Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-23 / 303. szám
1994. december 23., péntek HAZAI HOL-MI. Pillanatképek a közgyűlésről Hamvas László, a Megyei Választási Sző- Az exelnök, Medgyesi József (balról) a szakértők, vendégek sorá- vetség szónoka beszél ban Pataki József mellett foglalt helyet Légiós karácsony a sivatagban Egy nyíregyházi caporal élményei Afrikából, ahol sporttal is ünnepeltek Szavazás előtti eszmecsere a szocialista frakcióban Oláh Albert, a Szabad Demokraták Szövetségének frakcióvezetője érvel Máthé Csaba Nyíregyháza (KM) — Karácsonykor az idegenlégióban szabad volt minden: a légiós megverhette a tisztet, vagy fordítva, semmilyen rendszabály nem létezett, szabályosan állt a bál, a kapitány például 12 fekete nőt hozatott a laktanyába, akiknek szépségversenyt rendeztek. Ízelítőül így kezdte a karácsonyi és újévi idegenlégiós szokásokat az a — nevét egyelőre még inkognitóban tartó — nyíregyházi fiatalember, aki két évet húzott le az egyik Afrikában állomásozó ezredben, ahol raj- parancsnokként szerelt le, rendfokozata szerint pedig caporal (tizedes) volt a szárazföldi felderítőknél. Tizenegy különböző nemzetiségű katona tartozott a rajához, akikkel kizárólag csak franciául beszéltek. A nyelvet egyébként szinte valamennyien kint tanulták meg. —- A karácsonyi ünnepek előtt az idegenlégióban változatos sportműsorok (az ösz- szes labdajáték, úszás, vagy különböző futások) szerepelnek a napi programban — kezdi a beszámolót. - A fő attrakció, a hab a tortán a sivatagi ünnepi futás volt, amelynek távja 18 illetve 15 kilométer, amit a reggeli órákban 35-38 fokos melegben futottunk le. Mindenki sportfelszerelésbe öltözött és nekivágott a távnak, amelyet a sivatagban a négerek és az autók alakítottak ki. Teljesen elvesztette a légiós a térérzékét, nem volt kitéve mennyi van még hátra, rohanni kellett teljes erőből. A győztesnek semmilyen jutalma nem volt, a vesztesnek viszont addig kellett futnia, míg a szintidőt, a 40 percet el nem érte a 15 kilométeres távon. Nekem például 36 perc volt a legjobb időm. Nem volt mese, mindenkinek le kellett futnia, még annak is, aki aznap szolgálatban volt. Kora reggelre a sivatagi homok teljesen megdermedt, recsegett az ember lába alatt, de azért néhol bokáig is bele lehetett süllyedni a szétmáló homokba. — Ünnep előtt egy hónapEgzotikus tájakon... pal különböző anyagból (fából, papírból, műanyagból) szakaszonként vagy rajonként kis vallásos figurákat kellett készíteni, amelynek valahogy a légióra is kellett utalnia. Elég komoly munka volt elkészíteni, de ezeket már díjazták. Az ajándékozás eléggé eltérő az itteni szokásokhoz, hiszen minden idegenlégiós kapott egy bonuszt, amit a helyi kantinban levásárolhatott. Az összeget azért behatárolták, a maximum 15 ezer djibouti frank, ami kb. 10 ezer forintnak megfelelő volt. Az ajándékra ráírta mindenki a nevét és leadta az irodára, amit az ünnepség keretében a kapitány adott át mindenkinek. Furán hangzik, de mindenki azt vette, amire szüksége volt, én egy walkmant „kaptam”. Ha valaki a bonusznál drágább ajándékot akart, akkor saját zsebből bepótolta. Ezen kívül az ezredtől például szuvenírként egy öngyújtó is járt, amin rajta volt a címer, meg a légiós neve és rendfokozata. Aki az ezred kantinjában vásárolta le a bonuszt, az kapott egy sorsjegyet, amin többek között Lada Nivát és Toyotát lehetett nyerni. — Karácsony napján díszmenetet tartott a légió, külön erre a célra készült egyenruhát vettünk fel, fehér sapkát, piros-zöld vállapot, vastag kék övét, amelyeket egy-egy nyertes csata emlékeként kapta a légió. Levertük a díszmenetet, majd a kapitány mondott egy ünnepi beszédet és kezdődhetett a háromnapos vigadalom. Este a tisztek családtagjainak tartottak egy összejövetelt, ahol az összes náció az anyanyelvén énekelt vallásos dalokat. A vacsora terülj, terülj asztalkám volt, ami finomságot el lehet képzelni, azt denfajta mennyiségi korlátozás nélkül. Kagylók, rákok, homárok, halak, gyümölcsök és még sorolhatnám az ínyencségeket. Akinek szerencséje volt és a laktanyában töltötte a karácsonyt — még ha a kórház vagy a fogda lakója volt is — hozzájuthatott a földi javakhoz, de az őrszolgálatosok kint a terepen és az ügyeletesek is ünnepelhettek, legfeljebb nem a laktanyában és nem ihattak. Ezután kezdődött a módszeres evészet és ivászat. — A kapitány 12 fekete nőt rendelt meg a közeli városból, akiket busszal hoztak el a laktanyába. Fürdőruhás szépségversenyt tartottak a számukra, különböző show-műsor szerepelt a programban, amelynek költségeit a szakaszpénztár állta. A légiósoknak egy fillérjébe sem került. A szépség- verseny győztese egy légióssapkát és egy díszes szalagot kapott. Szerintem egyformán csúnyák voltak valamennyien, csak a balhé kedvéért jelölték ki a győztest. Utána ők is csatlakoztak a karácsonyozó légiósokhoz. Záróra egyáltalán nem volt, aki másnap 10 órakor is meg akart inni egy üveg whiskyt, akkor annak adtak. A háromnapos karácsony teljesen laza volt, megkötés nélkül mindenki azt csinált, amihez kedve volt. Az éjféli meztelen fürdőzéstől kezdve minden amit el lehet képzelni, szerepelt a műsoron. Emellett ki lehetett menni Djiboutiba — A légióban a karácsony a legszuperebb ünnep, a szilvesztert szinte nem is tartják. Újévkor semmilyen buli nincs, egy jó vacsorát főznek és ezzel be is fejeződik az ünnep. Ha bárki akarta, akkor kért egy üveg pezsgőt, kibontotta és megitta. felrakták az asztalokra mmVadőcba rózsát Szárazvirágok adventi kiállítása Kormány Margit Penyige — A penyigei honismereti szakkör évtizedek óta eredményesen működik. Évről-évre változatos programokat valósít meg. Munkájában méltó partnerek a gyermekek mellett a szülők, a pedagógusok, a falu vezetői és más szimpatizánsok. Az idei újítás: negyedévenként egy kiállítás a helytörténeti gyűjtemény állandó kiállításával párhuzamosan. December 8-án megnyitottuk az I. Szárazvirág Kötészeti Kiállítást. Körösi Miklósné polgármester megnyitó beszédében elmondta, hogy a kiállítás tervezésekor három fő szempont vezérelte munkánkat. Az első, hogy ez a kiállítás ADVENT idejére készüljön el. Az advent az Úr érkezése, a várakozás, a karácsonyra való előkészületek ideje, a karácsony napját megelőző időszak, amely az András napjához legközelebb eső vasárnappal kezdődik. A népi hagyományvilágban sokféle népszokás fűződik ehhez az időszakhoz. Egyik ilyen a Szentcsalád szálláskeresése. A Szentcsalád képét házról házra viszik, s a családokat elmélyülésre, áhítatra, együttes imádkozásra, éneklésre szólítják, hogy lelkűk méltó legyen a születendő kis Jézus befogadására. A másik népszokás az adventi koszorú készítése zöld ágakból, melynek négy gyertyája közül advent minden vasárnapján egyet-egyet meggyújtanak. A második szempont az előbbinél sokkal fiatalabb szokáskör részeként jelentkezik. Falun élünk, az eleven természet közelségében, melynek szépségei mellett sokszor észrevétlenül megyünk el. Pedig egy fűszál létezése is maga a csoda. Előttünk a kert, a rét, a mező milliónyi szépségével, csodájával, csak le kellene hajolnunk hozzá. A zord télben kevesebb az élő virág, de megvan a lehetősége, hogy a természet „eL száradt ajándékában” felfedezzük az érdekességet, a szépséget, s fantáziánk szabadra engedésével komponáljunk magunknak és egymásnak díszeket, meglepetéseket. A múlt század közepén Hans Makart osztrák festő különös vonzalmat mutatott a szárított virágok iránt. Hatalmas, szárított virágokból készült virágcsokrokat festett, amelyekben pálmalevelek, füvek, tollak is voltak. Az ilyen típusú csokrokat ma is Makart- csokomak nevezzük. A szárazvirágok ma a virág- kötészetben reneszánszukat élik. Manapság élő virágból készült csokrokhoz, kompozíciókhoz is előszeretettel kötjük. Amíg az 1970-es években elvétve találkoztunk szárazvirág-kompozíciókkal, addig 1988-ban már az V. Országos Szárazvirág Kötészeti versenyt és kiállítást rendezték meg. Mi is a szárazvirág? — tehetjük fel a kérdést. Erre 10-15 éve azt válaszolhattuk volna, hogy a szalmarózsa, a sóvirág, a lampionvirág, a holdviola. Ma már azt mondhatjuk, hogy virág, ág, termés, levél, gyökér, kéreg, moha, toboz, gomba, stb. Mind szárazvirágot illetve kötészeti anyagot jelent. A nagyközönség megbarátkozott e „tartós” növényfélékkel és egyre többen készítenek vagy vásárolnak maguknak, szeretteiknek szárazvirágból kompozíciókat. Az utóbbi időben a szárazvirág termelésének, tartósításának és kötészetének külön irodalma alakult ki. A harmadik szempontunk sem elhanyagolható. A kezdetben gyermekek számára hirdetett kötészet terebélyesedni kezdett, gyermeke munkáját segítve egyre több szülő, nagyszülő kapcsolódott be a tervezésbe, a szépség varázslásába, a bájos kis remekművek megalkotásába. A szülőgyermek közös munkája adta örömet csak fokozni szerettük volna azzal a kérésünkkel, hogy a kis kompozícióknak fantázianeveket adjanak. így születtek meg az ötletesebbnél ötletesebb névadások. A hét asztalon, padokon és padlón elhelyezett hatvanegy kompozíció egytől Egy szép alkotás Amatőr felvétel egyig természetes anyagokból nagy gondossággal, szeretettel készült, s jó ízlésről, ötletgazdag alkotó- készségről tanúskodik. A közismert szárazvirágok mellett a tölgyfakéreg, a szamártövis, a Szenke partján nőtt sás, kákabuzogány, a színes falevél, a mákgubó, a fagyöngy, a tapló, de még egy szenkei uszadék-fadarab is ötletet nyújt alkotásra késztet, s megszületik a Gyöngyélet, a Tóparti emlék, A család szíve, a Négy évszak, a Házunk tája, a Szökőkút, a Szívembe zárva, a Szivárvány, a Nyugalom, az Egy estém otthon, a Luca kalapja és még sok más, kedves nevű kompozíció. Szinte a semmiből. Egy kevés természet és sok-sok szeretet. „Amint jóérzéssel végignézek ezeken a gyönyörű munkákon, köszönetemet fejezem ki szíves közreműködésükért. Munkájuk eredményes, szemet, szívet gyönyörködtető. Önök Mécs László költő szavait váltották valóra: Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld. Ezzel a gondolattal nyitom meg az I. Szárazvirág Kötészeti Kiállítást, és egyúttal átadom Önöknek a helytörténeti gyűjteményünk két újabb termét.” — fejezte be megnyitó szavait Körösi Miklósné polgármester. A kiállítás 1995. március 31-ig mindennap megtekinthető Penyigén a hely- történeti gyűjteményben. rk
