Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-24 / 304. szám

1994. december 24., szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Vég haj rá, és startstrategia A cipősöknél igen nagy a konkurencia • A Bábolna-Bereg termeltet Nyíregyháza (KM-MCS) — Az év végi hajsza kellős kö­zepén a cégek többsége már értékelte az idei évet, és meg­határozta a következő esz­tendő stratégiáját. A tervek elég vegyesek, hiszen sokan annak is örülnek, ha az idei árbevételt jövőre megismét­lik, mások fejlesztéseken, előrelépéseken gondolkoz­nak. Az elképzelésekről négy megyei céget kérdeztünk meg. — A bővítő, fejlesztő beruhá­zásokat idén befejeztük, jövő évben a gyártmányfejlesztésre fordítunk nagyobb hangsúlyt, az új modellek kialakítása lesz az elsődleges feladatunk — nyi­latkozta Leviczki Imre, a cipő­gyártással foglalkozó Lebok Kft. ügyvezető igazgatója. - Ebben az iparágban nagyon erős a konkurencia, rengeteg olcsó importcipővel árasztják el az országot. Elsősorban a divatot követve dobunk piacra új termékeket, amelyeket kö­zött elsőként fognak szerepel­ni gyermekcipők. A 70 fős lét­számunk megmarad, a napi 200-250 pár cipő elkészítése sem fog növekedni, de jelen­tősen bővül a termékskálánk. Jövőre erősíteni akarjuk a saját bolthálózatunkat, emellett az ország valamennyire részébe eljuttatjuk cipőinket, hiszen termelésünk 95 százalékát a hazai vevőknek szánjuk. A bi­zonytalan fizetési kondíciók miatt a keleti export jelentős növelésére egyelőre nem gon­dolunk. — Jövőre örülünk, ha a je­lenlegi helyzetünket stabilizál­ni tudjuk — mondta Prokob János, a megyében három benzinkutat, valamint szervi­zeket működtető és autóal­katrész-eladással foglalkozó nyírbogáti Bogát Kft. egyik tulajdonosa. — A tartályfenn­tartási engedély valamint a 100 forint feletti esetleges benzinár miatti új típusú szám­láló szerkezetet beépítése mi­att a következő évben 3 millió forintos pluszkiadásunk lesz, amit egyáltalán nem tervez­tünk. Úgy érzem, hogy a vál­lalkozásokat szigorító intéz­kedések és az elvonások növe­kedése miatt bővítésre, fej­lesztésre egyáltalán nem gon­dolhatunk. Amiben azért előre szeretnénk lépni: a Ford már­kakereskedést kívánjuk erő­síteni, a nyugati autókereske­delmet akarjuk kiszélesíteni, amelyek talán jelenthetnek forgalomnövekedést. Ameny- nyiben jövőre az idei bevételt teljesítjük, akkor remélem, hogy vagyonfelélés és lét­számcsökkenés nélkül kibír­juk az évet, de már előre lá­tom, hogy nem lesz könnyű. — A fejlesztési terveink kö­zött az első helyen az szerepel, hogy bekapcsolódunk a ba­romfi (liba, kacsa) termeltetés­be a Hajdú-BÉT Rt-vel közö­sen — tudtuk meg Juhász Istvántól, a vásárosnaményi Bábolna-Bereg Takarmány- gyártó Kft. ügyvezető igaz­gatójától. — Az utóbbi időben a takarmányfogyasztás csök­kent, emiatt lépünk egyet előre és az előállított takarmányt saját telepeinknek szállítjuk. Részben már mi is elkezdtük a baromfitartást, hiszen a kis- varsányi telepünkön 150 ezer csirkét nevelünk. Jövőre rész­ben a Rétközben, részben a megyében integrálni kívánjuk a baromfitermelést, ehhez ter­mészetesen termelőkkel fo­gunk szerződést kötni. Mindez számításaink szerint 10-11 ezer tonna plusztakarmányt je­lent, amelyhez a mezőgaz­dasági alapanyagot a me­gyéből vásároljuk fel. Ehhez is anyagilag hozzájárulunk, hiszen a vetőmagot meghite­lezzük, az árát a beszállított terményből számítjuk le. Je­lentős beruházásként említem a hazánkban egyedülálló ex­pandáló berendezés beüzeme­lését, amely a kész takarmányt sterilizálja. Ennek finanszíro­zását japán hitelből kívánjuk megoldani. — A Taurus Pálma Kft. az 1994- es évet is nyereségesen zárja — mondta kérdésünkre Lengyel Lajos ügyvezető igaz­gató. — Árbevételünk, terve­inknek megfelelően, megha­ladja az egymilliárd forintot. 1995- ben nettó árbevételünket 23 százalékkal kívánjuk nö­velni, elsősorban az export­értékesítés növelésével. Ex­portpiacainkon az elkövetke­zendő években fognak beérni azok az értékesítési lehető­ségek, melyek az ISO 9002 szerinti minőségbiztosítási rendszerünkből és a terméke­ink folyamatos, vevőorientált fejlesztéséből fakadnak. En­nek eredményeképpen siker­nek könyveljük el, hogy sok nyugat-európai elsőszerelővel tartós kapcsolatot sikerült ki­építeni. Hosszú évek után elő­ször 6-7 százalékkal kívánjuk növelni a termelői létszámot, tekintettel megrendeléseink növekedésére. A létszámemel­kedés ellenére javítani szeret­nénk a kft. hatékonysági mu­tatóit, illetve a nyereségterme­lő képességét. A következő évben egyik leglényegesebb feladatunk az ISO 9001 sze­rinti minőségbiztosítási rend­szer megvalósítása, mely alap­vető változásokat hozhat a kft. működésében és piaci sikerei­ben. Célunk az, hogy vevőink egyre jobban elégedettek le­gyenek termékeink minőségé­vel, munkatársainknak pedig megbízható megélhetést kívá­nunk nyújtani. ........................................^Ü _........................................................................................................... A kommandósok söté­tedés után érkeztek és mentőt is hoztak ma­gukkal. Vagy fordítva! A ko­csijaikat diszkréten leállítot­ták a sarok mögött és hivatá­suk magaslatáról közelíteni kezdtek a régi sarokház ut­cáról is jól látható hátsó aj­taja felé. — Biztosan a bolond em­berért jöttek... Valaki beszól­hatott, hogy vigyék el... ki­törhetett rajta a bolondé- ria — latolták az utcán áll­dogálók, és az ablakokban is megjelentek az érdeklő­dők. A bolondot mindenki is­merte a környéken. Hatvan felé járó magas szikár ősz hajú férfi volt, nagy fizikai erő birtokában, ami birkózó­múltjának maradványa volt. Állítólag jó ideje dilicédulá­val élt, bár olyan mendemon­da is keringett, hogy néha még felkérték, gyerekedzés vezetésére. Akik rábízták a birkózópalántákat, bizonyá­ra tudták: a bolond ember nem árt senkinek. Legfeljebb magának. Időnként ugyan je­lentkeznie kell a kórházban megfigyelésre, ezért olykor hetekig sem látták hazajönni. Már a lánya sem jár hozzá. Rajta kívül hárman laktak a házban. Mögötte, hátul egy A bolond ember lámpája fiatalember, aki alig volt ott­hon, elöl meg az öregember a rég elvirágzott lányával. Na, ők nem állhatták a bo­lond embert! Az öreg azt hí­re sz telte, hogy meg akarja őt ölni, egyszer hátba is vágta valami bottal a pincelejáró­ban. Amíg a kommandó beha­tolni készült, a bámészkodók némelyike már tudni vélte, hogy ők hívták ki a mentőket, mondván: a bolond ember ön- és közveszélyes, most is gázszag jön a lakása felől. Pedig csak az történhetett, hogy ez egyszer nem ment be a megfigyelésre. A gázt ugyanis nemrég kikapcsolták nála. Szóval a kommandósok jöttek, behatoltak és már vit­ték is! Nem kis közönség gyűlt össze addigra, amikorra elő­írásosan kihozták a lakásból. Hátracsavart kézzel, kény­szerzubbonyban, ahogy kell. Kimagaslott a kommandósok és mentőápolók közül és semmi ellenállást nem tanú­sított. Az egész olyan volt, mintha Dantont vitték volna újfent a vesztőhelyre. A bá­mészkodók hamarosan szét­széledtek, mindenki ment a dolgára. Talán jobb így, — nyugtatták lelkiismeretüket —, mi lenne vele karácsony­kor? Ott benn melegben lesz és kap ennivalót is. Igen ám, de a lámpát, ami az ajtó fölött volt, elmenet- ben égve hagyták az intéz- kedők, és attól kezdve világí­tott éjjel nappal. Csak az nem láthatta az arra járók közül, aki nem akarta. Ele­inte még beszélték: kellene valami megoldás, hogy ne égjen ki és ne csináljon fo­gyasztást, mert ha hazaen­gedik a bolond embert, nem lesz udvari világítása, vi­szont kap olyan villanyszám­lát, amit nem tud kifizetni és az áramot is kikapcsolják nála. De intézkedés nem tör­tént. A lámpa világított: fen­nen, fájón, időtlenül. Először a kamionosok kezdtek lassabban hajtani a ház előtt, hogy ne riogassák a kisebb járművek vezetőit, aztán a buszsofőrök várták be a késve rohanókat. Pár nap múlva a kukázók nem dobálták szét a szemetet és gonosz suhancok sem törték tovább a megálló melege­dőjének borítását, és a tele­fonfülkéket sem koncolták fel ismeretlenek. Közben a lám­pa világított. Egyre világo­sabban, mintha ama Betlehe­mi Csillag költözött volna a búrája mögé. A boltos asszony nem ki­abált a tolvajokkal, mert azok messze elkerülték az üzletet, vagy jobb útra tértek. A munkanélkülieknek meg­jött a segély és a zöldséges olcsóbban adta a fenyőfát. A politikusok nemhogy meg­békéltek, de emberi értékek sorát kezdték felfedezni egy­másban. A terroristák plüss- maciért, legóért álltak sor­ban testvérhúguk kislánya vagy kisfia kedvéért és a tá­voli tájakon dörgő fegyverek is elhallgattak. A sokat szen­vedett városokban mindössze az ágakról lezúduló hó tom­pa puffanása hallatszott a hegyek felől. Csak a lámpa gazdájának megfigyelését folytatták a zárt osztály ko­mor díszletei között, aki nem sejtette, hogy ő fizeti a szám­lát. A ztán mégis kialudt a lámpa. Elhamvadt benne az izzószál. Mi lesz ezután? — néztek ijedten egymásra az emberek. — Legalább az ünnepeket bírta volna végig! Négy nap múlva karácsony. Dankó Mihály ...esküszöm, hogy ha­zámhoz, a Magyar J J Köztársasághoz, an­nak népéhez hű leszek..., minden igyekezetemmel te­lepülésem javát szolgá­lom!” A napokban sok ezer megválasztott polgármester és önkormányzati képviselő ismétli el ezeket a monda­tokat, teszi le az esküt. Meg­ható és felemelő pillanat. A kampány fárasztó és felzak­latott napjai, a választás iz­galmai után boldog fel- szabadultság. Az első találkozás, a fennkölt eskü, a megbízó- levél átvétele ünnepélyes pillanat. A gratulációkban viszont már ott bujkálnak a hétköznapok. A Himnusz hangjait követik az első ko­moly döntések. Sokan in­dultak, rátermettek, vagy kevésbé rátermettek, füg­getlenként vagy valamelyik párt programját felvállal­va. Végül is december 11­én néhány hely kivételével döntött a nép, megválasz­totta vezetőit, négy évre az ő kezükbe tette le a tele­pülés sorsát. Tervek és ígéretek, most valósággá válhatnak. Bár előre látni, nem lesz könnyű az út, melyen elindultak. Vi­ta és kemény harc árán le­het csak eredményt elérni, s néha népszerűtlen döntés is szolgálhatja a település ér­dekét. Bizonyosan lesz, aki csalódik, mert nem erre számított, talán fel is adja, de a többség úgy áll fel a ciklus végén: mi mindent megtettünk. Ha el is maradnak a látványos köszönetek, cso­dálatos dolog a közt szol­gálni, azért a lakóhelyért, azért a többségért tenni, akik bizalmukkal tisztelték meg. Együtt és nem egy­más ellen. Kötelezzen min­denkit az önként választott tisztség, és ez az eskü is, melyet az ősi magyar szo­kásjog és a törvény is meg­követelt! Csípj meg, Dodi! Ez álom vagy valóság? Ferter János rajza lllll > f ¥ ] t II | íJU * | j Amerikai kapcsolat Páll Géza Mindig csodaváró nép voltunk. Ami­kor nagyon össze­csaptak a fejünkfölött a hul­lámok — számos példa bi­zonyítja a történelmünkben — nem annyira a saját erőnkre igyekeztünk tá­maszkodni, még ha az véges is volt, hanem valamilyen külső segítségre. Egy eléggé friss, örömteli esemény idézte fel a csoda­váró magyar betegséget, merthogy mint ez közis­mert, magyar származású kormányzó győzött New York államban a legutóbbi választáson. Talán lega­lább annyian örültek a tá­volról érkezett hírnek itt­hon, nálunk, mint a világ óriás metropolisában, a több mint tíz milliós New Yorkban. Máris elkezdőd­tek a találgatások, tervez- getések, vajon mi jó szár­mazhat ebből nekünk, talán az üzleti világ ezután ke­gyesebb lesz hazánkhoz, megpuhulnak a kemény szívek, komoly méretű tőke- beáramlás, kölcsönök, elő­nyös együttműködési szer­ződések jöhetnek létre. Leg­nagyobb örömünkre. Nem szeretném egy szik­ranyit is tompítani a ter­mészetes és teljesen normá­lisnak nevezhető büszkesé­get, hogy a sok jelölt közül a magyar származású George Pataki lett a győz­tes, akinek a nagyapja még a múlt században vándorolt ki Debrecenből. Érthető-e, hogy a magyar közvéle­mény nem annyira az ottani programjára kíváncsi Pa­taki kormányzónak, hanem arra, mennyit kamatozhat ez hazánknak. Az közismert, hogy New Yorknak hiva­talosan egyetlen testvérvá­rosa van, ez pedig Buda­pest. Arról persze nagy naivi­tás lenne ábrándozni, hogy hazánkat az újszerű ameri­kai kapcsolat fogja kihúzni a gödörből, de alighanem azoknak sincs teljesen iga­zuk, akik egy felsőbbren- dűen csak megmosolyogják a csodavárókat. Dolláresőt persze aligha kell várnunk, akár George Pataki, vagy más magyar származású amerikai tényezők jóvol­tából, de több értelmes, megvalósítható, mindkét ország számára hasznos üz­letet igen. Már csak azért is, a magyar magyarral, kü­lönösen, ha az egyik nem itthon él, talán jobban szót érthet. X 1 Eskü-: wmm m. ___.m. I Nézőpont A Bogát Kft. tulajdonosai fejlesztésre nem nagyon gondolnak Balázs Attila felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents