Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-23 / 303. szám
1994. december 23., péntek Almából ébredező világnyelv Az érdeklődés motívumrendszere napjainkban megerősödni látszik Kállai János Nyíregyháza (KM) — Emlékszem: még úgy 1990 tájékán valahol, valaki igencsak nekiveselkedett, hogy nemtetszését szavakba öntse az orosz nyelv oktatásának dolgában. Jelesül: a tanárképzés akkori „nyelvspecifikus” arányszámait marasztalta el az észrevételező, mondván, minek az a sok orosz szakos, hiszen csak néhány röpke év, s ez a nyelv úgyis eltűnik a magyar iskolák stúdiumkínálatából. De nem így lön! Sok oka van ennek; többek között a nyugati nyelvszakos oktatók lassúdad ütemben gyarapodó száma, az óraadókkal, az átképzősökkel, a külföldről jött vendégtanárokkal „megoldottnak” tűnő helyzetek átmenetiségének problematikája. Az orosz tehát — jóllehet a nyelvet tanulók statisztikája radikális apadást, helyenként „nullára” futást mutat — maradt a kínálatban, s nem szűnt meg a nyíregyházi főiskolán sem a szaktanárok képzése. Sőt, a világnyelv iránti érdeklődés, vonzalom motívumrendszere épp napjainkban látszik megerősödni. Kétszakos képzés — Az Ukrán-Ruszin Filológiai Tanszék „belőlünk” vált ki — mondja Csekéné Jónás Erzsébet főigazgató-helyettes, az Orosz Nyelv és Irodalom Tanszék vezetője, kandidátus. Mi megmaradtunk önálló egységnek: tizenhárom oktatóval (köztük hárman kandidátusi, kilencen doktori tudományos fokozattal rendelkeznek). És ami ennél figyelmet érdemlőbb: az országban — az egyetemek és a főiskolák relációjában — itt, Nyíregyházán a legnagyobb az orosz nyelv- szakpsok létszáma. Jelenleg száznegyvenen vannak; az első évfolyamon ötvenötén. Ez a viszonylagosan nagy „meny- nyiség” azzal hozható összefüggésbe, hogy nálunk kétszakos képzés folyik, s történetesen, ha valaki az orosz mellé mondjuk egy nyugati nyelvet választ, máris „piacképessé” válik elhelyezkedés szempontjából. □ Az eddig elhangzottakból azt sejteni: a dolgok mennek a Csekéné Jónás Erzsébet és A. L. Grebenyev főiskolai hallgatók társaságában Amatőr felvétel maguk rendje szerint, s úgy tűnik: nincsenek „beiskolázási” gondjaik sem. — Megoldhatatlan problémáink nincsenek, de az igaz, mind az oktatók, mind a hallgatók vonatkozásában főként a szemléletmód modernizálása terén akadnak tennivalóink. Az 1994. év e tekintetben rendkívül mozgalmas volt a Számunkra. Megélénkültek a tanszék külkapcsolatai. A FE- FA (Felsőoktatási Fejlesztési Alap) pályázatoknak köszönhetően — világbanki támogatással — az orosznyelvoktatás európai hírű tudósait ^ívhattuk meg. Ebben az az érdekes, hogy ez idáig — tudomásom szerint — nyugateurópai orosz specialistákat még nem üdvözölhettünk Magyarországon. □ Honnan érkeztek a vendégek? —Marja Ja.nis Finnországból, Armelle Groppo a franciaországi Nanterre-i Egyetemről, Antonin Mestan pedig a Freiburgi Egyetemről, Németországból látogatott el hozzánk. Az orosz nyelv és kultúra nyugati propagátorai- nak előadásai, a velük folytatott beszélgetések kedvezően befolyásolták az eléggé devalválódott értékképet. A közember szemében mindenképpen növelheti az orosz nyelv presztízést, ha azt hallja: szerte a világban növekszik az orosz iránti „kereslet’’. Mestan úr, az összehasonlító szlavisztika és irodalom jeles tudósa mondta el pl., hogy Németországban csak az idén negyvenezren kezdték el orosz nyelvi tanulmányaikat. És nem szimpátiából, „szerelemből”, hanem felismerve az „ügy” gazdasági fontosságát. Egy müncheni német lektor említette nem kis büszkeséggel, hogy a gyermeke Volgog- rádban tanul. S hogy miért örül ennek az apa? Nos, számára teljesen világos, hogy egy fejlődésnek lendülő gazdaságba „betömi” szándékozó vállalkozónak, közgazdásznak vagy üzletembernek életbevágóan szükséges ismerni az adott terület — nevezetesen Oroszor-szág — nyelvét. De hozzáteszem: az orosszal a „szojúz” utódállamainak bármelyikében vagy az ún. poszt- kommunista keleti blokk országaiban szintén lehet boldogulni. Ideológiai múlt Persze, hogy valóban helyrebillenjenek a dolgok ahhoz kell, hogy a nyelv (s vele ösz- szefüggésben az oktatása) megszabaduljon saját „ideológiai múltjától”. □ Milyen tartalmi, metodikai változtatásokat kezdeményeztek önök, a nyíregyházi tanszék oktatói? — Tudjuk valamennyien: amire igazán szükségük lenne a hallgatóinknak, az nem más, mint az ügyintézői, a közgazdász és a kereskedelmi szaknyelv. Tavaly a posztgraduális fordítóképzés beindítását kezdeményeztük. Beszereztük hozzá a szakkönyveket, elkészült a részletes tematika. A praktikumát sejteti, ha megemlítem: a külkereskedelmi levelezés, a rendőrségi igazgatási szaknyelv (ez önálló stúdium), a mező- gazdasági ügyintézés speciális nyelvezete — mind rendkívül fontos oktatási területek. □ Az orosz anyanyelvű szakemberek hogyan fogadják az önök „áttörési" próbálkozásait? — Mindenben készek az együttműködésre. A moszkvai Puskin Intézetből itt járt nálunk N. I. Formanovszkaja, A. L. Grebenyev, O. D. Mitrofanova, Sz. V. Fenyina. Hangsúlyozták: kell, nekünk, magyaroknak is ez a nyelv. Éppen a gazdasági, kereskedelmi viszonylataink várható alakulása miatt. Javuló presztízs Megemlítették, hogy az intézetük kibocsátotta programokat, komplett oktatási tananyagokat Japánban és az USA- ban kemény dollárokért forgalmazzák. □ Tényleg nem unatkoztak a 94-es esztendőben. A vendégjárás mellett maradt-e idejük pl. tudományos publikációkra? — Tanszéki arculatunk alakításában a publikációknak nagy szerepük van. A lektorunk, V. A. Fedoszov szerkesztésében látott napvilágot Az orosz nyelv oktatása magyar anyanyelvűek számára című tanulmánykötet. Kiss Kálmán könyvében igen érdekes fejezeteket ad közre a katonai és polgári orosznyelv-oktatásunk történetéből 1887-től 1945-ig. Most csupán ezt a két kiadványunkat említettem, de rajtuk kívül még tudnék jó párat sorolni. A szakmunkáknak is köszönhető: javul a presztízsünk. Nem dicsekvésként hozom szóba: engem nemrég választottak meg az Orosz Nyelv- és irodalomtanárok Magyarországi vezetősége tagjává. Páll Géza tárcája ~TJr evesen ismerik úgy a WC föld országait, népeit, természeti szépségeit, kultúráját, szokásait, mint az egyik ismerősöm. Annak idején magyar szakon végzett a főiskolán, harminc évig tanította a magyar és a világirodalom történetét, a magyar nyelv titkait, de igazában mindig is a földrajz izgatta jobban. Épp olyan otthonosan mozog a Himalája alatt elterülő királyságban, Nepálban, mint a csendes-óceáni szigetvilágban. Nemcsak az országokra jellemző legfontosabb adatokat tudja — betéve —, nemcsak a lakosság összetétele, történelme, megélhetési forrásai, az ország államformája, fővárosa érdekli, hanem a jelene is. — Tudsz róla—nézett rám kajánkodva —, hogy Nepál a föld egyetlen királysága, amelyről azt is mondhatnánk, kommunista királyság. A legutóbbi országgyűlési választásokon a Baloldali A világutazó álma Marxista Párt került a hatalomra a hazánknál másfélszer nagyobb, húszmillió lakosú, igen szegény országban. Meghagytam őt abban a hitben, hogy tőle hallom először, igazában már jómagam is felfigyeltem e furcsaságra. — Akár hiszed, akár nem, vakon el tudnék igazodni egy csomó ország fővárosában. A fejemben vannak a legfontosabb útvonalak, a legérdekesebb épületek, látnivalók. Különösen kedvelem a távolkeleti és a csendesóceáni országokat, aprócska szigeteket. De szívesen kalandozom közelebbi tájakon is — magyarázta. Külön izgatnak a kisebb európai országok, mint Hollandia, Belgium, Portugália, amelyek óriási gyarmatokkal rendelkeztek, mégis megmaradtak földrajzi értelemben kis országoknak. Mi vezette ezeket a népeket, hogy meghódítsák a világ hatalmas részeit. — néz rám, mintha tőlem várná a választ. Nem tart tőle, a régi barátság orvén, hogy megtalálom mosolyogni, ezért elmeséli: azzal kezdi a napot, hogy kirakja az asztalra a világtérképet, a föld országairól szóló könyvet, a világ fővárosait bemutató képes kiadványt. Odamehet ahová a kedve tartja. Nincs a földnek olyan kis pontja, szigete, még a lakatlan szigetek sem, amelyeket ne ismerné, ne tudná ki fedezte fel azokat és mikor, melyik országhoz. Ezek az utazások éltetik és úgy tűnik, soha nem tudja megunni, mindig talál felfedezni valót. Legutóbb Alaszkáról beszélt, amely az USA egyik állama, de kevesen tudják, hogy egykor a cári Oroszországhoz tartozott, s úgy vették meg az amerikaiak. Csak nehogy egyszer visszaköveteljék az oroszok, mosolyog huncutkásan, majd hozzáteszi: de ez lehetetlen, mert ilyen alapon a hollandok visszakövetelnék New York-ot, amely egykor a hollandok gyarmata volt. A világutazó, aki még nem járt külföldön, mégis dédelget egy álmot. Szeretne eljutni a magyarság őshazájába, az Ural vidékére. Mert bármilyen szép és nagy ez a világ, azért a legkedvesebb a mi számunkra ez a 93 ezer négyzetkilométert, ahol élünk Jó lenne, legalább madártávlatból megnézni, honnan jöttek az őseink. / ,gazában csak a közeliek tudják, hogy a nagy világismerő, világutazó soha ki nem tette a lábát az országból. Nézőpont A legtöbb, mi adható Balogh József O mnia, Tchibo, Nestlé, Eduscho..., az ötödik neve már eszembe sem jut, de hát mindenki gondolja, hogy nem a frank, vagy a cikória kávéról van szó, hanem arról az ötről, ami a legkávébb. Ilyeneket hirdetnek magukról és minden bizonnyal jobb is a minőségük, mint annak idején akár a babkávéé is volt. De hát nem is annyiért adják őket. Meg nem is any- nyiért, amennyit érnek. Ezt tudhattuk meg abból a hírből, amit világgá kürtőit a tv, a rádió, 5 közölték az újságok is, hogy a Gazdasági Versenyhivatal versenytanácsa az öt legnagyobb hazai kávéforgalmazó cégre összesen 388 millió forint bírságot szabott ki, mert termelői áremeléseik során összehangolt magatartásukkal jogsértést követtek el. Júniusban, augusztusban és októberben ugyanis azonos mértékben emelték a pörkölt kávé árát és ezt a kartellbe tömörülést már néhány éve büntetni kellene Magyarországon. Hát most büntették is, íme a példa. Igaz, ezek a kft.-k mellényzsebből kifizetik azt a néhány milliót, gondolom nem annyit szedtek be a háromszori áremeléssel és majd ezután, mivel az ár valószínű a megemelt marad. Azon töprengtem, mi lenne, ha ennek mintájára egyszer azt a hírt olvasnánk, hogy a versenyhivatal kiterjesztette hatáskörét és megbüntette az országgyűlési képviselőket, akik parlamentbe tömörülve emelték összehangoltan az árakat, emelték a személyi jövedelemadót, a fogyasztási adót, vagy például a benzin árát, amiben ha jól értettem, amit a MÓL egyik vezetője mondott: a 90 forintos benzinből körülbelül 2-3 forint a nyereség, 25 forint az ár, a többi 65 pedig útalap, útadó és forgalmiadó. Azt hiszem, sok mindent lehetne felsorolni, ami a benzinhez hasonló, amivel kiveszik a pénzt a zsebünkből, éppen ezért lenne egy stílusos javaslatom. Miképpen az egyik kávé reklámja után mindig hozzáteszik: a legtöbb mi adható, a parlamentnek olyan jelmondatot kellene választani, hogy: a legkevesebb, ami elvonható. Jó leszel rá dísznek, apjuk Ferter János rajza Kommentár Kísértetek Orémus Kálmán Tülföldön már évek óta foglalkoztatja a tudósokat a kérdés, vajon mi lehet az oka, hogy az utóbbi időben nőtt a kisgyerekek által elkövetett brutalitások, gyilkosságok száma. Sajnos, úgy tűnik, a jelenség, mint annyi minden más hozzánk is „begyűrűzött” . Foton egy kisfiút öltek meg játék közben hasonló korú társai, megyénkben nemrég egy fiatalkorú atyai segédlettel oltotta ki a bátyja életét. . Az okok nyilván sokrétűek, hiszen még a szakemberek sem tudnak közös nevezőre jutni ebben a kérdésben. Am ahhoz kétség nem fér, hogy a felnövekvő nemzedék, legalábbis itt Európában, a második világháború óta nem tapasztalhatott annyi erőszakot, mint mostanság. Mert kísértet járja be Európát, az erőszak kísérteié. És oly sok irányból támad, hogy szinte védekezni sem lehet ellene. Oly korban élünk, amikor gyermekhez és felnőtthöz főleg a televízión kersztül jut el a külvilág. Talán még jó is, hogy az előbbiek viszonylag ritkán nézik a politikai hírműsorokat, legalább nem látják a lassan számon sem tartható háborúk és fegyveres konfliktusok véres képsorait. Am már filmet is alig találunk olyat, melyben ne lenne legalább egy-két hulla. Marad tehát a mese. Legalábbis elvben, mert ma már ezekben is laposra tapossa a szereplőket az úthenger, olykor megállás nélkül szólnak a géppisztolyok és egyéb csodafegyverek. Am a legnagyobb baj az, hogy általában nem derül ki, vajon a szerző kinek az oldalán áll. Mert igaz, hogy a farkas is megette Piroskát, de meg is bűnhődött érte. V ___/ mmsmmm HATTER __
