Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-03 / 286. szám
1994. december 3., szombat HÁTTÉR Kelel-Magyarország 3 A tudás sohasem jön későn Népfőiskola Nyírmadán • Nyolcvanhárom éves a legidősebb résztvevő Ezek a parányi fák már termést hoztak A szerző felvétele Balogh Géza Nyírmada (KM) — Az elmúlt években sok érdekes kezdeményezésnek lehettünk tanúi. Közéjük tartozik a népfőiskolái mozgalom újjászervezése, valamint az aranykalászos gazdatanfolyamok újraindítása is, melyeken rengeteg hasznos információval gyarapíthatják tudáskészletüket a falvak gazdaemberei. A megye egyik legsikeresebb népfőiskolája Nyírmadán működik, az idén már a harmadik kurzust szervezték meg. Az indulás azonban elégé döcögős volt. — Kilencvenkettő kora tavaszán kezdtük el néhányan forgatni fejünkben a népfőiskola gondolatát — eleveníti fel a kezdeteket Tamási Sándor, a madai kultúrház igazgatója s a népfőiskola lelkes patrónusa. — Akkor már egyértelmű volt. hogy a privatizáció nyomán rengetegen jutnak földhöz, ám közülük csak kevesen rendelkeznek azzal az ismeretanyaggal, mely nélkülözhetetlen az eredményes gazdálkodáshoz. Ki is küldtünk majd háromszáz meghívót, abban a hiszemben, hogy majd tódulni fog a sok információszegény ember. S visz- szajött tíz igenlő levél! Akárhogy forgatjuk, ezt bizony akár kudarcként is értékelhetjük, de a szervezők úgy döntöttek mégis, nem erőszak a disznótor, s elindították az egy évig tartó kurzust. A következő esztendőre megduplázódott az iskolapadokban ülő gazdák száma, s az idén is tizennyolcán vesznek részt a foglalkozásokon. E foglalkozásokat persze Barackos Hodászon Hodász (KM) — Lapunk december 1-jei számában megírtuk, hogy léüzem építését tervezik Hodászon. Más gazdasági elképzelések is szerepeltek a tudósításban. Ketten is reagáltak írásunkra: ők másként képzelik el a település jövőjét. Elhangzott, hogy elsősorban nem léüzemre, hanem más, mezőgazdasági feldolgozó üzemre lenne szüksége Hodásznak. Szükséges az alma rekonstrukciója, ismét az alma hazájává kell tenni Ho- dászt. Itt járt egy országos hírű szakember, aki megállapította, hogy a környékbeli talaj és a klíma nagyszerűen alkalmas barack termelésére. Telepíteni kell barackot. A szántóföldi növények feldolgozását is tervbe lehetne venni. A mostani önkormányzat a helyi iskolával közösen pályázat útján több mint egymillió forintot nyert, ennek felhasználásával decemberben beindították a tizenéves fiúk mezőgazda- sági alapképzését, a tizenéves lányoloiak pedig háztartási alapismereteket oktatnak. A hallgatók többsége cigány származású. Vállalkozó önkormányzat létrehozása is szóba jöhet, esetleg részvénytársaság formájában. nem úgy kell elképzelni, hogy minden áldott nap reggelén ceruzát fognak kezükbe az emberek, hiszen az összejöveteleket úgy időzítik, hogy a munka azért ne lássa a kárát. A madai művelődési házban rengeteg, messze földön híres szakember fordult már meg, a témákat pedig igyekeznek úgy összeválogatni, hogy az minél többeket érdekeljen, s kézzel fogható eredményei lehessenek. — Nyírmada a környék egyik legnagyobb almatermesztő települése — folytatja az igazgató —, így aztán a gyümölcstermesztés körül bolyongunk a leggyakrabban. De tartottak már nekünk a burgonyatermesztésről, a talajerőpótlásról, a növényvédelemről, a kistermelők adózásáról is előadásokat. Talán nem kell bizonygatnom, mennyi új, hasznos tudnivalóval gazdagodtunk. A gyümölcstermesztés elterjedtsége is mutatja, a madai gazdák mindig is nyitottak voltak az újra, talán éppen ez is magyarázza a népfőiskola sikerét, melynek hallgatói között még nyolcvan éven felüli gazdaembert is találhatunk. Csinálos János nincs még ugyan nyolcvan, de azért benne van már a korban, még ha nem is látszik rajta, éppen ott jártunkkor ünnepelte a het- venharmadik születésnapját. — Tudom én, hogy hetven éven túl már nem nagyon szokott gyümölcsfát ültetni az ember, de annyira felkeltette az érdeklődésemet egy előadás, hogy nem bírtam ellenállni a kísértésnek — fogad bennünket nevetve, s hátára kanyarítja a nagykabátot, mert kint kegyetlenül hideg szél fúj. — Az intenzív almatermesztés hazai lehetőségeiről beszélt az egyik szakember, s miután én mindig is szerelmese voltam az almának, felültem a vonatra, s bementem dr. Bartha Józsefhez Nyíregyházára, hogy adjon nekem pár gyümölcsfát. S kaptam negyvenkét darabot. A két éve telepített, szuper- intenzívnek mondott fácskák tényleg szuperintenzívek. Nem magasabbak azok másfél méternél ma sem, de az idén már termettek egy jó ládányi- val, s akkora egy-egy alma, hogy nem fér el az ember tenyerében. — A boldog emlékű Thille Károly bácsi honosította meg nálunk az almát — mondja a vendéglátónk, miközben nézegetjük a kis fákat. — A mi apánknak is tizenegy holdja volt, de abból hat holdon almás! Akkor faiskola is működött már Madán, de pénzünk nem volt, hogy megvegyük a csemetéket, így aztán a bátyámmal nekiálltunk szemzeni. Már éppen termőre fordultak a fák, mikor betagosították a kis gyümölcsösünket, s én hosszú időre elszakadtam a fától, a földttől. Most, ez a negyvenkét kicsi fa azért kárpótol sok mindenért. Nyéki Zsolt ■w—T xegi monumentum íf aere perennius — J—J motoszkál két hete már az emberfejében a latin mondás, mely azt állítja: ércnél is maradandóbb emléket állíthatunk — önmagunknak. Hazai művészek egész évi munkáját elismerő díjkiosztó gála hagyta kétségek között a nézőt, aki azóta is gazdasági, kulturális és etikai kérdéseken rágódik. A menü adott: egy idegenbe szakadt, dúsgazdag honfitársunk, aki — kissé tiszteletlen megfogalmazásban —koránál fogva a halál gondolatával barátkozva szeretett volna maradandót alkotni. Hazatelepített hát egy vagon pénzt, hogy ennek kamataiból a magyar művésztársadalom legjobbjait évről évre megjutalmazzák. A szándék mindeddig nemes és megtámadhatatlan, a gond a kivitelezésnél kezdődik. A megható önzetlenség ott kapott gellert, amikor a szerényen magyar Oszkárnak kinevezett díj adományozója a gála főszereplőjévé lépett elő. Szellemi életünk elitje borult a hóbortjairól híres hölgy kacsójára és keblére, s ettől kezdve már nem a művészeken volt a hangsúly. Színpadra vonult bokszoló és genetikus, mindenki, akit ismer és szeret az egész ország. Persze naponta találni olyan jómódban élőket (őszinte tisztelet annak a kivételnek, aki tett is valamit érte), akik az esz- mélés ritka pillanataiban szeretnék bebizonyítani önmaguknak, de még inkább a környezetüknek, hogy ők azért valakik. A próbálkozás aztán a legtöbbször hangzatos névjegykártyák nyomtatásával ki is merül, a kitörés gyorsan kudarcra ítélt kínlódássá torzul. A díj egyelőre lefújva, pedig valóban nagy veszteség lenne, ha az ügy itt meghalna. Azok az emberek, akik milliókat szórakoztatnak, s feledtetik el a szürke eminenciások egyre súlyosabbá váló gondjait, megérdemlik a külön elismerést, csak a körítésre kell egy kicsit jobban vigyázni. Mert lehet a feltét kitűnő, ha a köret elveszi a kiéhezettek étvágyát. g »»A»— .g „- a J!1 2 _. oremus s^i^cüiü ___m T Y a Í8az’ hogy nincs I i abszolút tehetségte- X X len ember, akkor Gerzson volt az a bizonyos kivétel, aki erősíti a szabályt. Már az iskolán is csak nagy nehézségek árán, szülői segédlettel éviekéit át. A papa azonban jól tudta, hogy az érvényesüléshez legalább egy érettségi kell, ezért minden befolyását latba vetve,— hál’ Istennek volt neki bőven — elvégeztette vele a gimnáziumot. Az érettségi után aztán Gerzson munkába állt. Pontosabban, munkába álloga- tott, mert sehol sem állta meg a helyét. Természetesen ilyen családi háttérrel fel sem merült, hogy egy olajos munkapad mellett töltse hátralévő bőséges napjait, ám egy íróasztalt és egy széket mindig sikerült neki keríteni. Baklövéseiről hamarosan legendák keringtek. Az egyik helyről azért kellett mennie, mert a Kis Margitnak szóló végrehajtási határozatot a bíróság elnökének címére küldte ki, a másik helyen azért kötöttek útilaput a talpára, mert a cég hókotrókra vonatkozó árajánlatát egy kongói cégnek postázta. Eleinte a reklámszakmában látottfantáziát, ám amikor egy hajcsavarokat propagáló termékbemutatóra kizárólag a bőrfejek szövetségét hívta meg, innen is kipenderítették. Maga sem tudta, hányadik munkahelyét taposta már, Hivatásos felelős amikor némi segédlettel bekerült az Állami Frázisipari és Igéretkereskedelmi Részvénytársasághoz. Hamarosan bebizonyította, hogy ő mindenre képes. Bár néhány nap után már csak a legvégső esetben bíztak rá valami feladatot, annyit mégis sikerült elérnie, hogy főnökei a hajukat tépjék. Mindenki természetesnek vette, hogy félóránként hívatják raport- ra és az itt elhangzott beszélgetések nem minden esetben tűrték volna a nyomdafestéket. Történt egyszer, hogy a cég vezérigazgatója valami irdatlan baklövést követett el, mellyel a részvénytársaságnak többmilliós kárt okozott. Jól tudta, ha most nem tudja tisztára mosni magát, akkor napokon belül repül. És ekkor fantasztikus ötlete támadt. Behívatta Gerzsont, roppant nyájasan fogadta, aztán feltárta előtte nehéz helyzetét és megkérte, vállalja magára a balhét. Természetesen, ő sem lesz hálátlan. Mivel azonban senki nem hitte volna el, hogy egy huszadrangú hivatalnok ilyen súlyos kérdésekben dönthetett, visszamenőleges hatállyal azonnal kinevezték osztályvezetőnek. Az akció sikeresnek bizonyult, és bár Gerzson fegyelmit kapott, ezt hamarosan elfelejtette mindenki. Nem így a vezérigazgató. Ezt követően ahány baklövése volt (és ebben nem szenvedett hiányt), valamennyit a Gerzson nyakába varrta. Természetesen, nem minden ellenszolgáltatás nélkül. A munkatársak meglepetten tapasztalták, hogy miközben sorra gyűjti a fegyelmiket és naponta szidalmazzák, egyre emelkedik a ranglétrán, és a fizetése is nő. Amikor egyszer valamelyik rebellis beállítottságú kar társ megkérdezte, hogy tulajdonképpen mit is csinál Gerzson, azonnal elbocsátották, mondván provokatív kérdésefvel rontja a cég jó hírét. Am az eset bizonyította, hogy a problémát valahogy rendezni kell, ezért hamarosan létrehoztak egy felelősségelhárítási főosztályt, melynek élére természetesen a legtapasztaltabb szakember került. Ahogy Gerzson pozíciója szilárdult, úgy került egyre válságosabb helyzetbe a cég. Sorra küldték el a dolgozókat, megkezdődött a felszámolás. Csupán ketten úszták meg a dolgot különösebb megrázkódtatás nélkül. A vezér ugyanis szerencsére épp akkor tudta meg, hogy neki van két kft-je. Ézek aztán nagyon szívesen átvették Gerzsont is, mert tapasztalt szakemberekre mindenütt szükség van. — Vasutassztrájk Ferter János karikatúrája Szőke Judit y irágzik a gazdasági bűnözés. A Büntető törvénykönyvet is ehhez a tényhez, az élethez igazították, új bűncselekményi tényállások is megjelentek benne. Immár közelebbről megismerkedhetünk eddig csak a nyugati filmekből ismerős fogalmakkal, olyanokkal, mint forró pénz, pénzmosás, hitelezési csalás... A rendőrség, habár ma sokkal jobb esélyekkel indulhat a fehér- galléros bűnözéssel szemben, még mindig egy jó orrhosszal lemarad — több ok miatt. A gazdaságvédelmisek egy számítás szerint másfél év alatt olyan tízmil- liárd forintnyi bűncselekmény elkövetését akadályozták meg. Tízszer annyit, mintamennyibe eddigifenntartásuk került. De ne tessék hátradőlni a karosszékben... Mert álljon itt két másik szám is, melyek már inkább adnak okot a döbbenetre, semmint a lelkesedésre, az elégedettségre és az állam- polgári nyugalomra. Tavaly a lezárt (tehát az olajhamisítási ügyek nélkül) 400 ezer bűncselekmény okozta teljes kár 40 milliárd forintra tehető, ebből több mint 18 milliárd forint az 1200 körüli, úgynevezett elitbűnözésre jutott. S most tessék megkapaszkodni — a feketegazdaság becsült értéke 150-300 milliárd forint... Az eljárások — összetett indokok miatt — rendkívül elhúzódnak, nagyon nehéz a bizonyítás, komoly és nagyon időigényes, összetett a pénzügyi szakértői munka, az ügyvédek hadával körbevett vélelmezett bűnelkövetők rá is játszanak az időhúzásra. Nem is igen született még precedens értékű ítélet. S ami talán a legnyugtalanítóbb, hogy nem túl sikeresen futnak össze a szálak. Némi túlzással szólva nincsenek beszélő viszonyban egymással azok, akiknek pedig illene, az adóhatóság, a bankok, a tb, s az igazságszolgáltatás szervei. Miközben — talán — valakik törik a fejüket a gazdaságvédelmi koordináción, a közvetlen információs kontaktuson, háborítatlanul folyik a svindlizés. Nagyon nagyban. k vJ *XÍJ II 111 Életművek !I!!biÉ|||IIII|2|Íí!||^ Svindlerek világa
