, hogy 1995 nehezebb lesz, mint 1994 volt. Pedig ez sem volt könnyű. Még szerencse, hogy a nagy beruházások (gáz, utak) egy részén túl vagyunk, de jut erre a négyéves ciklusra is tennivaló bőven. □ Miért lesz nehezebb 1995? — Elsősorban azért, mert egyre több pénzt kell a költségvetésből szociálpolitikai feladatokra fordítani. Ez megköti a kezünket, fejlesztésre alig marad, ha marad egyáltalán. Azt hiszem, önmagáért beszél, hogy 1994-ben közel ötmillió forintot költöttünk szociális feladatokra. Ennek elég jelentős részét — mintegy kétmilliót — a munkanélküliek jövedelempótló támogatása teszi ki. Az abszolút szám önmagában nem sokat árul el. Ám, ha hozzátesszük, Az új szolgáltatóház Beregsurányban hogy Beregsuránynak mintegy 600 lakosa van mindössze, már érzékelteti a munkanélküliség nagyságát. Gyakorlatilag a munkaképes lakosságnak a fele nem rendelkezik állandó munkahellyel. Ráadásul a közhasznú munkások számát is drasztikusan csökkenteni kellett november 30-ával. Mindössze három munkanélkülit alkalmazhatunk közhasznúként heti 40 órára. Szépítkezés —- Kilencvennégyben nagyobb beruházásba nem kezdtünk — mondja Oláh Dezsőné —, nem akartunk a következő önkormányzatra nagy adósságállományt hagyni. Ezért inkább kisebbeket indítottunk. Mondhatnám: amolyan szépítkezésbe. A gondok ellenére a kisközség — szemmel láthatóan — megszépült az utóbbi években, s erről a tendenciáról nem akar lemondani az önkormányzat a továbbiakban sem. Azon felül, hogy a meglévő középületeket felújították, újak is készültek. Ilyen a szol- gálatatóház, amely már idestova egy éve üzemel. Csakhogy mód lenne itt három vendégszobát is kialakítani — tekintettel a megnövekedett idegen- forgalomra —, ám ez tetőtérbeépítéssel valósítható meg, amely ugye pénzbe kerül. Ezért nyújtották be pályázatukat az Idegenforgalmi Á laphoz. Az idősek klubja felújítására is pályáztak, s a Népjóléti Minisztériumtól kaptak 1,7 millió forintot. A ravatalozó előtetőt kapott, ahol pihenőpadokat is elhelyeztek. Ilyen — kifejezetten ízléses — padok vannak a kastélyparkban is. Egyébként elkészült a park világítása is. Kandelábereket helyeztek el az emlékmű mellett. Bekapcsolódtak a falugondnoki rendszerbe, s mintegy másfél millió forintot nyertek ugyancsak pályázaton. Vásároltak egy Ford Transit kisbuszt a falugondnoki teendők zavartalan végzéséhez. Arról lapunk is többször adott hírt, hogy Beregsurány — belátható időn belül — nemzetközi közúti határállomássá bővül. Vajon a lakosság hogyan fogadja a hírt? — A fogadtatás vegyes — mondja Oláh Dezsőné. — Sokan félnek, hiszen már kaptunk 1993 karácsonyán ízelítőt a csúcsforgalomról, amikor Záhonyból ide (is) irányították a személykocsikat. Hadd ne mondjak jelzőket! A ravatalozót nem a helybeliek törték fel, hogy csak egy példát említsek. Ugyanakkor gazdasági, munkahelyteremtő szempontból a határnyitás komoly lehetőség a kibontakozásra. Mint ismeretes, az idén is nagyhatár lett ideiglenesen Béregsurány, ám lényegesen kisebb forgalommal, mint tavaly. , A szerző felvétele 1989-ben, amikor megnyitották a kishatárt, meg sem kérdezték a falu vezetőit. A helybelieknek kellett a gondokkal megküzdeni. Most megpróbálnak a dolgok elé menni, hiszen itt csak akkor lehet a követelményeknek megfelelő nemzetközi határállomás, ha a feltételeket biztosítják. Nyilván a kisközség önerejéből erre képtelen. Nem magáról a határákelőről van szó, hiszen egyértelmű, hogy az állami feladat, hanem a településről, amely akarva- akaratlan részese lesz a rendkívüli helyzetnek. Hiszen a várakozás során az utasok például szemetelnek, dolgukat végzik, esetleg üzleti ügyeiket bonyolítják. További korszerűsítés Nem vitás, ahol nagy tömeg van, ahol a várakozásból fakadóan feszültebb a hangulat, ott a bűnözés is gyakoribb. Életbevágóan fontos lenne, hogy Beregsurányban rendőrőrsöt hozzanak létre. A helyiséget az önkormányzat biztosítaná a szolgálatóházban. A rendőrség jelenléte nemcsak a lakosság érdeke, hanem elsősorban a határátkelőé. Az útszélesítésen, járda- és kerékpárútépítésen kívül meg kell tehát oldani a szemét- szállítást — különös tekintettel a folyékony hulladékra —, és a közvilágítás korszerűsítését is. Y j alantikor a Krisztus 1 / utáni huszadik évV század vége felé történt, Mátyás király, odafenn ülvén a mennyben, megelégelte, hogy odalenn mindenki hiába keresi az igazságot, hogy egyre gyakrabban emlegetik, és feltámadt haló poraiból. A hír futótűzként terjedt, fogadták is illendően, ahogy egy néhai, mégis eleven uralkodóhoz illik. Megmutatták neki a főváros nevezetességeit, hadd lássa, menynyit fejlődött az ország. Éleinte kicsit sokkolta a por, a zaj és a tömeg, ám mint felvilágosult uralkodó belenyugodott, hogy ennyire megváltoztak az idők. A problémák akkor kezdődtek, amikor kijelentette, márpedig ő most megy és elvegyül a nép között. A vendéglátó állami hatalmasságok ebben még nem is találtak semmi kivetni valót, azt hitték, ki tudja, miért, indulni akar a legközelebbi választásokon és a népben való elvegyülés része a kampánynak. Értesítették hát a Mátyás, a biztonságos televíziót, hadd lássa ország és világ, hogyan fog kezet egy ilyen nagy ember. Hamarosan ott sürgölődött vagy kétszáz újságíró, hogy lencse- és tollvégre kapja a nagy pillanatot. Mátyás tűrte is egy darabig a hajcihőt, ameddig tűrhette. De amikor felkérték, hogy nyilatkozzon a televíziónak arról, mely párt támogatásával kíván indulni a választásokon, akkor megunta a dolgot és kijelentette, neki elege van az egész felhajtásból, teljesen mellőzni akarja a nyilvánosságot. Senki sem értette, akkor mire való az egész, de egy király óhaját illik respektálni. Nosza, kirendeltek harminckét testőrt, négy páncélozott járművet, két helikoptert és három gyorsnaszádot, ha már annyira ölelkezni akar az alsó néprétegekkel, nehogy valami baj érje. Már éppen felsorakoztak a kísérő egységek, amikor észrevették, hogy a király szőrén-szálán eltűnt. A nagy felfordulásban csöndben kiosont az utcára, és elment, hogy találkozzon a néppel. Lett is rögvest nagy ijedtség, mert senki sem tudta, konkrétan kivel is szeretne találkozni Mátyás. Nosza, kiadták az országos körözést, tűvé tettek mindent, főként a szegényemberek portáján néztek szét, mert valaki Mátyás személyi dossziéjából kiolvasta, hogy előző életében főként ilyen körökben szeretettforogni. Két nap múlva lakossági bejelentés érkezett, hogy egy kis faluban különös öltözetű és beszédű betyár garázdálkodik, szétzavarta a működésképtelen képviselő-testületet, elvette a falu mágnásának adócsalással összeharácsolt vagyonát és szétosztotta a szegények között, aztán beállt a parasztok közé kapálni. Bár sokan bújtatták, néhány nap múlva sikerült Mátyást letartóztatni. Egy rendőr ugyanis, miután mar minden házat átkutattak, bement a falu kocsmájába, hogy leöblítse a torkát. Azonnal feltűnt neki egy külföldiül öltözött egyén és szentül hitte, egyenesen a csecsen maffiával találkozott össze. Bátran odalépett hozzá, felszólította, igazolja magát, de az illetőnek nem hogy személyi igazolványa, még lakossági folyószámla-betétje sem volt. Erre aztán bekísérte az őrszobára. Mivel tartottak attól, hogy ellenszegül a hatósági intézkedésnek, bemagyarázták neki, csupán a biztonsága érdekében tartóztatták le, mert egy király nem járkálhat csak így, egymagában a nép között. jy ésőbb azt rebesgetik ték, éjszaka egészen -£\_ rejtélyes dolgok történtek a fogda környékén. Mi igaz, mi nem, aligha lehet megtudni, de tény, hogy reggelre a fogda üres volt. Azt mondják, Mátyás megtért ősei közé, mert csak ott érezte magát biztonságban. Szorításban Szőke Judit A rejtőzködő szegénységet, azt a legnehezebb utolérni... Elindultam felderíteni, de becsapták az ajtót az orrom előtt. így a belváros színes színfalai mögött a kapu- aljnyi búvóhelyen a szekér- deréknyi gyerekkel létüket elképesztő körülmények közt tengetők, a lakótelep kockaéletét élő munkanélküliek, s azok, akik mindig kimaradnak a támogatandók skatulyájából. Akkor nagyobb a baj, ha a hátrányok halmozottak. A rejtett szegénység lélekszorítása, a fojtogató bizonytalanság felőrölheti még a legbom- babiztosabbnak vélt családi harmóniát is. A szegénysorsnak volt valamikor valami értékrendje, benne a tisztességgel, a tisztasággal, legalább a lelki gazdagság elérhető ígéretével. Jó, jó, legyintsenek csak nyugodtan, lelki gazdagság, s mondják, diadalmasan: a valódi gazdagság, az a valami! A kétgyermekes családapa gáz- és vízvezetékszerelő napi tizenhárom-ti- zennégy órát dolgozott majd egy évtizeden át, szabadnap, ünnepnap, nyaralás, semmi, hajtás, gürcölés annál inkább. Mert az elért szintet ugyebár, tartani kell. A feleség rákapott a drága kozmetikumokra, külföldi ruhákra. A férfi egy napon láthatóan minden külső ok nélkül áttért a menetirány szerinti bal oldalra, s nekihajtott egyenesen egy fának. Olyan pontosan, mint aki megcélozta, a halált keresve. Csodával határos módon mentették meg. A pszichiáter egy egész hetet arra szánt, hogy beszéljen vele, nem szabad így élnie, neki is jár pihenés, legyen többet a családjával, engedjen ki... Ha nem így tesz — óvta —felőrli magát. Úgy tűnt, meg is értette a beteg, mit kockáztat. Beleegyezett, hogy néhány hétre szanatóriumba küldjék. Egy nap azonban bekopogott a kezelő orvoshoz. Nagy nehezen kibökte, engedje haza. — Dolgozni kéne. Az asz- szony azt üzente, kevés a pénz... Kidöglöttem... Ezt már nem bírom tovább... Ferter János rajza Patinás házak Balogh Géza Ö rvendetes módon szaporodnak azok az épületek, ahol már a részletekre is figyelnek. Nemcsak a lakások, hanem az intézmények, boltok, irodák ajtói, ablakai is egyre meghittebbek, barátságosabbak lesznek lassacskán a megye településein. Még ha nem is általános jelenség ez, de azt mutatja, vége felé tart a fém-, s a műanyagőrület, mind nagyobb azoknak a száma, akiket nemcsak a célszerűség, de a szépség is vezérel. Biztosan emlékszünk még rá, hiszen nem volt olyan régen, amikor húsz-huszonöt évvel ezelőtt egyre- másra kezdték a mesterek kibontani az öreg, ódon házak falait, hogy kicseréljék a nyílászárókat. A gyönyörű, sokszor évszázados, a részleteiben is meghitt szépséget sugárzó ajtók, ablakok szúrták a megrendelők szemét, akik azt hitték, ha a máshol már divatba jött fém-, vagy műanyagkeretes ajtókra cserélik a régit, akkor ők hajde nagyon korszerűek lesznek. Hogy ezzel sikerült tökéletesen jellegtelenné silányí- taniuk a patinás épületeket...? Csak nagyon kevés helyen volt foganatja a műemlékvédelemmel foglalkozó szakemberek, vagy a lokálpatrióták szavainak. Tudjuk, Amerika a csodák, s a vagyonos emberek országa. Van egy dolog azonban, amiért az ottaniak rettenetesen irigykednek ránk, az öreg kontinens lakóira: a kultúránkért, az évezredes hagyományainkért: a templomainkért, kastélyainkért, öreg házainkért. Am nem csupán a várak, kolostorok őrzik e sajátos, utánozhatatlan kultúrát, hanem az apró részletek is. Egy-egy timpanon, zárókő, tartóoszlop, vagy éppen egy-egy ajtó, ablak, kilincs. Most e míves munkákkal egyre több helyen találkozhat az ember. Nyíregyháza belvárosában megszámolni is sok lenne őket, de a kisebb településeken is szaporodnak az igényes megrendelők. Örüljünk ennek, hiszen egy-egy szép épülettel nemcsak a tulajdonos lesz gazdagabb, hanem a város, tehát mi is. x iäiiip;:« % 4 *J * 1* J I & : ^^ÍCelet-Magyarorszá^^3^H
