Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-24 / 304. szám

1994. december 24., szombat Napkelet • A KM karácsonyi melléklete Magda olasz szülőkre talált „Domenico, mi húszévi házasság után ma újra házasságot kötöttünk!” BaribaAndrea Ha egy pszichológus szeme előtt zajlik a jelenet, ahogy Magda, a kis cigánylány a félig lerágott almacsutkát odanyújtja anyjá­nak, s az pillanatnyi habozás nélkül elveszi tőle és tovább harapja, messzemenő követ­keztetéseket vonhatna le belőle. Bár nem feltétlen szükséges ahhoz pszichológusnak lenni, hogy az ember ráérezzen: ennek az asszonynak húsz évi gyermektelenség után megadatott, hogy anya lehessen, s ő a mindössze egy hete ismert gyermekét any- nyira elfogadja, hogy minden fenntartás, viszolygás nélkül képes az általa megkez­dett ennivalót elfogyasztani. Emília, az anya, Olaszország egyik nagy­városának főpolgármestere mellett titkár­nő, férje, Domenico bankigazgató. Há­zasságuk alatt többször tűnt úgy, hogy megérkezik a várva várt gyermekáldás, de gyengének bizonyult Emília méhe a kihor­dáshoz. Négy évvel ezelőtt végül is arra az elhatározásra jutottak, örökbe fogadnak egy gyermeket, s mivel az asszony barátnő­je egy lengyel kislányt vett magához, a jól működő példa nyomán ők is a nemzetközi örökbefogadás mellett döntöttek. Két ki­kötésük volt mindössze: európai gyereket szeretnének, s feltétlenül kislányt. Az olasz államnak is van azonban kikötése, mégpe­dig az, hogy az örökbe fogadandó gyer­mek és a legidősebb szülő között legalább negyven év korkülönbségnek kell lennie. A véletlen segítségükre sietett. Egy isme­rősüknél találkoztak Ágival, a Magyaror­szágról elszármazott tolmáccsal, aki több alkalommal segédkezett már magyar gyer­mek olasz örökbefogadásánál. Ági jó kap­csolatban van a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei gyermek- és ifjúságvédő intézettel, ahol érdeklődésére szinte azonnal tudtak ajánlani egy megfelelő gyermeket. Magda ugyan már nyolcéves, de nemrég lett örök­beadható; Magyarországon ellenben élet­kora és származása miatt szinte semmi esé­lye nem lett volna az örökbefogadásra. Amint a házaspár megpillantotta fény­képét, megtörtént a csoda, a szerelem el­ső látásra: kijelentették, nekik EZ a kislány kell. Hogy a gyerek utáni vágy szólalt meg bennük ilyen követelőzőén, vagy az a cse­kélyke hasonlóság, amit a fekete hajú-sze­mű, mosolygós, tipikusan olasz Emília és a szintén fekete, mosolygós cigány Mag­da között véltek felfedezni, azt még ők ma­guk sem tudják megmondani. Mindeneset­re nagy hévvel nekiláttak a lakás átalakítá­sának: a papa dolgozójából gyerekszoba lett, két nappal még az utazást is elhalasz­tották, hogy a festő befejezhesse a kis bi­rodalom újjávarázsolását. A találkozás jobban nem is történhetett volna. Igaz, Emíliára előtte olyan sírás jött, hogy várni kellett néhány percet, míg lecsil­lapodik, mégse ömlő könnyekkel lássa meg a kislány új anyukáját. Csak éppen azt nem kalkulálták be, ahogy majd Magda megö­leli Emíliát, s feltartóztathatatlanul kibukik belőle is a zokogás... Az asszony akkor azt mondta férjének: — Domenico, mi húszévi házasság után a mai napon újra házasságot kötöttünk! Az itt eltöltött egy hét alatt az egymás­ra talált családot leginkább kéz a kézben lehetett látni. Magda a szállodában új szü­lei között aludt, s néhány nap múlva már jó pár olasz kifejezéssel gyarapodott szó­kincse. Szemmel láthatóan nagyon akar olaszul beszélni: úgy figyeli beszéd közben Emíliát és Domenicot, mintha minden sza­vukat megértené. Pedig egész biztos, nem fogja még fel annak á jelentőségét, ahogy a két felnőtt az újságíró kérdésére, hogy nem félnek-e a kislány nevelésével kap­csolatban jelentkező későbbi gondoktól, szinte egyszerre, határozottan rávágja: „no!” Találkozások a Szentatyával M. Magyar László Valamennyi keresztény hívőnek egy életre szóló élmény, ha személyesen találkozhat a pápával. Napjainkban mind többen hall­gathatják közvetlenül a katolikus egyház legfőbb emberét, hiszen II. János Pál pápa az elmúlt években számtalan országot fel­keresett már. Mindezek ellenére azt keve­sen mondhatják el magukról, hogy a pápa nyári rezidenciáján, az olaszországi Cas- tel Gandolfoban hitvesükkel és gyermekük­kel együtt fogadhatták a pápai áldást. Kö­zéjük tartozik Orosz Árpád görög katoli­kus pap, aki a Nyíregyházán működő Örökségünk Kiadó munkatársa. Bizony még napjainkban sem minden­napi látvány, hogy egy görög katolikus pap a számítógép előtt ül, s könyveket szer­keszt. Orosz Árpád láttán talán még a hí­vek is megdöbbennének, hiszen szinte min­den szabad idejében a monitor előtt ül, s kiadványok szerkesztésével foglalkozik. □ Olvasóinknak egy kicsit furcsának tűnhet, hogy egy görög katolikus pap nem­csak kedvet érez a könyvszerkesztés iránt, hanem érti is a szakmát. Mi ennek az okai — Papnövendék koromban az inns­brucki teológiai fakultásra kaptam ösztön­díjat, hogy filozófiát és teológiát tanuljak. A püspök úr azt mondta, ne menjek el, ha­nem a teológia elvégzése után majd olyan ösztöndíjat szerez, amelyik gyakorlatia­sabb, s inkább való nekem. így kaptam ösztöndíjat, s nyertem felvételt 1991-ben a brüsszeli nemzetközi zsurnalisztikái iskolá­ba. Teológusként az Élet és Világosság kis- papújság megalapítását szerveztem meg. Ötödévre Budapestre kerültem, itt aztán óriási energiát fektettem a számítógépes tördelés megtanulásába. A lényeg azonban nem a tudás vagy a szakértelem. Számomra a könyv nem szakma és számítógép, nem papír és nyomdafesték, hanem lélek, illetve olyan tárgy, amelynek lelke lehet. Ézekkel én üzenni szeretnék: magamból, saját meg­győződésemből adni valamit, s nekem ez a lényeg. Kérem a Jó Istent, hogy ne váljak ripaccsá, s hogy ne fakuljon el hivatásom és lelkesedésem a papírtonnák és a mega­byte memóriák között. 0 Ma már kevesen tudják, hogy énekelt a Ki mit tudi-ot nyert Nika kamarakó­rusban is. Abbamaradt az éneklési — A keleti egyház liturgikus életében alapvetően fontos az éneklés. Otthon is mindig szól valamilyen muzsika, vala­hogy a zene állandóan részt kér életünkből. A Nika kamarakórus azonban olyan for­mában, ahogyan régen énekeltünk, nem folytatódott. A Kodály Zoltán Általános Iskola karnagya, Szabó Dénes szokott néha megkérni bennünket, hogy a vegyes karban énekeljünk, s ide mindig szívesen megyünk a feleségemmel. A nyáron Olaszországban voltunk, s az utazás csúcspontjaként Cas- tel Gandolfoban a Szentatyának éneke­tünk. Gyönyörű volt. Nekem különösen is emlékezetes marad, mert a kisebbik gyer­mekem, Panka még szopott, s ezért el kel­lett vinni magunkkal. így aztán családos­tul állhattunk a Szentatya előtt. □ Milyen érzés volt a hitvessel s a. kislány­nyal állni a pápa előtti — A hazugsággal teli világban felüdítő dolog hiteles emberrel találkozni. Olyan­nal, aki nem kívülről csillogó, akinek nem kell magyarázkodnia, mert belülről sugár­zik. Már kispap koromban is, s később még két alkalommal találkoztam a Szenta­tyával, de soha nem tudtam itthon elmon­dani, milyen mélyen érintett meg az az egy­két másodperc, amikor a szemembe nézett. S bár először látott, mégis úgy érezhet­tem, fontos számára ez a pillanat. S ilyen­kor eltölt bennünket a boldogság, hogy ta­lálkozunk egy emberrel, akinek a szemében megláthatjuk Krisztus tekintetét. Meg ma­gunkat is, úgy igazából, s ez arra is ösztö­nöz bennünket, hogy saját utunkat megta­láljuk. Nagyon örültem, hogy magyaráz­kodás nélkül a hitvesem is megérezhette ezt. □ Nemsokára itt a karácsony. Mit jelent önnek a család és a szeretet ünnepei — Szinte minden ember ugyanazt érzi, csak másképpen önti szavakba; ajándéko- záSj szeretet, egyedüllét, csendesség; csa­lád... Nekem azt jelenti, hogy Isten töré­keny kisgyermekként elhozta hozzánk sze­metét, s az isteni szemetet elhozó ártat­lan csecsemő láttán nem tudunk érzéket­lenek maradni... Orosz Árpád a családjával a pápa előtt Arturo Mari felvétele RITMU S Gyertyafény a klubban Bár ha koncertek nem is lesznek az elkövetkező napokban a nyíregyházi Open Doorsban, mégis tárt ajtókkal várja az érdeklődőket a karácsonyi ünnepek alatt is a zenei klub. December 24-én este sok fiatal el-’ megy az éjféli misére, utána azonban még együtt szeretnének maradni, hogy egy jót beszélgethessenek. Rájuk gondolt elsősorban az Open Doors, ugyanis december 24-én éjféltől lesz nyitva a szórakozóhely. December 25- én és 26-án 20 órától várják a vendé­geken A hétfő esti (dec. 26.) rendez­vényre a belépés ingyenes. GONDOLKODÓ Két héttel ezelőtt a Tapsi rejtvény ma­gazin rajzos játékát adtuk fel fiatal olvasóinknak. A Tapsi magazin egy­éves előfizetését nyerte Ádám Viktó­ria, Nyíregyháza; Volkó Julianna, Kékese; Csernyi Mónika, Csenger. * A sokféle ötletes fejtörőkkel, külön­leges rejtvényekkel és kiszínezhető ké­pekkel kéthavonta jelentkező Tapsi magazin küldte el az alábbi feladvá­nyokat is. A megfejtést beküldők kö­zött A vadászat barátja című könyvet, sorsoljuk ki. 1. feladvány: Marci és Lilla szánkóz­ni szeretnének, de nem tudják, melyik úton induljanak el, hogy meg is ér­kezzenek a célba. Segítsetek nekik! 2. feladvány: Az ábrát cselesen ötven- =. négy részre osztottuk. Ha jó megfi- ■ gyelők vagytok, s a szerencsével sem álltok hadilábon, megtalálhatjátok azokat a mezőket, amelyekben az áb­rarészletek teljesen azonosak. Hány ilyen pár van? . ' ;. ■; ...már mindkét kezemet fogja valaki... Balázs Attila felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents